Megyei Tükör, 1969. június (2. évfolyam, 74-78. szám)

1969-06-02 / 74. szám

2 Az RKP KB TÉZISEI f­olytatás az első oldalról­­ként léphessen fel a szocializmusért, a társadalmi haladásért és a bekc-ut, országunknak a szocialista államok­kal, a világ összes államaival fenn­tartott kapcsolatai sokoldalú fejlesz­téséért vívott harcban. A part bel- és külpolitikai tevé­kenységének legfőbb kérdéseit meg­vitatták a Központi Bizottság plenáris ülésein, a különböző munkaterülete­ken tevékenykedő szakemberekkel és­­dolgozókkal tartott tanácskozásokon, a párt- és államvezetőknek az ország összes megyei lakosaival rendezett találkozóin. E kérdéseket felölelték a párt Országos Konferenciájának vitái, valamint a konferencia által a nemzetgazdaság vezetésének és ter­vezésének, a társadalmi élet szerve­zési és vezetési formáinak és mód­szereinek tökéletesítésével kapcsola­tosan hozott intézkedések. Az­ ebben az időszakban jóváhagyott intézke­dések kimerítő tanulmányoknak és kutatásoknak, annak a sokoldalú e­­lemzésnek gyümölcse, amelyet az új előmozdítását és az elavultnak, a ha­ladást gátló tényezőknek kiküszöbö­lését, a társadalom vezetésének tudo­mányos megalapozását célzó megol­dásokkal kapcsolatosan végeztek. A társadalmunk fejlesztését szolgáló megoldások és intézkedések alkalma­zásának egyik jellegzetessége azoknak előzetes kikísérletezése, a realitással, a gyakorlattal, az élet objektív köve­telményeivel való összevetése. Az a m­unkaszellem és azok a minik­a mód­szerek, amelyeket a párt ezekben az években meghonosított, kedvező­ le­hetőségeket teremtettek népünk al­kotó, építő tevékenységének lebonyo­lításához, feltételeket a szocialista Románia fejlődésének fokozásához. Társadalmunk fejlődését ebben a szakaszban a gazdaság, az egész tár­sadalmi-politikai élet szüntelen ma­gasba ívelése, erős dinamizmusa jel­lemzi. Még inkább növekedett pártunk ereje és összeforrottsága, megbontha­tatlan egysége a Központi Bizottság körül, fejlődtek kapcsolatai a városi és falusi dolgozók tömegeivel, erősö­­dött a Kommunista Párt vezető szere­pe a gazdasági, politikai és társadal­mi-kulturális élet minden területén. A nemzetgazdaság szüntelen haladása­­ a párt fő törekvése Az utóbbi négy esztendőben a párt és az állam, az egész nép foly­tatta hazánkban a szocialista társada­lom építésének művét és fő erőfe­szítéseit a IX. kongresszuson kijelölt nemzetgazdaságfejlesztési feladatok teljesítésére összpontosította. A gazdasági tevékenység mérlege, másfél évvel az­ ötéves terv befeje­zése előtt, pozitív. Sikeresen teljesít­jük a IX. pártkongresszus Irányelveit a nemzetgazdaság 1966 és 1970 kö­zötti fejlesztéséről, valamint az or­szág energetikai és villamosenergia forrásainak 1966 és 1975 közötti ki­aknázásáról. Jelentősen növekszik a termelés az összes iparágakban, főként az energe­tikában, a vegyiparban és a gén­­gyártóiparban. A szocialista ipar job­ban hasznosítja az­ ország erőforrá­sait, termelése sokrétűbb, műszakilag és minőségileg magasabb színvonalú, gazdaságilag hatékonyabb. A IX. kongresszus Irányelvi­i hang­súlyozták, hogy a mezőgazdaság or­szágunkban a nemzetgazdaság jelen­tős tényezője. Ennek alapján intéz­kedtünk az állami és szövetkezeti me­zőgazdálkodás vezetésének és szerve­zésének javításáról, műszaki-anyagi alapjának erősítéséről. Noha egyik­másik évben az időjárás kedv­ezőtlen volt, a mezőgazdasági term­­és nö­vekedett, s kielégítette a nemzet­­gazdaság szükségleteit. Az említett időszakban nagy erő­feszítések történtek a beruházások te­rén, s ez lehetővé tette a termelés , fokozott ütemű fejlesztését, több vi­dék és helység gazdasági fellendí­tését, jelentős muzricaerő bevonását az iparba. A gazdasági fejlődés eredményei a nemzeti jövedelem növekedésében, a dolgozók anyagi és k­ulturális életkö­rülményeinek javulásában öltenek testet ; megvalósulnak a IX. kongresz­­szus Irányelveiben a lakosság reál­­jövedelmének növelésére kitűzött lel­áttatok. Ugyanakkor rá kell mutatnunk ar­­ra is­ ,h°dy a szocialista építés kü­lönböző területein még vannak elég­telenségek, lemaradások, így példá­ul­­ az ipar némely szektorában az ered­mények az ötéves terv előirányzatai alatt maradnak ; a termelés anyagi költségei még mindig túl magasak"; nagy késések mutatkoznak sok ob­jektum ü­zembe helyezésénél és a ter­vezett paraméterek elérésénél. Hiá­nyosságok vannak még a mezőgazda­sági munkaszervezésben is, e gazda­sági ág termelékenységében és haté­konyságában. Az elért eredmények ellenére hiányosságok vannak még a kereskedelemben, a szövetk­ezeti ke­reskedelemben, a szállításban, a köz­szolgáltatásban, a községgazdálkodás­iban, a tudományos kutatásban, az ok­tatásban, az egészségvédelemben stb. Azt is meg kell említenünk, hogy ré­gész sor elégtelenség mutatkozik a párt- és állami szervek munkájában a gazdasági és a társadalmi élet ve­zetése és szervezése terén, a bürok­ratikus jelenségek leküzdésében és el­hárításában, a felületesség, hatékony­­talanság, a határozatok szigorú tel­jesítésének ellenőrzésében. A szocialista építésnek, a haza sok­oldalú felvirágoztatásának folytatása érdekében a párt a jövőben is te­vékenysége központjába helyezi a nemzetgazdaság, a termelőerők fej­lesztését, mert ez a tartós alapja a nép anyagi és szellemi jóléte növe­kedésének, ez a döntő tényezője az állami függetlenség és szuverenitás biztosításának, társadalmunk jólété­nek. A Központi Bizottság kidolgozta az RKP X kongresszusának az 1971 - 1976-os ötéves tervre és az 1976 és 1990 közötti nemzetgazdaságfejlesz­­tés irányvonalaira vonatkozó irány­elvei tervezetét, s ez magába foglal­ja a gazdasági haladás fő feladatait és mutatóit a következő évtizedre. A párt fő célkitűzése, hogy a j­­er­­kori műszaki-tudományos forradalom eredményeinek, a nagyfokú társadal­mi munkatermelékenységnek alapján modern gazdaságot, erőteljes ipart, fejlett mezőgazdaságot hozzon létre a tömegek életszínvonalának állandó emelése érdekében. Társadalmunk általános haladásának alapja a szocialista iparosítás marxi­­leuiai politikájának következetes folytatása. A párt egységes és nagy távlatú koncepció alapján valósítja meg az iparosítást, az ország konkrét adottságaiból és a nemzeti s nem­zetközi téren felhalmozott tapasztalat­ból indul ki, szem előtt­ tartja a ter­mészeti kincsek jobb hasznosításának szükségességét, valamint azt, hogy Románia mind aktívabban vegyen részt a világ javainak körforgásában. A lehetőségeknek és a gazdaság szük­ségleteinek elemzése alapján, lépést tartva a műszaki haladással, a párt folytatni fogja a termelés szakosítá­sát minden iparágban, hogy javulja­nak a termékek műszaki-gazdasági jellegzetességei, növekedjék nemzet­közi versenyképességük. Az ipar fejlődését továbbra is el­sősorban a termelés mennyiségének g­yors ütemű növekedése és szerke­zetének javulása jellemzi. Az­ irány­elvtervezet előirányozza, hogy az M­ 71—1975-ös ötéves tervben az ipari össztermelés 8,5—9,5 százalékos évi átlagos ütemnek megfelelően 50—­57 százalékkal gyarapodjék. A jövőt m­ m is elsődlegesen fejlesztjük a döntő iparágakat — az energetikát, a fém­ipart, a gépgyártást és a vegyipart —, ezek keretében pedig különleges súlyt helyezünk a jelenlegi műsza­ki-tudományos haladásban fontos sze­repet játszó elektronika, elektrotech­nika, műanyag- és műrostgyártás fej­lesztésére. Továbbra is elsődlegesen fejlesztjük a termelőeszközök termelését, hogy meglegyenek a feltételek a bővített újratermeléshez és az összes gazdasá­gi ágak felszereléséhez, az egész nem­zetgazdaság gyors fejlesztéséhez. Gondunk lesz egyben a nehézipar és a közfogyasztási ipar optimális irá­nyainak a biztosítására. E célból meg­különböztetett figyelmet fordítunk a könnyű, és az élelmiszeripar fejle­sz­­tésére és korszerűsítésére, a közfo­gyasztási termékek választékának bő­vítésére és minőségének javítására. Az ország ipari potenciáljának növe­kedése egyre nyilvánvalóbban és po­zitíven hat majd ki a lakosság fo­­gyasztási szükségleteinek a kielégí­tésére. A jövőben is állandóan figyelme­t fordítunk arra, hogy fejlesszük a me­zőgazdaságot, s így az nagyobb mér­tékben hozzájáruljon a nemzeti jöve­delemhez, hogy javítsuk a lakosság ellátását mezőgazdasági élelmicikkek­­­kel és az ipar ellátását nyersanyagok­kal, hogy gyarapítsák az exportlehn­­tőségeket. Ennek érdekében további intézkedéseket teszünk a mezőgazda­sági műveletek kemizálására, gépesí­tésére és villamosítására, az­ öntözéses művelés ütemesebb bővítésére, a föld­állomány és a mezőgazdasági munka­erőforrások ésszerűbb kihasználásán. Az eddigi tapasztalat és eredmé­nyek konkludensen bebizonyították szövetkezeti mezőgazdaságunk nagy fejlődési potenciálját. A mezőgazda­sági szövetkezet­ a szocialista tulaj­donnak, a munka és termelés meg­szervezésének az a formája, amelyet a romániai parasztság elfogadott, és amely teljesen megfelel rendszerünk új viszonyai jellegének. Ez a forma érvényes marad a szocialista társa­dalom építésének és a kommunizmus­ra való átmenetnek az egész idősza­kában, s biztosítani tudja a falu szüntelen gazdasági és társadalmi fej­lődését, azt, hogy fokozódjék a me­zőgazdaság hozzájárulása a társada­lom általános fejlődéséhez. A szövet­kezeti mezőgazdaság fejlesztésének főbb irányai ezek lesznek: a mező­gazdasági termelés növelése, és a közös vagyon gyarapítása, a munkaszerve­zési és javadalmazási rendszer töké­letesítése, a szövetkezeti demokrá­cia fejlesztése, a paraszti tömegek ösztönzése, hogy egyre aktívabban vegyenek részt a mezőgazdaság ve­zetésében. A következő ötéves tervre vonat­kozó irányelvtervezet jelentős felada­tokat foglal magában a szállítás bő­vítésére és korszerűsítésére, az épít­kezési tevékenység tökéletesítésére, az áruforgalom javítására, a nem­zetgazdaság harmonikus fejlesztése követelményeinek megfelelően. A párt és az állam egész tevé­kenységének egyik legfőbb iránya lesz a gazdasági hatékonyság növe­lése, az ország anyagi és emberi erő­forrásainak, azoknak az erőfeszíté­seknek a maximális hasznosítása, a­­melyeket népünk tesz a termelőerők fejlesztéséért, szocialista társadalmunk szakadatlan haladásának a biztosítá­sáért. Alapvető törekvésünk lesz a munka­termelékenység növelése, amitől egy­re nagyobb mértékben függ a gazda­ság fokozott ütemű növekedése. Min­den területen kitartó erőfeszítéseket kell tenni a munka magasabb rendű megszervezéséért, a termelőkapacitá­sok jobb kihasználásáért, a műszaki­anyagi ellátás javításáért, a munka tudományos normázásáért, a szakkép­zettség növeléséért és a fegyelem e­­rősítéséért. Az önköltség csökkentésének és a jövedelmezőség növelésének egyik fő útja a jövőben is a termelés anya­gi költségeinek a csökkentése lesz. Határozott intézkedéseket kell tenni a nyersanyag- és segédanyag-pazarlás kiküszöböléséért, a fajlagos anyagfo­gyasztások csökkentéséért, az anya­gi eszközök hatékony felhasználása iránti felelősség növeléséért. Rend­kívüli figyelmet kell fordítani a köz­vetlenül produktív, valamint a mellék­es kiszolgáló szektorokban dolgozó személyzet arányának javítására, biz­tosítva a munkaerő hatékonyabb fel­használását az anyagi termelés és a szellemi tevékenység fejlődése, a tár­sadalom általános haladása követel­ményeinek megfelelően. A nemzetgazdaság minden ágában továbbra is lényeges célkitűzés lesz a termékek minőségi és műszaki szín­vonalának emelése a jelenkori mű­szaki-tudományos haladásnak, a bel­ső fogyasztás és a külkereskedelmi tevékenység növekvő igényeinek meg­felelően. A következő ötéves tervben a nem­zetgazdaság fejlesztése nagyszabású beruházási program megvalósításait teszi szükségessé. Az irányelvtervezet értelmében a központi állami alapok­ból eszközlendő beruházások v­olu­mene csaknem egyenlő lesz az 1961 és 1970 közötti beruházásokéval. A Központi Bizottság igen jelentős fel­adatnak tekinti a beruházási tevékeny­ség általános javítását társadalmunk anyagi erőfeszítéseinek maxim­ális gyümölcsöztetése érdekében. A jövőbeli gazdasági fejlesztés je­lentős sajátossága lesz a jelenkori tudomány és technika vívmányaina­k intenzívebb előmozdítása. Különleges figyelmet fordítunk a tudományos ku­tatótevékenység fejlesztésére annak az egyre fontosabb szerepnek meg­felelően, amelyet a tudomány tölt be a társadalom haladásában, különleges figyelmet fordítunk az alapvető és az alkalmazott kutatás harmonikus ösz­­szehangolására. Az előirányzott int­éz­­kedések együttesében fontos hely jut a kiváló műszaki teljesítményű új berendezések, gépek és felszerelése­k bevezetésének és gyártásba vételének. A tudományos kutatótevékenységet főként a termelés modernizálásával, az anyagi erőforrások magas fokú hasznosításával, a termékek minősé­gének javításával kapcsolatos kérdé­sek megoldására irányítjuk, eleget té­ve egyúttal társadalmunk fejlesztése más szükségleteinek is. A Központi Bizottság Irányelvei­­s az oktatásügyi törvény alapján foly­tatjuk az erőfeszítéseket összes isko­láink fejlesztéséért és korszerűsíté­séért, hogy lépést tartsanak a­lársa­dalom fejlődésével és a tudományos megismerés modern vívmányaival A nemzetgazdaság, a tudomány és a kul­túra követelményeivel összhangba, távlati program alapján gondoskodunk egyre nagyobb számú szakmunkás, technikus, mérnök, közgazdász, szak­ember képzéséről minden tevékenysé­gi területen. Pártunk és államunk a jövőben is aktív politikát folytat az egyre vál­tozatosabb nemzetközi gazdasági t­u­­dományos és műszaki kooperálásért, a nemzeti függetlenség és szuvereni­tás, a jogegyenlőség és a kölcsönös érdekek elvei alapján. Intenzívebben foglalkozunk külkereskedelmünk haté­konyságának fokozásával, a román termékek világpiaci versenyképessé­gének növelésével. A Román Kommunista Párt é­s Románia Szocialista Köztársaság k­or­­mánya tovább fejleszti sokoldalú e­­gyüttműködését és kooperációját a KGST-tagállamokkal, az összes szo­cialista államokkal a szocialista orszá­gok kapcsolatai alapelveinek szelle­mében. Románia egyben bővíti gazda­sági kapcsolatait az összes orszá­gokkal, függetlenül társadalmi rend­szerüktől, nagyobb mértékben részt vesz a nemzetközi munkamegosztás­ban, az egyetemes gazdasági körfor­gásban — államunk külpolitikai vezér­­eszméi­nek megfelelően. A nemzeti jövedelem jelentős­é­­szét továbbra is a bővített újrater­melésre kell fordítanunk, hogy gyors ütemben fejleszthessük a gazdaságot, az oktatás, a tudomány és a kultúra anyagi alapját, szüntelenül gyarapít­­hassuk az életszínvonal emelésének forrásait. Csakis gyors ütemű akkumu­lációval oldhatjuk meg a fejlett szo­cialista társadalom megteremtésének nagy problémáit : a termelés erős mű­szaki-anyagi bázisának létrehozása, az anyagi és munkaerőforrások magas fokú felhasználása, a fejlett gazdasá­gú országokkal szembeni lemaradás behozása, az egész lakosság magas fokú jólétének és civilizációjának biztosítása. Következésképpen, a leen­dő ötéves terv egyik fő irányvonala az akkumuláció magas rátája, a gaz­daság további erőteljes fellend­í­té­se. Pártunk politikájának célj­a gyorsan növelni a nemzeti jövedelmet, s ezen az alapon egyre jobb körülmények között kielégíteni a nép anyagi és szellemi szükségleteit. Az Irányelv­­tervezet szerint a reálbér 16—20 szá­zalékkal emelkedik, a parasztság (Folytatása a 3. oldalon)

Next