Megyei Tükör, 1968. augusztus (1. évfolyam, 26-31. szám)

1968-08-03 / 26. szám

Két borjazás közti időszak szabályozása Tej és hústermelés A tehenek termelését és sza­porodását egymástól nem lehet elválasztani .A borjazások gya­korisága jelentősen befolyásol­ja a termelést. Minél többször ellik egy tehén, annál nagyobb tejtermelést tud megvalósítani, és a borjak száma jelentősen befolyásolja a hústermelést. Több borjú , több tej és hús. A legtöbb MTSZ-ben a két borjazás közti időszak hosszú, egyes esetekben 16 hónapnál is több, ami gátolja a tehenek maximális kihasználását. Fel­vetődik a kérdés, hogy a tehe­neket ellés után mikor fedez­tessük ? Egyes elméletek sze­rint ellés után nem jó a tehe­nek azonnali befedeztetése, mert gátolja a termelést. Az elmélet alapja, hogy a vem­­hesség ideje alatt termelt bor­Ha a tehén 10 évi használat esetén minden évben borjazik, 10 utódot kapunk, 20 hónapos ellés közti idővel csak 6 borját Következtetésképpen a tehe­neket már az első üzekedéskor ellés után ajánlatos befedeztet­monok gátolják a tej termelé­sét. Más felfogás szerint a te­heneket ellés után az első 60— 90 napban kell befedeztetni, mert ellés után a prolaktin ne­vű hormon elősegíti a tej ter­melését. Látszólag az első eset­ben termelt tejmennyiség na­gyobb, mivel hosszabb a lak­­táció de 300 napra átszámítva, ha a tehenek minden 12—13 hónapban ellenek, több tejet termelnek. Gyakori borjazással a szelekciót is meg lehet gyor­sítani. Több utód esetén na­gyobb a választék, és a nem megfelelő egyedeket ki lehet selejtezni. Külföldi szakirodalom alap­ján az alábbi táblázatokból meggyőződhetünk a gyakori ellés előnyeiről. kapunk .Az utóbbi esetben a tehén kihasználása 60 százalé­kos, mivel az ellés közti idő hossza­ ni. Jó körülmények között a te­henek ellés után az első 60—90 napban maradnak vemhesen, mert így lehet az ideális 12— 13 hónapos elléseket elérni. Ahhoz, hogy mindezt meg tudjuk valósítani, az alábbi té­nyezőkre kell nagy súlyt fek­tetnünk : Legfontosabb az állatok ki­egyensúlyozott takarmányozá­sa. A meddőség okai közül 60 százalék a takarmányozásra vezethető vissza és csak 40 százalék egyéb tényező. A te­henek fejadagát úgy kell ös­­­szeállítani, hogy megfelelő a­­rány alakuljon ki az emészt­hető fehérje és a takarmány­egység között. Fontosak a vita­minok, ásványi sók és a mikro­elemek, mert fenntartják a szervezet biológiai egyensúlyát. A vitaminok közül nagy sze­repe van az A vitaminnak, melyet az állatok a legelőkön kapnak meg nagyobb mennyi­ségben. A késő őszi és a téli időszakban nem nagyon jutnak hozzá az állatok, mert ilyenkor a takarmányok vitaminszegé­­nyek. A murok és a takar­­mány-káposzta A vitaminban gazdag. Egy kg murok 38 mg carotent tartalmaz, a takar­mány-káposzta 21 mg-ot. Eze­ket télen feletetve, a fogamzá­­si arány sokkal nagyobb. Saj­nos, a takarmány-káposztát nem termesztik széles körben. Magot nem lehet kapni, holott komoly takarm­ánytömeget biz­tosít. A tehenek pontos nyilvántar­tása. Minden állatnak külön nyilvántartója legyen, melyből kitűnik : Mikor ellett ? Mikor és hányszor fedezett ? Hánya­dik fedezésnél maradt vem­hes ? (a szelekciónál is figye­lembe kell venni, főleg az a­­paállatot nevelő teheneknél). Az esetleges gyógykezelések feljegyzése. Sok függ az inszeminátorok­­tól. Állandóan ellenőrizzék az állományt Naponta kétszer kell átvizsgálják, hogy a csendesen ivarzókat felfedjék. A tehenek rendszeres moz­gatása — főleg télen — befo­lyásolja a fogamzást Ezen a téren nagy hiányosságok van­nak, annak ellenére hogy nem követel befektetéseket. Ha elő­fordul, hogy nem jártatjuk az egész állományt rendszeresen, de az ellés előtti teheneket és az ellés után az involációs stá­diumban legalább jártassuk ő­­ket. Az involúció rendezettebb, és rövidebb idő alatt fejező­dik be, ha a tehén ellés előtt és után rendszeresen mozog. Az ellés higiéniája. Az ellés történjen tiszta helyen. A gon­dozó keze tiszta legyen, és a használt eszközöket fertőtlenít­sük. A magzatburok elvétele­kor legyünk elővigyázatosak. A 60 napon belül nem üze­­kedő teheneket ellenőrizzük, és szükség esetén gyógykezeljük. A szárazon állás pontos be­tartása 2 hónap körül javasolt. 1,14.365 : 416 nap. 30-at. hónapban kapjuk osztva meg, vagyis 416 : 30 = 13.8 hónap. Minden MTSZ-ben megvan a lehetőség, hogy rendszeres. e­ Ezen időszakban a tejmirigy regenerálódik, és a szervezet tartalékot tud gyűjteni. Nagy jelentőségű a gondozók anyagi érdekeltsége ebben a munkában. A gondozó állan­dóan az állatok m­ellett tartóz­kodik, és könnyen segítheti munkánkat, ha tudja hogy e­­redményes munkájáért külön javadalmazz­ák. Ha a tehén az első 60 napon belül marad vemhes, a borjazás után munkaegységet, ha az első 9- 6 napon belül marad vemhes 4 munkaegységet írhatunk jóvá. Pénzfizetés esetén 60, illetve 40 lejjel lehet fizetni a gondozót A gyakorlat igazolta, hogy a többlet­kiadás megtérül, ha a teheneink rendszeresen elle­nek Munkánk ellenőrzése végett a szakirodalom szerint, ha nem is teljes pontossággal, az a­­lábbi képlet segítségével kiszá­míthatjuk a két ellés közti időt. dandó munkával a két ellés közti időt lerövidítsük, több te­jet és húst termeljünk. * Szász István állattenyésztő mérnök Különböző bor­jazási időközök esetén 100 tehén szaporulata évente : A tejtermelés alakulása, ha az ideális 12 hónapos ellési idő­közt vesszük alapul : a nap­i ellésforgó napokban sz. ö. = összes született borjak száma sz. e. = előhasú üszőktől született borjak száma t . a tehenek évi átlagállománya. A fenti képlet behelyettesítve. sz. e.­­ 300 drb. sz. e . 30 drb. t.­­ 310 drb. Újszülött borjak száma különböző borjazási időközök és használat esetén : Borjazási időköz hónap 4 6 8 10 •/. ÉVES HASZNÁLAT ESETÉN 12 4­0 8 10 100 13 3,69 5,53 7,38 9,23 92 15 3,20 4,80 6,40 8,00 80 20 2,40­­ 3,60 8,80 6,00 60 Borjazási időköz hónap 75 80 85 90 ", 6-OS BORIÜSZ­APORUL­AT ESETÉN összesen összesen összesen összesen 12 75 80 85 90 13 09 74 79 84 15­­>­> 65 70 75 20 45 50 55 60 Borjazási 1600 1800 2000 2400 2800 •/. hónap LITERES I.AKT AGIOS TERMELÉS 12 1600 1800 2000 2400 2800 100 13 1470 1661 1840 2215 2584 92 15 1280 1440 1610 1921 2306 80 20 960 1080 1200 1440 1680 60 I nap =100_______ sz. e. — sz. e. — 100365 t I nap 100 300 — 30 310 . 100 .365 = 100 — 37 . 365 lotté­­ Az 1968. augusztus 6-iki rendkívüli lottó húzáson a megszokott nyeremények mel­lett korlátlan mennyiségű sze­mélygépkocsi kerül kisorsolás­ra : Fiat 1800, Renault 10 Major, Moskvici 408, vala­mint 100 romániai körút. összesen 120 számot húznak ki, 10 fázisban. A 20 lejes jegy minden hú­záson részt vesz. Augusztus 5- ig­­egvásárolhatja lottószelvé­nyeit megyei TÜKÖR 5 Másodvetés — az egyik legfontosabb nyári feladat Hét elején a megye tizen­nyolc vezetői termelőszövetkezetének Sepsiszentgyörgyön munkaülést tartottak. A többi MTSZ-ek Kézdivásárhelyen, illetve Baráton gyűltek össze. Legfontosabb napirendi pont a másodvetések helyzetének ki­értékelése volt. Feladat 6 500 ha elvetése, amiből 2 500 ha si­lókukorica és kukorica csalamá­­dé, a többi takarmányrozs. A beszámolók szerint a gazdasá­gok éppen csak megkezdték ezt a munkát elfogadható és kevésbé elfogadható indoko­lással. A tény az, hogy a bú­za, rozs terület több mint 73 százaléka felszabadult. Az a­­ratócséplőket követik a szal­maprések. Az idén nincs an­­­nyi szalma, mint szem. Két he­tes előnyt kell az idén haszno­sítani, s nem érdektelen, ha bő­vebben kitérünk a másodveté­sek hasznára, és jövőre gondol­va,­­ a gazdaságra. A gyakor­lat szerint már nyakunkon egy bizonyos munkafolyamat,­­ összes üzemszervezési, techni­kai hibáival, mulasztásával, a­­mikor a megoldásról érteke­zünk. Ilyenkor csak a fogada­lomra van lehetőség : jövőre elkerüljük a lábakat, és idejé­ben intézkedünk. A másodvetések hozama sze­szélyesen szokott ingadozni. Az eredményt nagyon befolyásol­ja a vetés időpontja és az el­vetett növény termőképessége. Kettős talajhasznosítás lehető­sége áll fenn őszi takarmány­rozs és szöszös bükköny után, kora tavaszi takarmánykeveré­kek és gabonatárló után. Ezek szerint a vetés ideje június e­­lejétől július végéig elhúzódik. A sikert a vízgazdálkodás (ön­tözés vagy csapadék) és a tőe­nyészidő hossza biztosítja. Leg­inkább a vízigény teszi óvatos­sá a gazdaságok vezetőit, akik ismerve a csapadékszegény nyárutót, tartózkodnak a mun­ka, trágya és vetőmag befekte­téstől A folyó év rendkívül szeszélyes voltát bizonyítja, hogy annak ellenére, hogy ál­talában a június eleji takar­mányrozs utáni vetéseket tart­juk biztosnak, az idén nagyon gyengén fejlődtek. Lehet, hogy a július közepén beállott esős idő a napokban elvetett má­sodvetéseket annyira előrehajt­ja, hogy a hozamuk eléri a sínylődő, koravén júniusi ve­tését. Hátrány, hogy a gabo­nák által kihasznált talajerő miatt a csapadék kevesebb termés eléréséhez elég. Nem a vetésidőnél történt a mulasz­tás, mert a másodvetések nagy része a tarlók letakarításával párhuzamosan a napokban le­zajlik. Ezt minden termelő­­egység vállalta. Legrosszabb e­­setben a takarmányrozs elve­tése tolódik ki augusztusra, vetőmaghiány miatt. Hiba az, hogy megyénkben nem vagyunk berendezkedve szárazságtűrő, nagyon rövid és nagyon hosszú tenyészidejű másodnövények termesztésére. Általánosan használjuk a ku­koricás salamádét és a silóku­koricát. Ennyi az egész válasz­ték. Ez van, ezzel kell beérni. A napraforgó szárazság esetén, biztosan veri termőképesség szempontjából a kukoricát. Ha valamilyen ok miatt (időjárás, szervezési nehézség, munkaerő­vagy géphiány) eltelt az idő, nincs a raktárban egy pár száz kiló rövid tenyészidejű köles. Pedig abból nem kell sok ve­tőmag. Minden gazdaság egy Hektáros vetőmagparcellán megtermelhetné az egész má­sod vetéshez szükséges magot. Ugyanez vonatkozik a napra­forgóra is A magtermesztő vállalat miért nem gondosko­dik a takarmánykáposzta vető­magról, ami késő őszig, sőt enyhe télen dúsan adná a zöld legelőt. Ezt a fontos takar­mánynövényt csak hírből is­merjük. Több tápanyagot tar­talmaz, mint a takarmányré­pa, és nagy a G vitamintartal­ma, azonkívül ugyanazon a he­lyen több éven át termeszthe­tő. Nincs rugalmasság, nincs választék, csak kukorica min­den időre, tavasztól őszig, a­­kárcsak a sósbor szesz Az pe­dig felteszi a kérdést, mint Hamlet : Lenni vagy nem len­ni — a felelet legtöbbször nem lenni. Itt a legnagyobb a hiba másodvetés ügybjén. A termelési költségek néh­a a termés értéke felett állnak, mert gyors, számítás szerint 15—20 tonna zöldtakarmányt és 500—700 kg kölest kell ter­melnünk hektáronként, hogy nyereséggel záruljon a mérleg. Napjainkban, természet­esen, nem­ a szőrszálhasogató számí­tásoké az elsőség. Az állatlét­­szám az utóbbi években men­­­nyiségi­leg gyarapodott, minő­ségileg is sokat javult. Ezt az állatlétszámot a lehető legjob­ban át kell teleltetni. A fő hangsúly ezen van, s­­­ért ál­dozatot is kell hozni Ez eset­ben a kérdés a számszerű gaz­daságosság jelentősége fölé e­­m­elkedik. A korán szabaddá váló tarlókat, takarmányter­mesztésre feltétlenül hasznosí­tani kell. A feladat akkor válik min­den szempontból megoldottá, amikor sikerül elérni, hogy ko­rán, jó talajerőben levő talaj­ba (a műtrágyák kitűn­ő­en ér­vényesülnek) nagy termőképes­­ségű, az időjárásnak, vetésidő­nek és minden követelménynek legjobban megfelelő növényt sikerül vetni. Tompa Ernő

Next