Megyei Tükör, 1968. szeptember (1. évfolyam, 32-35. szám)
1968-09-07 / 32. szám
Teljes egyetértésben a párt és a kormány politikájával a RKP KB nak, Nicolae Ceauşescu elvtársnak! (Folytatás az első oldalról) feltételének, a világ minden országával való együttműködés szilárd, állandó kapcsolatok biztosítását, a testvériség, internacionalista szolidaritás kölcsönössége alapján a szocialista országokkal. E viszonynak a kölcsönös tiszteleten, jogegyenlőségen, egymás belügyeibe való be nem avatkozáson és bizalmon kell alapulnia. Ezért fenntartások nélkül üdvözöljük — mint saját személyes meggyőződésünk kifejezését —, a párt minden olyan erőfeszítését, mely az egyes szocialista országok közt felmerült viszályok megoldását a nemzetközi feszültség csökkentését, a türelmes őszinte megbeszélések, tárgyalások útját véli megoldani kölcsönösen elkerülve mindennemű beavatkozást egymás belügyeibe. Hiszszük, hogy ez a politikai koncepció megfelel országunk érdekeinek, s ugyanakkor hozzásegíthet az egész vitair kommunista mozgalma egységének helyreállításához. Hisszük, hogy ez a politikai koncepció az egyetemes haladást szolgálja, s fő biztosítéka a béke megőrzésének. Eltökélten, mélyen átérzett felelősséggel szolgáljuk továbbra is hazánk társadalmi, tudományos és kulturális programjának megvalósítását, biztos iránytűként fogadva el a bonyolult, s váratlan meglepetéseket is teremtő helyzetben a Román Kommunista Párt és Központi Bizottsága marxista-leninista vezetését Dr. Székely Zoltán régész, Dr. Árvai József tud. kutató, Ipali Sándor szerkesztő. DukászAnna érdemes művész. Veress Dániel irodalomkritikus. Holló Ernő költő. Czegő Zoltán szerkesztő. Kónya Ádám néprajzi kutató magyari Lajos szerkesztő, Völgyesi Andráss rendező. Czakó Ádám zeneszerző, Szilágyi Zsolt képzőművész. Bíró Levente színművész. Tömöry Péter szerkesztő. Farkas Árpád újságíró. Sombori Sándor író. Csíki László újságíró Király József színművész. Párt- és államvezetők látogatása a fővárosi ipari vállalatokban (Folytatás az első oldalról) Innen a párt- és államvezetők a főváros délnyugati részén elterülő új könnyűipari létesítmények felé vették útjukat. Ezek az üzemek az ötéves terv folyamán jöttek létre kiegészítve a fáros ipari tájának arculatát. Itt elsőként a bútorszövetgyárat látogatták meg, az alig három éve működő ipari egységet A Tricolana kötöttárugyár — a látogatás következő állomása — viszont alig a múlt év szeptemberében tíz hónappal a kitűzött határidő előtt kezdte el a termelést. Bár a legfiatalabb az utóbbi időben született könnyűipari létesítmények közül, ez alatt a rövid pár hónap alatt is országos és nemzetközi hírnevet vivett ki magának A párt- és államvezetők több olyan részleget látogattak meg, amelyet a legmodernebb gépekkel vannak fölszerelve 1970-ben, amikor a gyár teljes kapacitással fog dolgozni évente 6.235.000 darab kötöttárut fog termelni, a legkülönfélébb férfi, női és gyermek modelleket. Nicolae Ceauşescu elvtárs, és a kíséretében lévő párt- és államvezetők azután egy másik új létesítményt, a ghenceai gombgyárat látogatták meg. Ennek a fiatal gyárnak a termelési folyamatát teljes egészében gépesítették és automatizálták Évi teljesítménye 600 millió a legkülönfélébb színekben és változatokban gyártott gomb. A párt- és államvezetők látogatásáról a napilapok részletesen beszámoltak. Már rég tarlóra fúj a szél, s a kisdiák a fél kezén is megszámlálhatja, hányat alszik még az iskolakezdő szeptemberig. Szóval, itt van az ősz, itt van újra. Ezt juttatja eszünkbe a sűrű lombú fák sötét hajából kikandikáló sárga levél, a kirakatokban kuporgó szőlőfürt és a dinnyéjétől maszatos gyermekarc. Erre gondolnak a táborozók, amikor felszedik a sátorkarót, az országjárók, amikor postaládába dobják a nyári kirándulás utolsó képeslapjait. A nyáron alkalmi munkát vállaló nagydiák is ezen töpreng, amikor számlálgatni kezdi, mire is futja a keresetéből. És a szeptemberi iskolakezdésen merengő édesanyák is ezért töprengenek a kirakatok előtt: mikor kerülnek már elő azok az egyenruhák ? Szóval itt van újra az iskolakapukat nyitogató szeptember, szám szerint a huszadik, amióta elvileg és gyakorlatilag mindenki számára hozzáférhetővé és kötelezővé vált az iskola. És a huszonnegyedik az 1944-es történelmi fordulat óta, amely lehetővé tette, hogy az új társadalom igényeihez mért iskolaszervezési elképzelések szárba szökkenhessenek, s hogy a mostani tanév szakaszzáró és egyúttal szakasznyitó lehessen az egymást váltogató iskolaévek sorában. Igen, mert az idén az iskolakezdés megszokott gondjai és örömei mellé újak társulnak. A kis- és nagyiskolások, szülők és pedagógusok ezen az őszön találkoznak először a tanügyi törvényben rögzített hatéves iskolakezdéssel, az általános oktatás időtartamának tíz évre való hosszabbításával ; a most kezdődő tanévijén rajtolnak először a tizenkétosztályos líceumok végzettjei, s ettől a szeptembertől kell hozzáigazítani az iskola társadalmi szerepét az országépítés új igényeihez. Tehát, új örömök, új gondok jelentkeznek ... Talán a legtöbb gondot, mint mindig, az elsősök indulása okozza A tanügyi törvénytervezet kapcsán hónapokon át vitatkoztunk róla. Az elfogadott tanügyi törvény már ennek a vitának a tanulságait rögzíti , a fizikailag és szellemileg normálisan fejlett gyermek már hatéves korában képes a betűvetés elsajátítására, és szert tehet azokra a jártasságokra és készségekre, melyek kialakításához eddig csak hétéves korban kezdtünk hozzá. Az idén tehát a hatévesek egy része is elbúcsúzik az óvónénitől, és a plasztelin meg a kifestőkönyv helyett ábécéskönyvet és ceruzát rak a táskájába. Ezt már mindenki tudja, de az egyik családban mégis naponként töpreng a nagymama : Hogy is engednék azt a szegény gyermeket ! Úgy sem tudná megtanulni azt a nagy anyagot. S közben a „szegény gyermek“ fizikailag és szellemileg jól fejlett, iskolaérett, huszonegy kilogrammos óvodás ... Más : Baráti látogatás ismerősöknél. Szokás szerint végignézzük a babakollekciót, gyermekjátékok titkaival ismerkedünk, majd a kislány produkciói következnek. — Végy csak le egy könyvet a polcról ! Nyisd ki valamelyik oldalra és olvasd ! — így az apa. — A lám-pá-kat hir-te-len el-oltot-ták — olvassa az ismeretlen szöveget a hatéves kislány. — Beíratjátok az elsőbe ! — Persze, unja már az óvodát. Kézdivásárhelyen a líceum iskolakörzetéből, a 35 hatéves közül, eddig tizenhatot írattak be a szülök. (Legalábbis ez volt a helyzet szeptember elseje, előtt.) A szülök többsége azt is tudja, vagy a pedagógusok hagyományos iskolakezdés előtti családlátogatása során ismeri meg, hogy a hatévesek beírása a szülők kérésére és orvosi vizsga alapján történik, s hogy ettől a tanévtől kezdve az elsősök csökkentett tanterv alapján tanulnak. Az új ábécés könyvek már az iskoláknál várják kis gazdáikat, akik bizonyára elcsodálkoznak majd, amikor betűország kacskaringós ösvényein barangolva észreveszik, hogy az a sok fura betű egymás után sorakozva milyen csodálatosan szép történeteket tud mondani, s miután megtanulták a tankönyv végén rejtőző néhány verset és mesét, miután kibetűzik Benedek Elek, Móra Ferenc, Gárdonyi Géza és Kosztolányi nevét, már jön is a nagy vakáció. És a nagyobbak, akik már maguk mögött hagytak néhány tanévet ? A többség a vakációs élményeket leltározza, egybeveti a tervezettekkel, s bosszúsan számlálja a hátralevő napokat, ha felfedezi, hogy adós még egyik-másik ajánlott olvasmánnyal. Különös készülődés tarkítja a napi programot a kilencedikesek és a szakiskolák elsőévesei körében. Nagy tervek , kis kétségek váltogatják egymást ilyenkor. És számolgatják a szeptemberi napokat a tanítók és tanárok, ismerkednek az új tantervekkel, tankönyvekkel, téglát adogatnak a kőműves keze alá az új tanterem építéséhez, ha erre éppen szükség van , számba veszik az előző évek eredményeit és mulasztásait, s az új tanévre új terveket szövögetve előre elképzelik, hogyan adhatnak hozzá még valamit eddigi munkájukhoz, hogy emberségesebb emberré cseperedjék az a kisiskolás a meghosszabbított időtartamú oktatás éveiben. És a szeptemberi tanévkezdésre készülnek a tanügyi irányítószervek, amikor fogadják vagy új munkahelyükre kísérik a főiskolák, képzők új végzettjeit , amikor a nyári nagytakarítás befejezését, az új tantermek elkészítését, az iskolák működéséhez szükséges személyzeti és anyagi feltételek biztosítását sürgetik. És magukra vállalják a tanévkezdés gondjait azok helyett is, akik nem boszszankodnak, hogy nincs még iskolás egyenruha a kirakatokban, és akik nem fogják kézen a hat- és hétéveseket az első tanítási nap, mert elhagyták gyermekeiket, s ezek számára a társadalomnak kell megszereznie az iskolakezdés félénk örömét. Példa erre, ahogyan a most létesülő kézdivásárhelyi gyermekotthon szervezésén fáradoznak az illetékesek. És az új tanévre készül az egész társadalom, miközben újra több tízmilliós értékben osztja szét az ingyenes tankönyveket, új iskolaegységeket létesít és kedvezőbb feltételeket teremt az oktatás tökéletesítéséhez. Az oktatás minden fokán és azon a nyelven, amelyen a leghamarabb és a legtartósabban elsajátíthatjuk az Lsm elvieket. Sylvester Lajos szeptemberi előzetes megyei TÜRÖK 3 HŰSÉG Egy nép egysége és ereje a történelem feszültségteli pillanataiban igazolódik leginkább — s ha az egység és erő még érőkeményebbé kovácsolódik-edződik ilyenkor — igazolja ez a közelmúlt ország nemzetteremtő történelmét, azt a munkát, mely az emberek szívébe-idegeibe hazódott immár kiszakíthatatlanul, mert létük folytatásának, felívelésének egyetlen természetes útját látják és hiszik benne. És látják, hiszik, mert belőlük való ez a történelem, s folytatása is csak az ő kezükben lehet. Együtt teremtett egy nép, hát a közös teremtés kötelezi az egységre, s erőt indukál az egység, mert biztos a továbblépés, hisz erős valló, jó alkotás az elkészült alap Napjaink történelme két fogalmat rezonálhat szokatlan erővel : hűség és felelősségtudat fogalmakat, melyek életünk tartozékai, munkánkban és kenyerünkben ízleljük őket, de időnként szükségünk van arra, hogy e fogalmakat jelszóként fogalmazzuk az idő homlokára a hűség mindaz iránt való, ami a mienk amiért hitet tehetünk emelt főgel. büszkék vagyunk rá az ország, a párt, a nép iránt — tehát végső soron, mert e fogalmak már elválaszthatatlanok, önmagunk iránti hűség. Ennek a jegyében fogalmazódik mindaz, amiről elmondhatjuk: viszonyulásunk a történelemhez — forró hangú levelek, nyilatkozatok, egyszerű kisemberek , munkások, földművesek, a szellem nagy nevű munkásai : írók, tudósok, művészek szavai a hűségről. Korra, nemzetiségre való tekintet nélkül biztosítják teljes támogatásukról, mély egyetértésükről a párt és az ország vezetőségét, a teremtő erejű bizalom szavaival. Ezen a hangon íródott a bukaresti és kolozsvári magyar értelmiségiek, intézmények és szervezetek, munkaközösségek és magánemberek sok száz, e napokban fogalmazott levele. „Jogos büszkeség érzésével állapítjuk meg újra azt a következetességet és állhatatosságot, amellyel kommunista pártunk, híven a marxistaleninista tanításhoz, a szocialista internacionalizmushoz hazánk érdekeinek, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a világ összes haladó és antiimperialista erői érdekeinek legmegfelelőbb álláspontot foglalja el" (A volt antifasiszta bebörtözöttek nyilatkozatából.) „Pártunk a román nép és az együttél«» nemzetiségek testvériségét és barátságát az egyenjogúság sarkalatos elveinek gyakorlati alkalmazásával erősíti, biztosítja : a romániai magyarság nemzeti kultúrájának felvirágoztatásával, anyanyelvünk szabad használatának garantálásával az oktatásban. a művészi alkotó munkában, az élet minden területén. Biztosítja minden tehetség, minden alkotó ember képességének szabad kibontakoztatását a közös, szocialista haza, Románia Szocialista Köztársaság haladása és boldogsága érdekében Mi, értelmiségiek úgy véljük, hogy a történelem mai ,időszerű problémái csak a testvériség és a barátság szellemében csupán az ésszerűség és a megértés, a humanizmus és a békeakarat szellemében oldhatók meg. Éppen ezért szívünk mélyéből támogatjuk a Román Kommunista Párt bel- és külpolitikai irányvonalét, amely alkotóan és következetesen alkalmazza a marxista-leninista tanítást országunk sajátos viszonyaira, amelynek alapelve a haza szuverenitása és függetlensége, az együttműködés bővítése valamennyi szocialista országgal, a kölcsönös tisztelet és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján, az együttműködés bővítése a világ minden országával“. (A bukaresti magyar értelmiségiek leveléből.) Folytathatnánk az idézeteket. Az érzés, a gondolat százféleképpen megfogalmazható, a gondolat lényege ugyanaz : hűség Egy egész nép hűsége önmaga iránt : múltja, jelene, jövője iránt. Bárhol fogalmazódnak ezek a szavak — gépek mellett, intézetek dolgozó asztalainál, a bukaresti Zalomit utcai házban mely (szinte jelkép !) az 1848-as magyar forradalom emigránsainak, majd a bukaresti magyar kultúrának otthona volt, szántóföldek szélén — egyet bizonyítanak : népünk egysége megbonthatatlan. Közös munkánk, erőfeszítéseink, hűségünk szavatolja a jövőt TÜKÖR