Megyei Tükör, 1968. március (1. évfolyam, 2-6. szám)

1968-03-02 / 2. szám

■ Ifjúsági cukrászda öregesen Este 6 óra lehetett, a­­i­kor betoppantam a kézdivásárhelyi ifjúsági cukrászdába. Az egyik asztaltól éppen távoztak a vendégek. Leültem. Ká­vét és egy kis rumot kér­tem. Amíg a rendelésre vártam, figyelmesen fel­mértem a termet. Kelle­mes hatású, takaros kis helyiség. A falakon meg­törő rejtett világítás, az asztalok fölé mélyen alá­eresztett lámpák roman­tikára ihlető félhomály­ba burkolták a környező asztalokat­. Körös-körül mintegy negyven ülőhe­lyet számoltam meg. Va­lamennyi foglalt volt. Nem szeretem a zsi­vajt, a bántó zajt, mégis szinte sértőnek, kínosnak érzem a terem öreges, halotti csendjét. Hiányzik valami ebből a cukrász­dából, ami növelné von­zóerejét, fiatalosabbá, ü­­ditőbbé, vidámabbá va­rázsolná a túlságosan ko­mor légkört. Aztán fel­villan bennem a gondo­lat. Mondom is a fel­szolgálónak. — Valami zeneféleség kellene ide. — Sokan javasolták ezt már, de eddig nem vették figyelembe — mondja, szinte bánatos hangon. Igen, valami zeneféle­­ség hiányzik, én is erre gondoltam, hiszen melyik fiatal nem szereti a ze­nét ? Miközben kávémat las­san iszogattam, tovább szőttem gondolataimat, Brassóban megnyílt a fiatalok bár­klubja. Sepsi­­szentgyörgyön is klubot avattak a fiatalok részé­re. De itt, e városban mi­lyen lehetőség kínálko­zik a szórakozni, felfris­sülni vágyó fiataloknak ? Itt van ez a cukrászda. A neve után ítélve a fiata­loknak szánták. Hát ak­kor legyen a fiataloké ! S már magam elé is kép­zeltem, miként lehetne a helyiséget hetente né­hányszor, pár órára, fia­talossá varázsolni. Felol­vasás, szavalóest, rövid szórakoztató műsorok, énekszámok, s mi min­dennel nem tarkíthatnák az egybegyűlt fiatalok szabad óráit. Természe­tesen, egyszer-kétszer táncolni is lehetne. Persze, ellenérveket is lehetne felsorakoztatni. Mert valószínű, akadnak majd ilyenek is. Hogy e­­lég kicsi a helyiség, meg aztán a cukrászda nem kocsma, hogy zenéljenek, énekeljenek és táncolja­nak benne. De legalább csapjanak össze a­z érvek — s szülessék belőlük valami. Távozóban megálltam az egyik asztalnál, ahol két ismerős fiatal ült. Nem sokat teketóriáztam, röviden vázoltam nekik elképzeléseimet. — Nagyszerű lenne felették egyszerre, felcsil­lanó szemmel. Szívesen járnánk ide ! Mi is, meg a többiek is. Bartha Albert % (Folytatás az első oldalról) ifjúságot érdeklő, az ifjúságnak tetsző tevékenységek — kultu­rális, szórakoztató estek sport és turisztika stb. — megszerve­zése és irányítása átcsúszott más, kevésbé illetékes szervek kezébe, így a KISZ-tevékeny­­ség leszűkült a gyűlésekre, a szervezeti problémákra, ame­lyeknek folytonos, eredményte­len ismétlése elriasztotta az if­jakat a különben nekik szánt, érdekes akciókban való részvé­teltől is. Éppen ezért fogadták ország­szerte lelkesedéssel az ifjak az RKP KB november 29—decem­ber 1. között tartott plenárisá­nak határozatát, amely a KISZ- tevékenység megjavítását o­­lyan keretek biztosítását irá­nyozta elő, amelyeken belül va­lóban fiatalos lendülettel lehet dolgozni. A pártdokumentumok hangsúlyozzák, hogy a KISZ a­­lapvető feladata egész tevé­kenységével hozzájárulni ha­zánk fiatalságának formálásá­hoz és neveléséhez, olyan ifjak képzéséhez, akik a párt aktív harcosai, s akik tevékenyen bekapcsolódnak a haza felvirá­goztatásáért ,a szocializmus és kommunizmus nemes eszméi­nek, a szocialista humanizmus elveinek valóságba­ ültetéséért folyó küzdelembe. Ahhoz, hogy ez valóban így legyen, vonzóvá, érdekessé kell tennünk az egész KISZ- munkát. Be kell bizonyítanunk az ifjaknak, hogy a KISZ az ő szervezetük, rá kell vezet­nünk őket arra, hogy tevékeny­ségüktől, támogatásuktól, kez­deményező készségüktől függ elsősorban munkánk eredmé­nyessége, meg kell győ­nn­nk őket, hogy jelenlétük nélkül nem lehet eredményes, vonzó a KISZ-élet. S ebben a munká­ban mindenütt és mindenkor a KISZ-aktivistának kell élenjár­nia. A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Országos Tanácskozásán elhangzott jelentés hangsúlyoz­ta, hogy kellő hozzáértéssel dolgozva olyan tevékenysége­ket lehet szervezni, amelyek vonzzák az ifjúságot s ugyan­akkor tartalmuknál fogva nagy mértékben hozzájárulnak az if­jak kommunista neveléséhez. Olyan formákat kell találnunk, amelyekre még nem ,­untak" rá az ifjak, hisz ahogyan Nico­­lae Ceauşescu elvtárs mondot­ta : „Az elavult formák és mun­kamódszerek fenntartása nega­­tívan befolyásolja a KISZ te­vékenységének hatékonyságát, meggátolja azt, hogy e tevé­kenység az ifjúság, az új fel­tételek követelményeinek meg­felelő színvonalon bontakoz­zék ki és messzemenően hozzájáruljon fiatal nemzedé­künk sokoldalú formálásához“. Nagyon sok helyen és na­gyon sokszor bírálták az illeté­kes szerveket, amelyek se­gítségadása legtöbbször ab­ban merült ki, hogy megbírál­ták az illető ifjúsági szervezet vezetőit, „kiszúrták" a mun­katervben a hibákat, azt firtat­ták, minden gyűlésről ké­szült-e jegyzőkönyv é­s való­ban, a jegyzőkönyv volt a dön­tő . A KISZ Kovászna megyei bi­zottságának alakuló ülésén többször is elhangzott az a vé­lemény hogy a KISZ-szerve­­zetnek, a szervezetek vezetői­nek állandó gondot kell fordí­taniuk az ifjak óhajainak, tö­rekvéseinek a megismerésére, ki kell kérniük az ifjak véle­ményét, javaslatait, és segíte­niük kell őket, hogy ezeket a javaslatokat meg is tudják va­lósítani. A Kommunista Ifjúsági Szö­vetségre háruló feladatok ter­mészete folytán állandóan gaz­dagodik a szervezet tevékeny­ségének a tartalma, mind von­zóbbá válik, minőségileg maga­sabb szintre emelkedik. Ha si­kerül megtalálni a megfele­lő formákat módszereket, ak­kor a tevékenységek változa­tossá, vonzóbbá tételével sike­rül megnyernünk az ifjak tö­megét, s a KISZ fokozottabb mértékben megfelel az ifjúság törekvéseinek és igényeinek olyan tevékenységet tud kifej­teni, amelynek eredményeként a haza társadalmi-politikai éle­tében betöltött szerepe haté­konyabban érvényesül. A KISZ-aktivistának jelen kell tennie minden olyan kér­dés megoldásánál amely a fia­talokat érdekli. Bele kell kap­csolódnia az ifjak előrehaladá­sát, művelését célzó akciók szervezésébe, konkrét kézzel­fogható tanácsokat kell adnia az alapszervezetek vezetőinek a hibák helyreigazításában a hiányosságok kiküszöbölésében. Nem szabad megelégednie a tények megállapításával, tény­leges segítséget kell nyújtania a hibák orvoslásához, egy-egy akció előkészítéséhez, leveze­téséhez. Virgil Trofin elvtárs, az RKP KB titkára a KISZ megyei bi­zottságának alakuló ülésén tar­tott beszédében hangsúly­ozta, hogy ,,a megyei bizottságnak, nem szabad megelégednie né­hány megyei szinten szervezett akció kezdeményezésével, mert ennél fontosabb az, hogy ilyen akciókat az alapszervezetekben kezdeményezzenek ... Ennek ér­dekében a megyei bizottság­nak támogatást kell nyújtania azoknak a kádereknek, akik közvetlenül az ifjakkal dolgoz­nak . Az alakuló ülésen sok érté­kes javaslat elhangzott. A hoz­zászólások bebizonyították, hogy az ifjúságból nem hall ki a kezdeményező készség, az új iránti fogékonyság. Viszont el­engedhetetlenül szükséges, hogy ezt a szellemet mentele­m­ módon és megfelelő kere­tek között tápláljuk értékesít­sük. A fiatalok hálásak szere­lik azt aki foglalkozik velük, aki valamit tesz érdekükben. Az aktivistának úgy kell él­nie, dolgoznia, hogy kiérdemel­je a fiatalok szeretetét hogy hallgassanak rá, barátjukat lás­sák benne, a tapasztaltabb a világról és az életről többet tu­dó barátot. PEZSGŐBE KISZ-ÉLETET ’­mérvei" TK­K HB Alakuló ülések Február 23-án tartották meg Sepsiszentgyörgyön a KISZ Kovászna megyei bizottságá­nak alakuló ülését, amelyen részt vett Virgil Trofin elv­társ, az RKP KB titkára, Ki­rály Károly elvtárs, az RKP Kovászna megyei bizottságá­nak első titkára, valamint a helyi KISZ-szervek tagjai, a vállalatok, intézmények és mezőgazdasági egységek KISZ- szervezeteinek küldöttei és a tömegszervezetek képviselői. A résztvevők nyílt szavazással megválasztották a KISZ Ko­vászna megyei szervezetének bizottságát és büróját. Az első titkári tisztséget Füstös Imre elvtárs tölti be. Titkárok : Ko­zák Kálmán és Sepr­ann Ga­­vril. Az ülésen Virgil Trofin elv­társ mondott beszédet. A napokban megalakult a megyei mezőgazdasági igazga­tóság, amelynek igazgatója Németh László elvtárs, és a teremelőszövetkezetek megyei szövetsége, amelyeknek elnö­ke Németh József ,elvtárs. ★ A megye művelődési életé­nek nagyszámú képviselője jelenlétében alakult meg múlt héten Kovászna megye műve­lődés- és mű­vészetügyi bizott­sága. A bizottság elnöki tiszt­ségével d­r. Székely Zoltán mú­zeumigazgatót bízták meg. Al­­elnök : Aurel Conacheu. Ezzel egyidejűleg beiktatták a Népi Alkotások Háza új v­e­­zetőségét, amelynek élére Flo­­rea Marincea igazgatót nevez­ték ki. hbbbwbhbbbt . Az újságíró megy, zaklat, kérdez, s van annyira tapin­tatlan, hogy nem hagyja ma­gát sehonnan sem elküldeni. Úgy tesz, mintha észre sem venné, hogy ilyesféle szándé­kok élnek abban, akit éppen fenntart. Így jártam Dr. Szé­kely Zoltánnal, a sepsiszent­györgyi múzeum igazgatójával, akit a napokban választottak meg a művelődés- és művé­­szetügyi bizottság elnökévé. Még jóformán be sem fejezte a beszélgetést egy hivatalos küldöttséggel — gondolta, na most munkához láthat —, ami­kor betoppantam hozzá, s nyi­latkozatot kértem. Mindketten siettünk, ezért aránylag szűk­szavú volt a beszélgetés, de ettől függetlenül nincs díjával egyes tanulságoknak. Arról kérdeztem, milyen el­­képzelései vannak a megye művelődési-szellemi életének a megpezsdü­tésére. — Pillanatnyilag művészetre, művelődésre gondolni van csu­pán időm. Mindenekelőtt a kultúrintézmények káder- és a­­nyagi szükségleteit kell meg­oldani És ez nem mellékes probléma. Téved, aki azt hiszi, hogy az anyagiaknak semmi közük a művészi színvonalhoz. Növelni kell a múzeum költség­vetését is, sürgeti ezt az átren­dezés szükségessége (főként a természet­rajzi rész szorul rá er­re), a központi fűtés bevezeté­se. Illene most már felelevení­teni a régi tárlatokat, lehetősé­get adni helyi és máshol élő képzőművészeknek arra, hogy a múzeum segítségével kontak­tust teremthessenek közönsé­­günkkel Megyeszerte tovább kell folytatnunk az ásatásokat, s üdvös lenne ennek sajtót is biztosítani. Szóval, az önök se­gítségére is számítunk. Külön­ben a Cuventul non felkért egy cikk megírására, dolgozom is a témán : dák-kori emlékek a megyében. Foglalkoztatnak a színház nehézségei, problémái is. Azokkal értek egyet, akik sok mindent orvosló megoldás­nak vélik, ha valamiképpen el­érjük : a színművészeti főisko­láról még ebben az esztendő­ben kerüljön ide egy teljes év­­folyam­. A színház vérkeringé­sének a felfrissítése elenged­hetetlenül szükséges. S végre meg kellene valahogy oldani a rendező-kérdést is. Jó reper­toárral, a közönség igényének és szükségletének figyelembe vételével el kell érni azt, hogy ezután is szívesen várják Bras­sóban és Csíkszeredán a társu­latot, szeretettel fogadják min­den eddigi „vadászterületén“, és olyan helyeken is, ahol eddig nem érzett maga mögött lelkes saját­ közönséget. Nagyon sokat várok az új intézménytől, a Népi Alkotá­­ s Hi­­­hai­­im, a til sok Házától. Tisz­tjét azonban csak akkor tudja betölteni, ha képzelt, értő embereket fog­lalkoztat, akik jó szervezők is, akik eleget tesznek feladataik­nak, s akiket hivatástudat hat át. A néphagyományok, a he­lyi folklór felkutatása és ér­tékesítése szép megbízatás. E­­mellett ne feledkezzenek meg a fiatal tehetségek számbavéte­léről, támogatásáról. El kell ér­ni azt, hogy a megye minden nagyobb helységében működjék irodalmi kör. Restaurálásra szorul jónéhány értékes műemlék. A XIV. szá­zadi csodaszép gelencei freskó­ra, a csernátoni Ika­várra és Bálványosvárra gondolok első­sorban. Mielőbb tető alá kell hozni Benedek Elek és Körösi Csom­a Sándor emlékházát. Bodzafordulón, Előpatakon, Hetén, Kovászna-Vajnafalván szép és eredeti a román vise­let, számos népdal kéri a nyil­vánosságot. Fel kell kutatnunk, ápolnunk kell ezeket, megőrzé­sük kötelezettségünk. Különö­sen meg kell ismertetnünk a román és magyar folklórt, hogy szépségeiből valamennyien me­ríthessünk. — Nem esett még közvetle­nül szó a műkedvelő mozgalom előtt álló feladatokról, a kul­­túrotthonok küldetéséről. Ter­­vezgetés közben bizonyára e­­zekről sem feledkeztek meg. — Hogy feledkeztünk volna ! Tevékenységünk homlokterében áll a tömegművelés színvonalá­nak az emelése. Ehhez nagy se­gítséget várok a Népi Alkotá­sok Házától. Azt szeretnék el­érni, hogy a kultúrotthonok é­lére minden egyes községben szakavatott ember kerüljön, aki egész tevékenységével igazolja: méltó a kultúra fáklyavivőjé­­nek nemes megbízatására. A fentebb említett tennivalók új­­része a kultúrotthonokra is vo­natkozik. Legfőbb feladatuk a helyi hagyományok, a helyi­ folklór ápolása, a szép fölmu­tatása és megszerettetése kell hogy legyen. Véleményem sze­rint nem kell mindenütt erősza­kolni a különböző kulturális formációkat, csak azért, hogy akkurátus jelentéseket készít­hessenek. El tudnám azt is képzelni például, hogy egy köz­ségben csak dalárda működjék, de az olyan színvonalon — ter­mészetesen ott, ahol a kórus­művészet hagyományai mélyen gyökereznek —, hogy a megyén túlra is eljusson a híre. Félre­értés ne essék : nem vagyok el­lensége a színjátszó csoportnak, a táncosoknak vagy az agitá­­ciós művészbrigádnak. De nem szükséges ezek létrehozását e­­rőszakolni, ha van hozzá adott­ság, ha nincs. Jakab Péter

Next