Megyei Tükör, 1969. április (2. évfolyam, 65-68. szám)
1969-04-05 / 65. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS KAPJA 1969. Április 5., szombat óra 50 bani 11. évfolyam 61. szám AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK FELHÍVÁSA A MEZŐGAZDASÁG ÖSSZES DOLGOZÓIHOZ Megyénk oldani veséi újabb erőpróba — tavaszi mezőgazdasági munkálatok teljes és sikeres végrehajtása — előtt állanak. A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt megkéstünk valamennyi mezőgazdasági munkával. A tavaszi mezőgazdasági munkálatok végrehajtásához szükséges legalkalmasabb időszak rendkívül lerövidült. Ahhoz, hogy idejében és jó körülmények között végezhessük a szántást, a tavaszi gabonafélék vetését, megyénk fő mezőgazdasági termékének, a burgonya ültetésének előkészítését és végrehajtását, valamint a mai természetű tavaszi munkálatokat — odaadó, lelkes munkára van szükség. Dolgozó földműveseink nemegyszer bebizonyították : szeretik a földet, és mindent elkövetnek, hogy fáradságos munkájukat bőséges termés jutalmazza. A megyei pártbizottság és a megyei néptanács végrehajtó bizottsága azzal a felhívással fordul a gépkezelőkhöz, traktoristákhoz, a termelőszövetkezetek minden egyes tagjához, az állami gazdaságok dolgozóihoz, hogy ezekben a hetekben fordítsák minden erejüket, a mezőgazdasági munkálatokban szerzett gazdag tapasztalataikat a tavaszi munkálatok gyors és lelkiismeretes elvégzésére. Az idő sürget. A gyors ütem azonban nem mehet a munkálatok minőségének rovására, A legkövetkezetesebben be kell tartanunk a szükséges agrotechnikai normákat. (Folytatása a 2. oldalon) Körösi Csoma Sándor Gy. Szabó Béla metszete A KOR PIROSABBIK ARCÁN 3. oldd LEMARADUNK-E AZ ELSŐ NEGYEDÉVBEN AZ ÉPÍTKEZÉSSEL? 5. oldd! KINEK MIT JELENT AZ 581-ES VÉGZÉS 4. oldal IRODALOM — MŰVÉSZET 6—7. oldal BANDITÁK NYOMÁBAN 10. oldal MÁBA VILÁGLÓ ARCA Legnagyobb emberi példaképem: álomhajszoló, szívós, magányos emberem, aki sem híres, sem has, sem isten nem akart lenni, mert idegen volt számára hírnév, vakmerőség és fenség, s volt benne elég szürkeség, alázat, hogy minden legyen, ami KELL. Hírese, hőse és istene lett a megszállottságnak, mert óráról órára, lépésről lépésre tette azt, amit parancsolt a megmásíthatatlan belső parancs: menni, tenni, lenni, tudni, ameddig lehet. Áldott föld ez a miénk, hogy ilyen fiukat tudott teremni : olyan tudós vándort, aki tarisznyájában az érzés kincsét, számtalan népek nyelvét hordozza útra valóul, írót, aki ragyogó kölyök szemében hordja halhatatlan gondolatait, végigviszi Európán, s a Márványtenger partjáról hazaüzeni holtában, harcost, aki ágyútól tartja illőnek elesni, mert ágyút adott, ő is a harcolóknak, mesemondót, aki vészt kiáltani is tudott a népért, nemcsak pötyögtetni szépen a szót. piktort, aki érezte, tudta, kinek az arca mását kell ránk hagyakoznia... . Legnagyobb emberi példaképem, mert én valamennyit tisztelem ebben a magányos egyben, azokat is, akik névtelenül születtek, éltek, haltak meg, fát döntöttek, szántottak, szerettek, énekeltek. Igen, ebben a szürke emberben, akinek olyan hatalmas volt a szürkesége, hogy átfénylik még számtalan századokon. Alighanem a Bölcsek Kövét takarta az ő szürkesége, mert megnyíltak előtte országok, nyelvek, titkok, emberi lelkek kapui, s e hallgatagon nézelődött bennük, nem csodálkozott, nem kiáltott fel, nem sietett, biztos volt a célban, hitt a célban , megkímélte hitét a sorsa. Hány ezer lépés van Enyedtől Darzsilingig ? Hány van Csomaköröstől Lhasszáig ? Hány százezer szó van a megtanult nyelvek kincstárában, hány ember van a bejárt országok térségein ? Annyi mozdulattal, annyi szólalással, annyi kézfogással járta a maga útját, végtelenül gazdag volt és nagyon erős... Mondják: a lámák, a tudás titoknokai úgy néztek rá, mint küldöttére a bölcsességnek, megosztották vele italuk, étkük ahogy megosztja a kárpáti favágó a kárfátti juhásszal. S ő sem többet, sem másat nem kiránt, minthogy úgy éljen mindig, ahogy azok, akik közé elvetődön éppen Vett ételükből és italukból és kért a lelkükből, hogy majd egyszer elhozza, hazahozza ... Egy angol költő azt írta róla, hogy a hely, ahol végleg megnyugodott a vándor — akinek semmije sem volt, csak óriási poggyásza : tudás és emberség — az a hely a villámok születésének helye. Tűz találkozik a tűzzel, amikor a villámok feltámadnak. Legnagyobb emberi példaképem, szeressétek öt emlékében, s tiszteljetek benne minden nagyot és minden egyszerű embert. Véssétek köbe-fába-emlékezetbe netát ! Körösi Csoma Sándor.