Megyei Tükör, 1969. szeptember (2. évfolyam, 90-93. szám)
1969-09-06 / 90. szám
A VILAG PROLETÁRJAI. EGYES CILJATÉKI TÜKOR AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NEPTANÁCS LAPJA 1969. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT ARA 50 BAMI 1. ÉVFOLYAM 90. SZÁM A TIINIKÁVI LÁTOGATÁS „Teherán népe lelkesedéssel, barátsággal és tisztelettel fogadta Nicolae Ceauşescut, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnökét, aki felesége, Elena Ceauşescu társaságában, Mohamed Reza Pahlavi Aryamehr sahinsah és a császárnő meghívására hivatalos látogatást tesz Iránban“ — „A főváros lakossága valósággal el-* árasztotta az utcákat. Az emberek százezrei üdvözlik a baráti román nép küldöttét és Irán sahinsahját“ — „A tömeg éltette a román—iráni barátságot'*. Íme néhány szemelvény a helyszíni tudósításokból, melyeket ezekben a napokban szinte valamennyi világlap külpolitikai rovata élen közölt. A rendkívül meleg fogadtatás és a két államfő tanácskozásainak témakörével kapcsolatos hírek mellett a hírmagyarázók ismét felhívják a figyelmet „Románia következetes külpolitikai vonalvezetésére“, mely híven tükrözi az EKP X. kongresszusának „korszerű és szocialista" szempontjait, valamint Nicolae Ceauşescu elvtársnak a sahinsah hivatalos vacsoráján elhangzott pohárköszöntője egyik kitételére, mely szerint „a román-iráni együttműködés mintaképe a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés elve gyakorlati megtestesülésének, a kölcsönös megbecsülésen és bizalmon alapuló, gyümölcsöző nemzetközi együttműködésnek." S mint ahogy az olyankor történni szokott, amikor két politikus találkozásának jelentősége túlnő a közvetlenül érdekelt államok közvéleményének természetes érdeklődésén, ezúttal is számos kommentár kerül a világlapok olvasóinak asztalára egyfelől a szocialista Románia eredményeiről, céljairól, népgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődéséről, külpolitikánk tekintélyéről, másfelől azokról a reformokról, melyek az utóbbi években — pontosabban 1963 óta —, a sah személyes politikájának eredményeként mélyreható (Folytatása a 3. oldalon) ERDŐVIDÉKI SZÉRŰKÖN Szeptember 2-án a búzaaratást befejezettnek lehetett számítani a megye területén. Csak egy pár százalék maradt fiatra, ami rendszerint lassan fogy, mert ilyenkor a tennivaló annyira szétágazó, hogy kevés ember marad a sarokba szorult gabona lefagyatására. Megkésett az árpa is, s erősen nézegeti kalászaival a földet, mintha visszakívánkozna, de a 86 százalékos eredituényből arra következtethetünk, hogy az arató cséplők nem sokáig engedik töprengeni. A búza és rozs cséplésének megyei átlaga 62 százaléka, az árpának ."** százaléka volt aznap estig kicsépelve. Másodikon üzemzavar és egyéb okok miatt 31* kombájn és 11 cséplőgép nem dolgozott. A learatott gabona közel 40 százaléka mégrakásokban állt a mezőn, aminek első számú oka a gyakran hangoztatott kedvezőtlen időjárás. De sok esetben az ésszerűtlen szervezés és kapkodás, ami a munkatorlódásból adódik ott, ahol a brigádosok, vezetőtanácsok nem tudják hamarjában eldönteni, mi a fontosabb. A tervezett szántásokat — amit immár a naptár miatt nem lehet nyárinak nevezni — 28 százalékban végezték el a termelőszövetkezetek. 12 000 hektárból közel 9300 hektár még hátra van. Egyes gazdaságok — ahol jobban megszervezték a munkát — már végeztek. Ketben befejezték mind a búza, mind az árpa cséplését, Kököslyen a búzát csépelték ki : Szárazajtán, Árkoson, Bölönben az árpát. Egyelőre csak a rétyi szérűk csendesedtek el, s a kombájnok elvándoroltak mán Péter Sándor Tompa Ernő (Folytatása a 4. oldalon) ibéryo A TÖLGYFAMOSOLYÚ EMBER ! Bokor István, nyugalmazott textilgyári munkásnak Vati egy rögeszmém. Ha valaha hatalom akadna megfosztani az embert anyanyelvétől, gyönyörű képességét az értelmi-érzelmi megnyilatkozásra leigázni nem tudná akkor sem. Aki olvasni tud az összepréselt ajkak gondolatjeléből, aki a tekintetek tűzijátékától átizzik, s az arcvonások örök tektonikus mozgásban lévő derűje vagy szomorúsága társat szólít meg benne, megbékélhet az emberi közlés maradandóságában. Csak a mosolyok jelrendszere szerint hárommilliárd féle az ember. És a természet flórájánál is változatosabb. Egy ember néz velem szembe, tekintete gyöngyöző izű kutaké, mosolya tölgyfából faragott, kemény, kacagása hatalmas köveket görgető hegyipatak. S míg hüppögés-darabosan élete folyását meséli, a kutak vize kihűl, majd átforrósodik, s furcsátók nézi, hogy az emlékezés tragikuma is meg-megcsörrenti a nevetés patakjait. Szája sarkában kicsi, fanyar árok, benne egy tizenöt éves lakatosinas kapaszkodik fölfele, a szál sarkainál már határozott és kemény férfiú, sztrájkot szervez a fehérebb kenyérért sóvárgó ajkak ellen és ajkakért, az orr alatti ráncokban nyomul tovább, keményítve őket, majd elkanyarodva arra, hol nem a szimat uralkodik, de az őszinte nevetés szétsugárzó ráncai az arcon, a termékeny nyugalom mindeneket uraló derűje. És ide nyúlnak le érte a szem szomorkás szarkalábai, ellopni maradék ifjúságát, s rejteni egy háború becsapódó lövedékei elöl. Itt védi magát a szemöldök sáncai mögött a haj őszülő rengetegeinek ostroma ellen, s kúszik tovább homlokránctól homlokráncig, őrizni az ifjúság maradék, de immáron örök tiszta lüktetését , a szabad gondolatot. Még most is hallom a fejszecsattogást, mely mosolyát faragta. .. sokat próbált, nehéz emberek mosolya ez, kik a revonáson sem túlélve el ernyedést, derűjüket is a szekercére bízták- Még most is hallom a zúduló, majd apró göcögésekkel elcsituló hegyipatakokat, melyek kacagását hozták. Csak az ártatlan kisdedek és a nagyon erős emberek tudnak így neveini. Ha valaha hatalom akadna megfosztani az embert anyanyekétük ilyen tölgyfamosolyú élőkre bíznám az értelmi-érzelmi megnyilatkozást, hadd inalkodjanak a lárva- és hernyó-mosolyét, kétébet-mosolesfit én ragadozómonvtú társakon mindörükkön BORTNYIK GYÖRGY