Megyei Tükör, 1968. december (1. évfolyam, 46-50. szám)

1968-12-07 / 46. szám

VilsAG PROKWARJAI, EGYESü­ísJEWEK ! Az RKP Kovászna megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács lapja I. ÉVFOLYAM 4ü. SZÁM ARA 50 BANI 1968. DECEMBER 7., SZOMBAT Elek api* udvara Szakács Sándor felvételt TELELTETÉSI GONDOK Az őszi mezőgazdasági kampány befejezése után mind­inkább előtérbe kerülnek a gazdaságok állatállománya tele­lésének kérdései. Tudvalevő, hogy az állattenyésztési szektor eredményei nagyban befolyásolják minden egyes gazdaság a­­nyagi helyzetét, tulajdonképpen ennek az alapját képezik. Szem előtt tartva ezt a fontos kérdést, a megyei pártbizottság gazdasági osztálya ellenőrző-segítő csoportokat szervezett, me­lyek meglátogatták december 2-án megyénk gazdaságainak állattenyésztési szektorait. A következőkben az egyes gazda­ságok helyzetével szeretnénk foglalkozni, melyek problémái — gondoljuk — megyeszerte tanulságok levonásához, az állat­­tenyésztésben elért eredmények fokozásához, a munkafolya­matok megjavításához járulnak hozzá. ahol hiányzik a gazda szeme Hidvégen három istálló áll az állattenyésztők rendelkezé­sére. Ezekben fejősteheneket, növendék állatokat, disznókat és a fogatok lovait tartják. A tehénistálló helyzete siral­mas Nedves, mocskos, hideg. Az ablakok kitöredezve, pisz­kos lé az istálló közepén. Haj­nali öt óra. Az istállóban a gondozók a reggeli takarítást, fejést végzik. A brigádos se­hol. A nyolc gondozó közül egy (Erdő Dénes) hiányzik. Szóba elegyedünk a fejekkel. Panaszkodnak. Az állatok túl szorosan vannak egymás med­iét­, kevés a takarmány, rossz a tejhozam. Mikor a gondozási munkálatok programjáról kér­dezzük őket, a válasz az, hogy a múlt évben ez ki volt füg­gesztve, de az idén még nem. Megtekintjük a vedreket, me­lyekbe a tejet fejik (egy fejő sem használt sajtárt). A ved­rek piszkosak. Ugyancsak si­ralmasan néz ki a fejek köpe­nye, inkább hasonlít autóveze­tők olajos-foltos ruhájához, mint élelmiszerrel dolgozóké­hoz. Az egy állatra eső takarmány­­mennyiséget 30 kilogrammra számította ki a gazdaság veze­tősége. A gondozók szerint — és ahogy mi is meggyőződ­tünk erről — még 15 kilo­gramm sem jut egy tehénre. A kevés takarmány és az álla­tok pihenési lehetőségeinek a hiányából adódik, hogy az át­lagos napi tejhozam 9 deci és 1 liter között van. A másik istállóban t­eh­enek és lovak ellátásával foglalatos­kodnak. A helyzet itt sem jobb, mint túl. Az egyik te­h­én keres­ztcsonttöréssel fek­szik a latyakos földön. Már négy napja kínlódik. Az állati­orvos, aki csak kedden és pén­teken látogat a gazdaságba. (Folytatása a­­ I. oldalon) A CSERNÁTONIAK ÉS A KÖZÖS GAZDÁLKODÁS Jő gazdálkodók a csernáto­­niak. Termelőszövetkezetüket a megye legjobbjai között emle­getik, s annak ellenére, hogy a terület nagysága szempont­jából is mintegy „mammut­­gazdaságn­ak tekinthető, nem volt még fennakadás a föld megművelésével. Különösen az idei őszön látszott meg, hogy a csernátoniak, a és távolabbi falvak szomszéd­­lakóival szemben mennyire szorgalma­san, odaadóan dolgoznak, vé­dik, növelik a közöst, s termé­szetesen ezzel saját jövedelmü­­ket is. Elöljáróban már annyit érdemes megjegyezni, hogy a munkanap értéke ebben az év­­­ben a csernátoni mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetben kö­rülbelül 35 lej lesz, amiből a tiszta pénz előreláthatólag meg fogja haladni a 20 lejt. S ezek után számolhatunk: az a sze­mély, illetve az a család, a­­melynek tagjai egész évben derekasan helytálltak a mun­kában, elszámoláskor nem tér­nek haza sem üres zsákkal, sem üres pénztárcával. Nem­hiába mondták a CEC cserná­toni kirendeltségénél, hogy legtöbb betétesük — s nem kicsi ez a szám — a termelő­szövetkezet tagsága közül ke­rül ki, és nem is akármilyen összeggel. Különösen az év vé­gi elszámoláskor keresik fel sokan a takarékpénztárt, s he­lyezik az osztalékul kapott pénzt letétbe. Nagyon sokan így gyűjtöttek elégséges anyagi alapot házépítésre, most pedig többen vannak olyanok, akik — a kamatozó, illetve kamato- Baráti Péter (Folytatása a 2. oldalon) ELEK APÓ bevallot­tan csak elfogultak tudunk lenni iránta. Egy méhbéli test­vérnek érezzük mindannyian a szellem és az igazság szeretetében, de a székely népben, tájban, történelemben és lélekben is. Műveit azonban nemcsak lokálpatrióta elfogultságból vesszük újra meg újra kezünkbe Hozzáköt a hála, gyermekkorúnk iránti ki nem oltható hűségünk is. Me­séi, mondái, regényei, gyermekújsága révén mindnyájunk­­ kedves mese­mondója [UNK] volt Elek apó Balogh Edgár szavával élvén „vele és ál­tala is édesebb az otthon“. Ez a kép, a mesemondóé, persze egyoldalú és csonka. Az utóbbi években egymásután megjelenő kiadványok a közíró, a kritikus, az elbeszélő arcvonásait húzzák keményebbre. Egy indulatos és szenvedélyes reformer lép elénk az oldalszázakból: a fehér szakáll mö­gül egy fürge-vitatkozó, egy szigorú logikával ítélő tett-ember néz ránk, egy népszolgálatos tribün arca villog elő. Elek nagyapó csak most, négy évtizeddel halála után teljesült ki — munkás, harcos életéhez méltóan — az időben és tudatokban. Mint ahogy meséiben nem a valóságot habosí­­totta cukros idillé, hanem meglátta az esettségben, tehetetlenségben, szo­morúságban is az igazi szépséget és tiszta emberséget, társadalmi refor­­merségében is érvényt szerzett ennek a magasrendű­ humán­ szempontnak. Egy irodalomtörténeti tévedés figyelmeztet szinte forradalmi sápig feszülő harcosságárai. A Nagyváradi Naplóban jelent meg névtelenül a Mandá­tum vigéc című tárcája, melyet a kutatók a legutóbbi időkig Ady politi­kai publicisztikájához sorolva közöltek. Abban igazuk volt, hogy szándé­kaiban fegyvertársak voltak, ha a sors másképpen is szabta meg élett­á­­j­u­kat. Benedek Elek Kisbaconban született 1859. szeptember 30-án, s u­­gyanott is halt meg 1929. augusztus 17-én. A székelyudvarhelyi kollégium diákja volt, majd a pesti egyetem hallgatója. Ekkor adja ki első székely­földi népköltészeti gyűjtését is. Újságíró lesz, majd az Ország-Világ cíem­ képes hetilap, utóbb egy j politikai napilap szerkesztője, s végül — anyagi okok miatt meghiúsult vállalkozásaként — napilapot alapít, a Magyar Vi­lágot Mint a Néptanítók Lapjának szerkesztője éveken át a tanítóság szellemi irányítója volt. Több ízben ellenzéki felfogású országgyűlési kép­viselőt. Közben a mesegyű­jtököl író lett. Első regénye, A kollektor éles tár­­sadalombiráló hangvételű mű Másik regényének, a Huszár Annának is súlyos szociális mondanivalója van Viszont közismertebb talán legjelen­tősebb alkotása, az ötkötetes Magyar mese- és mondavilág, melyben a nép ajkáról gyűjtött meséket formálta újjá, költötte át, telítette fel egy­értelmű mondanivalóval anélkül, hogy meghamisította volna a mesemon­dók nyelvét, a nép észjárását, denaturálta volna belső tartalmaikat. El­lenkezőleg! „Nem hiszem, hogy aki e könyvet végigolvasta — írja az ötö­dik kiadás zárószavában — ki ne érezze szivemnek nagy szeretetnek a nép iránt, melynek véréből való vér vagyok én is. Ez a szeretet vezette fol­lamat .­Valób­an ez vezette a székely népéletről szóló elbeszéléseiben, leány­regényeiben, kritikai realista novelláiban, történelmi munkáiban, a szülő­föld, a haza szeretetére nevelő ifjúsági regényeiben, életrajzsorozatában, mesejátékaiban, verseiben. Gazdag, sokszínű tehetség volt Benedek Elek s rendkívül tiszta, felelősség érző jellem. Bátor harcot vívott a romániai magyar irodalom haladó vonalának megerősödéséért és virágzásáért .A ha­lál is íróasztala mellett találta. Utolsó lein mondata egy üzenet volt iró­­társainak: „Jó, hogy dolgozzanak." Mint ahogy ő is „dolgozik" holta után is. Nemes példájának megbecsülését jelenti, hogy a kisbaconi ház, melyben született, nem sokára a megyei mú­zeum részlegeként nyitja meg minden érdeklődő eléu kapuk. Veress Dániel

Next