Megyei Tükör, 1968. december (1. évfolyam, 46-50. szám)
1968-12-07 / 46. szám
VilsAG PROKWARJAI, EGYESüísJEWEK ! Az RKP Kovászna megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács lapja I. ÉVFOLYAM 4ü. SZÁM ARA 50 BANI 1968. DECEMBER 7., SZOMBAT Elek api* udvara Szakács Sándor felvételt TELELTETÉSI GONDOK Az őszi mezőgazdasági kampány befejezése után mindinkább előtérbe kerülnek a gazdaságok állatállománya telelésének kérdései. Tudvalevő, hogy az állattenyésztési szektor eredményei nagyban befolyásolják minden egyes gazdaság anyagi helyzetét, tulajdonképpen ennek az alapját képezik. Szem előtt tartva ezt a fontos kérdést, a megyei pártbizottság gazdasági osztálya ellenőrző-segítő csoportokat szervezett, melyek meglátogatták december 2-án megyénk gazdaságainak állattenyésztési szektorait. A következőkben az egyes gazdaságok helyzetével szeretnénk foglalkozni, melyek problémái — gondoljuk — megyeszerte tanulságok levonásához, az állattenyésztésben elért eredmények fokozásához, a munkafolyamatok megjavításához járulnak hozzá. ahol hiányzik a gazda szeme Hidvégen három istálló áll az állattenyésztők rendelkezésére. Ezekben fejősteheneket, növendék állatokat, disznókat és a fogatok lovait tartják. A tehénistálló helyzete siralmas Nedves, mocskos, hideg. Az ablakok kitöredezve, piszkos lé az istálló közepén. Hajnali öt óra. Az istállóban a gondozók a reggeli takarítást, fejést végzik. A brigádos sehol. A nyolc gondozó közül egy (Erdő Dénes) hiányzik. Szóba elegyedünk a fejekkel. Panaszkodnak. Az állatok túl szorosan vannak egymás mediét, kevés a takarmány, rossz a tejhozam. Mikor a gondozási munkálatok programjáról kérdezzük őket, a válasz az, hogy a múlt évben ez ki volt függesztve, de az idén még nem. Megtekintjük a vedreket, melyekbe a tejet fejik (egy fejő sem használt sajtárt). A vedrek piszkosak. Ugyancsak siralmasan néz ki a fejek köpenye, inkább hasonlít autóvezetők olajos-foltos ruhájához, mint élelmiszerrel dolgozókéhoz. Az egy állatra eső takarmánymennyiséget 30 kilogrammra számította ki a gazdaság vezetősége. A gondozók szerint — és ahogy mi is meggyőződtünk erről — még 15 kilogramm sem jut egy tehénre. A kevés takarmány és az állatok pihenési lehetőségeinek a hiányából adódik, hogy az átlagos napi tejhozam 9 deci és 1 liter között van. A másik istállóban tehenek és lovak ellátásával foglalatoskodnak. A helyzet itt sem jobb, mint túl. Az egyik tehén keresztcsonttöréssel fekszik a latyakos földön. Már négy napja kínlódik. Az állatiorvos, aki csak kedden és pénteken látogat a gazdaságba. (Folytatása a I. oldalon) A CSERNÁTONIAK ÉS A KÖZÖS GAZDÁLKODÁS Jő gazdálkodók a csernátoniak. Termelőszövetkezetüket a megye legjobbjai között emlegetik, s annak ellenére, hogy a terület nagysága szempontjából is mintegy „mammutgazdaságnak tekinthető, nem volt még fennakadás a föld megművelésével. Különösen az idei őszön látszott meg, hogy a csernátoniak, a és távolabbi falvak szomszédlakóival szemben mennyire szorgalmasan, odaadóan dolgoznak, védik, növelik a közöst, s természetesen ezzel saját jövedelmüket is. Elöljáróban már annyit érdemes megjegyezni, hogy a munkanap értéke ebben az évben a csernátoni mezőgazdasági termelőszövetkezetben körülbelül 35 lej lesz, amiből a tiszta pénz előreláthatólag meg fogja haladni a 20 lejt. S ezek után számolhatunk: az a személy, illetve az a család, amelynek tagjai egész évben derekasan helytálltak a munkában, elszámoláskor nem térnek haza sem üres zsákkal, sem üres pénztárcával. Nemhiába mondták a CEC csernátoni kirendeltségénél, hogy legtöbb betétesük — s nem kicsi ez a szám — a termelőszövetkezet tagsága közül kerül ki, és nem is akármilyen összeggel. Különösen az év végi elszámoláskor keresik fel sokan a takarékpénztárt, s helyezik az osztalékul kapott pénzt letétbe. Nagyon sokan így gyűjtöttek elégséges anyagi alapot házépítésre, most pedig többen vannak olyanok, akik — a kamatozó, illetve kamato- Baráti Péter (Folytatása a 2. oldalon) ELEK APÓ bevallottan csak elfogultak tudunk lenni iránta. Egy méhbéli testvérnek érezzük mindannyian a szellem és az igazság szeretetében, de a székely népben, tájban, történelemben és lélekben is. Műveit azonban nemcsak lokálpatrióta elfogultságból vesszük újra meg újra kezünkbe Hozzáköt a hála, gyermekkorúnk iránti ki nem oltható hűségünk is. Meséi, mondái, regényei, gyermekújsága révén mindnyájunk kedves mesemondója [UNK] volt Elek apó Balogh Edgár szavával élvén „vele és általa is édesebb az otthon“. Ez a kép, a mesemondóé, persze egyoldalú és csonka. Az utóbbi években egymásután megjelenő kiadványok a közíró, a kritikus, az elbeszélő arcvonásait húzzák keményebbre. Egy indulatos és szenvedélyes reformer lép elénk az oldalszázakból: a fehér szakáll mögül egy fürge-vitatkozó, egy szigorú logikával ítélő tett-ember néz ránk, egy népszolgálatos tribün arca villog elő. Elek nagyapó csak most, négy évtizeddel halála után teljesült ki — munkás, harcos életéhez méltóan — az időben és tudatokban. Mint ahogy meséiben nem a valóságot habosította cukros idillé, hanem meglátta az esettségben, tehetetlenségben, szomorúságban is az igazi szépséget és tiszta emberséget, társadalmi reformerségében is érvényt szerzett ennek a magasrendű humán szempontnak. Egy irodalomtörténeti tévedés figyelmeztet szinte forradalmi sápig feszülő harcosságárai. A Nagyváradi Naplóban jelent meg névtelenül a Mandátum vigéc című tárcája, melyet a kutatók a legutóbbi időkig Ady politikai publicisztikájához sorolva közöltek. Abban igazuk volt, hogy szándékaiban fegyvertársak voltak, ha a sors másképpen is szabta meg élettájukat. Benedek Elek Kisbaconban született 1859. szeptember 30-án, s ugyanott is halt meg 1929. augusztus 17-én. A székelyudvarhelyi kollégium diákja volt, majd a pesti egyetem hallgatója. Ekkor adja ki első székelyföldi népköltészeti gyűjtését is. Újságíró lesz, majd az Ország-Világ cíem képes hetilap, utóbb egy j politikai napilap szerkesztője, s végül — anyagi okok miatt meghiúsult vállalkozásaként — napilapot alapít, a Magyar Világot Mint a Néptanítók Lapjának szerkesztője éveken át a tanítóság szellemi irányítója volt. Több ízben ellenzéki felfogású országgyűlési képviselőt. Közben a mesegyűjtököl író lett. Első regénye, A kollektor éles társadalombiráló hangvételű mű Másik regényének, a Huszár Annának is súlyos szociális mondanivalója van Viszont közismertebb talán legjelentősebb alkotása, az ötkötetes Magyar mese- és mondavilág, melyben a nép ajkáról gyűjtött meséket formálta újjá, költötte át, telítette fel egyértelmű mondanivalóval anélkül, hogy meghamisította volna a mesemondók nyelvét, a nép észjárását, denaturálta volna belső tartalmaikat. Ellenkezőleg! „Nem hiszem, hogy aki e könyvet végigolvasta — írja az ötödik kiadás zárószavában — ki ne érezze szivemnek nagy szeretetnek a nép iránt, melynek véréből való vér vagyok én is. Ez a szeretet vezette follamat .Valóban ez vezette a székely népéletről szóló elbeszéléseiben, leányregényeiben, kritikai realista novelláiban, történelmi munkáiban, a szülőföld, a haza szeretetére nevelő ifjúsági regényeiben, életrajzsorozatában, mesejátékaiban, verseiben. Gazdag, sokszínű tehetség volt Benedek Elek s rendkívül tiszta, felelősség érző jellem. Bátor harcot vívott a romániai magyar irodalom haladó vonalának megerősödéséért és virágzásáért .A halál is íróasztala mellett találta. Utolsó lein mondata egy üzenet volt irótársainak: „Jó, hogy dolgozzanak." Mint ahogy ő is „dolgozik" holta után is. Nemes példájának megbecsülését jelenti, hogy a kisbaconi ház, melyben született, nem sokára a megyei múzeum részlegeként nyitja meg minden érdeklődő eléu kapuk. Veress Dániel