Megyei Tükör, 1968. november (1. évfolyam, 41-45. szám)
1968-11-02 / 41. szám
2 megyei TINOR AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS TÖKÉLESÍTÉSE - A NÉP JÓLÉTÉNEK NÖVELÉSE Az RKR KB-nak nemrég tartott plenáris ülésén elfogadott intézkedéseket megyénk öszszi és orvosi-egészségügyi káderek nagy lelkesedéssel és megélsedéssel fogadták, s meggyőződésem, hogy minden tőink telhetőt megtesznek, hogy azokat valóra is váltsák, és így maradéktalanul hozzájáruljanak népünk egészségvédelmének ügyéhez. Először történik meg, hogy a RKP KB plenáris élesen elemezte a közegészségügy fő kérdéseit, melyet személyesen Nicolae Ceauşescu elvtárs kezdeményezésének köszönhetünk. A Mitkár elvtárs elismerő szavai buzdítást jelentenek számunkra, s egyben útmutatást is arra nézve, hogy arendkívül fontos területen is a világfejlődés szintjére emelkedjünk. A plénum elé terjesztett tanulmány mélyrehatóan elemezte a szocialista építés éveiben az egészségvédelem terén el ért sikereket, a még fennálló fogyatékosságokat. Fel vázolta azokat az intézkedéseket is, amelyeknek célja biztosítani a hiányosságok felszámolását, az egészségügyi tevékenységnek, a nép általános egészségi helyzetének javítását. Az elhangzott kérdések sokrétűek, komplexek, egymással összefüggnek, függetlenül attól, hogy milyen szakon dolgozunk. A mai modern orvostudománytól távol áll az a felfogás, hogy csak gyógyító legyen. Nincs ma egy szakorvos sem, aki a megelőzést elhanyagolhatná mindennapi munkájában, harmonikusan egybehangolva a kuratív munkát a profilaktikus medicinával. E koncepció nélkül munkánk minősége nem lehet kielégítő. Nem szabad elfelejtenünk, hogy munkánk középpontjában mindig az ember áll, az ember, aki soha sincs elszakítva a környez.ttétel, és ezt az embert meg kell védenünk mindenfajta megbetegedéstől, betegségtől. Amint a tanulmány is rámutatott, a szakmai betegségek — az elért eredmények ellenére — még elég magas számban fordulnak elő hazánkban, sezek aggasztó társadalmi-gazdasági következményekkel járnak. Véleményünk szerint többek között azért létezik a szakmai megbetegedéseket előidéző számos ártalmas munkahely, mert sok vállalat vezetősége helytelen nézeteket vall ebben a tekintetben , ahelyett, hogy intézkednének ezeknek az ártalmaknak a kiküszöbölésére, fizetési pótlékot folyósítanak az egészségre ártalmas feltételek között dolgozó alkalmazottaknak. Az ilyen megoldások azt bizonyítják, hogy nem gondoskodnak a szakmai megbetegedések és a balesetveszély nélküli, normális munkakörülmények biztosításáról A plénum vitája során sok értékes javaslat hangzott el. Ezért elősegítik azoknak a megoldásoknak a kidolgozását, amelyek biztosítják a hozott határozatok megvalósítását. Biztosítanunk kell az anyagi alap helyesebb területi elosztását, az orvosi káderek helyes elosztását. El kell érnünk, hogy a községi orvosi rendelő a falusi egészségügyi ellátás erőteljes központjává váljék. Ugyanakkor nagy figyelmet kell fordítanunk az orvosi tudományos kutatásra, intézkedve, hogy az orvosok jobban tájékozódjanak a mai tudományos újdonságokról. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a hazai gyógyszergyártás bővítésére, a gyógyszerek minőségének javítására. Hatékonyabban kell kihasználni a gyógyfürdő- és üdülőhelyeket is. Megyénknek sok lehetősége van ezen a téren. Sajnos, olyan fürdőhelyünk, mint Élőpatak, a névtelenségbe süllyedt, Kovásznáért is igen keveset tettünk, holott e helynek nem sok párja akad a világon. Az egészségvédelem fejlesztésében elért színvonal, a felhalmozott tapasztalat és az új szakasz, feltételei megkövetelik a jelenlegi szükségeteknek meg nem felelő okmányok felülvizsgálását. E célból az Egészségügyi Minisztérium irányításával szakemberek széles kollektívája készíti elő az új e egészségügyi törvénytervezetet, amelyet mindannyian türelmetlenül várunk. Tudjuk, hogy ránk, egészségügyi dolgozókra — nővérekre, asszisztensekre, orvosokra — hárul az a kötelesség, hogy átültessük a gyakorlatba ezeket az intézkedéseket, megvalósítsuk a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága plenáris ülésének határozatait azzal a céllal, hogy szüntelenül javul, jön a népünk egészségvédelmére irányuló tevékenység. Szőcs Dániel orvos, a megyei egészségügyi felügyelőség igazgatója EGYRE JOBBAN NŐ NÉPTANÁCSAINK HATÁSKÖRE (•Folytatás az első oldalról) iti területének kiszélesítését. Atörvénytervezet fontos feladóinkat ír elő a néptanácsok végrehajtó bizottságai részére, amelyek általános hatáskörű helyi államigazgatási szervek azokban a közigazgatási-területi egységekben, ahol a néptanácsokat megválasztották E szervek munkájában natív mértékben érvényesül majd a kollektív munka és a kollektív vezetés elve. A végrehajtó bizottság minden egyes tagja nem csupán a saját tevékenységéért felelős, hanem annak a végrehajtó bizottságnak az egész tevékeny sééért is, amelynek latija A törvényjavaslat e kitételére szeretném felhívni különösen a megyénkben működő városi és községi néptanácsok végrehajtó bizottságainak figyelmét, már csak azért is, mert az új törvényjavaslat második fejezete második részének 18-ik szakasza kimondja, hogy az új törvény életbelépése után kéthatónként fognak majd ülésszakokat tartani az eddigi havonkéntiekkel szemben, és ezeken a legfontosabb, legidőszerűbb problémákat fogják megvitatni, megoldani. Nagyon fontosnak tartom a végrehajtó bizottság állandó bárójának létrehozását is. A gyakorlatból tudjuk, hogy két végrehajtó bizottsági ülés között olyan fontos folyó problémák merülnek fel, amelyeknek megoldása nem tűr halasztást (például egyes alkalmazottak kinevezése vagy áthelyezése, egyes leltári tárgyak áthelyezése stb.). A végrehajtó bizottságok állandó bürójának létrehozása lehetőséget nyújt az ilyennemű problémák operatívabb megoldására. Ezzel kapcsolatosan az lenne a javaslatom, hogy a törvényben sorolják fel az állandó büró hatáskörét is, ugyanúgy, mint ahogyan részletezik a 45-ik szakaszban a végrehajtó bizottságok feladatait. Meg vagyok győződve, hogy az új törvény életbe léptetése biztosítani fogja majd az áruválaszték állandó növekedését is a helyi ipari vállalatoknál, amelyek arra hivatottak, hogy pótolják a kereskedelmi egységek árualapját, főleg a veszteséges árucikkeknél. iskolások tudósítanak A burgonyaszedésben nagy segítséget nyújtottak termelőszövetkezeteinknek a megye iskalásai. Az utóbbiakban a sepsiszentgyörgyi pionírban. „Kis újságírók köréből“ érkezett hét hírnek adunk örömmel helyet. Márc8. október 6-án a sepsiszentgyörgyi 4-es száfia általános iskola tanulói krumpliszedésen vettek részt. Az, első napokban Illyefalvön majd a Szépné vőn szédkeztek a főlepyíjfésnél. Összesen 11,24 hektárról szedték ki a krumplit. Hektáronként 500 lejt kaptak a segítségért. A munkában kitűnt tanulóknak év végén ebből az összegből kirándulást szerveznek. Bartók Ildikó V. R. oszt. tanuló 2. Az 1-es számú iskolából októberben az V. Vili. osztályos tanulók krumpliszedési akcióban vettek részt az uzoni földeken Két hét alatt 10 hektárról takarították be a krumplit. A legjobban a VII és Vili. osztályok tanulói dolgoztak. Éváknakis Majiul oszt. tanuló nem vált fórummá a beszámoló és választási gyűlés Megtartották a beszámolóés választási közgyűlést a megyei mezőgazdasági igazgatóság kommunistái. Nem mondhatjuk, hogy optimális körülmények közt, hisz munkájuk nem volt még olyan nehéz, nem szakadt a nyakukba egyszerre annyi feladat az alapszervezet megalakulása óta, mint ezekben az őszutói napokban. Igen, a mezőgazdasági munkálatokkal bizony nem állunk fényesen, a múlt évhez viszonyítva is jócskán lemaradtunk, habár akkor sem nagyon dicsekedhettünk. S való igaz az is, hogy szépek a terméseredmények, nagy a krumpli- és répahozam, de megnyugtatóan csak akkor tudunk majd beszélni ezekről a sikerekről, amikor az utolsó széni termés is a határról a raktárba kerül. S ha arra gondolunk, hogy idő előtt bekövetkezhetnek a hideg, fagyos napok, tönkremehet a még kint lévő krumpli, lucerna, here, elképzelhetjük, hogy egyáltalán nem könnyű ebben az időszakban mezőgazdasági szakembernek lenni. Mert főleg az ő vállukra nehezedik a felelősség súlya, s valljuk be azt is, nem egészen alaptalanul. Egyes mezőgazdasági termelőszövetkezetekben megnyilvánuló szervezetlenségért, fegyelmezetlenségért, a mezőgazdasági egységek vezetésében megnyilatkozó következetlenségekért kétségtelenül az irányító megyei szervek alkalmazottai is felelősek. Helyesen hangsúlyozták a beszámolóban, hogy a lemaradáshoz, ahhoz, hogy sok még a begyűjtetlen termés, az igazgatóság tagjai is „hozzájárultak“. A termelőszövetkezetek mellé beosztottak nem tettek meg mindent a mozgósításért, a rendelkezésre álló munkaerőt nem használták ki a legmaximálisabban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy vannak ugyanolyan viszonyok között dolgozó gazdaságok, de míg az egyikben jól meryiek a dolgok, a másikban a lemaradással kell küszködniük. Nyilván mindezekért közvetve hibás a mezőgazdasági igazgatóság pártalapszervezete, a büró tagjai is, hisz ők sem tettek meg mindent a kommunisták munkájában fellelhető hibák, hiányosságok felszámolásáért. Egyébként a jelentés is csak megemlíti ezeket, de arról, hogy milyen intézkedéseket foganatosítottak a munkafegyelem megsértőivel szemben, már nem tudunk meg semmit. Csok örülni tudunk annak, hogy az igazgatóságnál dolgozó kommunisták mindig a legnehezebb feladatokat vállalták magukra, és többen közülük valóban eredményes tevékenységet fejtettek ki ebben vagy abban a gazdaságban, de kíváncsiak lettünk volna azokra az okokra is, melyek azt eredményezték, hogy több termelőszövetkezetünkben másokhoz viszonyítva aránytalanul nagy legyen a lemaradás. Szarvady József elvtárs személyes munkájából felhozott példák érthetően bizonyítják, hogy ott, ahol a felsőbb megyei szerv képviselője ténylegesen belevetette magát a munkába, érvelt, vitatkozott, az eredmény sem maradt el. Azonban azt már kifogásolhatjuk, hogy sem a beszámoló, sem pedig Szarvady elvtárs egyetlen szóval sem említette, hogy tulajdonképpen milyen módszereket is használt, milyen módszereket kellene használni az emberek megmozgatásában, munkára való mozgósításában. Tehát a jelentésben nem ártott volna konkrétabban foglalkozni a kommunisták munkájával, s nem általánosságban beszélni a hibákról, hanem azokat személyekhez is kellett volna kötni. Nem tűnt ki az sem a beszámolóból, hogy a mezőgazdasági igazgatóság tagjai, kommunistái tulajdonképpen milyen erőkre is támaszkodtak akkor, amikor nehezebb kérdéseket kellett megoldaniuk, mennyiben járultak hozzá ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek pártalapszervezetei is a legnagyobb komolysággal, felelősségérzettel elemezzék a pillanatnyi helyzetet, a jövőbeni feladatokat. S ugyanakkor a községi pártbizottsággal való viszonyról is vajmi keveset hallottunk ezen a gyűlésen. Pedig úgy gondoljuk, valahol itt kell keresni a megoldás lehetőségeit, módozatait, mert a mezőgazdasági munkalártok időbeni és jó körülmények közötti elvégzése attól is függ, hogy az irányító megyei szervek képviselőinek milyen mértékben sikerül együttműködniük, egyetérteniük a helyi szervekkel. Sajnos, ezen a gyűlésen egyáltalán nem éreztük azt a tapasztalatcsere-jelleget, amelynek tulajdonképpen jellemeznie kellene alapszervezeti gyűléseinket. Mert hiszen az alapszervezeti gyűlés a legmegfelelőbb keret arra, hogy a kommunisták kicseréljék gondolataikat, tapasztalataikat, felkarolják a kezdeményezéseket, megvitassák a különböző eljárásokat, módszereket. Az alapszervezetnek magának is sokkal nagyobb kezdeményező szellemet kellene tanúsítania, meg kellene vizsgálnia olyan problémákat, amelyeknek a megoldása feltétlenül szükséges a lakosság növényi és állati termékekkel való kiszolgálása szempontjából. Igazat kell adnunk Lőrinc Károly elvtársnak, a városi pártbizottság titkárának : ideje lenne már tanulmányozni annak a lehetőségét, hogy Sepsiszentgyörgy és más városok közül is minél nagyobb növénytermesztési és állattenyésztési részlegeket hozzanak létre, mert csakis így valósítható meg a zökkenőmentes ellátás. Ugyanakkor többet kellene tenni a munkaszervezésben fellelhető következetlenségek, hibák felszámolásáért, a szövetkezeti tagok politikai-ideológiai felkészültségének a növeléséért. Csak sajnálhatjuk, hogy a gyűlésen résztvevők közül nagyon kevésnek akadt mondanivalója, hozzáfűznivalója a beszámolóhoz. Mindössze Szász Károly és Szarvady József elvtársak próbáltak egyes jelenségekre rávilágítani, megmagyarázni. Lehet, hogy az alapszervezet tagjai nem készültek fel a gyűlésre, de ennek ellenére nem érthetünk azzal egyet, hogy ilyen nagy fontosságú kérdések megbeszélése helyett a résztvevők legnagyobb része közömbösen hallgassa végig a beszámolót és a hozzászólásokat. Annál is inkább furcsa számunkra ez a közömbösség, mert az igazgatóság egy egész megye mezőgazdaságát irányítja, felel az elvégzett és el nem végzett munkáért, felel mezőgazdaságunk jelenéért és jövőjéért. Nekik kell — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megyei szövetségével együtt —végeredményben megoldást találniuk arra, hogy jövőben is ne ismétlődhessék meg a betakrítás körül észlelt szervezetlenség és felelőtlenség Péter Sándor