Megyei Tükör, 1968. június (1. évfolyam, 17-21. szám)
1968-06-01 / 17. szám
JÚNIUS Úgy jön a június, észrevétlen, mint a felhő: májusi földszagú szél tereli. Úgy jön a június, mint szerelmes kérdésre a válasz : melegen, ölelően. Úgy jön a június — csendesen szétterülve, arcot öltve lassan —, mint palackból a szellem a mesében, s megkérdi: mi a kívánságod, ember? — Vagy úgy jön a június, mint frissen ácsolt szekér — érzik még rajta a tavaszi fenyőillat is — láthatatlan lovak húzzák a határban, ott bolyong. Többezer éven át, meg-megállva, termésért jön június szekere. Hullatná el, mit a termés mellé ráraktak az évek, századok: bánatot, éhséget, álmatlan éjszakákat, átkokat és imádságokat — ezzel is termőbb lesz a föld. Mert olyan volt ez a föld, mely szűken termette a búzát, de bőven a síró balladákat s az álmodó meséket, mint a mérleg: megérzi a bánatot .. Olyan ez a föld, mint a mérleg: megemeli a kalászokat. Tanuljunk meg örvendeni, júniusban, mikor százat is kívánhat az ember. Nem hármat, de százat is kíván az ember ilyenkor : jaj, ne kívánjon egyszer is haszontalan semmiséget, ha kérdi a szellem. Úgy kell kívánni, vágyni, mintha az egyetlen alkalom volna ez, mintha soha nem lenne ilyen ígérő nyár, olyan erősen, konokon. Úgy kívánja a saját végtelenségét is, hiszen lesz ennél szebb júniusa még annak, ki nemcsak egy nyárra szegődött a világot szolgálni, úgy járni előtte, mint az eke előtt, ránehezedni egészen, mint az eke szarvára. Mert az ilyen júniusban érzi meg csak igazán, mennyit nőtt az ember, mikor leveti — mint takargató ruhákat az izzadó munkában — az aggodalmakat, önzést... Ujjong az ember, hangtalan, mint a szerelmes: június már bizonyosság és ígéret. Bárhogy is jön a június, itt van: szinte belerepül az ember, mint madár a felhőbe, talán tisztulásra vágyva. Adassák meg neki Csíki László megyei TÜK 5'l K 5 A tavaszi aszály következtében a takarmánynövények gyengébben fejlődtek, a kevés csapadék késleltette a szántóföldi takarmányok és a természetes gyepek fejlődését. Bár mindez a takarmányalapot veszélyeztette, a kiesett takarmánymennyiség pótolható célszerű intézkedésekkel. Mit kell tenni? Fontos a szénafüvek kaszálási idejének helyes megválasztása, így szárazság esetén a várás nem indokolt, a kaszálást a vezérnövény virágzásakor már meg kell kezdeni. A sarjadzás élénkebb lesz, és a sarjú átlagtermését ilyenképpen növelni tudjuk. A széna készítését kísérjük figyelemmmel, mert a veszteség 25—40 Vo-nyi lehet. Okai: a levágott zöld növény légzése, mely a takarmányegységet 10—15 ° o-al csökkenti. A szárítás és behordás idején a levélzet lehull, a veszteség szintén 10—15’° o. Végül a kazalban, az utóerjedés 3—7 •/* veszteséget jelent. Hordásnál a tarló felgereblyézésével, a hulladékok összegyűjtésével, a szekerek gondos megrakásával és körülfésülésével mérsékelhető ez. A széna tárolását akkor kezdjük, ha a nedvességtartalma 16*/C. Lehetőleg fedél alá raktározzuk. Ha nincs rá lehetőség, kazlakban is jól telel. A kazal aljára rakjunk 40—50 cm vastag szigetelő szalmaréteget. Falai kissé kifele hajlók legyenek, teteje meredekre készüljön, hogy a víz ne tudjon behatolni. Figyelemmel kell kísérni a „résziben“ készített szénákat, a behordás megkezdését helyesen határozzuk meg. Jól meghálálja a kaszáló az öntözést. A szénafű levágása utáni öntözés jó sarjú termést biztosít. Nagyobb szárazság esetén a kaszálások között kétszer is öntözhetünk. Egyszeri öntözésre 800—1000 m 3 víz szükséges hektáronként. A lucernát idejében takarítsuk be, szárítsuk szénává és tároljuk a legjobb körülmények között. Öntözése jelentősen növeli az átlagtermést. Kaszálás után nitrogén műtrágyával felülszórva és öntözve nagy hozamot biztosít. Öntözéses műveléssel 10.000—14.000 kg szénát is lehet termelni egy hektáron. A vöröshere vízigényesebb a lucernánál. A szárazságot kevésbé bírja. A virágzás kezdetén kaszáljuk, minél gyorsabban kell szénává szárítani, mert a tápértékben gazdag levélzet könnyen lepereg. A kazalozásnál ügyelni kell, mert könnyen bemelegszik. Az öntözést jól bírja és igen nagy terméssel hálálja meg. Hektáronként 10.000 kg szénát is adhat. A kaszálás után azonnal öntözzük. A takarmányrozs és szöszösbükköny után tisztán maradt területeket vessük be takarmánynövényekkel. Erre a célra legalkalmasabbak a mi vidékünkön a sűrű kukorica-csalamádé, napraforgó-csalamádé és a köles. A sűrű csatornádé kedvező időjárás esetén vagy öntözéssel, takarmányértékben gazdag, nagy hozamot biztosít. A napraforgó jó szárazság bíró, mely gyorsan fejlődő gyökérrendszerének, valamint egyéb biológiai tulajdonságainak köszönhető. Tisztán vagy kukoricával vethető. Gyorsan fejlődik és jó takarmánytömeget biztosít. A köles mint takarmánynövény nem ad nagy termést, de mint hézagpótló növényt, kipusztult vetések helyett állíthatjuk be. Későn, júniusban is vethető. Jó, szárazság bíró, idejében lekaszálva jó minőségű takarmányt ad Termesztett takarmánynövényeink ápolását ne hanyagoljuk el. A takarmány növényeket ne tekintsük alsóbbrendű kultúráknak, melyeknek a megművelése nem fontos. Itt és ilyenkor követjük el a legnagyobb hibát. A takarmánygazdálkodást most kell ügyesen végezni, és nem ősszel, mikor már nem lehet segíteni. A zölden etetett takarmányokkal gazdálkodjunk ésszerűen, ne pazaroljuk fölöslegesen. Minden erőnket szenteljük a takarmányalap biztosítására. Elegendő és jó minőségű takarmányalappal —, mely az állattenyésztés nyersanyagát biztosítja — nem okoz gondot az állatok hozamának növelése. Szász István, a köröspataki MTSZ állattenyésztő mérnöke. A takarmányhiány megelőzése A Szorgalom kisipari termelőszövetkezet egyik egységét, a festődét és vegytisztítót látogattam meg. Fel kell hívnom a vegytantanárok figyelmét erre a szerényen meghúzódó műhelyre: a kémiának mint tudományágnak a genezisét vizsgálva, kiváló szemléltető eljárás lenne elvezetni ide a tanulókat és bemutatni: íme, gyerekek, így nézett ki pár évszázaddal ezelőtt az alkimisták „vegykonyhája“, ahol kotyvasztás útján próbálták előállítani az aranyat. A munkások sápadt arca csak az egyre hevesedő panaszok során kap némi pírt... — Még 1962-ben kértük, szereljenek fel szellőztető berendezést. Szinte kézi munkával is el lehet készíteni. Hát magának szereltek? Na, nekünk is csak ennyit. 1947 óta áll a szövetkezet, azóta mi változott itt?... Zsebkendőnyi ablakon próbál a szabadba vergődni a vastag, földig érő gőz, a vegyi anyagokkal mérgezett pára. Az egység nem rendelkezik raktárral, ahová berakhatnák a ruhákat. „Nájlonból van a mi raktárunk” — mondja az egyik munkás, és érti ezen azt, amit látok: ajtókon, reteszen és minden elképzelhető helyen lógnak a ruhák a szabad ég alatt. Természetesen, jelentkezik a kérdés: és esőben, télen? A válasz — néma csend ... Az anyagellátásról. Gáspár János tüzelő: Én a munkakörömet tisztességesen ellátom, de hát segíteni is kell, mikor látom, hogy a kollégák bajban vannak. Ezért cinézek, forrasztok is, ha kell. De mikor cinért mentem, a könyvelőségen Balázs Zoltán azt mondta: Takarodjon ki (!?) Valahová ki, ki innen, mert alig bírok lélegzetű, úgy csípi torkomat a mérgezett pára. Áttocsogok a lucskos deszkákon, tapogatózom a gőzben, kádakba ütközöm. A felelős magyaráz: Tessék nézni, mikor a centrifuga működik, fél szemmel a plafont nézi az ember, mikor omlik rá. Hát nézném én is, nézném, de semmit sem lehet látni a gőzben. A másik szobácskában fehér kosztüm adja az omló, penészes, fekete falakhoz a kontrasztot. (Négy éve nem meszeltek itt.) Egész nap nyitva az ajtó, a kereszthuzat még ritkítja nyáridőben a gőzt, de mi lehet itt télen, mikor párolog a víz meg a forró festékanyag az üstökben! Kesztyűben vagy anélkül, puliszkakeverőnyi léccel forgatják az anyagokat az üstben, és belélegzik órákon át a mérgezett párát az üst fölé hajolva. Kétujjnyi kosz a falakon, egy réteg méreg a tüdőn — és vastag réteg egyes vezetők lelkiismeretén ... A munka bérezése gépesített műhely teljesítményére van szabva. Itt viszont mindent, manufakturálisan végeznek. (Ezt alátámasztja pár órával később Kósa Ferenc, a Szorgalom szövetkezet elnöke is.) Kivezető utat keresek, érdeklődöm a kilátások felől. Az egység 20.000 lejes havi bevételt jelent a szövetkezetnek. „Még sincsenek megelégedve, higgye el. Azt mondják: ráfizetünk erre az egységre". A pénz beszél? Ki kérdi ezektől az emberektől, feleségüktől, gyermekeiktől. Nem érzi, hogy egészségileg ráfizet erre az üzletre? Még benézek a tisztítónak becézett omladozó színbe. A vakolat kívül is, belül is elhagyta, most az egyik fal készül elhagyni a másik hármat. Csak 80 fokra telik a függőlegeshez szükséges 90-ből, hát indul az udvar felé . Az egészségügyi igazgatóságnál Dr. Német Ernő szakorvos, egészségügyi felügyelő azzal fogad, hogy épp egy szakmai megbetegedést vizsgált ki. Ugyanoda akarták visszahelyezni a gyógyultat, ahol megbetegedett. (Hát ez jól folytatódik — gondolom.) Végignézek pár jegyzőkönyvet, több olyant, melyekben a tapasztaltak alapján az illetékes ellenőrök követelik az egység azonnali bezárását. (Erre egyszer sem került még sor, ez év áprilisáig. Akkor megvakolták a plafont — ennyi.) A toxikológiai vizsgálat beszédes számadataiból: kénsav, megengedett mennyiség egységnyi levegőben: 1 milligramm, az analízisnél kimutatott mennyiség — 2,3 milligramm. Ecetsav: megengedett mennyiség: 15 milligramm, kimutatva — 20 milligramm. Klór: 1 milligramm helyett 7,5—8,6. Kéndioxid 10 milligramm helyett — 22— 25 milligramm. — Ugyan kérem, egyáltalán nem káros az egészségre ott semmi — ezzel fogad Kósa Ferenc, a kisipari termelőszövetkezet elnöke, mikor próbálok érdeklődni. ..hogy mit tettek, és mit lehet ezután tenni a dolgozók egészségének védelmére. A toxikológiai vizsgálat számadataival érvelnék, de a főnök nem hallgat meg... „Nem lehet, nincs pénzünk erre“ — ezt a választ kapjuk. — Inkább érdeklődjön az elvtárs az iránt, hogyan állunk a tervvel. A negyedévi mutatószámokat egészében teljesítettük, sőt túl is szárnyaltuk azokat ... — Százon felüli számokat mond egymás után, százalékok osztszoroz, mikor én az emberek egészségét kérem számon, a munkavédelmi törvények és jópár jegyzőkönyv talajáról. Aztán megcsendesedik a hangja, a beszélgetés végén hellyel is megkínál bennünket, majd a valósághoz szomorodik: „Az épület magántulajdon, külsőleg nem építkezhetünk, de belsőleg sem csináltunk semmit, ez az igazság. A tervszámok között tévelyeg a lelkiismeret, és nem vesszük észre, hogy a tervszámokat is emberek tűzik ki, és ők is váltják valóra azokat. Forduljunk legtisztább belső arcunk felé és valljuk be: 1957 óta mit tettünk ebben az egységben az egészségvédelemért? Semmit. Az egészségügyi szekrény tartalma: smirglipapír, sósav, másfél talpalásnyi gumitalp. (A kórház nem terv szerint kezel, ezért nekik nincs szükségük minél több páciensre ...) A kazántól pár araszra ruhák, gyúlékony anyagok. Mondom, hogy ez is baj. „De hová tedd ember, ha nincs hová ?“ Vajon kit fog megbüntetni a tűzoltóság ? Csak nem a munkásokat?! Az Előre ez év május 25-iki számában olvasom, hogy 2,5 millió lejből modern festődét és vegytisztítót építenek Sepsiszentgyörgyön az Olt. mellett. Tudakolózom, Török János szövetkezeti elnök szerint érthetetlen, hogy honnan veszik az adatokat, hiszen az összeget asztalosműhely építésére kell fordítaniuk, ennek már megvan a teljes dokumentációja. Festődét, tisztítót is kellene építeni, tervezik is, de egyelőre még a helye sincs megállapítva, és az építkezés megkezdésének ideje sem ismeretes. Viszont: Fekete Lajos, ugyanannak az intézménynek a könyvelője, már pontosan tudja, hogy az összegbäl igenis festődét és vegytisztítót építenek, és..a munkálatokat már ez év harmadik negyedében el is kezdik. ...Nem szükséges talán magyarázni, hogy mit bizonyítanak ezekhrz igenigen eltérő nyilatkozatok . .. Mindnyájunk érdeke, hogy terveinket időben teljesítsük, hiszen csak így tudjuk megtervezni saját jövőnket. De percig sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy milyen körülmények között dolgoznak az emberek. Ne homályosítsák el a mutatószámokat a dolgozók elkeseredett panaszai. És különösen nem évtizedekig. Czegő Zoltán Pokolkonyha egy kis utcában