Megyei Tükör, 1969. február (2. évfolyam, 55-59. szám)
1969-02-01 / 55. szám
3 NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az első oldalról) Aélja, hogy a haladás és a civilizáció alapvető tényezője a szocialista iparosítás, amely biztosítja az egész nemzetgazdaság gyors ütemű növekedését, az ország összes vidékeinek felemelkedését, a gazdaságilag fejlett országokkal szembeni hátrány felszámolását, a társadalmi élet általános felvirágzását hazánkban, a nemzeti függetlenség megvédését és megszilárdítását. Éppen ezért pártunk továbbra is az ország iparosítását állítja tevékenységének középpontjába, mivel ebben látja a biztos utat a szocializmus romániai teljes felépítéséhez, a kommunista társadalom építésére való áttérés feltételeinek megteremtéséhez. Ugyanakkor a párt Központi Bizottsága és a kormány megkülönböztetett figyelmet fordít a mezőgazdaságra, szem előtt tartva ennek az ágnak fontos szerepét országunk konkrét feltételei között a nemzeti jövedelem létrehozásában, a gazdaság, az egész nép szükségleteinek kielégítésében. A párt és az állam agrárpolitikájának megvalósítása lényegbe vágó feltétele Románia egész fejlesztési programja végrehajtásának, mivel ez "rendkívül fontos, szerves része a szocialista építés általános művének hazánkban. A párt intézkedési tervet jelölt ki a mezőgazdaság sokoldalú belterjes fejlesztésére, selentős eszközöket és pénzügyi alapokat fordítottunk az utóbbi években műszaki-anyagi alapjának bővítésére. Az állam csupán az ötéves terv első három esztendejében mintegy 20 milliárd lejt ruházott be a mezőgazdaságban, amihez hozzá kell még adni a mezőgazdasági szövetkezetek saját alapjaiból eszközölt több mint 9 milliárd lejes beruházást . A mezőgazdaságfejlesztési program egyik irányvonala a traktorokkal és mezőgazdasági gépekkel való ellátás, a gépi munkálatok kiterjesztése és változatosabbá tétele. A mezőgazdasági szövetkezeteket jelenleg 289 mezőgazdaság-gép .cési vállalat szolgálja ki,v.amelyek 06 700 traktorral, 45 000 vetőgéppel, 33 800 gabonakombájnnal és más mezőgazdasági gépekkel rendelkeznek. Az állam nagy erőfeszítéseket tesz a vegyipar gyors ütemű fejlesztésére, s fokozott mennyiségű műtrágyát és más a betegségek és kártevők leküzdésére szolgáló anyagot biztosít a mezőgazdaságnak. Csupán a műtrágyaiparban 4 milliárd 200 millió lejt ruháztak be az 1960—1908-as időszakban. Ugyanakkor az öntözés kiterjesztésére és a mezőgazdasági termelés növekedéséhez szükséges más talajjavítások céljaira az állam 4 milliárd 100 millió lejt fordított az ötéves terv e három esztendejében. Az állam által a mezőgazdaságnak nyújtott anyagi támogatás 1968-ban abban is megmutatkozott, hogy a költségvetésből 1 milliárd 200 millió lejt költöttünk a kártevők és állatjárványok leküzdésére, a ■fedeztető állomásokra, a községi legelők karbantartására és más mezőgazdasági állatorvosi akciókra. Ugyanakkor fokozott mennyiségű nagyhozamú vetőmagot biztosítottunk a fontosabb növényfajtákból szőlészeti, gyümölcsészeti ültetőanyagot, fajállatokat az állomány javítására. A növényi és állati mezőgazdasági termelés fejlesztésére az állam rendkívül előnyös feltételekkel jelentős hosszú lejáratú beruházási hiteleket nyújt a mezőgazdasági szövetkezeteknek. E hitelek mennyisége az 1966—1968-as időszakban meghaladta a 2 milliárd 200 millió lejt. Ehhez hozzá kell még számítani az előlegek formájában, vagy növényápolási munkálatokra nyújtott rövid lejáratú hiteleket. Mindezt összegezve, megállapíthatjuk, hogy a szövetkezeti mezőgazdaság évente 4,5 milliárd lej hitelt kap, amelynek jelentős része kamatmentes hitel. Azért hangsúlyozom ezt, elvtársak, hogy feltárjam, milyen erőfeszítéseket tesz az állam mezőgazdaságunk fejlesztéséért, hogy kimutassam, a szocialista mezőgazdaságban elért eredményeink elsősorban annak tulajdoníthatók, hogy a párt és az állam gondoskodott a mezőgazdaság anyagi alapjának, annak az alapnak a megteremtéséről és fejlesztéséről, amelynek döntő szerepe van a termelés növelésében és korszerűsítésében. Erőteljes támogatást nyújt az állam a parasztságnak azzal, hogy szilárd, jó áron vásárolja fel a mezőgazdasági terméket. A parasztság 1968- ban 16 milliárd 600 millió lett kapósa az államnak eladott termékekért, ami 31 százalékos növekedést jelent 1965-höz viszonyítva. Az állam komoly erőfeszítéseket tesz nemcsak azért, hogy elősegítse a mezőgazdasági termelést, hanem azért is, hogy jobb életkörülményeket biztosítson a parasztságnak, hogy bevezesse a falvakon a városi civilizáció egyes tényezőit. Egyre jobban fejlődik a falusi oktatási és egészségvédelmi hálózat, a kulturális intézmények, bővül a kereskedelmi hálózat, a szolgáltatási tevékenység, a villamosítás és egyéb közművesítési-gazdálkodási tevékenység. Falvainkon évről évre az új házak tízezrei épülnek, a rádió és televízió egyre több parasztlakásba hatol be, s mindez azt bizonyítja, hogy szüntelenül emelkedik a falu élet- és kulturális színvonala. A szövetkezetesítés nyomán, azoknak az erőfeszítéseknek a nyomán, amelyeket a szocialista állam tett a mezőgazdaság szüntelen fejlődéséhez szükséges anyagi feltételek biztosításáért, valamint parasztságunk, az összes mezőgazdasági dolgozók szorgalmas és lelkes munkája nyomán az ország globális mezőgazdasági termelése az ötéves terv első három esztendejében átlagban mintegy 24 százalékkal nagyobb volt évente az 1961—1965-ös évek átlagánál. Az ötéves terv első három esztendejében elért 133 millió tonna évi átlagos gabonatermelés 220.000 tonnával meghaladja a tervnek ezekre az évekre szóló előírásait és 2,4 millió tonnával az előző öt esztendő évenkénti eredményeit. Jelentős volt a növekedés a napraforgó, a cukorrépa és más növények termelésében. Eredményeket értünk el az állattenyésztés fejlesztésében is. Az országos össztermelés a múlt évben 1965-höz viszonyítva 18 százalékkal növekedett húsból, 19,8 százalékkal tejből, 18,1 százalékkal gyapjúból, 14,8 százalékkal tojásból. Az utóbbi években bővültek a gyümölcsfa- és szőlőtelepítések, fejlődött a zöldségtermesztés, 1968- ban az 1961—1965-ös időszakban elért évi átlaghoz viszonyítva 38,8 százalékkal növekedett a zöldségtermelés, 40,6 százalékkal a burgonya, 30 százalékkal a szőlő és 14,2 százalékkal a gyümölcs termelése. A növényi és állati termelés növekedésére pozitív befolyást gyakoroltak azok az intézkedések, amelyeket a párt és a kormány fogadott el az állami mezőgazdasági egységek vezetésének, tervezésének, pénzellátásának és megszervezésének tökéletesítésére. Az állami mezőgazdasági vállalatok és farmok kiváló eredményeket érnek el a termelés és a jövedelmezőség növelésében, egyre jobban teljesítik kötelezettségeiket az ország mezőgazdasági élelmiszertermékekben mutatkozó szükségleteinek fedezésében. Az állami mezőgazdasági vállalatok részaránya a mezőgazdasági termékek központi összalapjában 1968 során búzából 40 százalékra, napraforgóból csaknem 30 százalékra, húsból csaknem 32 százalékra emelkedett. Elvtársak ! A falu szocialista átalakításának befejezésétől eltelt időszakban szövetkezeti mezőgazdaságunk a fejlődés és az erősödés szakadatlan folyamatán ment át, és egyre nyilvánvalóbban megmutatta felsőbbrendűségét, bebizonyítva azokat a nagy tartalékokat, amelyekkel a mezőgazdasági termelés növelése, a parasztság jólétének biztosítása tekintetében rendelkezik. A mezőgazdasági szövetkezetek — az a termelési forma, amely a romániai parasztok millióit egyesíti — ma a rendelkezésükre álló terület és a mezőgazdasági termelésben való részarányuk folytán a legfontosabb helyet foglalják el országunk mezőgazdaságában. A mezőgazdasági szövetkezetek legnagyobb része jó gazdaként használja fel az állam nyújtotta támogatást, hasznosítja saját erőforrásait, jól megszervezi a munkát, s így jelentős eredményeket ér el a termelés növelésében és a közös tulajdon fejlesztésében, a szövetkezeti tagok jövedelmének növelésében. Minden megyében, a nagy termőképességű földek övezetében, valamint a dombos és hegyalji övezetekben egyaránt a szövetkezetek legnagyobb része erős mezőgazdasági egységgé vált, s jelentős területekkel, nagy állatállománnyal és olyan anyagi alapokkal rendelkezik, amelyek komoly gazdasági erőt képviselnek. Az 1963—1967-es időszakban a szövetkezeti tulajdon értéke, 100 hektárra számítva, csaknem 68 százalékkal növekedett. Ennek keretében a 100 hektáronkénti állóalap értéke ebben az időszakban több mint 66 százalékkal növekedett. A mezőgazdasági termelés növekedése és a szövetkezeti tulajdon fejlődése maga után vonta a szövetkezeti tagok jövedelmének gyarapodását. Az 1963—1968-as időszakban a munkanapegység összértéke 23 százalékkal nőtt, a szövetkezeti tagoknak pénzbeli javadalmazásként kifizetett összegek pedig csaknem 54 százalékkal emelkedtek. A szövetkezetek fejlődéséből elért számottevő eredmények annak is tulajdoníthatók, hogy a szövetkezeti parasztok nagyobb tapasztalatra tettek szert a rendelkezésükre álló anyagi és pénzügyi eszközök jó felhasználása tekintetében. A szövetkezeti parasztság soraiból nagyszámú hozzáértő gazdasági vezető káder emelkedett ki, s ezek sikeresen teljesítik felelősségteljes funkcióikat, hozzáértéssel oldják meg e nagy szocialista mezőgazdasági egységek bonyolult problémáit. Az új, szocialista termelési viszonyok megszilárdulásának és fejlődésének eredményeként mélyreható változások következtek be a parasztság felfogásában a munka iránti, a közös vagyon iránti, az állam általános érdekei iránti magatartásban. A szövetkezeti parasztság új, homogén osztály, amely a munkásosztálylyal, az egész néppel együtt sikerrel járul hozzá a haza haladásához és virágzásához, a szocialista építés kiteljesítéséhez Romániában. A gyakorlat vizsgáját sikeresen letevő szövetkezeti mezőgazdaság a paraszti munka objektíven szükségszerű szervezési formájának bizonyult a szocialista társadalmi rend feltételei között. Országunk tapasztalata meggyőzően bizonyítja, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakítása alapvető feltétele a szocialista építés egész műve sikerének, az az út, amely biztosítja a szocialista termelési viszonyok általánosítását az egész gazdaságban, az ember ember általi kizsákmányolása bármely formájának végleges felszámolását. A mezőgazdaság szövetkezetesítése egyike a társadalom forradalmi átalakítása általános törvényeinek, egyike az új rendszer építésére vonatkozó marxista-leninista felfogás alapelveinek. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy a szövetkezetesítés befejezése csak előfeltétele a mezőgazdasági színvonal emelésének, a termelés korszerűsítésének és növekedésének, a parasztság életkörülményei javulásának. E cél eléréséhez szükség van a szocialista állam kitartó anyagi erőfeszítéseire, a parasztság kitartó erőfeszítéseire, a mezőgazdaság műszaki-anyagi alapjának fejlesztésére, minden egyes mezőgazdasági termelőszövetkezet gazdaságiszervezeti erősödésére. Egyszóval, elvtársak, ahhoz, hogy a lakosság fogyasztási szükségleteit mindenben kielégítő s a nemzeti vagyon gyarapodásához jelentősen hozzájáruló korszerű mezőgazdasággal rendelkezzünk, egyre nagyobb beruházásokra van szükség. A mezőgazdaság csak így válhat az ipari termelésnek — hogy úgy mondjam — egyik üzemágává. Csak akkor teremthetjük meg a szocialista és kommunista társadalmi rendhez méltó, modern mezőgazdaságot, ha a nagybirtok szövetkezetiszocialista formáját fejlett műszaki-anyagi alapra helyezzük. Szövetkezeti mezőgazdaságunk ereje, dinamizmusa, az a képessége, hogy rendszeresen nagy terméseredményeket érjen el, teljes síkenel bebizonyosodott a kedvezőtlen természeti feltételek között is, főleg az 1068. évi aszály körülményei között.. Az idősebb nemzedékek emlékeznek arra, mit jelentett a múltban az aszály a parasztság, az egész ország számára. Éhínséget és nyomort hozott a parasztcsaládok millióinak házába, valóságos gazdasági csapást, jelentett a falvak világában, s ugyanakkor súlyos kihatással volt az egész lakosság életszínvonalára ,az általános fogyasztásra. Tavaly, egy olyan szárazság feltételei között, amely a szakemberek és sok paraszt szerint egyes övezetekben súlyosabb volt az 1946—1947. évinél is, szövetkezeti parasztságunk, az összes mezőgazdasági dolgozók ,az állam erőteljes támogatásával sikeresen leküzdötték ezt a természeti akadályt és biztosították a lakosság és az ipar ellátásához szükséges mezőgazdasági termékeket. A mezőgazdasági termelés, noha — amint az a mai statisztikai közleményből kitűnik — valamivel alatta maradt az 1967. évi eredményeknek, biztosította az egész ország fogyasztási szükségleteinek megfelelő kielégítését. Szocialista mezőgazdaságunkeredményei erőteljesen szemléltetik pártunk marxi-leniai agrárpolitikájának helyességét, meggyőzően bizonyítják a párt- és államintézkedések reális voltát, azokat az intézkedéseket, amelyek mindenben megfelelnek országunk feltételeinek és lehetőségeinek, annak a szükségszerűségnek, hogy biztosítsuk a szocialista mezőgazdaság szüntelen fellendülését, hogy az lépést tartson a haza általános fejlődésével. . Tisztelt elvtársak ! Hét évvel ezelőtt fejeződött be országunkban a mezőgazdaság szövetkezetesítése. Amint rámutattam, ebben az időszakban sok sikert értünk el a mezőgazdasági termelés korszerűsítésében, hatékonyságának növelésében, a szövetkezeti munkaszervezés tökéletesítésében, a szövetkezetek szüntelen gazdasági erősítésében. Az ország különböző övezeteiben működő szövetkezetek termelési eredményeinek és gazdasági-pénzügyi helyzetének a vizsgálata azonban azt mutatja, hogy a mezőgazdaság szocialista megszervezésével és az erős műszaki-anyagi alap állam általi biztosításával teremtett lehetőségeket nem hasznosítják mindenütt ugyanolyan mértékben. Számba véve tevékenységünket, nem hallgathatjuk el az általában a mezőgazdaságunkban és a szövetkezeti mezőgazdaságban mutatkozott és még mutatkozó fogyatékosságokat és hiányosságokat. Kiemelve a jó eredményeket, levonva a tanulságokat és általánosítva mindazt, ami jó volt, s ugyanakkor elemezve a fogyatékosságokat, intézkedve azok mielőbbi felszámolásáért, biztosíthatjuk tevékenységünk javulását, azoknak a feladatoknak a megvalósítását, amelyeket a párt a szocialista mezőgazdaság szüntelen haladásáért jelölt ki. Elsősorban meg akarom jegyezni, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nem fejlődtek egyformán. Míg a legtöbb szövetkezet gyors ütemben fejlődött, vannak egyesek, amelyek lassan fejlődtek és mások, amelyek egy helyben topogtak. Márpedig jól tudják, elvtársak, hogy aki egy helyben áll, az tulajdonképpen lemarad. Ezt a helyzetet illusztrálják a szövetkezetek gazdasági alapmutatók szerinti csoport csolására vonatkozó adatok. Utalok a közös tulajdon 100 hektár mezőgazdasági területenkénti helyzetére 1963 és 1967 között. 1968- ban 1748 szövetkezet volt 100 000 lejig terjedő közös tulajdonnal. 1967- ben csupán 553 szövetkezet volt ebben a helyzetben, tehát számuk jelentősen csökkent. Ez a pozitív jelenség jellemző mind a síksági övezetekben, mind a dombos és hegyvidéki övezetekben levő szövetkezetekre. 1963-ban 2205 szövetkezet, vagyis az összlétszám 45,3 százaléka rendelkezett 100 000-tól 200 000 lejig terjedő közös tulajdonnal. Ez a kategória 1660 szövetkezetet foglal magában és az összes szövetkezetk 35.10 százalékát képviseli , ezzel szemben a 200 000—306 000 lej (Folytatása a 4. oldalon) megyei TÜKÖR II. évfolyam 55. szám