Megyei Tükör, 1968. április (1. évfolyam, 7-11. szám)

1968-04-06 / 7. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I ieăt megyei ®fí_ be1 5± TŰKOR ki RKP Kovászna megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács lapja ______l Ara 50 bani | hws. április 6.. szombat Holnapi lakások helyén Versenyfutás a jó idővel Erdővidéken A meglátogatott erdővidéki gazdaságokra jellemző, hogy szétszórt tagokból álló, nagy területen gazdálkodnak, s az erdős-dombos vidéken a gépe­sített földművelést csak rész­ben lehet megvalósítani. Ezért, itt különösen nagy szükség van az emberi munkaerőre. A talaj agyagos, az időjárás sem ked­vező. A tápanyag visszapótlás fon­tosságát nem lehet eléggé hang­súlyozni. Tudott dolog, hogy a trágyázás egyik legfontosabb előfeltétele a jó termésnek. Hogy is állunk ezzel a kér. déssel Erdövidéken ? BIB ARCE ALVÁN a téli trá­gyakihordási elhanyagolták, most próbálják behozni a le­maradást. Bogyor Éva techni- kusnötől megtudtuk, hogy ke­vés a községben a fogat, s ez késleltette a dolgot. Â NAGY- BACON1 M TSZ-ben mindhá­rom brigád 25—25 fogattal ren­delkezik ugyan, de nincs em­ber, aki a trágyát a szántón szétteríthetné. Egyes területek a községtől tíz—tizennégy kilo­méterre vannak — akárcsak Bibarcíalván vagy BODOSON —, az erdei utak azonban csak most kezdtek járhatóvá válni... Régóta húzódik annak a 24 hektár iöldnek az „ügye“, ami a bibarcfalviaké ugyan, de Szárazajta határában van, és nagy nehézségeket okoz a trá­gya kihordása. Mindmáig azon. ban nem sikerült megegyezni a szárazajtaiakkal, hogy fizetség ellenében a sajátjukból hordja­nak erre a területre. OLASZ­TELEKEN sikerült elvégezni a trágyázást, amennyiben 1371 hektárra műtrágyát, 331 hek­tárra istállótrágyát terítettek szét. (A gazdaság szántóinak összterülete 2.263 hektár.) A VARGYASl MTSZ-nél sincs különösebb fennakadás. A vetőmagot általában min­den gazdaság idejében biztosí­totta. A nagybaconi 1-es brigád tag. jai a vetögép mellett éppen arról vitatkoztak, hogy a föld­be kerülő vetőmag mennyisé­gét csökkenthetik a tavalyihoz képest, mert kitűnő magágyai sikerült készíteni. A túlságosan sűrű vetés megnehezíti az egyelésl, ritkítást. A cukorrépa fejlődését is akadályozza. O- laszteleken Bariba János agrár, mérnök mondja, hogy még min­dig négy vagon vetnivaló bur­gonya hiányzik, ősszel nem (Folytatása az 5. oldalon) Ember«kiríjuk Április a város-és laluszépilés hónapja Környezetünk arca úgy alakul, ahogy a magunk belső arcuţajat alakítjuk. A bennünk végbemenő változás kivetül — ki kell vetülnie — mindarra, ami körülvesz, életünk, munkánk kerete. Otthonunkra, munkahelyünkre, közösségi arányokban gondolkodva: arra a falura, városra amelyben élünk. S hogy valóban kivetülhesseu, nemcsak bizonyos illetékes vagy ke­vésbé itletéke-s szervek szívügye kell hogy legyen hanem a falu város minden lakójáé, hiszen ez a tágabb otthonunk". Hogy is állunk ezzel a munkával? Az utóbbi évek nagy vál­tozásai nemcsak gazdasági, politikai felfrissülést, megerősö­dést hoztak környezetünk is emberibb arcúvá vált. Ma hozzá­tartozik bármelyik város vagy falu legújabb történelméhez hogy új iskolák orvosi rendelők, művelődési otthonok áru­házak kerülnek a helység térképére". Szépül az arc. De ez nem elég minőségileg, hozzáállásban mind többre lesz szük­ség legyen szemünk, hogy meglássuk e tevékenység fehér foltjait szívünk, kezünk, hogy ne maradjanak meg ezek a foltok, ötlettel munkával, felelősségtudattal bárki hozzáadhat valamit ahhoz hogy szebb legyen környezete, törekvéseink je­gyeit vegye fel a köröttünk tévő élő és élettelen. Igv alakul hozzánk s így alakulunk mi igényeink szándékaink lénye­géhez. Az. ilt közölt felmérésünk nem álfogó igényű — csak ra- villanás néhány éktelenkedő foltra, ötlet, javaslat figyelem­felkeltő. A meglátogatott községekre, falvakra véletlenül esett a választás, de példájuk — hisszük — bizonyos fokig általáno­sítható vagy elgondolkoztató legalább. Mert el kell gondolkozni és tenni kell annál inkább, mert április megyeszerte a íalu- és városszépítés hónapja lesz. Használjuk fel hagyományaink törekvéseink szellemi-anyagi energiáit, építsük bele környe­zetünk megszépítésre váró arcába. V ______________ ________________ Megkezdődött, de... Ropogás. Mint a gépleyyver- sorozat... Orral bukom az ab­laküvegnek. Újabb sorozat ... Mintha vágtató lóról esnék e- lőre. Keservesen döcög a GAZ az esztelneki úton. Gödör. Le­törik az ülés egyik rugója... Megnyugodva sóhajtunk iel, a néptanács előtt vagyunk. Mi­közben a homlokomat törölge- lem, Bardócz Ignác pártinstruk- tor beszél a leendőkről: — Még április folyamán egy kilométernyi utat javítunk ki a ialu között, hazafias munká­val. Tudja, elegyengetik az út­testet, feltöltik a gödröket pa­takkövei, poronddal.. . Zöld övezeteket létesítünk, vagyis újra beültetjük a gruppokat a kultúrotthon, a néptanács, az orvosi rendelő és az iskola kö. rül. Kijavítjuk a hidakat, 500 méter kerítést emelünk a nép­tanács telke körül. Felszól Hol­tuk az embereket, tisztítsák ki házuk előtt az árkot, seperjék el a hulladékot a járdáról és az úttestről. Valóban, a legégetőbb fel. adutok közül válogatták az ak­cióterv pontjait, de mégis két­ségeink támadnak a tapaszta­latok alapján. Hogy fog mind- ez megvalósulni? Szerényen hozzáteszi: — Már a mai nap (március 31-én) megkezdtük ... Kérem, mutassa meg, mit dolgoztak. Â néptanács előtt feltűnt egy kis hid. Kétlelől a hídiökel iel_ töltötték poronddal. Ahogy me­gyünk tovább a főúton, vagy 300 méteren a gödröket bete­mették, ilt-olt néhány homok- rakás az úlszélen. Egy helyen elkötötték a patakot vízmerítő­helynek a tűzoltók számára. A falu felső részében, ahol a köz­ségi út nem sokban különbö­zik egy szélesebb sikátor_ tói — az úttest a kerítést súrolja — 200 méternyi sáncot áslak a délelőtt folyamán, új_ radeszkáztak egy hidat, és csi­gát szereltek a borvízkútra. I8(f ember vett részt a munkában. Egyes körzetekből, ahol job­ban mozgósítóitok a képviso* (folytatása a 10. oldalon) íHHIIMHitHIIHHilMtlHlllllílllllHMtltHIIMIHiltMttMIHtiMHMMtHttWtHttlIHIUllMttMtttlHtlUIflW^ ( LAPZÁRTAKOR '■ ■ .............- ■■ ■ Románia Szocialista Köztársaság I kormányának nyilatkozata a vietnami I helyzetről = (LAPUNK W. OLVALANi X. <D <D =0 > 0 és lombok Hallottam forró égövön tenyésző páratlan — nagy koronája fákról —, lexikonok mondják: több század ka­tona pihenhetne egyik-másik árnyé­kában. £s láttam két háromszáz éves tölgyet, kölyökkorom csodáit, ölön, ha átértük a törzseiket vékony kar­jainkkal. Az egyiket kivágták : — két napig viaskodott a harcsaíüré- szekkel, a fejsze visszaugrott szíjas törzséről. S mert ház épült ott, alap kellett, gyökereit is kiásták. Meg­döbbentett. Olyan óriási gödör tá­tongott a földbe markoló ,,ujjai* he­lyén, talán egész koronája elfért vol­na benne. Megtanultam valamit — hatalmas lombozathoz hatalmas gyökerek kel­lenek — szívósak, szétágazók, eltép­heletlenek. A naplény könnyű aján­dék, de a íöhlböl felhozni, íénybelar- tani az éltető nedveket, gyökér kell ehhez, nem akármilyen. — Bizarr hasonlat, de a szóhaszná­lat kínálja, emberek, a törvény mi­ránk is áll. Bölcsek, tudók biztattak már: felejtve, tagadva repülni — mert, úgymond — így messzire érek — időtlen szárnyalással, elvont téren át. Találkozni a szépség, jóság vala­mi hófehér, folttalan mámorával. Megpróbáltam, láttam a fényi, der­mesztőén hideg volt, Idegen, ellensé­ges. Mert nem lehet a hordozó föld melegét megtagadni. Nem lehel. Ned­vei nélkül fagyasztó — szikkasztó minden mozdulat. A földet vinni, meg. hordozni a szárnyalásban — a gon­dolatban, a szóban. Azt a íöldet, a- hová köt a munka — a legszívósabb gyökér — emberarcú földünket. Mi tartozunk öt megszépíteni, adósság­ként azért, hogy ekénk, csákányunk, lépteink alá engedi-feszíti hátát. Gödörbe surranó betonnal, aranyló búzák, lengő kóficú kukoricák gyö­kerével verjük itt saját emberi gyö­kereinket a földbe, e csodálatos táj éltető „nedveit* a fénybe tartani — a löld és a lélek érceit, izzó szenét: a csárdást, a balladákat, a dojnát, kapuinkat... Százados szálak csomóz­nak — kötnek. Aki ilt vert gyökeret, innen lombosodjék. Nincsenek átuta­zó fák. Hálás ez a fáj, ha kincseit kitakarják, csak a közönyre vála­szol közönnyel. Vállaljuk — felelősen — a gyökérverést, a gyökerek szíja­sodásúl, csak így lesz értelme a zá­porozó lénynek... ★ A Szépmezőn traktor-karaván for­dul, áll új, végeláthatatlan barázdá­ba. Tavasz van. Magvetés, gyökere­ié s ideje. Kutakodó, láthatatlan szá­lak törik az utat a mélység télé, hogy majd szárba szökkenhessen az elkezdődő élet. A lélek gyökerei is keressék talajukat —, hogy lombot, koronát sarjaddzanak l Különben : az ekék már sikongva, szerelmesen birkóznak a földdel.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék