Megyei Tükör, 1968. október (1. évfolyam, 36-40. szám)

1968-10-05 / 36. szám

megyei TOKOK a répának sem mindegy Nagy gond a krumpliszedés, de nem akkora, hogy árnyékában eltűnnének a többi őszi gon­dok. Megyénkben jelentős tér­illet­éket foglal­nak el a répaföldek, ezért nem feledkezhe­tünk meg ezek felszabadításáról, sem Befejeződik-e idejében a répaszedés ? — ez­zel a kérdéssel kerestünk fel pár erdővidéki termelőszövetkezetet. NAGYBACONBAN ez a válasz: „A répát nem kell búsulni", és megnyugtatásként érve­ket hoz fel az elnök, az agronómus A tag­ság a termelőszövetkezettel kötött megállapo­dás alapján a krumpliszedés befejeztével a­­zonnal hozzálát a ré­pa betakarításához. A háztáji területek kiosztásánál vagy visszavoná­sánál szempont volt a­z is, hogy a család bi­zonyos répaterületet gondoz, egészen a be­szállításig, így a 25 hektár répa és 92 hektár cikória nem jelent különösebb gondot a gaz­­d­a­ságnak.­­ A répa nem is olyan sürgős, mert helyé­be nemigen vetünk — mondja a mérnök. Szál­lítása is várhat, anélkül, hogy veszteség érné a termelőt. BARÁTON 113 hektáron termeltek répát, és az agronómus itt is azzal fogadott : „A répa nem probléma, de a krumpli . Nagymama, nagyláza, ükunoka, mindenki szedi Baráton a répát, ha kimondjuk : ma meg kell kezde­ni". Évek óta szerződéses alapon gondozzák a répaföldeket itt is, akár Nagybaconban A ház­táji ellenében köteles a tagság megművelni bi­zonyos területet, és bár zúgolódnak kaszálás­­kor — viszonylag nagy terület jut egy-egy családra —, a szedés nem okoz sohasem gon­dot. Azzal, hogy valaki tagja a termelőszövet­kezetnek, vele jár a répaművelésre hozó külön szerződés aláírása Baláton vonal­így évek óta ,.saját érdekükben“ művelik­ ezeket a területeket. (Bár rájönnének végre a tagok, hogy ez a szó­­ közös, éppen annyira jelzi a saját érdeket, mint a háztáji vagy a szemé­lyesen művelt külön terület ,­ így nem okozna annyi fejtörést az őszi betakarítás, a munka­­nap is jobban eresztene.) Maradjunk az erdővidékiek szavánál: a ré­pától nem félünk Azt azonban ők is szá­mon tartják, hogy a krumpli mielőbbi be­takarítása közvetlenül befolyásolja a réjtaföl­­dek felszabadítását És nem mindegy az, hogy október végén, esetleg esőben, sárban jut-e idő végre a répának is, vagy pedig még a napsütéses október eleji napokban Kovács Imre krumpliszedők között kinek dolgozunk? S.ám csak kibújik az ember a kampányból is! Szilágyi Béla bácsi leül a gyékényre, s úgy be­szél magáról, mint egy harmadik­ról: így-úgy, mert érdekli ez az elvtársat ? Nem cifrázza a be­szédet, megemelgeti a szavakat, mint egy-egy mi­la krumplit , sem az egyiket, sem a mást nem szabad felcserélni Vagonrakó a maksai begyűjtő­­központnál,nem mestersége ez, de ha nem szívvel csinálja az ember, megette a fene Volt neki az is: szakmája A traktorgyárból ment nyugdíjba, havi 1­000 lej szép pénzecske, s most, hogy szólt a főnök, nem-e jönne ide ralk­odónak, szívesen jött, nem utolsó dolog a mah­a fajtájú, füsthöz, gép­­zsivajhoz szokott munkásnak lenni, a szabad le­vegőn dolgozni.­­ Csak ne lennének ezek a marha-nagy gumi­csizmák, kesergi tréfásan, megem­elintve a lá­bát. Fölhúztuk, mert nagy volt a sár, de ebben a melegben egészen feljött a lábunk benne. Kü­lönben, ha tovább mennek, megmondhatnák a mezőn dolgozóknak, ha lehet, csináljanak vala­mit, kár s vétek ilyen sáros pityókát adni át. Nekünk is több a bajunk vele, aztán meg ők sem találják így meg a számításukat. Van törődés elég. Sokszor éj­szaladra érkeznek a vagonok, csak a rakodást fizetik, normára Azért nem ülnek tétlenül addig sem, tisztogatják a te­ret, hogy ne tegyenek k­árt a krumpliban a teher­kocsik. — Mit gondol, Béla bácsi, o­iért mondta magár­ról a főnöke, hogy egyik­e a legjobb dolgi­nknak­? — Beszélhet, amit akar, úgysem neki dolgozom, csak egy villanykörtét... Ugrón .Jánosnak épp delet hoz a felesége. Fia­talember, fiatalasszony — így is dukál —, innen aztán tényleg non* lehet mindjárt hazaugrani Rétyre, lm megehal az ember. Meg van eléged­ve a munkahelyével Igaz, dolgozott már itt-ott, ahol marokra van szükség, lassacskán tudja már mi való neki. — Isten olyant ne adjon senkinek kérem, ami volt a tavasszal Szentgyörgy felett a víz csator­násoknál. Dolgoztunk becsülettel, de 7—890 lej, az fizettség ? Nem is az volt a sőbaj, de volt­ egy főnökünk, aki — tudja, be volt programúlva a déli egy ór­ás pihenő — mikor dolgunk végezté­vel leheveredtünk nyugodni, csak jött s ordított, mint egy . . nem tudom én mi. Hát, kérem, ha én becsülettel végzem, mit kell, rám ne ordítson senki emberfia, én nem vagyok állat — teszi hozzá szelíden. — Aztán elmentem a várhegyi állami gazdaságba, jól kerestem. Megkaptam­ a napi 50 lejt. Most, hogy itt a maksai központnál munka adódott, ide jöttem, közelebb van a csa­lád, 90 éves nagyapámmal lakunk, neki is kell a támasz. — Ha megkérdezné valaki, mi a legfőbb kí­vánsága az életben, mit­ válaszolna ? Néz rám furcsán : mit helytelenkedik vele az újságíró ? Dolog van itt, a magamfajta ember nem mászkál ilyenkor a fellegek közt. Aztán mo­tyog valamit az egészségről, békességről, s hirte­len eszébe jut valami. — Ismerik maguk Király elvtársat a megyétől? Nagy ember, úgy számára is. Itt járt a múltkor, s panaszoltuk neki, hogy nincs villany az éjjeli rakodáshoz, bajos így, alig kapjuk meg a pityó­kával a vagont. Utasítást is adott, hogy szereljék föl, mindjárt egy hete annak, mondják meg neki, legyenek szívesek, hogy még mindig nincs villa­nyaik. Az kéne ... — — s ELMARADT A SEGÍTSÉG A BURGONYAFÖLDEKEN Esős volt a nyár vége és esős, nagyon esős az ősz. Ha neem szedik ki gyorsan, rothadásra ítéltetett a burgo­­nya. A megyei pártbizottság felhívására a megye vál­lalatai, üzemei és intézményei vállalták, hogy a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek dolgozóinak segítségé­­re sietnek, és lehetőségeikhez mérten hozzájárulnak az őszi kampány sikeres befejezéséhez. De úgy látszik, nagy az a távolság, amely elválasztja a tettől a szót, nehezen válik valósággá az ígéret. Csak néhányat látogattunk meg a megye vállalatai közül a burgonyaszedésben adott segítség­ felől érdek­lődve. A textilgyár munkásai kétszer nekiindultak már, de egyszer sem értek el Árkosig, ahol 15 hektár­nyi terület várja őket. Évnegyedvégi hajrára, a terv­lemaradás behozására hivatkozik a húsfeldolgozó vál­lalat — a burgonyaföldet ők sem látták még. Ezzel szembe­n egy hektárnyi területről gyűjtötték össze két kimenetel alkalmával a burgonyát a Spirul helyi ipari vállalat munkásai és 2,5 hektárról a cigarettagyár dol­gozói. I­z utóbbiaktól eltekintve a megye vállalatai nem nagyon dicsekedhetnek segítőkészségükkel. Ok min­dig van, ha menteni akarjuk tétlenségünket, pedig még azt sem hozhatnák fel takarózásképpen, hogy ingyen várják a termelőszövetkezetek a segítséget, hiszen az előbb megkötött szerződések értelmében­ mindazok, a­­kik a burgonyaszedési akcióban részt vesznek, mun­kájuk arányában pénzb­en vagy terményben bizonyos javadalmazásban részesülnek. Csak a lelkesedés, a se­gíteni akarás hiányzik, és erre már nics mentség. (—­V ~a) Erdő­vidék legnagyobb gaz­dasága, amely a baróti meden­ce­­­i­át képezi, a BARDÓC MTSZ. A vidék jellegzetes éghajlata valamint földrajzi adottsága az állattenyésztést előtérbe he­lyezi a növénytermesztéssel szemben. Ezen adottságokat a­­lapul véve az erdővidéki ter­melőszövetkezetek fő pénzfor­rását az állattenyésztési üzem­ág kell hogy biztosítsa. A Bardóc MTSZ-ben végig­­lapozva az 1966—67-es terme­lési év beszámolóját, valamint figyelembe véve a jelen terme­lési évben elért eredményeket, halmozottan állíthatjuk, hogy az állattenyésztésben még nem sikerült olyan eredményeket elérni, mely a gazdaság profil­ját döntően meghatározná. A félévre előirányzott 1 700 000 lej jövedelemmel szemben megvalósítottunk 1 207 000 lejt, de ugyan­akkor a költségekben a tervezett 401 000 lejt túlha­ladtuk 78 000 lejjel. Ezeket az adatokat szem e­­lőtt tartva világosan kitűnik, hogy a hátralevő időszakban az állattenyésztésben olyan in­tézkedéseket kell foganatosíta­ni, melyek által az elmaradt tej- és hús mennyiséget a Fórum mérlegen részben kiegyensú­lyozzuk. Nagyszámú állatállományunk takarmányozása hozzáértést és megfontolást igényel. Termelőszövetkezetünk 1 930 hektár kaszálóval és 2 040 hek­tár legelővel rendelkezik. Ka­száló területeink a téli takar­mánymennyiség széna készle­tének egy részét biztosítják. A nyári takarmányozást álla­taink nagy részénél legelte­téssel oldottuk meg. Az össz 1695 darab szarvas­marhát ezen a nyáron 13­40 hektár területen legeltettük, ami azt jelenti, hogy egy állat ré­szére 60 ár területet biztosí­tottunk. A tavasz folyamán 5 nyári tábor létezett a fejőste­henek részére. Ezek a táborok a négy falu körzetében, a köz­ponttól­­ 4—5 kilométer távol­ságra voltak elhelyezve. Termelőszövetkezetünk darab juhval rendelkezik, 8510 a­melyből 5505 darab fejős juh. Annak érdekében, hogy a gyap­jú és a tejtermelés a kért szín­vonalat elérje, minden állat ré­szére 8—9 ár legelő területet biztosítottunk. A nyár folya­mán összesen 19 tábor műkö­dött külön korcsoportonként. A tavaszi és a nyáreleji szá­raz időjárás következtében ka­szálóink nem biztosították a télre szükséges szálas takar­mányt. Éppen ezért igen fon­tos az októberi legeltetés he­lyes megszervezése, hogy ez által a raktáron levő takar­mánymennyiség a nehezebb napokra maradjon. Az augusztusi és szeptembe­ri esőzések eredményeként le­gelőinken, kaszálóinkon jelen­tős mennyiségű zöldtakarmány etethető fel az októberi hónap folyamán. Legnagyobb gondot a fejős­tehenek legeltetésére fordítunk. A búza betakarítása után 182 hektár másodvetést eszkö­zöltünk, amelyből 60 hektár kukorica és 122 hektár rozs. A hideg időjárás miatt a ku­korica nem fejlődött kellőkép­pen, éppen ezért ezen területen a betakarítást legeltetéssel oldjuk meg. Szántóterületeinken (répa és burgonya terület) nagy men­­­nyiségű zöldtömeg marad be­takarítás után, ami szintén egy biztos takarmányalap ebben a hónapban. Október első napjaiban a havasi legelőkről lehozzuk a körülbelül 800 darab idei bá­rányt, amelyek azokon a terü­leteken fognak legelni, ahol tarlóbuktatást végeztünk, s gyom, valamint az elhullott magvak kikeltek. A juhállomány másik része bőséges takarmányt talál lege­lőinken és kaszálóinkon nagy gondot fordítva a makk- és b­ük ma­kk ter­més f­e tete­lésére. A juhnyájak lassan megkö­zelítik a község határát olyan ütemben, hogy a november kö­zepe táján szántóföldjeinkre is elérjenek. Hartha János LEGELTETÉS OKTÓBERBEN nyeregben Mondom Szász Miklósnak, a kézdivásárhelyi MTSZ éltraktoristájának. m­i járat­tari vagyon é, s úgy belekezd mondókájába, hogy már látom, sok kérdést nem is kell feltennem neki. — Igen kérem, én Szász Miklós vagyok, Kézdi­­vásárhely, Göri utca 62 szám­ alatti lak­os, én olyasmib­e', nem tudok mondani, nem olvasok re­gényeket, meg olyan. . elbeszéléseket, az újságai legfennebb, aztán meg becsülettel kiveszem ré­szem a gyűlésekből, s azon vagyok állandóan, hogy meg legyenek elégedve mániáimmal, mert tudom, hogy ezzel is a­ termelőszövet­kezet előre­­lendítéséhez járulok hozzá Nekem soha nem leélt semmit sem kétszer mondasd, jó szívvel megyek, mert nincs annál nagyobb öröm, ha az ember látja, hogy eredménye van munkájának, s tudom, úgy kell dolgoznunk, hogy elegendő kenyér jusson. Nem folytatom. Igyekeztem szóról-szóra vissza­adni Szász Miklós szavaiit, kit rendkívül tisztelek attól a perctől, hogy az elnöke olyan egészsége­sen dicsérte munkáját. Ne haragudjon meg Szász Miklós, de míg beszélt, arra gondoltam, vajon kik szoktatták így őt, s a hozzá hasonló egysze­rű, becsületes és szorg­almas embereket ahhoz, hogy ha jön egy újságíró, rögtön előregyártót­ szidsz szövegekkel fogadják Nem­ a Szász Matolós hibája. Többet, mélyebb emberi járást ismertem meg benne, mikor arról is ejtett, néhány szót, hogy fiatal házas lévén hosszú, békés családi é­­letre is vágyik, mert annyi rosszat hallani a házasságokról itt is, ott is, aztán meg szeretne összedolgozni egy otthonra valót, sok gyermeket felnevelni... Az élmunkás címhez méltón jutott hozzá, gratulálunk is neki, de úgy érzem, ez az utóbbi és az igazi Szász Miklós. Az előbbi elszo­­morodásomat pedig csak azért tettem szóvá, mert igaz, keményen dolgozunk megyeszerte, a gazdag termést idejében kell betakarítani, de nem sze­retném, hogy ha a kampányban, burzsonyagond­­ban elkeveredne az EMBER. Miklósi Árpád

Next