Megyei Tükör, 1968. június (1. évfolyam, 17-21. szám)

1968-06-01 / 17. szám

JÚNIUS Úgy jön a június, észrevétlen, mint a felhő: májusi föld­­szagú szél tereli. Úgy jön a június, mint szerelmes kérdésre a válasz : melegen, ölelően. Úgy jön a június — csendesen szét­terülve, arcot öltve lassan —, mint palackból a szellem a me­sében, s megkérdi: mi a kívánságod, ember? — Vagy úgy jön a június, mint frissen ácsolt szekér — érzik még rajta a ta­vaszi fenyőillat is — láthatatlan lovak húzzák a határban, ott bolyong. Többezer éven át, meg-megállva, termésért jön június sze­kere. Hullatná el, mit a termés mellé ráraktak az évek, száza­dok: bánatot, éhséget, álmatlan éjszakákat, átkokat és imád­ságokat — ezzel is termőbb lesz a föld. Mert olyan volt ez a föld, mely szűken termette a búzát, de bőven a síró balladá­kat s az álmodó meséket, mint a mérleg: megérzi a bánatot .. Olyan ez a föld, mint a mérleg: megemeli a kalászokat. Ta­nuljunk meg örvendeni, júniusban, mikor százat is kívánhat az ember. Nem hármat, de százat is kíván az ember ilyenkor : jaj, ne kívánjon egyszer is haszontalan semmiséget, ha kérdi a szellem. Úgy kell kívánni, vágyni, mintha az egyetlen alkalom volna ez, mintha soha nem lenne ilyen ígérő nyár, olyan erő­sen, konokon. Úgy kívánja a saját végtelenségét is, hiszen lesz ennél szebb júniusa még annak, ki nemcsak egy nyárra szegődött a világot szolgálni, úgy járni előtte, mint az eke előtt, ránehezedni egészen, mint az eke szarvára. Mert az ilyen júniusban érzi meg csak igazán, mennyit nőtt az ember, mikor leveti — mint takargató ruhákat az izzadó munkában — az aggodalmakat, önzést... Ujjong az ember, hangtalan, mint a szerelmes: június már bizonyosság és ígéret. Bárhogy is jön a június, itt van: szinte belerepül az ember, mint madár a felhőbe, talán tisztulásra vágyva. Adassák meg neki Csíki László megyei T­Ü­K 5'l K 5 A tavaszi aszály következté­ben a takarmánynövények gyengébben fejlődtek, a kevés csapadék késleltette a szántó­földi takarmányok és a termé­szetes gyepek fejlődését. Bár mindez a takarmányalapot ve­szélyeztette, a kiesett takar­mánymennyiség pótolható cél­szerű intézkedésekkel. Mit kell tenni? Fontos a szénafüvek kaszá­lási idejének helyes megválasz­tása, így szárazság esetén a vá­rás nem indokolt, a kaszálást a vezérnövény virágzásakor már meg kell kezdeni. A sar­jad­zás élénkebb lesz, és a sar­­jú átlagtermését ilyenképpen növelni tudjuk. A széna készí­tését kísérjük figyelemmmel, mert a veszteség 25—40 Vo-nyi lehet. Okai: a levágott zöld nö­vény légzése, mely a takar­­mányegységet 10—15 °­ o-al csökkenti. A szárítás és behor­­dás idején a levélzet lehull, a veszteség szintén 10—15’° o. Vé­gül a kazalban, az utóerjedés 3—7 •/* veszteséget jelent. Hor­dásnál a tarló felgereblyézésé­­vel, a hulladékok összegyűjté­sével, a szekerek gondos meg­­rakásával és körülfésülésével mérsékelhető ez. A széna tá­rolását akkor kezdjük, ha a nedvességtartalma 16*/C. Lehe­tőleg fedél alá raktározzuk. Ha nincs rá lehetőség, kazlak­ban is jól telel. A kazal al­jára rakjunk 40—50 cm vas­tag szigetelő szalmaréteget. Fa­lai kissé kifele hajlók legye­nek, teteje meredekre készül­jön, hogy a víz ne tudjon be­hatolni. Figyelemmel kell kí­sérni a „résziben“ készített szénákat, a behordás megkez­dését helyesen határozzuk meg. Jól meghálálja a ka­száló az öntözést. A szénafű levágása utáni öntözés jó sar­­jú termést biztosít. Nagyobb szárazság esetén a kaszálások között kétszer is öntözhetünk. Egyszeri öntözésre 800—1000 m 3 víz szükséges hektáronként. A lucernát idejében takarít­suk be, szárítsuk­ szénává és tároljuk a legjobb körülmények között. Öntözése jelentősen nö­veli az átlagtermést. Kaszálás után nitrogén műtrágyával fe­lülszórva és öntözve nagy ho­zamot biztosít. Öntözéses mű­veléssel 10.000—14.000 kg szé­nát is lehet termelni egy hek­táron. A vöröshere vízigényesebb a lucernánál. A szárazságot ke­vésbé bírja. A virágzás kezde­tén kaszáljuk, minél gyorsab­ban kell szénává szárítani, mert a tápértékben gazdag levélzet könnyen lepereg. A kazalozás­nál ügyelni kell, mert kön­­­nyen bemelegszik. Az öntözést jól bírja és igen­ nagy termés­sel hálálja meg. Hektáronként 10.000 kg szénát is adhat. A kaszálás után azonnal öntöz­zük. A takarmányrozs és szöszös­­bükköny után tisztán maradt területeket vessük be takar­mánynövényekkel. Erre a célra legalkalmasabbak a mi vidé­künkön a sűrű kukorica-csala­­mádé, napraforgó-csalamádé és a köles. A sűrű csatornádé ked­vező időjárás esetén vagy ön­tözéssel, takarmányértékben gazdag, nagy hozamot biztosít. A naprafor­gó jó szárazság­ bí­ró, mely gyorsan fejlődő gyö­kérrendszerének, valamint e­­gyéb biológiai tulajdonságai­nak köszönhető. Tisztán vagy kukoricával vethető. Gyorsan fejlődik és jó takarmánytöme­­get biztosít. A köles mint ta­karmánynövény nem ad nagy termést, de mint hézagpótló növényt, kipusztult vetések he­lyett állíthatjuk be. Későn, jú­niusban is vethető. J­ó, száraz­ság­ bíró, idejében lekaszálva jó minőségű takarmányt ad Termesztett takarmánynö­vényeink ápolását ne hanya­goljuk el. A takarmány növé­nyeket ne tekintsük alsóbbren­dű kultúráknak, melyeknek a megművelése nem fontos. Itt és ilyenkor követjük el a leg­nagyobb hibát. A takarmány­gazdálkodást most kell ügye­sen végezni, és nem ősszel, mikor már nem lehet segíteni. A zölden etetett takarmá­nyokkal gazdálkodjunk éssze­rűen, ne pazaroljuk fölöslege­sen. Minden erőnket szenteljük a takarmányalap biztosítására. Elegendő és jó minőségű takar­mányalappal —, mely az állat­­tenyésztés nyersanyagát bizto­sítja — nem okoz gondot az­ állatok hozamának növelése. Szász István, a körös­pataki MTSZ állatte­nyésztő mérnöke. A takarmányhiány megelőzése A Szorgalom kisipari termelőszö­vetkezet­­ egyik egységét, a festődét és vegytisztítót látogattam meg. Fel kell hívnom a vegytantanárok figyel­mét erre a szerényen meghúzódó mű­helyre: a kémiának mint tudomány­ágnak a genezisét vizsgálva, kiváló szemléltető eljárás lenne elvezetni ide a tanulókat és bemutatni: íme, gyerekek, így nézett ki pár évszá­zaddal ezelőtt az alkimisták „vegy­konyhája“, ahol kotyvasztás útján próbálták előállítani az aranyat. A munkások sápadt arca csak az egyre hevesedő panaszok során kap némi pírt... — Még 1962-ben kértük, szerelje­nek fel szellőztető berendezést. Szin­te kézi munkával is el lehet készíte­ni. Hát magának szereltek? Na, ne­künk is csak ennyit. 1947 óta áll a szövetkezet, azóta mi változott itt?... Zsebkendőnyi ablakon próbál a szabadba vergődni a vastag, földig érő gőz, a vegyi anyagokkal mérge­zett pára. Az egység nem rendelkezik rak­tárral, ahová berakhatnák a ruhá­kat. „Nájlonból van a mi raktárunk” — mondja az egyik munkás, és érti ezen azt, amit látok: ajtókon, reteszen és minden elképzelhető he­lyen lógnak a ruhák a szabad ég a­­latt. Természetesen, jelentkezik a kérdés: és esőben, télen? A válasz — néma csend ... Az anyagellátásról. Gáspár János tüzelő: Én a munkakörömet tisztes­ségesen ellátom, de hát segíteni is kell, mikor látom, hogy a kollégák bajban vannak. Ezért cinézek, for­rasztok is, ha kell. De mikor cinért mentem, a könyvelőségen Balázs Zoltán azt mondta: Takarodjon ki (!?) Valahová ki, ki innen, mert alig bírok lélegzetű, úgy csípi torkomat a mérgezett pára. Áttocsogok a lucs­kos deszkákon, tapogatózom a gőz­ben, kádakba ütközöm. A felelős ma­gyaráz: Tessék nézni, mikor a centri­fuga működik, fél szemmel a pla­­font nézi az ember, mikor omlik rá. Hát nézném én is, nézném, de semmit sem lehet látni a gőzben. A másik szobácskában fehér kosztüm adja az omló, penészes, fekete fa­lakhoz a kontrasztot. (Négy éve nem meszeltek itt.) Egész nap nyitva az­ ajtó, a ke­­reszthuzat még ritkítja nyáridőben a gőzt, de mi lehet itt télen, mikor pá­rolog a víz meg a forró festékanyag az üstökben! Kesztyűben vagy anél­kül, puliszkakeverőnyi léccel forgat­ják az anyagokat az üstben, és belé­legzik órákon át a mérgezett párát az üst fölé hajolva. K­étujjnyi kosz a falakon, egy réteg méreg a tüdőn — és vastag réteg egyes vezetők lel­kiismeretén ... A munka bérezése gépesített mű­hely teljesítményére van szabva. Itt viszont mindent, manufakturáli­san végeznek. (Ezt alátámasztja pár órával később Kósa Ferenc, a Szor­galom szövetkezet elnöke is.) Kivezető utat keresek, érdeklődöm a kilátások felől. Az egység 20.000 lejes havi bevételt jelent a szövet­kezetnek. „Még sincsenek megeléged­ve, higgye el. Azt mondják: ráfize­tünk erre az egységre". A pénz beszél? Ki kérdi ezektől az emb­erektől, feleségüktől, gyerme­keiktől. Nem érzi, hogy egészségileg ráfizet erre az üzletre? Még benézek a tisztítónak becé­zett omladozó színbe. A vakolat kí­vül is, belül is elhagyta, most az e­­gyik fal készül elhagyni a másik hármat. Csak 80 fokra telik a függő­legeshez szükséges 90-ből, hát indul az udvar felé . Az egészségügyi igazgatóságnál Dr. Német Ernő szakorvos, egészség­­ügyi felügyelő azzal fogad, hogy épp egy szakmai megbetegedést vizsgált ki. Ugyanoda akarták visszahelyezni a gyógyultat, ahol megbetegedett. (Hát ez jól folytatódik — gondo­lom.) Végignézek pár jegyzőkönyvet, több olyant, melyekben a tapasztal­tak alapján az illetékes ellenőrök követelik az egység azonnali bezárá­sát. (Erre egyszer sem került még sor, ez év áprilisáig. Akkor megva­kolták a plafont — ennyi.) A toxiko­lógiai vizsgálat beszédes számadatai­ból: kénsav, megengedett mennyiség egységnyi levegőben: 1 milligramm, az analízisnél kimutatott mennyiség — 2,3 milligramm. Ecetsav: megen­gedett mennyiség: 15 milligramm, ki­mutatva — 20 milligramm. Klór: 1 milligramm helyett 7,5—8,6. Kéndi­oxid­ 10 milligramm helyett — 22— 25 milligramm. — Ugyan kérem, egyáltalán nem káros az egészségre ott semmi — ez­zel fogad Kósa Ferenc, a kisipari termelőszövetkezet elnöke, mikor próbálok érdeklődni. ..hogy mit tet­tek, és mit lehet ezután tenni a dol­gozók egészségének védelmére. A to­xikológiai vizsgálat számadataival érvelnék, de a főnök nem hallgat meg... „Nem lehet, nincs pénzünk erre“ — ezt a választ kapjuk. — In­kább érdeklődjön az elvtárs az iránt, hogyan állunk a tervvel. A negyed­évi mutatószámokat egészében telje­sítettük, sőt túl is szárnyaltuk azo­kat ... — Százon felüli számokat mond egymás után, százalékok oszt­­szoroz, mikor én az emberek egész­ségét kérem számon, a munkavédel­mi törvények és jópár jegyzőkönyv talajáról. Aztán megcsendesedik a hangja, a beszélgetés végén hellyel is megkínál bennünket, majd a való­sághoz szomorodik: „Az épület ma­gántulajdon, külsőleg nem építkez­hetünk, de belsőleg sem csináltunk semmit, ez az igazság­. A tervszámok között tévelyeg a lelkiismeret, és nem vesszük észre, hogy a tervszámokat is emberek tűzik ki, és ők is váltják valóra azo­kat. Forduljunk legtisztább belső ar­cunk felé és valljuk be: 1957 óta mit­ tettünk ebben az egységben az egész­ségvédelemért? Semmit. Az egészség­­ügyi szekrény tartalma: smirglipapír, sósav, másfél talpalásnyi gumitalp. (A kórház nem terv szerint kezel, ezért nekik nincs szükségük minél több páciensre ...) A kazántól pár arasz­ra ruhák, gyúlékony anyagok. Mon­dom, hogy ez is baj. „De hová tedd ember, ha nincs hová ?“ Vajon kit fog megbüntetni a tűzoltóság ? Csak nem a munkásokat­?! Az Előre ez év május 25-iki szá­mában olvasom, hogy 2,5 millió lej­ből modern festődét és vegytisztítót építenek Sepsiszentgyörgyön az Olt. mellett. Tudakolózom, Török János szövetkezeti elnök szerint érthetet­len, hogy honnan veszik az adatokat, hiszen az összeget asztalosműhely é­­pítésére kell fordítaniuk, ennek már megvan a teljes dokumentációja. Fes­tődét, tisztítót is kellene építeni, ter­vezik is, de egyelőre még a helye sincs megállapítva, és az építkezés megkezdésének ideje sem ismeretes. Viszont: Fekete Lajos, ugyanannak az intézménynek a könyvelője, már pontosan tudja, hogy az összegb­äl igenis festődét és vegytisztítót építe­nek, és..a munkálatokat már ez év harmadik negyedében el is kezdik. ...Nem szükséges talán magyarázni, hogy mit bizonyítanak ezek­hrz igen­­igen eltérő nyilatkozatok . .. Mindnyájunk érdeke, hogy terve­inket időben teljesítsük, hiszen csak így tudjuk megtervezni saját jövőn­ket. De percig sem szabad megfeled­keznünk arról, hogy milyen körülmé­nyek között dolgoznak az emberek. Ne homályosítsák el a mutatószá­­mokat a dolgozók elkeseredett pana­szai. És különösen ne­m évtizedekig. Czegő Zoltán Pokolkonyha egy kis utcában

Next