Megyei Tükör, 1968. február (1. évfolyam, 1. szám)
1968-02-24 / 1. szám
wiegve? T ti K ff R megye, új távlatok új feladatok nem kicsik, nem is fnnywnyűek. S a legnagyobb gond — akár a házépítésnél — az, amelynek az egész építményt kell fenntartania. Itt az alap : a megye gazdasága, az iparvállalatok, a községgazdálkodás a mezőgazdaság állami és szövetkezeti szektora. Persze tudjuk : a párt és a kormány politikája — az ország új területi-közigazgatási megszervezésénél is — a különböző vidékek egységes, összehangolt fejlesztésére irányul. Tudjuk, hogy a mai Kovászna megye amely századokon át szegényes vidék volt, ahol a mindennapi kenyérért örökké keményen meg kellett küzdeni — ez a vidék eddig is jelentős támogatást kapott, s a jövőben még nagyobb beruházásokat kap majd az állam költségvetéséből. Nemcsak a közgazdászok, az egyszerű emberek is sokat latolgatták ezekben a lázas napokban hogy hol mire volna legégetőbben szükség s gondolatban ezerszer is felosztották azt a 200 milliót ami ebben az ötéves tervben megyénkre jut a nemzet vagyonából. Előbb-utóbb kétségtelenül fel is épülnek majd a tanakodás közben elképzelt új gyárak, iskolák, kórházak, vagy lakónegyedek. Hiszen azt a célt tűzte elénk a párt hogy gyarapodjunk, hogy mielőbb érjük utól a gazdaságilag fejlettebb megyéket. Tudjuk ezt. De tudjuk azt is hogy az épület megalapozásánál mindenekelőtt a gazdának kell jó erősen meglendítenie a csákányt. Itt, Kovászna megyében nekünk, Kovászna megyeieknek. S azzal kell szémet vetnünk legeslegelébb : mire jutunk saját erőnkből ? Mert ez aig döntő ! Hogy képesek vagyunk-e jobban dolgozni meglévő gyárainkban lakitermeléseken bányatelepünkön ? Képesek vagyunk-e annyi új szeretettel, olyan hozzáértéssel meghúzni a barázdát, hogy többet is teremjen ez az oilmenti föld ? Mintegy 180.000 embernek ezen a földön kell munkát és szocialista korunkhoz méltó életkörülményeket biztosítanunk. S még többet is ennél : jó gazda módjára kell kamatoztatnunk minden bániját annak a támogatásnak, amit a nemzet nyújt most nekünk. Szűkebb hazánk építésével, szépítésével — mindannyiunk közös hazáját, Románia Szocialista Köztársaságot kell gazdagítanunk. Hogyan mindezt ? Ezt kérdeztük most, lapunk indulásakor a megye néhány gazdasági és közéleti vezetőjétől. Alább közöljük I válássá fkat. Hegyi Zoltán, Okul textilgyár igazgatója — Az idén jól rajtoltak a szentgyörgyi textilesek. Már az első napoktól kezdve átlag két százalékkal túlteljesítették tervfeladataikat. Ez persze nem sokat mond a kívülállónak, aki nem tudhatja, hogy az apró számjegy mögött sokszáz méter szép szentgyörgyi szőttes, sokszáz kiló finom pamutfonal rejlik. A mi munkánkat rendszerint csak akkor érzékelik amikor az áru kikerül az üzletek kirakatába. Hadd mondjuk hát úgy hogy az dén s az elkövetkező években az eddigieknél sokkal több és változatosabb pamutszőttest adunk a kereskedelemnek. Néhány hónapon belül mintegy négy és félmillió méter extraszéles vászonná bővül a szövőgyár termelőképessége. De nemcsak több, hanem szebb és jobb is lesz a szentgyörgyi vászon. Ugyanis a szövőgyár bővítésével egyidejűleg korszerű tisztító és ellenőrző részleget is berendezünk. A fonodában, ahol már tíz esztendeje nem volt változás, tavaly ugyancsak megkezdtük a korszerűsítést. Huszonkét Unirea típusú új gyűrűsfonót állítunk fel, a régi berendezés helyett pedig külföldről rendeltünk új, modern gépeket. Az átalakítások után fonóüzemünk mintegy 650 tonna finom fonallal növelheti az évi termelést. Jövő esztendőben az új viaszosvászon- és könyvkötő vászonrészlegünk is megkezdi e termelést. Ezen kívül egész sor szociális mellékhelyiséget, mosdót és öltözőket építünk. Szép eredményeket értünk el a termelés tudományos megszervezése tekintetében is. A tavalyi tanulmányok alapján 33 intézkedést dolgoztunk ki amiből 18-at már végre is hajtottunk. A fonógépek kapacitásának növelése, valamint a cérnázó- és csévézőgépek jobb üzemeltetése már eddig több mint öt és félmillió lej értékű többlettermelést eredményezett. A vállalat fejlesztése újabb emberek százainak kínál szakmát és munkalehetőséget Már az elmúlt évben 200 új fiatalt tanítottunk be, az idén további 120 nyer szakképesítést 36 fonóipari munkást pedig a Székelyudvarhelyen épülő fonóüzemnek nevelünk. Mindez csak kis részét képezi az Oltus textilgyár fejlesztésére és bővítésére irányuló terveknek. A most folyó tudományos tanulmányok további fonó-, szövő-, és kikészítő-részlegek létesítését helyezik kilátásba, amelyek az elkövetkező években több mint kétszeresére növelhetik majd gyárunk termelését. Hulppi Aurél, a Kovászna-vajnafalvi általános iskola igazgatója — Azt hiszem, hogy a megye elnevezésekor nem véletlenül esett a választás Kovásznára. A város és környéke oly gazdag természeti szépségben, gyógyhatású vizekben, hogy bizonyos vagyok benne, nem kell sokáig várni arra az időre, amikor vidékünk valamennyi lakója büszkén jelenti ki : Kovászna megyei vagyok. Mintegy 2100 különböző összetételű ásványvízforrást ismerünk. „Teljesítményükre" jellemző, hogy például a Hankó-forrás egymaga naponta hozzávetőleg tízezer liter ásványvizet „termel". Mindennek ellenére jelenleg a kis fürdőn kivüd, ahol a szívkórház betegei kezeltetik magukat. Kovászna egész gazdagságát csak a Spicul vállalat napi 3500 liter bor vize meríti ki. Pedig itt a lehetőségek szinte korlátlanok. Én titok, hogy Kovászna jövője azon múlik, milyen gyorsan tudjuk a várost természeti-ajlalaji adottságaihoz méltóvá tenni. Méltóvá olyképpen, hogy messze halálainkon túl is ismerjék nevét, seregessel jöjjenek ide a gyógyulást kereső, természetjárást kedvelő vendégek, úgy keressék föl Kovásznál mint egy korszerű üdülőhelyet. Bízom abban, hogy így lesz, annál is inkább, mivel a megyei pártbizottság és ideiglenes megyei neta-nacsarakofo ülésén többször is elhangzott, hogy Kovászna jobban az érdeklődés-törödés középpontjába kerül, pártunk és államunk segíteni fog kifejlesztésében. Másik kincse Kovásznának a folklór-anyag. És itt nem a tősgyökeres vajnafalv, ember beszél belőlem, hanem a valóságot ismerő pedagógus, aki maga is igyekszik gyűjteni, közkinccsé tenni ezt az értéket. Az öregek nemzeti viselete, az eredeti láncok annyira sajátosak, hogy érdemes lenne mit ismertetni a megye más helységeinek lakóival és a hozzánk látogató külföldiekkel is. Mi a magunk részéről verbuválunk egy 120 tagú gyermek-táncegyüttest, amely próbálta feleleveníteni a hagyományokat, felkulatni, megőrizni elődei legszebb táncait, szokásait. Lenne egy-két konkrét javaslatom is Kovászna fejlesztését illetően, amelyekkel, remélem, sokan egyetértenek. Mindenekelőtt növelni kellene a juhtenyésztést, amire nagy lehetőségek nyílnak. A vajnafalvi juhászok tenyésztették ki az úgynevezett hegyi-ligája fajtát, amelynek gyapja kiváló minőségű, maga a juh pedig nagyszerűen bírja a mordabb éghajlati viszonyokat. Az sem véletlen különben, hogy vajnafalvi juhászokkal mindenfelé találkozni a Kárpátokban és más hegyek lankáin, megbecsülik hozzáértésüket mindenütt. Mégis azt hiszem, szívesen hazajönnének, ha a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet jobban kifejlesztené állattenyésztési részlegét, ha nemcsak mintegy tízezer ruha lenne hanem ennek — mondjuk — az ötszöröse. Sokat kell építeni Kovásznán. S véleményem szerint eleve nem nagy tömbházak építésére kell berendezkedni, egy-két emeletes épületek, s még inkább villák szükségesek. Az épitök hallgassák viszont meg a helybeliek véleményét, s nehogy még egyszer cementet használjanak az alapozásnál, mert ezt az itteni föld nem bírja meg, az épület süllyedni kezd. Itt csak terméskővel szabad használni az épületek alapozásához. És meg kellene végre oldani legalább is az állomástól a város másik feléig a Vajnafalváig vezető út építését, mert a jelenlegi nemcsak hogy nem ösik dicsőségünkre, de csöppet sem jó kára a rázkódás a szívbetegeknek. Tennivalóink megsokasodtak, ennek tudatában kell munkához látni! I ncOVKSZJöí țBariha Árpád felvételé)