Megyei Tükör, 1968. április (1. évfolyam, 7-11. szám)
1968-04-06 / 7. szám
! ► Hatásosabb továbbképzést! Soui le közhelye 12, nogy a termelés sorsa, bárhol, s így a mezőgazdaságban is, a szakirányítás korszerűségén áll vagy bukik. Erre hívja fel a figyelmet a március 7.-i Scinteiaban közölt cikkében N. Giosao, a Mezőgazdasági Főtanács elnöke Nézzük ezt az írást. ,,A legtöbb helyen a gyenge termelési eredmények oka a nem megfelelő szakirányítás mivel ez az irányítás korszerűségében sok kívánnivalót hagy maga után“. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági szakembernek a jelenlegi időszakban az a legfontosabb feladata, hogy lépést , tartson a mezőgazdasági tudományok fejlődésével, és az előrehaladott termelési módszereket a gyakorlatban is alkalmazza. Egyszóval, tanulni, tanulni, olvasni kell, nem csak szépirodalmat, ami pihentet, vagy ka-,land- és fantasztikus irodalmat, napilapot, sportújságot, de szakkönyvet, szaklapot. Lehet hogy ez nem pihentet, nem szórakoztat, de tanít. Igaz, szabadidő és „pihent agy" kellene ehhez. Az említett cikk is megállapítja, nagyon lemaradtunk ezen a téren, van ennek szubjektív és objektív oka ezer, az a nagyobb baj, hogy még több a káros objektív következménye. Az egyik alapvető ok az, hogy a mezőgazdasági szakemberek önkéntes és irányított továbbképzése kizárólag a szakmai öntudatra apellál, kevés az anyagi ösztönzés (szakmérnökök, docensek fizetéspótléka). Gondolom, ha találnánk valami formát, ami a szakmai öntudaton túl, ilyen ösztönzéssel is sürgetné-lendítené az önképzést, talán sokkal jobb eredményeink lennének. Nem szabad elfelejteni, hogy minden mezőgazdasági szakembernek valóságos polihisztornak, „tág profilú szakembernek" (növénytermesztő, állattenyésztő, gépész, építész, kémikus, jogász, közgazdász, állatgyógyász stb.) kell lenni, ez sokoldalú érdeklődést kíván. Hány újdonsággal kellene lépést tartani, amire a „világostól sötétig“ tartó munkaprogram mellett, még télen is kevés idő marad, mert szórakozni is kellene, pihenni is. Ezért bizony ismereteinkkel lemaradunk sokan, mert az egy ideig fennen lobogó szakmai öntudat lángja, ha nem tápláljuk anyagi ösztönzéssel is, bizony hamar ellobban. Az önkéntes és az irányított továbbképzés hatásosságáért — szerintem — sokat lehetne tenni anyagi stimulálással, mert az esetleges ráfordítás biztosan és többszörösen megtérülne az eredmények, többletek „kasszájából". Azt javasolnám, vezessék be a mezőgazdasági felsőfokú képzettségű szakemberek „fokozati" vizsgáját, akár a tanügyben. Néhány évi gyakorlati szolgálat után jelentkezhessen, nem kötelezően, I, II és III-as fokozati vizsgára, a sikeres vizsga után kapjon megfelelő fizetéspótlékot, státus szerinti fizetésen felül. Legalább anynyit, hogy az, a szakmai öntudattal együtt, ösztönözze a vizsga letételére. Ezenkívül, javasolnám, hogy a kimondottan vezetői szakbeosztásokon kívüli (mint főtanácsi elnök, alelnök, igazgatósági igazgató, helyettes igazgató és hasonlók) más vezetői beosztásokat, és komoly ismereteket kívánó egyéb munkaköröket versenyvizsga útján töltsék be, természetesen megkövetelve több vagy kevesebb évi gyakorlati tevékenységet. Gondolom, hogy így, megtoldva a szakmai öntudatot bizonyos anyagi ösztönzéssel, igazi eredményeket érnénk el a korszerűvel való elméleti „társalkodásban“, ezen keresztül a termelés korszerűsítésében és a terméseredmények emelésében. Boros Tihamér agrármérnök ■ * A VÍZRŐL ÉS AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÁSRÓL hogy mielőbb megoldják a vízellátást. Török Áron mérnök, a néptanács alelnökének szavai nyugalommal töltenek el: „A munkálatok intenzív ütemben folynak. Hamarosan a tények mindennél többet fognak mondani". De, aogy a sajátos kifejezés, „fogtál-e vizet", mindörökre kivesszen szóhasználatunkból, a kivitelező vállalat részéről is több alaposság, ügyszeretet és biztonság szükséges. ★ Második beszélgetés — „Nem tagadom, lehet nekünk is van hibánk, de..." RÉSZT VEVŐK : Seceleanu Alexandru, a villamosművek főnöke, a riporter és egy máskülönben semmitmondó kötőszó, a DE. RIPORTER : A város lakói panaszkodnak, h hogy esténként sok utcában nincs megfelelő világítás. SECELEANU ALEX. : Megtörténhet. Melyik utcáról van szó ? RIPORTER : Például a Dohány utcáról, Cigaretta utcáról ... SECELEANU ALEX: (Telefonon ér deklődik a helyzetről. Megkapja a választ) : a Cigaretta utcából reklamáltak. Tényleg nem égett a villany. Ok : kiégtek a körték. Sokszor a mi hibánkból történnek az ilyen esetek, de a legnagyobb baj az, hogy a szállító vállalatoktól nem kapunk megfelelő mennyiségben jó minőségű árut. A fieni-i Vörös Csillag és a bukaresti Electrotechnica üzemek rossz minőségű villanykörtéket szállítanak. S még ezeket sem a megfelelő időben és a kért mennyiségben. RIPORTER : Sok a panasz a feszültség-ingadozásra is. SECELEANU ALEX. : Tudomásunk van róla. Rendszeresen mérjük a feszültséget a város egész területén. Körülbelül 627 gyenge feszültséggel „ellátott” fogyasztónk van. A város jelenlegi tizenöt transzformátora nem tud állandó feszültséget biztosítani. A csúcsfogyasztás óráiban sokszor rendkívül nagy a feszültség-ingadozás. De sokszor megtörténik, hogy a feszültség-ingadozást nem az objektív okok váltják ki, hanem a fogyasztók. Pontosabban, az áramtolvajok. Azok, akik négy radiátort is használnak, anélkül, hogy díjazást fizetnének értük, vagy engedélyt kapnának tőlünk a használatra. Mert próbálja csak meg, uram, mikor este a TV-t nézi, kapcsolja be a villanyrezsóját, rögtön megjelenik a fekete csík a képernyőn ... RIPORTER : Hogy derítik föl ezeket ? SECELEANU ALEX. : Nehezen. Sokszor csak a véletlen jóvoltából. Például, a múlt évben a Csíki utcai transzformátor-állomás mellől feszültség-reklamációt kaptunk. Hihetetlennek tűnt. Az oka az volt, hogy az egyik fogyasztó négy (lásd és mondd négy) radiátort használt. Ki tudja mióta lopta szomszédai rovására az áramot ? Meg aztán, ott vannak a szabálytalanságok. Egyes vállalatok, mint az OCL gépeket kötnek a hálózatra, anélkül, hogy erről előzetesen minket is értesítenének ... De a legtöbb probléma abból adódik, hogy nincs, egyelőre, megfelelő számú transzformátorunk a feszültség állandó színnen való tartásához RIPORTER : Milyen javulást várhat a város lakossága ezen a téren ? SECELEANU ALEX : Még 1968-ban új transzformátorok építését fejezzük be a Szemerja, Vörös Hadsereg — Állomás utca, Szeszgyár — Csíki utca körzetekben. Ezenkívül ebben az évben adjuk át azt a 110 kW-os transzformátorállomást is, amely működésbe lépése után rögtön 264 fogyasztó belső hálózatában oldja meg a feszültség állandósítását. De ha már itt van, legyen olyan szíves tolmácsolja azt a kérésünket is, hogy a fogyasztók minden javításnál, bekapcsolásnál, átalakításnál a villamosművek szakembereit vegyék igénybe. Mert csak akkor orvosolhatjuk a bajokat, ha tudomásunk is van azok okáról. S még egy kérdés a fgyasztókhoz, ne feledjék el, az áramért is— mint minden szolgáltatásért — fizetni kell... RIPORTER : Az előfizetéseknél új módszert alkalmaznak : csak három hó,naponként kézbesítik a számlát. Sok fogyasztót bosszantó meglepetésként ért ez az intézkedés. Időben tudomására hozták-e a fogyasztónak az új díjazási módszert ? SECELEANU ALEX. : Ez az intézkedés az új gazdasági megszervezés szellemében történt. Országszerte alkalmazzák. Ami a közhírré tételt illeti, tényleg nem tettünk meg mit,dent a népszerűsítés érdekében, lészén falragaszokon is értesíthettük volna a lakókat. De azért mindenki tudott róla, mert a novemberi, decemberi számlák kézbesítésekor minden,kinek fölhívtuk a figyelmét, hogy legközelebb csak három hónap múlva kell fizetniük a villanyszámlát. Az pedig érthetetlen, hogy bosszantó meglepetésként érte a lakókat ez az intézkedés. Mint már mondottam, az áramért fizetni kell. Ha pedig valaki reálisan, fogyasztásának mennyisége tudatában gazdálkodik a pénzével, akkor nem érheti meglepetés.. . Két vállalat felelős beosztottjaival beszélgettünk. Ismerik a reáis helyzetet, s éppen azért tudják, hogy mi a teendő. A jövőt — közeljövőt illetően a tervrajzok, számok megnyugtatnak. Miképpen vanannak meg ? Ígérjük hogy még ebben az évben eljövünk elbe*WT'‘bie‘-' az új helyzetről. Tomoey Péter Megyei TÜKÖR (Folytatás az első oldalról) volt ember, aki kiválogathatta volna. Most kénytelenek a burgonyát vásárolni. A bibarcfalviak a tavalyi tapasztalatot értékesítve az idén hektáronként kevesebbet vennek, mert a vetőmagjuk használati értéke magas. A bodosi gazdák előrelátását bizonyítja, hogy a tavasz tiszta vetőmagot talált a raktárokban. A mezőgazdasági gépek terén sincs — általában — fennakadás Erdővidéken. (A sajátos domborzat azonban korlátozza a gépek használatát.) Nagybaconban mérnöki pontossággal mérik ki a cukorrépa-sorok közti távolságot, hogy majd alkalmazni tudják az újonnan beszerzett kapálógépeket. Hasonló okokból a talajfelszín elegyengetésére is nagy gondot fordítanak. Jó ez az igyekezet, szép, hogy előre is gondolnak. Ezt azonban már korábban meg lehetett volna kezdeni. Április 1-én a kettes brigád tagjai kénytelenek voltak más munkához látni, ugyanis azon a tagon, ahol vetni szándékoztak, az ősszel a fagyos talaj miatt rögös szántást végeztek. Ezt a munkát most kénytelenekés újból elvégezni, ami kiesést jelent. A Malomkertben a cukorrépa sorközeinek pontos kiszámítása az egyes brigád öt emberét kötötte le egyetlen vetőgép mellett, akkor, amikor munkaerő, hiányra panaszkodnak. Itt már a kieséseknél tartunk, ezek nem nagyok ugyan, de számítanak, hiszen később kezdenek a munkához, hadd említsük meg a biharcfalvi MTSZ gépeinek elhanyagoltságát , szerszámia hiánya miatt nem tudták idejében kijavítani őket. A régi vezetőtanács hibája ez, az új vezetőségnek innen-onnan kell száraz szerszámlát beszereznie most. A nagybaconi MTSZ-tagok nem panaszkodhatnak a gépekre. Egy brigádnak négy traktor és több vetőgép segít. Ezeket a szükségletnek megfelelően átcsoportosítják, egymástól „kölcsön” veszik. Nem mondhatjuk el ezt a vargyasi gazdaságról. Rendkívül fontos, hogy idejében megkapják Bardócról az SPC-6 típusú koptatott cukorrépamag-vetőgépet. Viszont a bardóciak is csak április elején fogtak hozzá a cukorrépa vetéséhez. Ez a munka 50 hektáron legalább hét nap , jóidőben. Így a vargyasi vezetőség egyrészt azon töpreng , vajon kitart-e a szép idő még a jövő héten is, meg azon, hogy ki fejezi be hamarabb: Bardóc vagy Barát, kitől kapja majd Vargyas a gépeket. A feltételek — mint a fentiekből kiderül — nagyvonalakban kedvezőek. Tudod dolog, hogy egyes gazdaságokban gátolja a munka jó menetét a munkaerőhiány. Viszont az évről évre tökéletesedő gépek tudják pótolni ezt. Ms meg kell említenünk azt is, hogy a tavaszi kampányt gátló tényezők többségét semlegesíteni lehet, jó szervezéssel. A nagybaconi MTSZ-ben már régebb három nagy brigádra oszlott a tagság. Ezt azért találták célszerűnek, mert így jobban lehet összpontosítani a munkaerőt, és az irányítás is könnyebb. Egy brigád azonban 500 hektár szántóért, 400 hektár kaszálóért, 300 hektár legelőért felelős. Ez átlagban 200— 210 embert számlál — beleértve a fogarosokat és rakodókat is. Tehát az összlétszám legjobb esetben sem több 700 embernél — egy közel háromezres lélek,számú faluban. És a jelenlét csak 40—50 százalékos. Ez az a terület, ahol elsősorban a jó szervezés segíthetne. Nem mai keletű az a módszer —a melyet az olasztelekiek most alkalmaznak először —, hogy a kapásnövényeket szerződés alapján kiadják a tagoknak megművelésre. Nyilvánvaló, hogy az ilyen szervezési forma egyenként érdekessé teszi őket, ugyanakkor a terület gondos megmunkálásával, a gazdaság hasznára is válik. De több helyen hivatkozik a vezetőség a tagság fegyelmének meglazulására. Szabó Gáspár bibarcfalvi brigádon szarvait idézzük : ha nem lenne olyan gyakori a késés, a hiányzás, jobban menne a munka. A vargyasi MTSZ elnöke mondja: a fiatalság munkaerejét teljes egészében nélkülöznünk kell. Oláh János, a nagybaconi MTSZ elnöke így beszél: a tagság már nem hallgat úgy a brigádosokra, mint ezelőtt. (Beszélünk a tagság fegyelméről, de Balla István, az MTSZ egyik brigádjának pártalapszervezeti titkára is elhagyta ezen a tavaszon a gazdaságot.) A tagok elégedetlenségének néha alapja is van. Egy példa a szomszédos védett vadászterület vaddisznói a burgonyatermés 30 százalékát teszik tönkre évente. Az erdészeti hivatal által elismert kár is évi 500.000 —600.000 lej. A panaszlevelek legnagyobb „eredménye“ — egyetlen semleges válasz. A csütörtökön kapott adatokból kitűnik hogy a meglátogatott MTSZ-ek reménye — hogy a késés ellenére sikerül behozni a lemaradást — általában valóra vált hiszen a megyei átlag 38 66 százalékos megvalósításhoz képest Nagybacon 39 41, Bibarcfalva 37 40 Vargyas 61.44 (!) és Olasztelek 34.25 százalékban teljesítette tervét. Domokos László Kovács Imre Versenyfutás a jó idővel Erdővidéken s