Megyei Tükör, 1968. október (1. évfolyam, 36-40. szám)

1968-10-19 / 38. szám

2 meg jel TCMÖ# ha van miről beszámolni... Megtartották az évi beszá­­ds választási közgyűlést a sepsiszentgyörgyi 1-es szá­­mú líceum pártalapszervezeté­­ben. Halra» elmondhatom, hogy — bár kissé hosszúra nyúlt — ez a gyűlés valóban munkaülés volt : a résztvevők felelősségérzettel elemezték az alapszervezetnek a múlt válasz­tás óta eltelt időszakban kifej­tett tevékenységét, azokat a fel­adatokat, amelyeket a jövőben szem előtt kell tartaniuk a bel­ső pártélet további erősítése, a nevelő- oktató munka színvo­nalának emelése érdekében. Úgy gondolom, felesleges ap­ró részletekre boncolni a gyű­lés lefolyását, menetét. Mind­össze egyetlen dolgot szeretnék kiemelni : a beszámolót magát, annak bátor kritikai önkritikai hangját. Az igaz, hogy kön­­­nyebb jelentést készíteni ott, ahol van amiről beszámolni. S azt, hogy az egyes szám­i lí­ceumot mindig éliskolaként, tantestületét a legjobbak egyi­keként szokták emlegetni, a pártalapszervezet tev­ékenysége is nagyban elősegítette. Egyéb­ként az előbb elmondottakat a felsorolt számadatok is tükrö­zik : a múlt iskolai évben min­den osztály hetesen felüli álta­lánost ért el (iskolai átlag 7,90), 390 tanuló pedig nyolcason fe­lüli eredménnyel v­égezte az é­­vet (ebből 140-en IX.—XII. osz­tályosok). Nem a tanárok en­gedékenységéről van itt szó, ezt a VIII. osztályosok felvéte­li eredménye is bizonyítja : a 90 tanulóból mindössze ötnek nem sikerült bejutnia valame­lyik líceumba vagy szakmai is­kolába. S ahogy l­songvai Ár­pád, a pártalapszervezet titká­ra hangsúlyozta, nemcsak ta­nulmányi téren, de általában minden területen szép eredmé­nyeket értek el a líceum ta­nulói ott voltak a különböző országos és megyei sportvetél­kedőkön (és legtöbbször helye­zésekkel tértek vissza), több mint harminc kiránduláson vettek részt (kétszer külföldön is megfordultak : a Szov­jet­unióban és Bulgáriában), az ő tánccsoportjuk képviselte a me­gyét a szinajai nemzetközi tá­borban, a pionírok pedig or­szágos versenyen bizonyították be ügyességüket a táborozás­ban, sátorfelhúzásban, halá­szatban. A beszámoló nyilván nem hallgatta el az alapszervezet munkájában megnyilvánuló hi­bákat sem. Sokkal többet kell tenniük a párttagoknak az if­júsági szerv­ezetek, különösen a KIt­.-szerv­ezetek tevékenysé­gének a megpezsdítéséért, a­­zért, hogy a tanulók valóban fiatalosan éljenek, hasznosan töltsék el szabad idejüket. U­­­gyanakkor a pártbí­rónak na­gyobb gondot kell fordítania az alapszervezet sorainak az erősítésére is. (Valóban, fel­tűnt, hogy az utóbbi években idehelyezett fiatal tanügyi ká­derek közül senki sem tagja az alapszervezetnek.) Meggyőződésem — s ezt o­­lyan minőségben is m­­ondha­tom, mint aki mindig őszintén örül az iskola sikereinek —, hogy az 1 -es szám­ú líceum pártalapszervezete komolyan, felelősségtudattal lát újból munkához, illetve folytatja munkáját a választások után. Ahhoz azonban, hogy az ered­mények meg is feleljenek a vá­rakozásnak, feltétlenül szükség van minden párttag aktív rész­vételére az alapszervezet előtt álló feladatok megvalósításá­ban. Sándor Pál n­AGYOM­A­N­YE­­RZÉS NAGYBACONBAN Csak örülni tudunk annak, hogy Nagybaconban nem halt még ki a hagyományok tiszte­­lete, szeretete. S annál is örven­­detesebb ez, mert nem csupán egy-két ember, hanem maga az ifjúság ápolja itt a népszoká­sokat. ..Az elmúlt vasárnap a községi KISZ-bizottság kezde­ményezésére — írja BoCz Jó­zsef, a megyei KIS­ bizottság aktivistája — a baroni fiatal­ság megrendezte a hagyom­á­­nyos szüreti bált." S nem is a­­kárhogyan ! Délután két óra­kor székelyruhás lovasok, ök­rös szekéren ülő székelyruhás lányok, élükön a felvezetővel megyénk és mögöttük az úgynevezett gyalogosokkal járták végig községet, a falu alsó és felső a felében pedig a hirdető felol­vasta a szokásos testamentu­mot. A felvonulás után az ün­nepség a kultúrott­honban foly­tatódott. Mindezt azért tartjuk szük­ségesnek elmondani, mert bi­zony sok helységben a népi é­­nek, a népi tánc, az ősi szoká­sok kihalófélben vannak már, nem szívügye senkinek azok felújítása, megőrzése, ápolása. MEGKEZDŐDÖTT A POLITIKAI OKTATÁS megyénk városaiban is. Az ü­­zemek, gyárak, intézmények dolgozói nagyszámban iratkoz­tak fel a különböző körökre, oktatási formákra, s ezeknek keretében még elmélyültebben, közelebbről megismerkedhet­nek pártunk kül- és belpoliti­kájával A könnyítő előadást, mindenhol a Kovászr­a megyei párk­kabinet lektor-kollektívájá­­nak tagjai tartották. Jövő héten megkezdődik a politikai oktatás a tanügyi ká­derek részére is. A sikeres év­nyitás biztosításáért a pártk­­a­­binetnél külön felkészítőt t­ar­tanak a tanügyi propagandis­ták számára. FELKÉSZÍTŐT TARTOTTAK az oltszemi kastélyban a kó­rusvezetőknek. A megyei mű­velődési és művészet­ügyi bizottság , a népi alkotások megyei háza ez év őszén már szervezett egy ilyen életéből gyakorlati bemutatóval egybe­kötött tapasztalatcserét a tánc­­oktatók részére. Mindkét alka­lommal neves szakembereket kértek fel, hogy a rendelkezés­re álló rövid idő alatt minél több elméleti és gyakorlati is­meretet adjanak át a művészi formációk irányítóinak. CEC KIRENDELTSÉG nyílt szeptember 1-én Polyán­­ban. A szomszédos Szentlélek lakói is örömmel fogadták a hírt, hisz ügyeiket sokkal könnyebben és operatívabban, időveszteség nélkül tudják helyben elvégezni. Ahogy Ke­resztes Zoltán felelős tájékoz­tatott, az új egység körzete nyolc falut ölel fel, s igyekez­nek mindent megtenni, hogy a legnagyobb odaadással, pontos­sággal tegyenek eleget az em­berek igényeinek, kéréseinek. Kör­ö­­i Sándor PARTELET % Néhány hónapja már, hogy város lett Barót bot. w­ow Régi vágya teljesült ezzel az erdővidéki vá­­roska lakóinak.­­S ha egyelőre még nem is, de perspektívában észrevehető változások történnek Baráton. A jövő évben új líceumot­, kereskedelmi komplexumot, poliklinikát, bányairodát, és ami igen fontos, újabb két lakótömböt építenek. Ez a jövő. A jelen? legyünk őszinték, még nem látszik, hogy_ város lett Barátból.—­hepatítfzbis 'külsös értékben nem. Mert bárhogyan is nézzük, gusztáljuk a most már városi utcákat, ugyanolyan mély a sár, ha neki­keseredik az idő, hiába építették meg­­ az esővizet levezető csatornát, az fittyet hány rá, s ugyanúgy folyik az úton, mint azelőtt (ezt konkrétan is érzé­kelhettem, ugyanis az eső elöl menekül­ve sikerült a legnagyobb vízbe beleugranom), a Petőfi utcában, bár hadakoztak ellene, a javításra váró kocsik és traktorok — s főleg azok vezetői — még ma sem hagyják nyugodni a környék lakóit, ünnepnapok előtti délutánokon pedig a kenyérüzletnél talán hosszabb a sor, mint máskor (nyilván, az is némi változást jelentene, ha a pékség vezetőjét is egy­­szer-egyszer beállítanák a sor legvégére) stb., stb. Mennyi megoldásra váró probléma, s mennyi ne­hézség, amelyek ezt hátráltatják. Azt is el merem mondani: az emberek már hozzászoktak, hogy vá­roson laknak. Nem csoda hát, ha immár nemcsak gondolatban és különböző jelentésekben igénylik ezt a címet, hanem a valóságban is. Egyelőre azon­ban igazuk van azoknak, akik azzal szokták bosszan­tani a barátiakat, hogy „ez a falu város" Ne, ne sértődjenek meg a barátiak. Be kell látniuk, hogy a várossá avatás óta nem történt nagy minőségi változás, s nem is nyílt erre lehetőség. S akárhogy is forgatjuk a dolgot, ebben bizonyos fokig luda­sok maguk a barátiak is. Nem akarom hibának fel­róni azt hogy túl igényesek, mert tulajdonképpen igényesnek kellene lennie mindenkinek Azt azon­ban már igen, hogy a nagy igényesség mellett so­kan még az ujjukat sem mozdították és nem moz­dítják ma sem, hogy ezeket az igényeket a lehe­tőségekhez mérten ki tudják elégíteni. Jól emlék­szem még arra az időszakra, amikor a blokkok lakói közül majdnem mindenki bírált, kritizált, el­marasztalt, minden segítséget felajánlott, amikor a­­zonban arról volt szó, hogy az utcára hordott kavi­csot el kell teríteni, a leghevesebb kritizálok a ka­pu avagy az ablak mögül nézték végig szomszédaik második műszakját. Azzal mindenki tisztában van, hogy a városi cím kötelez. Azonban azzal is min­denkinek tisztában kellene lennie, hogy ez nem­csak a város vezetőire ró kötelezettségeket Mert hiába a városi cím. a fogalom maga, ha nincs tar­talma , ezt a tartalmat gazdagítani, felújttani, új vonásokkal gazdagítani, érezze minden báron szív­­tklyének, kötelességének Igazat kell adnom Szabó Józsefnek, a városi néptanács alel­nökének abban, hogy nagyon sok feladatuk van, annyi, hogy még remi szerezni is nehéz őket, s amikor beszélni kell ről hiTz az ember azt sem tudja, hol kezdje­n hát amikor végre kell hajtani azokat ! Nyilván, az ő munkájukban, a város vezetőinek tevékenységében i­s van hiba ,hiányosság, azonban ha nem támogat­ják őket az emberek, nem kapnak segítséget a város lakóitól —. fáradozásuk nem járhat sok eredmén­­nyel. Az ideiglenes városi néptamács legfontosabb kö­­töttessége­­ éhez, hogy a me­gyéknek megfelelően, a lehető legeredménye­sebben szervezze meg tevékenységét, lendítse mun­kába embereit. Sajnos, nagyon sokszor visszahúzza őket az, hogy emberhiány miatt egyes feladatokat csak nehezen tudnak megoldani A jelenlegi város­hoz hat helység tartozik 20 kilométeres körzetben, s ezeket a területi átszervezés előtt három községi néptanács irányította. A városi néptanács hivatal­nokainak száma mindössze két személlyel növeke­dett a volt Barót községi néptanács apparátusához BARÓTI GONDOK viszonyítva, amely annak idején két helységet igaz­gatott. Nem csodálkoztam tehát, amikor ott jártam­kor jóval a hivatalos órák után a tisztviselők még bemn ültek, és végezték azt a munkát, amit nyolc óra alatt szinte képtelenség elvégezni. Hisz ahogy többen is megjegyezték, sokszor előfordul, hogy egy sürgősen­ megoldásra váró, de csak félórát igénybe vevő probléma miatt több órát kell rostokolniuk valamelyik faluban, mert nincs amivel továbbmen­jenek. S ez bizony érezteti hatását az ügyek intézé­sében, az operativitásban, a városhoz tartozó fal­vak vérkeringésének megpezsdítésében, a fogadó­órák megtartásában pedig szükséges lenne a fal­vak rendszeresebb, gyakoribb látogatásai, mert a volt községi néptanácsok hanyagsága miatt nagyon sok tevékenységi területen lemaradtak, s ezt most va­lamilyen úton-módon be kell hozni A néptanács igen fontos feladata a jelenlegi idő­szakban kétségtelenül a megkezdett építkezések­ be­fejezése Ez annál is sürgetőbb, mert az önadóból előirányzott 17 munkálat közül, négyhez még hozzá sem fogtak, s az építkezéshez szükséges anyagot sem­ sikerült teljes egészében beszerezni. Ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy még a főbb­ munkálat egy részét sem fejezték be teljes egészében (pl baráti művelődési ház bővítését), akkor elképzelhet­­­jük, hogy van amiért jöjjön a néptanácsi vezetők feje. Mindenesetre úgy tervezték, hogy december végéig­­ az összes munkálatokat befejezik Bár ugy tenne ! S annak is csak örülni tudnánk, ha a vá­rosképit­ési tervet is meg tudnák valósítani Mert bizony a tervezett 9110 006 lej értékhe/ eddig csek £ 70 000 lejt valósit­ottak meg. (Ennek is nagy részét Baráton.) Tehát 'ni+Zei .7171­ 000 lej­ az é’ne­­gyedre maradt. .. -ak dicsérni tudjuk majd a vá­ros lakóit, ha ezt sikerül teljesíteni. Tennivaló akad bőren, hisz végre-valahára hozzáfogtak a lakótöm­bök körüli térség szépítgetéséhez, járdát építenek, előkészítik a talajt a zöldövezetek létesítéséhez s mindezt a beruházási alapból. Emellett azonban nem ártana, ha a lakótömbök lakói önkéntes­ mun­kával is elősegítenék, hogy az évek óta problémát okozó sár­fészket minél hamarabb eltüntessék. halogatásnak semmi értelme, mert jövő évtől men­t több városfejlesztési teendő­ hárul vezetőkre és la­kókra egyaránt, s lesz ahová összpontosítani a vá­rosszépítésre felajánlott önkéntes munkaórákat. I­gazat kell adnom Szabó Józsefnek abban is, hogy bizonyos esetben megyei szervek is hát­ráltatják a munka jó menetét. Ott van pél­dául az esővízlevezető csatorna problémája. 1967- ben, amikor építették, mindenki az urbanizálódás lényeges jegyének tekintette. Ma azonban minden­ki átkozza és szidja azokat, akik készítették, a munkaadó IGOT-t, az építővállalatot, s persze, aki nem ismeri a reális helyzetet, a városi néptanácsot. Az érdekes az, hogy akik a munkát végezték, s akik azt átvették, a fülük botját sem mozdítják a nép­­tanács írásbeli és szóbeli felszólításaira, könyörgé­seire. S kérdem én, milyen szakemberek azok, akik olyan betoncsöveket készítettek és raktak le, hogy egyre-másra törnek össze! Hol volt az ébersége, felelősségérzete annak, aki az átvételi jegyzőkönyvet aláírta, holott három betoncső már akkor el volt törve ? A háromból azután tizennégy lett, s ha sür­gősen meg nem javítják, ki nem takarítják a csa­tornát, néhány hónap múlva fabatkát sem ér az egész. Az esővíz máris a levezetőcsatorna fölött fo­lyik. Gondolom, érdemes lenne alaposan utánanéz­ni, hogy kik is voltak azok, akik ilyen felelőtlen munkát végeztek. De azt is felelősségre kellene von­ni, aki az átvételi jegyzőkönyvet aláírta. Mert vég­eredményben az állam megkárosításáról van szó! Egyébként a városi néptanács szeptember 21-én már küldött egy átiratot a megyei néptanácshoz, amely­ben az ügy kivizsgálását kéri, de ott jártamig sem­milyen választ még nem kaptak. Reméljük azonban, hogy ez az átírás ne­m süllyedt el a fiókban ! És reméljük, Baláton vezetőjé ne­n utolsósorban a város lakói igényeik szintjére eme­lik mindennapi városszépítési munkájukat is Péter Sándor ♦ f t , f V * •* • *•

Next