Megyei Tükör, 1968. február (1. évfolyam, 1. szám)

1968-02-24 / 1. szám

wiegve? T ti K ff R megye, új távlatok új feladatok nem kicsik, nem is f­nnyw­nyű­ek. S a legnagyobb gond — akár a házépítésnél — az, amely­nek az egész építményt kell fenntartania. Itt az alap : a megye gazdasága, az iparvállalatok, a községgazdálkodás a mezőgazdaság állami és szövetkezeti szektora. Persze tudjuk : a párt és a kormány politikája — az ország új területi-közigazgatási megszervezésénél is — a különböző vidékek egységes, összehangolt fejlesztésére irányul. Tudjuk, hogy a mai Kovászna megye amely századokon át szegényes vidék volt, ahol a mindennapi kenyérért örökké keményen meg kellett küzdeni — ez a vidék eddig is jelentős támogatást kapott, s a jövőben még na­gyobb beruházásokat kap majd az állam költségvetéséből. Nemcsak a közgazdászok, az egyszerű emberek is sokat latolgatták ezekben a lázas napokban hogy hol mire volna legégetőbben szükség s gondolatban ezerszer is felosztották azt a 200 milliót ami ebben az ötéves tervben megyénkre jut a nemzet vagyonából. Előbb-utóbb kétségtelenül fel is épülnek majd a tanakodás közben elképzelt új gyárak, iskolák, kórházak, vagy lakónegyedek. Hiszen azt a célt tűzte elénk a párt hogy gyarapodjunk, hogy mielőbb érjük utól a gazdaságilag fejlettebb megyéket. Tudjuk ezt. De tudjuk azt is hogy az épület megalapozásánál mindenek­előtt a gazdának kell jó erősen meglendítenie a csákányt. Itt, Ko­­vászna megyében nekünk, Kovászna megyeieknek. S azzal kell szé­m­et vetnünk legeslegelébb : mire jutunk saját erőnkből ? Mert ez a­ig döntő ! Hogy képesek vagyunk-e jobban dolgozni meglévő gyáraink­ban laki­termeléseken bányatelepünkön ? Képesek vagyunk-e annyi új szeretettel, olyan hozzáértéssel meghúzni a barázdát, hogy többet is teremjen ez az oilmenti föld ? Mintegy 180.000 embernek ezen a föl­­dön kell munkát és szocialista korunkhoz méltó életkörülményeket biztosítanunk. S még többet is ennél : jó gazda módjára kell kama­toztatnunk minden bániját annak a támo­­ga­t­ásnak, amit a nemzet nyújt most nekünk. Szűkebb hazánk építésével, szépítésével — mind­annyiunk közös hazáját, Románia Szocialista Köztársaságot kell­­ gazdagítanunk. Hogyan mindezt ? Ezt kérdeztük most, lapunk indulásakor a megye néhány gazdasági és közéleti vezetőjétől. Alább közöljük I válássá fkat. Hegyi Zoltán, Okul textilgyár igazgatója — Az idén jól rajtoltak a szentgyörgyi textile­sek. Már az­ első napoktól kezdve átlag két százalékkal túlteljesítették terv­feladataikat. Ez persze nem sokat mond a kívülállónak, aki nem tudhatja, hogy az apró számjegy mögött sok­száz méter szép szentgyörgyi szőttes, sokszáz kiló finom pamutfonal rejlik. A mi munkánkat rendszerint csak akkor érzékelik amikor az áru kikerül az üzletek kirakatába. Hadd mondjuk hát úgy hogy az dén s az elkövetkező évek­ben az eddigieknél sokkal több és változato­sabb pamutszőttest adunk a kereskedelemnek. Néhány hónapon belül mintegy négy és fél­millió méter extraszéles vászonná­ bővül a szövőgyár termelőképessége. De nemcsak több, hanem szebb és jobb is lesz a szentgyör­­gyi vászon. Ugyanis a szövőgyár bővítésével egyidejűleg korszerű tisztító és ellenőrző rész­leget is berendezünk. A fonodában, ahol már tíz esztendeje nem volt változás, tavaly ugyancsak megkezdtük a korszerűsítést. Huszonkét Unirea típusú új gyűrűsfonót állítunk fel, a régi berendezés helyett pedig külföldről rendeltünk új, modern gépeket. Az átalakítások után fonóüzemü­nk mintegy 650 tonna finom fonallal növelheti az évi termelést. Jövő esztendőben az új viaszosvászon- és könyvkötő vászon­­részl­egünk is megkezdi e termelést. Ezen kívül egész sor szociális mellékhelyi­séget, mosdót és öltözőket építünk. Szép eredményeket értünk el a termelés tudományos megszervezése tekin­tetében is. A tavalyi tanulmányok alapján 33 intézkedést dolgoztunk ki amiből 18-at már végre is hajtottunk. A fonógépek kapacitásának növelése, valamint a cérnázó- és csévézőgépek jobb üzemeltetése már eddig több mint öt és félmillió lej értékű többlettermelést eredményezett. A vállalat fejlesztése újabb emberek százainak kínál szakmát és munka­­lehetőséget Már az elmúlt évben 200 új fiatalt tanítottunk be, az idén további 120 nyer szakképesítést 36 fonóipari munkást pedig a Székelyudvarhelyen épülő fonóüzemnek nevelünk. Mindez csak kis részét képezi az Oltus tex­tilg­yár fejlesztésére és bővítésére irányuló terveknek. A most folyó tudományos tanulmányok további fonó-, szövő-, és kikészítő-részlegek létesítését helyezik kilátásba, amelyek az elkövetkező években több mint kétszeresére növelhetik majd gyárunk termelését. Hulppi Aurél, a Kovászna-vajnafalvi általános iskola igazgatója — Azt hiszem, hogy a megye elnevezésekor nem véletlenül esett a választás Kovásznára. A város és környéke oly gazdag természeti szépségben, gyógyhatású vizekben, hogy bizo­nyos vagyok benne, nem kell sokáig várni arra az időre, amikor vidékünk valamennyi lakója büszkén jelenti ki : Kovászna megyei vagyok. Mintegy 2100 különböző összetételű ásványvíz­­forrást ismerünk. „Teljesítményükre" jellemző, hogy például a Hankó-forrás egymaga naponta hozzávetőleg tízezer liter ásványvizet „termel". Mindennek ellenére jelenleg a kis fürdőn ki­vüd, ahol a szívkórház betegei kezeltetik ma­gukat. Kovászna egész gazdagságát csak a Spi­cul vállalat napi 3500 liter bor vize meríti ki. Pedig itt a lehetőségek szinte korlátlanok. Én titok, hogy Kovászna jövője azon múlik, milyen gyorsan tudjuk a várost természeti-ajlalaji adottságaihoz méltóvá tenni. Méltóvá olyképpen, hogy messze halálainkon túl is ismerjék nevét, seregessel jöjjenek ide a gyógyulást kereső, természet­járást kedvelő vendégek, úgy keressék föl Kovásznál mint egy korszerű üdülőhelyet. Bízom abban, hogy így lesz, annál is inkább, mivel a megyei pártbizottság és ideiglenes megyei neta-nacsarakofo ülésén többször is elhangzott, hogy Kovászna jobban az érdeklődés-törödés középpontjába kerül, pártunk és államunk segíteni fog kifejlesztésében. Másik kincse Kovásznának a folklór-anyag. És itt nem a tősgyökeres vajna­­falv, ember beszél belőlem, hanem a valóságot ismerő pedagógus, aki maga is igyekszik gyűjteni, közkinccsé tenni ezt az értéket. Az öregek nemzeti viselete, az eredeti láncok annyira sajátosak, hogy érdemes lenne m­­it ismertetni a megye más helységeinek lakóival és a hozzánk látogató külföldiekkel is. Mi a magunk részéről verbuválunk egy 120 tagú gyermek-táncegyüttest, amely próbálta feleleveníteni a hagyományokat, felkulatni, megőrizni elődei legszebb táncait, szokásait. Lenne egy-két konkrét javaslatom is Kovászna fejlesztését illetően, ame­lyekkel, remélem, sokan egyetértenek. Mindenekelőtt növelni kellene a juh­tenyésztést, amire nagy lehetőségek nyílnak. A vajnafalvi juhászok tenyész­tették ki az úgynevezett hegyi-ligája fajtát, amelynek gyapja kiváló minőségű, maga a juh pedig nagyszerűen bírja a mordabb éghajlati viszonyokat. Az sem véletlen különben, hogy vajnafalvi juhászokkal mindenfelé találkozni a Kár­pátokban és más hegyek lankáin, megbecsülik hozzáértésüket mindenütt. Mégis azt hiszem, szívesen hazajönnének, ha a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet jobban kifejlesztené állattenyésztési részlegét, ha nemcsak mintegy tízezer ruha lenne hanem ennek — mondjuk — az ötszöröse. Sokat kell építeni Kovásznán. S véleményem szerint eleve nem nagy tömb­­házak építésére kell berendezkedni, egy-két emeletes épületek, s még inkább villák szükségesek. Az épitök hallgassák viszont meg a helybeliek vélemény­ét, s nehogy még egyszer cementet használjanak az alapozásnál, mert ezt az itteni föld nem bírja meg, az épület süllyedni kezd. Itt csak terméskővel szabad hasz­nálni az épületek alapozásához. És meg kellene végre oldani legalább is az állomástól a város másik feléig a Vajnafalváig vezető út építését, mert a jelen­legi nemcsak hogy nem­­ ösik dicsőségünkre, de csöppet sem jó kára a rázkó­dás a szívbetegeknek. Tennivalóink megsokasodtak, ennek tudatában kell munkához látni! I­ ncOVK­SZJöí­ țBariha Árpád f­elvé­telé)

Next