Megyei Tükör, 1969. április (2. évfolyam, 65-68. szám)
1969-04-05 / 65. szám
E HETI INTERJÚNK: lemaradunk-e az első negyedévben az építkezésekkel ? Megyeszerte újonnan szervezett építőtelepek jelzik a megyei építőipari vállalat munkáját. Az 1969-es év megnövekedett tervfeladatainak teljesítését sokkal jobb körülmények között kezdte a vállalat mint a múlt évben: függetlenítették a brassói tröszttől, a megyei néptanács jelentős összeget utalt ki a géppark bővítésére, nőtt a szakemberek, mérnökök száma Soós Tiborral, a vállalat főmérnökével és Szánthó János mérnökkel, a termelési osztály főnökével beszélgettünk az önállósulásuk óta eltelt évnegyed tapasztalatairól, problémáiról TÜKÖR : Hogyan kezdődött ez az év ? Soós Tibor : Először egy általánosabb kérdéssel kezdeném. A naptári év kezdete nem esik egybe az építkezések megkezdésével, a terv-évet viszont január elsején kezdjük. Rendkívül sok nehézséget jelent, hogy a külső munkálatokat , például a földmunkát, alapozást a leghidegebb télben kell megkezdeni, a belső munkálatokat viszont akkor végezzük, amikor az idő külső munkák elvégzésére is alkalmas lenne. Ésszerű volna hát, ha az építők számára a termelési év május elsején kezdődne és április 30-án fejeződne be. Szánthó János : Az építő számára az lenne az ideális helyzet, ha áprilisban, májusban kezdene hozzá az új munkálatokhoz, egész évben minden munkafázisból nagyjából ugyanannyit tudna elvégezni, a téli hónapokra pedig a belső munkálatok maradnának, erre az időszakra tennék az átadási határidőt is. Jelenleg az a helyzet, hogy három-négy hónap többé-kevésbé kiesik a termelésből. Nem lehet észszerűen gazdálkodni sem a munkaerővel, sem az agyagiakkal, évről évre rosszul indulnak a munkálatok. Ebben az évben már túl vagyunk a szokásos év eleji nehézségeken, de az idei tervekből arra következtetek, hogy jövőben ugyanez lesz a helyzet. Pedig az egész tervezési kérdés, az építtető vállalatokon múlik, hogy úgy adják át a terveket, úgy rendeljék meg a munkálatokat, hogy figyelembe vegyék az építők természetadta lehetőségeit is. TÜKÖR Az 1969-es év gyakorlatilag tehát mikor és milyen körülmények között kezdődött a vállalat számára ? Szánthó János : Ténylegesen február 20-án, de még ezután is sokszor dolgoztak túlságosan nagy fagyban. Végeredményben már januárban hozzákezdtünk a munkálatokhoz, úgy ahogy lehetett. A vállalat hibája, hogy a viszonylag melegebb néhány napot nem tudta maximálisan kihasználni. De ismétlem, távlatilag nem is ez lenne a cél, hanem az, hogy télen csak belső munkálatokat végezzünk, bár ebben az évben minden percet maximálisan kellett volna kihasználni. Soós Tibor : Ennek ellenére szerintem most már nem állunk rosszul. Úgy néz ki, hogy márciusban behoztuk a lemaradást, és teljesítettük azt, amit az első évnegyedre terveztünk Leszámítva egy néhány beszerzési kérdést, megvan a lehetőség az átadási határidők betartására. Ezek a beszerzési kérdések viszont rendkívül jelentősek lehetnek. Csak az arányok példázására mondom: az évi fedőlemez-szükségletünk mintegy 30 000 négyzetméter, ezzel szemben kiutalásunk körülbelül 4000 négyzetméterre van. Nincs kiutalásunk préselt lemezre, szivattyúkra. Szánthó János : Ami a gépparkot illeti, most nagyjából rendben lennénk Március végén megérkezett két buldózer, addig viszont nagyon éreztük a hiányát. Az új munkálatokhoz nem tudtuk elkészíteni az utakat, öt-hat kocsi rongálódott meg emiatt. Soós Tibor : Egy másik hibánk, hogy rendkívül rosszul használjuk ki a gépeket A mesterek, csoportvezetők ragaszkodnak azokhoz a gépekhez, amelyekre egyszer rátették kezüket. Némelyik csoportvezető vagy mester még akkor sem adja át például a betonkeverőt másnak, ha a gép kapacitása háromszorosanégyszerese saját szükségleteinek. Nyilvánvaló, ennek a kisiparos mentalitásnak nincs helye egy olyan vállalatnál, amelynek jó működése a csoportok harmonikus együttműködését feltételezi. TÜKÖR : Milyen munkálatok, milyen csoportok tevékenysége okoz gondot ? Szánthó János : A legnagyobb gondot a kézdiásárhelyi építőpont okozza. Ezen a vidéken kevés a jó építő szakember. Ami volt, azt elszívták a szemesédes, régebbi moldvai építkezések. A csoportok nagyrészt idénymunkásokból állnak, nyilvánvalóan nehéz közöttük rendet tartani. Az építőpont régi vezetőinek kezéből kicsúsztak ezek a csoportok, egy adott pillanatban az ottani építőtelepeken ezek a csoportok diktáltak, nem a vezetők Ennek tulajdonítható, hogy legrosszabban a bálványosi és a kézdi -vásárhelyi munkálatok állanak. Soós Tibor: A félreértések elkerülése végett el kell mondanunk, hogy van azért Kezdi vásárhelyen is egy néhány nagyon jó csoport. Például a Grubisicscsoport vagy a Bíró András vezette ácscsoport, vállalati szinten is a legjobbak közé tartozik. TÜKÖR : Hogy áll a vállalat a dokumentációkkal ? Szánthó János : Nagyon rosszul. Ez az a kérdés, amely a leginkább akadályozott a munkánkban Február elején a dokumentációk 42 százaléka volt meg, ma is hiányzik 25 százaléka. Jelenleg hiányzik — csak a nagyobb értékűeket mondom a helyiipartól a bodzafordulói betonelemeket gyártó üzemterve, a kézdivásárhelyi asztalos üzem terve,, az ONT-től a bálványosi vízellátás terve, a tanügytül a kovásznál líceum tornatermének, az egészségügytől a sepsiszentgyörgyi fogászati központ, a múzeum központi fűtésének és kiállítási termének, a kovásznál szanatórium-szálló terve. Amellett, hogy a tervek késése épületenként kihat az építkezések menetére, lehetetlenné teszi, hogy ésszerűen szervezzük meg az építőcsoportok munkáját. Kovásznál például egyszerre elintézhetnénk a szervezési kérdéseket négy épületnél, de csak egyre van dokumentációnk Ugyanez a helyzet Bodzafordulón Bálványoson hiányzik a vízellátás terve — tehát befejezzük a hideg- és melegfürdő építését, csak éppen víz nem lesz. Nyugodtan állítom, ha a dokumentációkat idejében megkaptuk volna, különösebb számolás nélkül mondhatnám, hogy a negyedévi tervet teljesítettük. Lejegyezte : Gajzágó Márton A brassói zöldség- és gyümölcsközpont (Augusztus 23 tér 17. Telefon : 2484) a termények válogatásához, a be- és kirakodáshoz NAPSZÁMOSOKAT alkalmaz Fizetés az érvényben lévő határozat szerint. Szállást biztosítunk. Az íróasztalánál ülök. Kezében gyűrött hátú notesz. Egy feljegyzést keres benne. — Hiába, na — mondja halkan az elnök. A beosztott traktorista tegnap sem vitte ki a műtrágyasz&ró gépet. Azt mondta, hogy az egyik fogaskerékkel van valami baj. Pedig dolgozhatott volna. Utánanéztem. Nem tudom, miért csinálta. Az elmúlt évben becsületes munkájáért jutalmat kapott a gazdaságtól, s a közgyűléseit külön megdicsérték. Az asztal sarkára tolt újsághalomból elöltalált egyet. A Tükör utolsó számát. Kinifitja a lapot s elém tolja. — Olvasta ? Egy elnökhöz írták. Nem nekem szólt, de jól esett az emberséges szó. Éppen ezek a gondolatok foglalkoztattak engem is az többi időben. De nekem egészen más a véleményem a dolgok állásáról. — Válaszoljon a levélre. Szívesen vennék — biztatom. — Hát azt gondolja, hogy v van nekem időm levelezni ? Csak kivéiért eszembe jutott, amit a levél ír a traktoristáról. Maga úgy véli, ha egy elnök megveregeti egy traktorista vállát, meg van oldva a szántás - vetés ? Látja, ezt a fiút is megdicsértük, pénzt adtunk neki. És...? Vajon az emberekkel való egészséges kapcsolat megteremtése csak vállveregetésből áll ? Ha csak ennyi kellene ahhoz, hogy minden jól menjen, higgye el, egész nap csak azt csinálnám. Tizenegy évvel ezelőtt álltam a közösbe. Azért választottak elnöknek, mert jó gyakorlati érzékű embernek ismertek. Itt születtem, itt maradok a faluban. Nem vonz város vagy az állami állás. A fiam a tanult ember lett. Tanár. Ő is biz látott, hogy majd segít. De aztán elkerült itthonról. A múltkor arról hallottam beszélni valakit, hogy a vezetés az tudomány, amit meg kell tanulni. Az egy külön szakma, s nem is olyan könnyű. Igaz ? — Az valóban úgy van, hogy egy nagyüzemi gazdaság vezetési elveit ismernie kell egy elnöknek. Valahol azt olvastam erről, hogy egy ilyen vezetőnek, mint az elnök elvtárs akarnia kell csinálni azt, amit csinál. Pontosan ismernie kell mindent, amivel dolgozik. Aztán tudnia kell hogyan csinálja meg azt, amit meg akar csinálni. — Próbáltam tovább fejtegetni ezt a témát. — Na látja, éppen a hogyannal van baj, a vezetés hogyanjával meg az idevágó segítésekkel. Mert nemcsak arra kell ügyelnünk, hogy a cukorrépa-palántákat, jól kapáljuk meg. Én legalább úgy érzem, hogy nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy a tagság együttvéve s a tagok külün-külön megtalálják végre helyüket ebben a gazdaságban. Van itt nálunk jó néhány cm portánkon belül bér, aki még mindig keresi a helyét. Még nem talált magának leginkább megfelelő munkakört, munkabeosztást. Bizonytalankodnak. S ezért kapkodnak, hol az állami fizetés, hol pedig a könnyebb úton szerezhető munkanapok felé. Úgy érzem, az elnök itt is sokat tehet. Hivatalt kaptam, de néha úgy érzem, hogy az elnöki teendőimet nem tudom úgy ellátni, ahogy kellene, ahogyan azt elképzelem. Itt tudni kell irányítani, vezetni. De ahogy én csinálom, úgy van-e jól ? Néha nem tudom. Mondják néha, hogy ezt másként kellett volna megoldani, elnök elvtárs, de hogy hogyan, azt nem. Itt férne rám a segítség, támogatás. Ott van a szomszéd falu elnöke. A gyűléseken mindig megdicsérik, de a tagság nem nagyon szereti. A sógorom odavaló, megkérdeztem, miért ? Azért, mert a kapcsolatait csak felfelé és kifelé építi. Befelé — a tagság felé, alig. — A levél utal az elnök személyes példamutatására. Ezt gondolom, nem kifogásolja ? — Hát az persze, hogy kell. De talán másként. Parasztember vagyok. Megtanultam kaszálni, kapálni, mint a többiek a faluban. Hogyan vegyem ki János bácsi kezéből a kaszát, aki talán jobban kaszál, mint én ? Hát ebből nálunk botrány lenne. Vagy megsértődnének, vagy kinevetnének az emberek. Mást várnának el tőlem a tagok. Azt hiszi, hogy azok az emberek, akiknek megmutatnám hogyan kell forgatni a villa nyelét, azok azért nem csinálják jól, mert nem tudják ? Dehogynem. Egyesek talán jobban, mint én. — Ha tudják, miért nem csinálják ? — szóltam közbe. — Sokan még ma sem érzik magukénak a füvet, a pityókát, a tehenet. Ennek egyik fő oka az lehet, hogy nálunk a faluban még nem sikerült a tagság egy részét részesévé tenni a gazdaság vezetésének. Vannak, akik azt tartják, hogy ott az elnök, a mérnök, irányítsanak. Ők, a tagok aztán vagy csinálják, vagy nem. S ha csinálják, legyen jó úgy, ahogy megcsinálják. Tudja, mi kell a példamutatáshoz ? Tiszta kéz, tiszta fej és tiszta odaadó szív. — De azzal egyetért, hogy a tagolókat emberségesen kell beszélni — folytattam. — Hogyne értenék egyet — még akkor is, ha nagy önfegyelemre és türelemre van szükség. De abban az emberséges beszédben legyen következetesség és bátor kiállás a közösség érdekében Nem nyájaskodást várnak tőlem az emberek. Így csak olcsó népszerűségre tehetnék szert. Amikor a tagsággal való viszony kialakításáról kérdeztem, ezt feleltet — Nem akarok én próféta lenni a saját portámon. Csak a hivatalomat akarom ellátni becsülettel. Sokan nem értik meg, azt gondolják, hogy ingyen kapom a munkanapot. Az idén történt, hogy az egyik tag azzal „jelöltette magát“ az elnökválasztáson, hogy ő ötven munkanappal olcsóbban vállalja ezt a tisztséget. Volt, aki ezt elhitte neki. Sok mindent le kell nyeljen az ember A múlt héten hat fogatos kijelentette, hogy nem hord több trágyát. Erre erélyesebben léptem fel. Az egyik fogatos, B. A., aki különben komám is, azt mondta, hogy csak ne ugráljak, mert még én is megfogom a gyeplő szárát. Igaz, nem félek én ettől sem, de nagyon bántott a dolog. Megpróbáltam én másként is. Sokkal óvatosabban. Anna néninek öregségi segélyként fát vitt S. A. fogatos. Megkapta rá a normát, de azért szó nélkül elfogadta Anna néni ötven fejét. Másnap a saját zsebemből visszaadtam a néninek a pénzt, úgy mintha a fogatostól kértem volna vissza, azzal hogy a fuvarért nem jár külön díjazás. De minden esetben csinálhatok ilyent? Hogyan járjak el? Erre tanítson meg. — Nem lehet receptet írni anxt, hogy esetenként hogyan is viselkedjen. ^ — Jó, jó, de utalni néha csak lehet rá. Ezt megírhatja az újságnak is, ha kedve tartja ! Féder Zoltán AZ ELNÖK S megyei TÜKÖR II. évfolyam 65. szám