Megyei Tükör, 1968. március (1. évfolyam, 2-6. szám)

1968-03-02 / 2. szám

0 Déli két óra. A vargyasi bányában megtelt a tároló — nincs több vagon. Leáll a szállítás, le kell állítani a munkát a külszíni fejtésben is. Nicolae Feldioreanu, a szállítási részleg vezetője ezt mondja : — Mióta itt dolgozom, nem volt olyan hónap, hogy a vasút naponta elegendő vagont biztosított volna. A brassói Új Idő kerekasztal-értekezletet rendezett annak idején az üzem termelési problémáival kapcsolatosan, ott volt a CFR tartományi megbízottja is Megvitattunk mindent, tudomásul vette mindenki, de... azóta sem változott semmi. Boros Árpád igazgató szerint nem is a vasút a hibás. Minden év végén, az új terv megállapításakor, a minisztérium meg- Szén volna — vagon nincs! rendeli a szükségesnek vélt vagonokat a CFR tartományi igazgatóságánál. Ezt mindig meg is kapjuk. A baj ezután jön. Mert a minisztérium időközben növeli a tervet, a vasútnál azonban nem rendel újabb vagonokat A vasút így nem is tehet mást mint hogy elküldi minden hónap elején a megrendelt vagonokat aztán ..., ahogy tudja. Nicolae Feldioreanu szerint méég ezt is meg lehetne oldani A fennakadás egyik oka az, hogy nem ütemes a szállítás. A nehézkes munkaszervezés miatt néha órákig, napokig állanak a tároló berendezései és munkásai. Utána persze hajrákkal kell behozniuk a lemaradást. A berendezéseknek sem használ ez a rendszertelen, sokszor túlerőltető igénybevétel. Egyszóval, nem tudják kihasználni a vállalat termelőképességét ami nyilván károsan kihat az emberek keresetére is De azért a szállítás központi tervezőinek és szervezőinek ismerniük kellene a helyi követelményeket is. Másképpen nem megy. (úton) megyei TÜKÖR A TAVASZT NEM ELÉG VÁRNI (Folytatás az első oldalról) — Még csak az újságíró hiányzott !— fogadott, s láttam, hogy valami nincs rendjén. El-fondolkozva hallgattam. így nem lehet dolgozni — ez volt az első mondat. — A reggel óta kérdezz-feleleket játszom. Azaz csak felelek — mindenkinek, minden kérdésére. Ma voltak itt a megyei pártbizottságtól, a mezőgazdasági tanácstól, a termelőszövetkezetek szövetségétől, a néptanácstól, a művelődés- és művészetügyi bizottságtól, a nőbizottságtól, az út- és hídépítési ügyosztálytól, és mások is, akik csak kérdeztek, de azt sem mondták, honnan jöttek. És ez a mai nap nem kivételes világnap ! Szavai, ha kissé ironikusnak is tűntek, érvelésében sok igazság volt. Egy év távlatából magyarázom ezt a helyzetet Németh Józsefnek, a termelőszövetkezetek megyei szövetsége elnökének, miközben az új szerv új feladatairól, a vezetés és munkaszervezés javításáról, tökéletesítéséről beszélgetünk. — Valóban, sokszor egy termelőszövetkezetben egyszerre öten is találkoztunk — mondja. — Mindenki a maga ,,vonalán“ jött. — Az új területi-közigazgatási beosztáshoz e lényeges változást ? — Véleményem szerint feltétlenül ! A pártvezetőség útmutatásai a mezőgazdaság tervszerűsítésének, vezetésének és szervezésének tökéletesítésére, a IX. kongresszus óta hozott sorozatos intézkedések az új körülmények között egyszerűbben, jobban, bölcsebben, tehát hatékonyabban érvényre juthatnak A megyei szervek ezentúl közvetlenül a községi szervekkel dolgoznak, a vezetés közelebb kerül a gyakorlathoz, úgy is mondhatnám — emberközelből intézhetjük teendőinket. Most két szerv — a megyei igazgatóság és a termelőszövetkezetek szövetsége — felel a párt előtt a munka irányításáért és ellenőrzéséért, a mezőgazdaságra háruló feladatok teljesítéséért. Szerintem ez megszünteti az útmutatások kereszteződését. Nekünk a községi pártbizottságok titkáraival, a termelőszövetkezetek szakembereivel és vezetőivel közösen kell megoldanunk ügyes-bajos dolgainkat. Áttételek és bonyodalmak nélkül. Meggyőződésem, hogy a termelés növelésének útján munkánk a követelmények színvonalára emelkedik. A felfogás helyes, a törekvés jó. De az önök és a mezőgazdasági igazgatóság munkájának párhuzamosságát szeretném tisztázni. A termelőszövetkezetek szövetségének mint az MTSZ-ek saját vezetőszervének sokrétű, de jól meghatározott feladatai vannak. Terepútjaim során azonban — nemcsak a jelenlegi megyében — sokszor tapasztaltam párhuzamosságot bizonyos kérdések megoldásában. Gondolok például a műtrágya szétosztására, a területek öntözésére, a beruházási összegek felhasználására, a szakoktatásra, és nem utolsó sorban az olyan munkastílusra, amely a régi mezőgazdasági tanácsok különböző adatainak lemásolására és továbbítására szorítkozott, a saját szerepkör rugalmasabb, hasznosabb betöltése helyett. — Valóban voltak és olykor most is adódnak ilyen példák. Úgy vélem, ez azért van, mert a két szerv munkája elválaszthatatlan egymástól. A kettő harmonikusan kiegészíti egymást. Jelenleg másképp nem érhetünk el eredményt. Mire gondolok konkréten ? Arra, hogy a szakemberek hiába készítenek jó terveket, hiába dolgoznak ki tudományos módszereket, ha a vezetőtanácsok a tagság révén nem „töltik“ meg azokat „élettel", nem szervezik meg valóra váltásukat. Vagy : az állattenyésztő mérnök bármilyen takarmányozási eljárást kidolgozhat, ha az sincs, aki enni adjon az állatoknak. És mindez, a termelés, a hozambőség szempontjából, fordítva is helytálló. Tehát szerintem a jó értelmű párhuzamosság nem hiba, hanem szükségszerűség. Másrészt — újabb példát mondok —, ha én valamelyik termelőszövetkezetben vagyok, és látom, hogy — mondjuk — rosszul állították be a vetőgépet, nyilvánvalóan közbelépek a mi dolgunk is őrködni a munka minősége fölött. — Ez igaz, de önöknek például nem annyira a növénysűrűség ellenőrzése a fontos mint az, hogy ne maradjanak kapálatlan földek, kaszálatlan rétek ; hogy az állattenyésztést a legjobb gondozókra bízzák ; hogy az anyagi érdekeltség elvének széles körű alkalmazása minden üzemágban ösztönözze a termelés növelését, egyszóval mindaz, ami összefügg a jó munkaszervezéssel. Érvelni különben csak konkrét tények alapján lehet. Épp ezért két példát idézek. Tavaly Nagyborosnyón és Lisznyóban részt vettem a termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűlésén. Egész határrészeken csak gyomot „termeltek", miközben tízezreket fizettek idegen munkaerőért, és „kárpótlásul" százezreket veszítettek. Az állattenyésztési üzemágban pedig még a hagyományokat sem tiszteltéknem fejték meg a teheneket, és hetekig az egész brigádból csak a brigádos maradt őrhelyén ! Úgy véljük, önöknek elsősorban itt kell segíteniük Mert nincs rossz gazdaság, csak rossz gazda ! Egyetért ezzel ? — Igen. Ezek fájó pontjaink Érzékenyen érintenek minket is, nemcsak a helybeli szövetkezeti vezetőket és azokat a tagokat, akik a közösség ügyéért fáradoznak. Célunk minden termelőszövetkezetet az élenjárók színvonalára emelni. Ez nem jelszó, ez lehetőség ! Megtalálni hozzá a módot, bizonyítani szóval, tettel, a mások tapasztalatával, újjászervezni a közösség belső rendjét — ez a haladás útja. — Tovább idézhetnék a megyei szövetség komplex feladatkörét, de az egész tevékenység mércéje a termelés növelése. És tekintve, hogy ennek a tavaszeleji beszélgetésnek is éppen ez a témája, maradjunk hát a „vágányon". Nemsokára ismét megpezsdül az élet a szántóföldeken, önökre is nagy munka vár. Miben látja Németh elvtárs a közelgő időszak legfontosabb teendőjét ? — A munkaszervezésben. Ilyen szempontból is fel kell készülnünk a tavaszra. Nem elég tehát a gépjavítás, a magatisztítás, a trágyahordás gyár befejezése. A megye ötvenegy termelőszövetkezetének tagsága többszáz brigádban és csoportban dolgozik. Itt dől el a termés sorsa. Ezért legfőbb gondunk segíteni a vezetőtanácsokat, hogy minden brigád és csoport élére rátermett, szakmailag képzett, köztiszteletnek örvendő vezetőket állítsanak. Ők a termelés kulcsemberei. A hozzáértő, emberközelből történő vezetés a siker biztos alapja. Ha ezt megteremtettük, jól megoldhatjuk a szervezés kérdését is, és buzgón foghatunk a tavaszi munkához. KÖPECI TERVEK — Köpec egy anekdota révén vált régen híressé, annak is többnyire csak a csattanóját ismerték az emberek, s ahol „bajokról" volt szó, azonnal Köpecet kezdték emlegetni. Ma komoly nagyüzem, modern külszíni fejtése Európa-szerte a ritkaságok közé tartozik. A szénkitermelés és a hozzátartozó brikettgyár három helységet foglal már magába s közel húsz környékbeli falu lakosságának nyújt jó munkalehetőséget. Egyelőre húsznak. Mert az elkövetkező években tovább növekszik a bánya, s rövidesen szét kell majd néznünk új bányászok után a megye többi falvaiban is. A beruházási tervek legfontosabb pontja a Felsőrákoson megnyíló új külszíni fejtés, amely két esztendőn belül eléri és meghaladja Köpecbánya jelenleeli széntermelését. Ezzel egyidejűleg Vargyas mellett is folynak az előkészületek a második bélszínt megnyitására. Az állami terv értelmében ennek a sejtésnek már a jövő év folyamán szenet kell adnia A termelés ilyen nagyarányú bővítése természetesen megköveteli a nyerő helységek szociális-kulturális fejlesztését is, hiszen » Kidjjk- BÚZÁS IMRE, A PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRA NYILATKOZIK LAPUNKNAK pont megfelelő munka- és életfeltételeket igényel. A baróti építkezések méreteire utalva azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk, hogy itt alakul ki, méghozzá rövidesen, megyénk negyedik városa. Barót, Köpec és Vargyas fölemelkedése nemcsak a terrülés növekedésénél vagy az építkezéseknél tapasztalható, hanem a lakosság kulturális és társadalmi fejlődésében is. A falusi fiatalokból toborzott bányászok sorából jól képzett szakmunkások százai emelkedtek ki, sokan közülük mesteri-technikusi képesítést szereztek, olyan is akad, aki főiskolákon tanul tovább. Vannak azonban olyan problémák is,amelyeket saját erőnkből nem oldhatunk meg. Ezek közt első helyen szeretném megemlíteni a helybeli asszonyok, lányok foglalkoztatását. Hiszen tudott dolog, hogy manapság a nőknek csak igen kis hányadát elégíti ki az otthoniháziasszonykodás. Nagy szükségünk lenne tehát egy könnyűipari vagy helyiipari vállalatra, s reméljük, hogy ennek megteremtésében most már a megyei pártbizottság és a megyei néptanács is segítségünkre lesz. Amit a környékbeli községek vezető szerveitől igénylünk, az, mindenekelőtt az útépítés. Különösen a Bárót és Mikóújfalu között útvonal szorulna sürgős újjáépítésre és korszerűsítésre. A szénkitermelés meg a brikettgyár fontos szerepet játszik a megye gazdasági életében, s fontossága a jövőben növekedni fog Hiszen a környék további iparosításához jórészt éppen az itt termelt szén szolgáltatja majd a szükséges üzemanyagot. körkör •r 0 Balkezes tervezés Simon Józsefet, a baróti brikettgyár részlegvezetőjét az egyik kemencéből hívják elő. Bosszankodik. Egész éven át minden jól ment, 105,4 százalékban teljesítették a tervet, az üzem végig egyenletesen, teljes kapacitással dolgozott. Év végén aztán megtörtént a baj : felrobbant az egyik szárítókemence. Következmény : januárban már a csökkentett tervet sem tudták teljesíteni, 400 tonnával adósak maradtak. Azóta egyfolytában foldozgatják, javítgatják a kemencét, de a termelés ma sem kielégítő. Az oka a rossz tervezés : a kemence rossz helyre épült és szellőztető-berendezése kezdetleges, állandóan bedugul, nincs ahol a fölösleges szénmonoxid elhagyja a tűzteret. Védősisakos munkás lép be. ő is ideges. Kér egy ventillátor-csapágyat. Hányadikat már ? Hiszen naponta legalább egyszer, de néha többször is „kikészül“ egy-egy csapágy (darabja 300 lej). Oka: a 3.000 fordulatszámra tervezett ventillátorokhoz csak 2.500 fordulatszámú csapágyakat lehet kapni ! — Nem nagy ügy, át kellene alakítani a hibás berendezéseket — mondja a részleg vezetője. — El is készítettük a terveket, és még decemberben elküldtük Bukarestbe. Csakhogy ... mi nem alakíthatunk semmit a gépeken, amíg a tervezőkollektíva bele nem egyezik. Az igazgató megismétli ugyanezt, s hozzáteszi : most már talán engedélyezik az átalakítást, reméljük nyugdíjba ment a tervező ! (Birton) 3