Megyei Tükör, 1968. október (1. évfolyam, 36-40. szám)
1968-10-05 / 36. szám
megyei TOKOK a répának sem mindegy Nagy gond a krumpliszedés, de nem akkora, hogy árnyékában eltűnnének a többi őszi gondok. Megyénkben jelentős térilletéket foglalnak el a répaföldek, ezért nem feledkezhetünk meg ezek felszabadításáról, sem Befejeződik-e idejében a répaszedés ? — ezzel a kérdéssel kerestünk fel pár erdővidéki termelőszövetkezetet. NAGYBACONBAN ez a válasz: „A répát nem kell búsulni", és megnyugtatásként érveket hoz fel az elnök, az agronómus A tagság a termelőszövetkezettel kötött megállapodás alapján a krumpliszedés befejeztével azonnal hozzálát a répa betakarításához. A háztáji területek kiosztásánál vagy visszavonásánál szempont volt az is, hogy a család bizonyos répaterületet gondoz, egészen a beszállításig, így a 25 hektár répa és 92 hektár cikória nem jelent különösebb gondot a gazdaságnak. A répa nem is olyan sürgős, mert helyébe nemigen vetünk — mondja a mérnök. Szállítása is várhat, anélkül, hogy veszteség érné a termelőt. BARÁTON 113 hektáron termeltek répát, és az agronómus itt is azzal fogadott : „A répa nem probléma, de a krumpli . Nagymama, nagyláza, ükunoka, mindenki szedi Baráton a répát, ha kimondjuk : ma meg kell kezdeni". Évek óta szerződéses alapon gondozzák a répaföldeket itt is, akár Nagybaconban A háztáji ellenében köteles a tagság megművelni bizonyos területet, és bár zúgolódnak kaszáláskor — viszonylag nagy terület jut egy-egy családra —, a szedés nem okoz sohasem gondot. Azzal, hogy valaki tagja a termelőszövetkezetnek, vele jár a répaművelésre hozó külön szerződés aláírása Baláton vonalígy évek óta ,.saját érdekükben“ művelik ezeket a területeket. (Bár rájönnének végre a tagok, hogy ez a szó közös, éppen annyira jelzi a saját érdeket, mint a háztáji vagy a személyesen művelt külön terület , így nem okozna annyi fejtörést az őszi betakarítás, a munkanap is jobban eresztene.) Maradjunk az erdővidékiek szavánál: a répától nem félünk Azt azonban ők is számon tartják, hogy a krumpli mielőbbi betakarítása közvetlenül befolyásolja a réjtaföldek felszabadítását És nem mindegy az, hogy október végén, esetleg esőben, sárban jut-e idő végre a répának is, vagy pedig még a napsütéses október eleji napokban Kovács Imre krumpliszedők között kinek dolgozunk? S.ám csak kibújik az ember a kampányból is! Szilágyi Béla bácsi leül a gyékényre, s úgy beszél magáról, mint egy harmadikról: így-úgy, mert érdekli ez az elvtársat ? Nem cifrázza a beszédet, megemelgeti a szavakat, mint egy-egy mila krumplit , sem az egyiket, sem a mást nem szabad felcserélni Vagonrakó a maksai begyűjtőközpontnál,nem mestersége ez, de ha nem szívvel csinálja az ember, megette a fene Volt neki az is: szakmája A traktorgyárból ment nyugdíjba, havi 1000 lej szép pénzecske, s most, hogy szólt a főnök, nem-e jönne ide ralkodónak, szívesen jött, nem utolsó dolog a maha fajtájú, füsthöz, gépzsivajhoz szokott munkásnak lenni, a szabad levegőn dolgozni. Csak ne lennének ezek a marha-nagy gumicsizmák, kesergi tréfásan, megemelintve a lábát. Fölhúztuk, mert nagy volt a sár, de ebben a melegben egészen feljött a lábunk benne. Különben, ha tovább mennek, megmondhatnák a mezőn dolgozóknak, ha lehet, csináljanak valamit, kár s vétek ilyen sáros pityókát adni át. Nekünk is több a bajunk vele, aztán meg ők sem találják így meg a számításukat. Van törődés elég. Sokszor éjszaladra érkeznek a vagonok, csak a rakodást fizetik, normára Azért nem ülnek tétlenül addig sem, tisztogatják a teret, hogy ne tegyenek kárt a krumpliban a teherkocsik. — Mit gondol, Béla bácsi, oiért mondta magárról a főnöke, hogy egyike a legjobb dolginknak? — Beszélhet, amit akar, úgysem neki dolgozom, csak egy villanykörtét... Ugrón .Jánosnak épp delet hoz a felesége. Fiatalember, fiatalasszony — így is dukál —, innen aztán tényleg non* lehet mindjárt hazaugrani Rétyre, lm megehal az ember. Meg van elégedve a munkahelyével Igaz, dolgozott már itt-ott, ahol marokra van szükség, lassacskán tudja már mi való neki. — Isten olyant ne adjon senkinek kérem, ami volt a tavasszal Szentgyörgy felett a víz csatornásoknál. Dolgoztunk becsülettel, de 7—890 lej, az fizettség ? Nem is az volt a sőbaj, de volt egy főnökünk, aki — tudja, be volt programúlva a déli egy órás pihenő — mikor dolgunk végeztével leheveredtünk nyugodni, csak jött s ordított, mint egy . . nem tudom én mi. Hát, kérem, ha én becsülettel végzem, mit kell, rám ne ordítson senki emberfia, én nem vagyok állat — teszi hozzá szelíden. — Aztán elmentem a várhegyi állami gazdaságba, jól kerestem. Megkaptam a napi 50 lejt. Most, hogy itt a maksai központnál munka adódott, ide jöttem, közelebb van a család, 90 éves nagyapámmal lakunk, neki is kell a támasz. — Ha megkérdezné valaki, mi a legfőbb kívánsága az életben, mit válaszolna ? Néz rám furcsán : mit helytelenkedik vele az újságíró ? Dolog van itt, a magamfajta ember nem mászkál ilyenkor a fellegek közt. Aztán motyog valamit az egészségről, békességről, s hirtelen eszébe jut valami. — Ismerik maguk Király elvtársat a megyétől? Nagy ember, úgy számára is. Itt járt a múltkor, s panaszoltuk neki, hogy nincs villany az éjjeli rakodáshoz, bajos így, alig kapjuk meg a pityókával a vagont. Utasítást is adott, hogy szereljék föl, mindjárt egy hete annak, mondják meg neki, legyenek szívesek, hogy még mindig nincs villanyaik. Az kéne ... — — s ELMARADT A SEGÍTSÉG A BURGONYAFÖLDEKEN Esős volt a nyár vége és esős, nagyon esős az ősz. Ha neem szedik ki gyorsan, rothadásra ítéltetett a burgonya. A megyei pártbizottság felhívására a megye vállalatai, üzemei és intézményei vállalták, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek dolgozóinak segítségére sietnek, és lehetőségeikhez mérten hozzájárulnak az őszi kampány sikeres befejezéséhez. De úgy látszik, nagy az a távolság, amely elválasztja a tettől a szót, nehezen válik valósággá az ígéret. Csak néhányat látogattunk meg a megye vállalatai közül a burgonyaszedésben adott segítség felől érdeklődve. A textilgyár munkásai kétszer nekiindultak már, de egyszer sem értek el Árkosig, ahol 15 hektárnyi terület várja őket. Évnegyedvégi hajrára, a tervlemaradás behozására hivatkozik a húsfeldolgozó vállalat — a burgonyaföldet ők sem látták még. Ezzel szemben egy hektárnyi területről gyűjtötték össze két kimenetel alkalmával a burgonyát a Spirul helyi ipari vállalat munkásai és 2,5 hektárról a cigarettagyár dolgozói. Iz utóbbiaktól eltekintve a megye vállalatai nem nagyon dicsekedhetnek segítőkészségükkel. Ok mindig van, ha menteni akarjuk tétlenségünket, pedig még azt sem hozhatnák fel takarózásképpen, hogy ingyen várják a termelőszövetkezetek a segítséget, hiszen az előbb megkötött szerződések értelmében mindazok, akik a burgonyaszedési akcióban részt vesznek, munkájuk arányában pénzben vagy terményben bizonyos javadalmazásban részesülnek. Csak a lelkesedés, a segíteni akarás hiányzik, és erre már nics mentség. (—V ~a) Erdővidék legnagyobb gazdasága, amely a baróti medenceiát képezi, a BARDÓC MTSZ. A vidék jellegzetes éghajlata valamint földrajzi adottsága az állattenyésztést előtérbe helyezi a növénytermesztéssel szemben. Ezen adottságokat alapul véve az erdővidéki termelőszövetkezetek fő pénzforrását az állattenyésztési üzemág kell hogy biztosítsa. A Bardóc MTSZ-ben végiglapozva az 1966—67-es termelési év beszámolóját, valamint figyelembe véve a jelen termelési évben elért eredményeket, halmozottan állíthatjuk, hogy az állattenyésztésben még nem sikerült olyan eredményeket elérni, mely a gazdaság profilját döntően meghatározná. A félévre előirányzott 1 700 000 lej jövedelemmel szemben megvalósítottunk 1 207 000 lejt, de ugyanakkor a költségekben a tervezett 401 000 lejt túlhaladtuk 78 000 lejjel. Ezeket az adatokat szem előtt tartva világosan kitűnik, hogy a hátralevő időszakban az állattenyésztésben olyan intézkedéseket kell foganatosítani, melyek által az elmaradt tej- és hús mennyiséget a Fórum mérlegen részben kiegyensúlyozzuk. Nagyszámú állatállományunk takarmányozása hozzáértést és megfontolást igényel. Termelőszövetkezetünk 1 930 hektár kaszálóval és 2 040 hektár legelővel rendelkezik. Kaszáló területeink a téli takarmánymennyiség széna készletének egy részét biztosítják. A nyári takarmányozást állataink nagy részénél legeltetéssel oldottuk meg. Az össz 1695 darab szarvasmarhát ezen a nyáron 1340 hektár területen legeltettük, ami azt jelenti, hogy egy állat részére 60 ár területet biztosítottunk. A tavasz folyamán 5 nyári tábor létezett a fejőstehenek részére. Ezek a táborok a négy falu körzetében, a központtól 4—5 kilométer távolságra voltak elhelyezve. Termelőszövetkezetünk darab juhval rendelkezik, 8510 amelyből 5505 darab fejős juh. Annak érdekében, hogy a gyapjú és a tejtermelés a kért színvonalat elérje, minden állat részére 8—9 ár legelő területet biztosítottunk. A nyár folyamán összesen 19 tábor működött külön korcsoportonként. A tavaszi és a nyáreleji száraz időjárás következtében kaszálóink nem biztosították a télre szükséges szálas takarmányt. Éppen ezért igen fontos az októberi legeltetés helyes megszervezése, hogy ez által a raktáron levő takarmánymennyiség a nehezebb napokra maradjon. Az augusztusi és szeptemberi esőzések eredményeként legelőinken, kaszálóinkon jelentős mennyiségű zöldtakarmány etethető fel az októberi hónap folyamán. Legnagyobb gondot a fejőstehenek legeltetésére fordítunk. A búza betakarítása után 182 hektár másodvetést eszközöltünk, amelyből 60 hektár kukorica és 122 hektár rozs. A hideg időjárás miatt a kukorica nem fejlődött kellőképpen, éppen ezért ezen területen a betakarítást legeltetéssel oldjuk meg. Szántóterületeinken (répa és burgonya terület) nagy mennyiségű zöldtömeg marad betakarítás után, ami szintén egy biztos takarmányalap ebben a hónapban. Október első napjaiban a havasi legelőkről lehozzuk a körülbelül 800 darab idei bárányt, amelyek azokon a területeken fognak legelni, ahol tarlóbuktatást végeztünk, s gyom, valamint az elhullott magvak kikeltek. A juhállomány másik része bőséges takarmányt talál legelőinken és kaszálóinkon nagy gondot fordítva a makk- és bük makk termés fe tetelésére. A juhnyájak lassan megközelítik a község határát olyan ütemben, hogy a november közepe táján szántóföldjeinkre is elérjenek. Hartha János LEGELTETÉS OKTÓBERBEN nyeregben Mondom Szász Miklósnak, a kézdivásárhelyi MTSZ éltraktoristájának. mi járattari vagyon é, s úgy belekezd mondókájába, hogy már látom, sok kérdést nem is kell feltennem neki. — Igen kérem, én Szász Miklós vagyok, Kézdivásárhely, Göri utca 62 szám alatti lakos, én olyasmibe', nem tudok mondani, nem olvasok regényeket, meg olyan. . elbeszéléseket, az újságai legfennebb, aztán meg becsülettel kiveszem részem a gyűlésekből, s azon vagyok állandóan, hogy meg legyenek elégedve mániáimmal, mert tudom, hogy ezzel is a termelőszövetkezet előrelendítéséhez járulok hozzá Nekem soha nem leélt semmit sem kétszer mondasd, jó szívvel megyek, mert nincs annál nagyobb öröm, ha az ember látja, hogy eredménye van munkájának, s tudom, úgy kell dolgoznunk, hogy elegendő kenyér jusson. Nem folytatom. Igyekeztem szóról-szóra visszaadni Szász Miklós szavaiit, kit rendkívül tisztelek attól a perctől, hogy az elnöke olyan egészségesen dicsérte munkáját. Ne haragudjon meg Szász Miklós, de míg beszélt, arra gondoltam, vajon kik szoktatták így őt, s a hozzá hasonló egyszerű, becsületes és szorgalmas embereket ahhoz, hogy ha jön egy újságíró, rögtön előregyártót szidsz szövegekkel fogadják Nem a Szász Matolós hibája. Többet, mélyebb emberi járást ismertem meg benne, mikor arról is ejtett, néhány szót, hogy fiatal házas lévén hosszú, békés családi életre is vágyik, mert annyi rosszat hallani a házasságokról itt is, ott is, aztán meg szeretne összedolgozni egy otthonra valót, sok gyermeket felnevelni... Az élmunkás címhez méltón jutott hozzá, gratulálunk is neki, de úgy érzem, ez az utóbbi és az igazi Szász Miklós. Az előbbi elszomorodásomat pedig csak azért tettem szóvá, mert igaz, keményen dolgozunk megyeszerte, a gazdag termést idejében kell betakarítani, de nem szeretném, hogy ha a kampányban, burzsonyagondban elkeveredne az EMBER. Miklósi Árpád