Megyei Tükör, 1968. május (1. évfolyam, 12-16. szám)

1968-05-04 / 12. szám

Tudományosság és eredményei Megszoktuk, hogy az Oltus textilművekről csak jót mond­hatunk. Modern nagyüzem, a­­mely a tavaly elnyerte az or­szágos élüzem címet, és 68 első évnegyedében is túlteljesítette összes tervmutatóit. Sikereinek titka lehetőségeiknek ésszerű kihasználásában, a jó munka­­szervezésben rejlik. A termelés tudományos megszervezésének hatékonyságáról, alkalmazásá­nak konkrét módozatairól ér­deklődünk az üzem vezetőinél. — Hogyan fogadták az üzem­ben és mit tettek a munka tu­dományos megszervezése érde­kében? — A termelés tudományos megszervezésével foglalkozó bizottság tevékenysége, az ü­­­zemet leginkább foglalkoztató problémákra terjedt ki — mondja Bucs József mérnök, a bizottság tagja. — Elsősorban a fonoda és szövőde technicitá­­sának növelésével, a termelőfe­­lü­let és a gépek jobb kihaszná­lásával, a segédszemélyzet leg­jobb részarányának megterem­tésével foglalkoztunk. — Ismert dolog —szól közbe Ferenc János mérnök, az üzem pártalapszervezetének titkára —, hogy a közvetlenül termelő munkások részarányának növe­kedése, a segédszemélyzethez képest, hozzájárul a gazdasá­gosság, a jövedelmezőség nö­veléséhez. Éppen ezért vigyáz­tunk, hogy az üzem kapacitá­sának növekedésével a segéd­munkások száma ne növeked­jék abban az ütemben, ahogy a termelő dolgozók száma gya­rapodik. 1966-ban a segédmun­kások részaránya 37,1 száza­lék volt. 1967-ben 35 százalék, 1968 első évnegyedében pedig 34 százalékra csökkent. Rafh­oiu Sorin az önköltségi ár csökkentésével foglalkozik. El­mondta, hogy 13 fonógép ter­melőkapacitásának növelésével 212 ezer lejjel nagyobb jöve­delemhez jutottak, az ideigle­nes termelőfelületen felszerelt gépek pedig 4.275.000 lejjel nö­velték termelésüket. A termelő­­felület ésszerű kihasználásával újabb gépek elhelyezésére nyílt lehetőség, ezáltal a vállalat 931.000 lej haszonhoz jutott. — Mit tudnak mondani 68-as terveikről ? — Idei tervünk 4 százalékkal nagyobb a múlt évinél — mond­ja Bucs József mérnök. Hogy teljesíthessük, egy egész sor problémát kell megoldanunk, így például a termelőfelület jobb kihasználása érdekében megváltoztatjuk az árutisztító elhelyezését. Ezzel 1.500.000 méterrel több szövött árut ter­melünk. A mechanikus szövő­gépeket automatákra cseréljük ki, ezáltal szövöttáru termelé­sünk még 1 millió méterrel nö­vekedik. A cérnázó részleg ka­pacitásának növelésével évente 45 tonna szállal tudunk többet termelni. — Melyek, ilyen vonatkozás­ban távlati terveik ? — Legsürgősebb feladatunk a szövőde kapacitásának kibő­vítése. Jelenleg a fonoda és a kikészítő részleghez képest ki­csi a szövödénk. Ennek tulaj­donítható, hogy fonalat adunk el, és más üzemekben szőtt á­­rut készítünk ki. A problémát úgy oldjuk meg, hogy nagyobb kapacitású szövőgépeket állí­tunk be a régiek helyett — ér­tesít Ferencz József. — Természetesen, nemcsak ezzel a problémával foglalkozik a bizottság — egészíti ki Ra­rk­oiy Sorin. Ez a központi kér­dés, de ennek megoldása még sok-sok apró ügy intézését fel­tételezi. Meg aztán reméljük, nem is annyira „távlati” ez a terv.Az Oltus textilműveknél tud­ják, hogy a fogyasztók támasz­totta nagy igényeket csak — a legapróbb kérdések vonatkozá­sában is — igényes és tudomá­nyos üzem- és munkaszervezés­sel elégíthetik ki, hogy a vál­lalat gazdaságosságának, jöve­delmezőségének növekedése közvetlenül a termelés és mun­ka tudományos megszervezésé­től függ. Eddigi eredményeik biztosítékot jelentenek további sikerek elérésében. Mihai Simionescu Ritmus N­éhány csipősebbre fű­­szerezett szót ej­tek, hogy ott, a­hol kell, ta­nulságának is lehessen r­ajd némi sava-borsa. Kezdeném a legelején, csak hát sehogyan se sikerül. Az ügy, amennyire sótlan, legalább annyira régi, az e­­leje beleveszett a tavalyi esztendőbe. A végével se kezdhetem, mert arra meg nem tudni, mikor kerül sor. Nincs más hátra, bele kel vágnom a közepébe. Nos, tíz ügy: Nagyajtán nincs mit nyaljanak a barmok! Nincs só ! Azaz : volna, amennyi kell, sőt jócskán fölösen, de hát a barom, ugye" barom. Képtelen olyasmire, hogy érdes nyelvét mindegyre hozzászámolja a fogyasztási szövetkezet időjárásnál is változékonyabb árubeszerzé­si módszereihez. S ha kép­telenek, nyalhatják a falat, a földet, egymást vagy a gondozójuk ruháját só he­lyett. Az MTSZ közös állo­mányában éppenséggel 860 szarvasmarha bőg a sóért, nem is szólva a háztáji gaz­daságokban tartott jámbor jószágokról. És kétezres lét­számot is meghaladó juhál­lomány tikkad a sóhiány miatt. Az állattartó termelőszö­vetkezet szóban is, írásban is, türelmesen is, türelmet­lenül is kéri mindegyre a sót — mármint a kősót — a másik, az ellátással fog­lalkozó szövetkezettől. Az pedig továbbítja az igényt felsőbb szervéhez, amely küldi is mindig a kért só­mennyiséget. Néha még töb­bet is. De őrölve. Hol mehet végbe a meta­morfózis? Lehetséges, valahol, vala­melyik sóraktár sóhivatalá­nak vezetői azt a nézetet vallják: az őrölt só min­denképpen korszerűbb a kő­sónál. Namármost, ha a barmok ezt nem képesek fel­fogni, vessenek csak ma­gukra! De az is lehet, aki a sóraktárban intézi a só ki­utalását, nem tudja, hogy a kérődző állatok létszükség­lete a kősó, amit olykor­olykor nyalogassanak. Mit javasolhatnék e baro­mian bürokratikus áruellátá­si felfogás következményei­nek ellensúlyozására? Mond­jam, hogy úgyis itt lesz már a legeltetési idény, szórják hát le a legelőket őrölt sóval? Vagy azt, hogy menjen el az MTSZ Parajdra, s bányásszon kősót, ha már olyan „válogatósak” a bar­mai? H. G. Sótlan ügyben megyei TÜKtí­v Erdővidék Munka után, pihenő napjain­kon ha fel akarunk frissülni, napi néhány kilométeres gya­loglás igazi pihenést nyújt. A természetjárás megedzi szerve­zetünket, erősíti izmainkat, tü­dőnket, segít egészségünk meg­óvásában. A turista a termé­szetvédelem harcosává válik. Megismerve műemlékeinket, ter­mészeti ritkaságainkat, való­ban megszereti hazánkat. Tipikus hargitai táj. Az út, a gerincen keresztül Dél-Hargita legmagasabb pontja, a Kakukk­­hegy felé tart. Itt a csúcs alatti havasi legelőn, ,,Paphomlokon“ találhatók a „kakukkhegyi gyé­mántok", hematit kristályok, a­­melyeket valamikor féldrágakő­ként is felhasználtak. A Kemence tetőt és Magas Lest összekötő úton haladunk tovább. A következő állomás TURISTA KALAUZ ERDŐVIDÉK — sík terület, dombvidék, hegyek, havasok egy csokorban. Érdekes földta­ni felépítése — altalaj kincsei, ásványvizei, hatalmas erdősé­gei, sajátos néprajza, ősi vár­romai — egyaránt vonzák a különféle érdeklődésű termé­szetjárókat. Induljunk Barátról. Baráti Szabó Dávid és Gaál Mózes szülőfaluja egykor csak hetivá­sárairól volt híres. A Barát pa­tak mentén haladva, rövid idő alatt elérjük Bibarcfalvát, az is­mert borvízis­rdőt. Innen köny­­nyen elérhetünk két kiránduló­­helyet is, a Tirka hegyet, az egykori hargitai vulkanizmus e­­gyik emlékét, és a paláktól dél­re, Várbükkön Tiburc várát. Innen már be lehet látni Bo­­dosra, Budai József híres pet­­rográfus és botanikus szülőfa­lujába, akinek kísérleteiből származik a Budai-Domokos al­mafajtánk. Az almafajta első i­­gazi alanyát szívesen megmu­tatják a falubeliek. A szomszédos Nagybaconból két út kínálkozik: az egyik a Nagymurgó (1.016 m) északi lá­bánál fekvő Uzonkafürdő fe­lé —, amelynek ásványvizeit már a rómaiak ismerték —, a másik út pedig Kisbaconba, Be­nedek Elek házához. A falutól északra megbúvó ,­Istenkas“ nevű völgykatlan, legendás hí­rű menedékhely volt a török­tatár betörések idején. Itt ta­láljuk az egykori Bodvai bánya romjait. A völgyben még áll Gábor Áron kohója, in készítet­te az első ágyúkat. A nyugati letőröl szép kilátás nyílik a borvizeiről szintén ne­vezetes Magyarhermányra. Ha utunkat a Varjúváron át foly­tatjuk, délkelet felé a Mitács (1.280 m), északnyugatra a Fe­kete hegy uralja a láthatárt. a felvilágosodás korában élő híres történész és füvész, Ben­­kő József faluja, Bardóc. Már a Kormos patak völgyében va­gyunk. Csakhamar elérjük me­gyénk legészakibb települését, Erdőfülét. Miután elhagytuk az utolsó házakat, feltűnik a vas­hámor magasba nyúló, különös formájú épülete. Nem messze Erdőlmétől, újabb patakvölgy­­höz érünk. Ez a borvizekben és opál lerakódásokban gazdag Kosár völgye. Már látszanak a füles diatomit bánya telepei A diatoma földből megkövesedett fatörzseket mosott ki az eső Egyre beljebb hatolunk a hargitai fenyvesekbe. A Kormos völgyét követve, Közép-Európa egyik legnagyobb és legérdeke­sebb fellápjához érünk, a „Lues mellékére“. Több jégkorszakbe­li, ritka reliktum növény teszi keresetté e helyet. A vízválasztón túl, Hideg­­aszó völgyében vezet az út a homoródalmási barlanghoz Egy kis hegymászás, és fent va­gyunk a Merke tetőn (1.002 m­). Jól láthatók innen az ész­ak­­persáni hegyek. Vargyos felé menet érintjük a Hagymás te­tőt, a hagymási várat és a nár­cisz-rétet. Ha Vargyasra ülünk, érdemes megtekinteni a Dániel­­kúria épületét, Sütő Béla nép­művész faragványait és virág­mintás festményeit. Az ipar tér­hódítását jelzi a modern borvíz­­töltöde, a szénbánya. Felsőrá­kos felé ismét külszíni festések mellett visz az út. A faluban népi szőttesek iránt érdeklődnek a látogatók. Mielőtt visszatér­nénk Barátra, egy kilométeres kitérővel, megtekinthetjük a medence szenét feldolgozó bri­kettgyárat. Élményekben, is­meretekben gazdagodtunk, te­vékenyen pihentünk. Kisgyörgy Zoltán TARKA ♦ Sok más probléma mellett a méterrendszerre való áttérés is nagy gondot okoz az Egye­sült Államoknak. A hosszmér­ték mai alapja ugyanis az an­gol láb, amely 30,48 cm. Miu­tán már Nagy-Britannia is be­jelentette, hogy áttér a méter használatára, az Egyesült Ál­lamok teljes elszigeteltségben maradt. Viszont az áttérés egy kissé sokba kerülne, becslések szerint mintegy 50—100 mil­liárd dollárt emésztene fel. Csak a műszaki rajzolóknál leg­alább három évig tartana ,í­zig az összes tervrajzokat át­dolgozzák. ♦ Angol tudósok atomreak­torban kezelt hajszálak sugár­zási adatai alapján megállapí­tották, hogy az emberi hajszá­lak mangánt, rezet, nátriumot, jódot, bróm­ot, klórt, higanyt és aranyat tartalmaznak. Mivel két különböző ember hajszálai­nak vegyi összetétele, a vizs­gálatok szerint, tízezer eset kö­zül legfeljebb egyben ugyan­az, a hajszálak elemzése bűn­ügyi vizsgálatokhoz is értékes adatokat adhat. Megállapították, hogy a férfi és női hajszálak közötti leglényegesebb különb­ség abban áll, hogy a f­érfi haj­szálak több nátriumot és klórt,­ ­ B A & K A viszont a női hajszálak több a­­ranyat tartalmaznak. Különösek az aranyszőke női hajszálak. A Kovászna megye legmaga­sabb hegytetői a Kovászna fö­lött emelkedő Háromszéki ha­vasokban találhatók. Legismer­tebb közülük a Lakóca, 1.777 méter magas. A Lakóca lapos tetején meteorológiai meg­figyelő állomás működik, a­mely délutánonként szép idő­ben Sepsiszentgyörgyről is lát­ható kisebb távcső segítségé­vel. A Lakócától délkeletre, éppen a megyehatáron emelke­dik a Górhavas tömbje, amely 1.783 méter magas. ♦ Csaknem hihetetlen : 1966- ban Ausztráliában a szerencsét­lenül járt 5.473 személynek majdnem fele háziasszony volt. A konyha, a villamos készülé­kek elterjedése következtében egyre veszélyesebbé válik Á­­ramütés következtében Angliá­ban több ember pusztul el, mint fertőző betegségekben 1965-ben az NSZK-ban is 28.000 halálesetből 8.000 volt a ház­tartási baleset. Ezek szerint a háztartás éppoly veszélyes, mint a robbantók, tűzoltók, űr­repülők, kígyóvadászok mester­sége. 5

Next