Megyei Tükör, 1968. július (1. évfolyam, 22-25. szám)
1968-07-06 / 22. szám
4 0 megyei TÜKÖR Egy régi közmondás szerint „A tej a gyerekek bora és a bor az öregek teje'*. A tej az élet fenntartásához és a szervezet fejlődéséhez szükséges minden anyagot tartalmazó táplálék. A cél minél több tejet termelni. Ehhez jó tudni a tejtermelést befolyásoló tényezőket: A primitív fajták gyengébben tejelnek, mint a kitenyésztettek. A jó fajtáknál az állat súlya és a termelése közti arány 1/7—1-9. Ugyanolyan ajfajú tehenek azonos takarmányozás és gondozás mellett különböző mennyiségű tejet termelnek Az egyed (örökletesség, származás) 30 ° o-ban hat a termelésre. A terelékenység mint egyedi tulajdonság az utódokra is öröklődik A takarmány hatása a legnagyobb. Többet jelent, mint a fajta és az egyéb tényezők együttvéve. A tej a tőmirigyekben termelődik a véren keresztül ideszállított tápanyagból — ezek pedig takarmányokban jutnak a szervezetbe. A takarmányadag nagyságát a tehén tejelőképességéhez kell szabni, úgy, hogy abban a tejtermeléshez szükséges táplálóanyag mennyisége biztosítva legyen. A takarmány minősége jelentősen befolyásolja a tejtermelést. A zad takarmányok: répa, kukorica, zab, jó minőségű siló kedvezően hatnak a tejtermelésre, a fagyos és romlott takarmányok viszont csökkentik azt. Gondoskodnunk kell, hogy a tejelő állatok kellő mennyiségű mészhez, foszforhoz, konyhasóhoz, A, G, D, vitaminokhoz és nyomlemezekhez (réz, vas, kobalt) jussanak. Az ivóvíz közvetve elősegíti a takarmányok emésztését, ezen keresztül a tejtermelést. A tehenek naponta 8—10- szer is isznak. — Ebből következik az önitatók előnye. Ha az állat akkor iszik, amikor akar, a tejtermelés 3—5 ° o-al nagyobb. Az ivóvíz hőmérséklete sem közömbös. Hideg vagy meleg víz esetén a tejtermelés kisebb. Az ivóvíz optimális hőmérséklete 8—12 G °. A megszokott napirendtől való eltérés tejcsökkenéssel jár. A bőrápolás elmulasztása még 10% tejcsökkenést is okozhat. A durva bánásmód ugyancsak tejcsökkenést idéz elő. A tökéletlen, rossz fejés kevesebb tejet eredményez. A jól végzett, tőgymasszázzsal kapcsolt utófejés 10—12 százalékos többletet eredményez. A fejés időtartama 7—8 percnél tovább ne tartson, mert a tejelési reflex (oxitoxin hatása) ennyi ideig tart, ezután a tehén a tejet visszatartja. A fejesek számával egy bizonyos határig nő a tejhozam. A mérsékelt mozgás fokozza a tejtermelést, mert az anyagcsere élénkül. Sőt, a könnyű munka sincs hátrányos hatással a tejtermelésre. A borjazás gyakorisága is tényező. Látszólag úgy tűnik, a hosszú laktáció alatt több tejet lehet termelni, de a valóságban az ellés utáni 8—0 hónapban a termelés csökken és nem gazdaságos. Háromszáz nap után rendszerint egy kilogramm tej előállításához több takarmányt használ föl a szervezet. Gyakori ellésekkel nagyobb tejhozam valósítható meg. Minél hamarabb veszünk egy üszőt tenyésztésbe, annál több tejet termel. Ha később vesszük tenyésztésbe, miután jól kifejlett, az első laktáció idején a tejtermelés nagyobb. De ez az előny eltűnik, ha a tejtermelést összehasonlítjuk azokkal az üszőkével, melyek idejében ellettek. Ha rövid a szárazon állás ideje, akkor a FORUM következő laktációban a tejtermelés csökken. A tejtermelést befolyásolják még: a tehén kora, időjárás, az istálló mikroklímája, az ivarzás a születési időpont (évszak), egészségi állapot és egyéb tényezők. Ha ismerjük a tejtermelést befolyásoló tényezőket, tudatosan fel tudjuk őket használni, s így lehetőség nyílik arra, hogy az MTSZ-ben a tejhozamot állandóan fokozzuk. Szász István, a kőröspataki MTSZ állattenyésztő mérnöke A TEJTERMELÉST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A fepsisíÉ előnyei A kisgépesítés a beruházások kiegészítője, arra hivatott, hogy a meglevő gépi berendezések műszaki tőkelétesítésével biztosítsa a termelési folyamat korszerűségét. A kisgépesítésre fordítandó pénzeszközök észszerű felhasználásán, a technikai szakemberek műszaki műveltségéből eredő ötletességén áll, hogy vállalataink lépést tudnak-e tartani a korszerű technika és termelés követelményeivel. Rendkívül tanulságos a Spirul vállalat példája, amely az 1965-ben megkezdett intenzív kisgépesítési munkálatok eredményeként erre az évre 48 százalékkal növelte a munka termelékenységét, 65 százalékkal emelte az össztermelést, és ezzel 3 millió lejjel nőtt a vállalat jövedelme Érdemes felsorolnunk a kisgépesítés által nyújtott lehetőségeknek azt a széles skáláját, amelyet az említett vállalat kihasznált: — Gépesítették a belső szállításokat a bodoki, kovásznai, bibarcfalvi, előpataki, málnásfürdői és zajzoni borvízkitermelő egységeknél, ezzel több mint 350 ezer lejt takarítottak meg. — A jól szervezett anyagmozgatás eredményeként gördülékenyebbé vált a gyártási folyamat, csökkent a fizikai munka részaránya, tovább javultak a munkafeltételek. — Korszerűsítették a sepsiszentgyörgyi és uzoni szeszgyárakat, ennek eredményeként 20 vagonnal — értékben 252 ezer lejjel — nőtt az évi szesztermelés .— A kovásznai és bodoki borvíztöltó részlegeknél — azzal, hogy az üvegek mosására használt borvizet ipari vízzel cserélték fel — évi 550.000 liter borviztöbblethez jutottak. — Málnásfürdőn egy újabb forrásra terjesztették ki a szénsav palackozását, és ezzel 130 tonnával többet termelnek évente. — Ugyancsak a kisgépesítési alapból finanszírozták a bibarcfalvi részleg bővítési, korszerűsítési munkálatait, ezzel évi 910.000 literrel több borvíz palackozását biztosították, 25 százalékkal növelték a munka termelékenységét, és 250 lejjel csökkentették az önköltségi árat. A leghatékonyabbnak a csikszentkirályi részlegnél eszközölt 2.410.000 lejes befektetés bizonyult. S millió literrel több borvizet, palackoznak, 10 százalékos önköltségcsökkentést értek el, terven felüli nyereségük pedig eléri a három és félmillió lejt. További terveik alapján gépesítik az összes szeszgyárakban a belső anyagmozgatást. A vállalat technikai vezetősége az 1969—1970-es képesítési munkálatok tervezésével foglalkozik. Az említett példa tehát egyértelműen bizonyítja, hogy a kisgépesítési alap ésszerű felhasználásával a vállalatok nemcsak, hogy lépést tarthatnak a korszerű technika követelményeivel, de lehetőség nyílik a termelés viszonylag nagyméretű bővítésére is. Vass Dezső, a Nemzeti Bank sepsiszentgyörgyi fiókjának osztályvezetője Aligha vitaindítás a célom. Azonban ennek dacára nem tartanám előnytelennek, ha a felvetett kérdés megoldását mások is nyílt színvallással segítenék. Idilli betegségek gyógyításához segítőkézre, szakavatott kezekre van szükség. Mezőgazdasági középkáderekről van szó. Felelőtlenség lenne hallgatni ezeknek az embereknek a helyzetéről Legfőbb ideje lenne napirendre tűzni ezt a kérdést is, aminek megoldása nemcsak adminisztratív ügyintézést igényel. Pillanatnyilag tekintsünk el azoknak a mezőgazdasági technikusoknak problémáitól, akik valamilyen állami mezőgazdasági vállalatnál vagy intézménynél nyertek elhelyezést. Ezek száma, az utóbbi tíz évben végzett technikusokkal szemben, rendkívül csekély. Maradjunk csak azoknál a mezőgazdasági technikusoknál, akik a technikumi tanulmányok befejezése után a termelőszövetkezeteknél helyezkedtek el, de még inkább azoknál, akiknek a termelőszövetkezetekben kellett volna elhelyezkedniük. E kérdéssel kapcsolatos néhány álláspont felülvizsgálása vált szükségesre Álláspontunk felülvizsgálása ? Egyszerű az egész Igen. Egyszerűen csak többet kellene törődni és szervezettebben foglalkozni kérdéseikkel. Elsősorban el kellene dönteni, hogy hová és kihez tartoznak. Véglegesíteni, egységesíteni kellene a fizetéseiket, javadalmazásaikat. Meg kellene határozni tevékenységi köreiket, s biztosítani autoritásukat a munkahelyeiken. A többi már részletkérdés. Ezeket megelőzően azonban meg kellene gazdasági határozni az egyes mezőtermelő szövetkezetekben szükséges technikusok számát, figyelembe véve az egyes termelési ágakat és azok volumenét. Kellene .. kellene .. kellene Azirodalmat keltő azonban, hogy a termelőszövetkezetek javarészében a megoldásra váró fontos, de másodrendűvé süllyesztett kérdésekkel szemben milyen szilárdan tartják magukat divatjamúlt felfogások, szempontok. Versenyt hirdetünk a fejlett mezőgazdasági államokkal, s a kezünkben levő hatalmas potenciális erőket, óriási erőtartalékokat a bürokratikus útvesztők megcsapolják. Nem titok, hogy ma mezőgazdaságunk egyik kulcskérdése a termelés szakosítása. A szakmunkások nevelése, a szakkérdés és a közvetlen szakirányítás a mezőgazdasági termelés valamennyi területén nélkülözhetetlenné vált. A különböző mezőgazdasági szakiskolák az utolsó évtizedben szinte ontották az alsó- és középfokú szakembereket. Kétségtelen, hogy itt felmerülhet a mennyiségi és minőségi arány kérdése is. De hol vannak az eddig végzett növendékek ? Java részük megfelelő gondoskodás és körültekintő elhelyezés hiányában a mezőgazdaságtól igen távoleső szakmában helyezkedett el. És a cukrászok, cipészek, autóvezetők, mérlegmesterek, árukihordók, italbolt vezetők, könyvtárosok ? Legtöbbjük nem azért keresett máshol elhelyezkedést, mert nem szívesen dolgozott volna a szakmában. Egészen másért. A megye 51 termelőszövetkezetében alig 28 a mezőgazdasági és 32 az állattenyésztő technikusok száma, holott legalább 200 középfokú szakiskolát végzett szakember dolgozhatna ezekben az egységekben A kézdivásárhelyi mezőgazdasági technikumban 1950-ben 26 mezőgazdasági technikus végzett, közülük mindössze öt dolgozik a mezőgazdaságban Hol kap léket ez a megoldásra váró kérdés ? El kellene dönteni végre, hogy hová forduljon az az állattenyésztési vagy mezőgazdasági technikus, aki a termelőszövetkezetben akar elhelyezkedni, akinek kérése, panasza vansághoz , a mezőgazdasági igazgatóvagy a termelőszövetkezetek szövetségéhez ? Tulajdonképpen elég volna, ha a termelőszövetkezetek vezetőtanácsaihoz fordulna. A termelőszövetkezetek vezetői tudják leginkább, hogy számtalan igen fontos probléma megoldása tolódik egyik napról a másikra, mert a mérnök nem tud minden részletkérdéssel egyedül megbirkózni. Hiányzik a termelőszövetkezetekből a technikai derékhad, a technikusi törzsgárda. Tudott dolog az is, hogy kezdetben a mezőgazdasági szakiskolát vagy technikumot végzettek közül néhányon csak „irodai munkát" vállaltak a gazdaságokban Ezek a feltételek jó néhány termelőszövetkezeti vezetőt elriasztottak attól, hogy felelős munkakörbe osszon be vagy egyáltalán alkalmazzon technikai középiskolát végzett szakembert. Ez a jelenség azonban nem volt általános, de ez a néhány „igényeskedő" rossz fényt vetett a többi, minden tekintetben megbízható, szorgalmas és dolgozni akaró technikusok többségére. így alakult ki az az egészségtelen álláspont, hogy: — Hát még ezeket is fizessük ? — S ezzel a kérdés a vezetőtanácsok részéről le volt zárva Alkalmaztak ugyan egy-egy technikust, éppen, hogy legyen, aki aztán mindennel foglalkozott. A termelőszövetkezetben pedig nem mindennel foglalkozó technikusra van szükség, hanem szakavatott gyümölcsészre, zöldségtermesztőre, öntözőire, növényvédelmi munkavezetőre, a tehenészetek irányítóira, legelőgazdára, vagyis a különböző munkakörökben ténylegesen dolgozó, odaadó szakemberekre. Változtatni kell ezen a helyzeten ! Elsősorban bizalmat kell szavazni ezeknek az embereknek, lehetőséget kell adni, hogy bebizonyítsák hozzáértésüket A mezőgazdaság közülige, hogy megoldja technikusainak a kérdését. Ebben magjukra a technikusokra is jelentős szerep hárul Ha meg van adva a lehetőség, dolgozniuk kell — keményen Mert csak annak a technikusnak lehet bizalmat szavazni, aki magáénak érzi a termelőszövetkezetet A többi úgyis hamar kihull A termelőszövetkezetek vezetői munkaerő-hiányról panaszkodnak, de alig tesznek valamit, hogy a gazdaságokban megfelelő körülmények közt dolgozni akaró fiatal szakemberek megtalálják helyüket, számításaikat, s ezzel a tagság jövedelmének növelését célzó technikai, üzemszervezési kérdésekben segítséget nyújtsanak a vezetőtanácsoknak és a mérnököknek. Mit vár a technikus? Meghatározott munka- és feladatkört, w tonilást és megbecsülést, s természetesen olyan javadalmazást, mint amennyit más munkahelyen is megkeresne A nemzetgazdaság más ágaiban megbecsült helyet vívtak ki maguknak a középkáderek. Az iparban hallottam kitüntetett, jutalmazott technikusokról A mezőgazdaságban alig Az iparban vannak fórumok, ahol foglalkoznak velük. A mezőgazdaságban nincsenek ? Lehet ! Pedig a mezőgazdasági középkáder is éppen olyan értéke a nemzetgazdaságnak, mint az ipari technikus Csak éppen segíteni kell őket, hogy végre megtalálják helyüket az építőmunkában. filler Zoltán MEGOLDATLAN KÉRDÉS ! limn« ■ ii ■ [UNK] [UNK]!