Megyei Tükör, 1969. szeptember (2. évfolyam, 90-93. szám)

1969-09-06 / 90. szám

Biztosítani, szinte untatni szeretném a kedves olvasót s az alább következő hiteles történetet — annak ellenére, hogy részleteiben sajnos, hasonlít egy valódi bűnügyi históriához — nem a szenzáció­­és pletykaéhség kielégítésére szánom, ellenkezűleg, pontos rögzítésével szeret­ném elejét venni (vagy hogyha már ké­ső, véget vetni) annak a sok mendemon­dának, mely a ,,Kovászna megyei taxi rablás" körül lábrak­apott. Valaki ismét Brassóba készül Arról a két fiatalemberről, aki au­gusztus 12-én este nyolc óra tájban ta­lálkozott a sepsiszentgyörgyi „korzón“, egyelőre nem kell többet tudnunk — talán nem is tudott senki —, mint hogy az egyik szőke volt, a másik barna, az egyik mészáros, a másik gépkocsivezető, az egyik bejelentetlenül lakott egy hó­napos szobában, a másik ugyancsak tör­­vénytelenül annak a vállalatnak a ven­dégszobájában húzta meg magát, ame­lyiknél sofőrként dolgozott; mindkettő­jük szülei elváltak, a sofőr még az édes­anyját sem ismerte. A mészáros — aki munkahelyén nyert szakképesítést, és az első időben mindenki csak jó véle­ménnyel volt róla — többszöri hiány­zás után, július 24-én, végleg kilépett a munkából, és „otthon“, készen össze­csomagolva álltak a dolgai, hogy alka­lomadtán Brassóba indulhasson új mun­kát keresni, abban a városba, mely „na­gyobb is“, s ahol ezelőtt már együtt lakott egy nővel. A sofőrről mindenki csak szépet tudna mondani, ha megkér­deznék — de addig az éjszakáig erre nem került sor. A két fiatalember rumot ivott — nem túl sokat —, majd­ a Súgás vendéglő kapujában megállt, beszélgetett, azt sem sokáig. Otthagyta őket a sofőr ven­dégszobás lakótársa, éjfél után nem sokkal. Eddig minden hétköznapi. Innen kezdve azonban a történet na­gyon hasonlít egy szánalmas, kis bűn­ügyi históriához, azzal fűszerezve, hogy a cselekménynek aligha van indítéka — legalábbis elfogadható. Csendes éjszaka Azt nem tudom, hogy érzi magát egy taxisofőr, aki éjfélkor áll szolgálatba, egy csendes nap végén. Feltételezem, hogy nyugodt, esetleg álmos. Demeter Gábor is körülbelül három fuvart csi­nált akkor éjjel, addig a bizonyos negyedikig, mely majdnem az életébe került. A két fiatalember — akikről még mindig nem kell többet tudni, hogy az egyik szőke, a másik pedig barna — eközben a mészáros kis lakására tar­tott, ahol az a bizonyos lezárt kis bő­rönd várta gazdáját, ott kabátot vettek magukra, s egy-egy henteskést csúsztat­tak a zsebükbe, majd az állomás felé indultak. Bőrönd nélkül. Az állomás csendes volt, fehér lett a neon, és­ a pénztárosnő nyilván bóbis­kolt az üveg mögött. Később befutott Brassó felől az egy óra ötven perces személy , utasai hamar szétszéledtek. Szerdára virradóra még a nagystílű korhelyek sem járnak Brassóba mulat­ni, mint például szombaton. Kedd csen­des nap. Az állomás épületében csak eg­y cigányházaspár maradt öthónapos karonülő gyerekével, tanácstalanul. A szőke és barna jól öltözött fiatalember bizalomgerjesztőnek látszott, hozzájuk lépett az apa . — Kérem szépen, telefonálni a gd­­­axhoz, én nem tudok. Gidófalvára men­nék a gyerekkel. A barna ember felhívta a központot, de a taxiállomás nem jelentkezett. — Halálesetről van szó taxi kell — őrős­­ködött a barna. Demeter Gábor, az 1—CV—950 számú taxi sofőrje körülbelül ekkor bocsátot­ta útra egyik kliensét, aki nem várta meg míg felemelkedik a sorompó, mely előtt megálltak, és gyalog ment tovább. Demeter az állomás felé került, utas­­nézőbe . Ott állt elé felemelt karok­kal az apa, hogy elvinné a családot Gi­­dófalváig. . — Ma végzett ezekkel, jöjjön erre vissza — szólalt meg a szökő, aki mind­végig a nyitott kocsi előtt állt, a fény­ben. A barna a taxi hátsó részénél téb­­lábolt. Mintegy húszperces út Gidófalváig és vissza. A két ember­ a falerakatnál feltar­tott kezekkel intett megálljt a ta­­­xinak : a sofőr megismerte a két ál­lomási fiatalembert. Beszálltak. Több egy szó sem esett. Csak az Olt-híd előtt szólalt meg a barna, aki a hátsó ülésen helyezkedett el : — Mégsem a városba megyünk. Ki­lyénbe, mester A sofőr a sötétet figyelte, ner­ szólt.. Nyugodt volt , kedd színtelen, nyugodt nap, a vendéglőnek nincs nagy forgal­ma, hát a taxi-állomásnak sincsen. Kilyénben, megszokásból, a régi bo­dega előtt állnak meg a taxik Deme­ter Gábor fékezett, kinyitotta az ajtót, hadd lássák az utasok, mennyit kell fizetniük. A kocsi kivilágítva állt az út jobb oldalán. A hátsó, a barna, előreszólt : — Te szállsz ki elsőnek vagy én ? A szőke egy kicsit hátrafordította a fejét, vágott a szemével. A belső lámpa fényében a sofőr egy kés villanását lát­ta, s már érezte is torkán a pengét. U­­gyanakkor a mellette ülő szőke lódított rajta egyet, lökte kifelé. A hátsó egyet­len ütéssel leverte, a lámpát­ hangta­lanul tört szét az üveg. A sofőr még látta maga mellett megvillanni a másik kést is. A torkának szegzett pengéhez kapott, oroita. A vas hidegen belemé­lyedt az ujjaiba. A sofőr ugrott, még látta, hogy vére az üvegre és a kocsi oldalára fröcsköl. — Segítség ! Segítség ! A szőke a kormány mögé csúszott az ülésen, becsapta az ajtót. Puhán felbú­gott a motor, simán­ nekiindult Brassó felé. — Segítség ! A felderítés Demeter Gábor a mély úton lefutott a régi bodega mellé. Jöttek már. — Mi van? Mi történt? — Ellopták a taxim­at. Nézzen meg. Véres a nyakam ? El akarták vágni. Ismerték már a sofőrt, nem egyszer állt meg a ház előtt, és tessékelte ki az utasokat. Bementek a házba, vizet kerí­tettek, sebtében bekötözték a sebet. Erő­sen vérzett, eret vághatott át a kés. — A fronton se volt rosszabb. Ott legalább tudta az ember, hogy lesz va­lami . .. Telefonálni kéne ... Telefon nincs a közelben, a milicis­­tát sem sikerült értesíteni. Demeter Gá­bor megindult a város felé, gyalog. A kocsi ezalatt simán hajtott tova. Hogy m­i történt benne, miről beszéltek, ha beszéltek, nem tudhatom. Az biztos, hogy féllek Hátha hallotta valaki a se­gélykiáltásokat, és már a nyomukban is vannak. . Elöl Brassó. Néhány ki­lométer után már látszik is a fénye. De a szürke Warsava az uzoni útra ka­nyarodik, majd letér Réty felé. Brassó mögöttük van. A bőröndért sem mernek visszahaj­tani a városba. Mennek előre, az éjsza­kába. Demeter Gábor szaporázta a lépést, de aztán egyre lassult.A kilyéni temp­lom mellett, ahova már nem ér el az új büffé fénye, egyszerre csak rásza­kadt a félelem. Megfordult, és vissza­ment a házba. Később talált egy teher­autót, mely Sepsiszentgyörgy felé tar­tott, felült rá. Ritánál mindig le van eresztve a so­rompó. „Veszélyes szakasz“. A taxi fékezett, megállt. Biztosan fél­tek, biztosan nem tudtak már hova lenni. A leeresztett sorompó azt is je­lentheti, hogy már a nyomukban van­nak, elzárták előlük az utat. A két fia­talember kiszállt, és megindult a ned­ves mezőn. De ekkor megjelent a bakter, álmosan és szótlanul, felhúzta a sorompót A szőke és a barna fiatal­ember visszaült a kocsiba, s indultak tovább. ✓ A félelem kedves, csendes éjszaka volt Sepsi­­szentg­yörgyön augusztus 13-ra virradó­ra. A főtér azonos-fehér mozdulatlansá­gát sem bolydította semmi, s a torony­óra ismét elfelejtette ütni a pontos i­­dőt. A behúzó teherautó sem zavarta meg az álmokat, esetleg valaki a má­sik oldalára fordult, és boldogan hor­­tyogott tovább. Orbán Gábor őrnagy azonnal intéz­kedett. Szétfutottak a rendőrkocsik, ber­regtek a telefonok. Megindult a nyo­mozás. A brassói taxiállomás sofőrjei hajnal­tájban nagy sebességgel közlekedő CV- rendszámú kocsit láttak a Lenin úton ... Közben a taxi Borosnyóra ért, az ál­lomástól mintegy háromszáz méterre sorsára hagyták utasai. Előbb azonban gondosan letörölték a kormányt az ujj­lenyomatoktól. Felszálltak a személyvo­natra, és hajnali négy óra után megér­keztek Sepsiszentgyörgyre. A barna ha­zament a szobájába, ahol még mindig ott állt az összekészített bőrönd, a szőke a vendégszobában feküdt le, és reggel munkába állt. Teljes erőbedobással folyt a nyomo­zás. A támadók közül az egyik tudott autót vezetni... Esetleg egy elkésett u­­tas sietett ilyen módon haza a faluba ... Ellenőrzések Borosnyón és a környező falvakban . Ki távozott későn a Sú­gás vendéglőből .. ? Dologkörülök, ré­szegesek után folyik a kutatás... A személyleírások sok emberre illenek , de senkit sem ismer fel a sofőr, sem a gidófalvi apu, sem az állomási pénz­tárosnő . Egyre több az alibi . . Szű­kül a kör. Negyedik nap egy szőke fiatalember bevallja, hogy a vendéglőből éjjel, egy óra tájban barátjával az állomásra mentek. (A pincérek úgy emlékeznek, rá, hogy ingben volt a támadók viszont kabátot viseltek.) A szőke fiatalember neve Király Jenő, életkora 19 év, a megyei néptanács pénzügyi osztályának sofőrje. Hol a barátja ? Nemsokára megkerül Beutazta már Brassót, Gh. Gheorghiu-Dej várost, most visszatér. Tagadja, hogy akkor éjjel az állomáson lett volna A cimborák állításai ellent­mondóak A barna neve Páll János, 23 éves jelenleg munkanélküli. Mind­kettőjüknek rendezetlenek a családi kö­rülményei. Aztán előkerül a vállalati kocsiból, melyen Király Jenő dolgozott, egy har­minc centiméteres pengéjű, borotvaéles henteskés és egy véres ing. Páll kését az Oltba dobta, még akkor éjjel. A vádlottak vallanak. De mit? — Páll Brassóba akart menni .. . — Ki akartunk tolni egy sofőrrel... Az ügyész Dragomir Gheorghe, aki levezette az ü­­gyet, azt mondja, utolsó nap, mielőtt Fe­ketehalomba szállították volna, a fia­talemberek sírtak. Azt is mondja az ü­­gyész, hogy későn. Útonállás és a köz­vagyon ellen elkövetett bűncselekmény vádjával állanak bíróság elé. Állítólag „vicceltek“ a fiúk. Felelőtlenül, meggon­dolatlanul, bután, talán valamilyen rosz­­szul értelmezett, nagyvonalú vagányság­­ból. Demeter Gábor három hét múlva új­ra dolgozni kezdett. Ismét éjszakai váltásba került. A kézsebe még nem gyógyult be teljesen, s az idegeiben még őrzi annak az éjszakának a félel­mét. Csíki László A NAGY VICC 3 mégegyszer a bicskázásról Százhat oldalas, rendkívül izgalmas tényanyagot tartalmazó kéziratot olvastam. Szerzője Kovács Er­zsébet, az Ifjúmunkás riportere. A kézirat pedig mintegy első papírra vetése egy, a székely­földi bics­kázásokról szóló dokumentum kötetnek. Szerzője felkereste az elítélt gyilkosokat a börtönben — van köztük halálra ítélt akit időközben már ki is vé­geztek — van köztük 20 évre, 10 évre ítélt . .. Be­szélt a gyilkosok és áldozatok szüleivel, testvéreivel, b irataival, beszélt a tanúkkal, az orvosokkal, a bí­rókkal, az ügyészekkel. Végigjárta igazságszolgálta­tásunk teljes hierarchiáját — a legfelsőbb törvény­székig. Beszélt azokkal, akik jelen voltak a hely­színi — tehát a faluban megtartott — tárgyaláson, és megpróbálta kinyomozni, hogy az ott hozott, i­­gen kemény ítéletnek, volt-e nemi nevelő hatása. Nem volt ! A tárgyalás és az ítélethozatal óta újabb vere­kedések, újabb bicskázások, sőt újabb gyilkosságok történtek ugyanabban a faluban. Miben látja a szerző e jelenség fő okait ? Én így foglalnám össze :­­ Hagyomány. Azaz: iszonyú, embertelen ha­­gyomány ; a virtus hagyomány«. A v­itézi hősies­­ségnek, a lovaglás párbajnak valamiféle eltorzított lecsapódása. A legény annyit ér, amilyen ..bátor . A gyilkost a közvélemény nem ítéli el. A bosszú­­ hagyomány. 2 kultúra. A legények fő szórakozása a kocsma , még ott is, ahol lenne egyéb lehetőség is. Ol­vasni egyáltalán nem olvasnak. Még újságot sem. Az iskola nem szoktatta rá őket. Inni pedig szinte csak pálinkát vagy „kevertet" isznak. Persze, e két pont góca körül még ezernyi szál bogozódik, kuszálódik. A kézirat olvasójában a következő gondolatok merülnek fel : 1. Amíg nem alakul ki szervezett, okos, mondhat­nám ravasz, mindenre kiterjedő harc a bicskázás ellen, addig nem vethetünk véget e szerencsétlen­ségnek. 2. Ahhoz, hogy ilyen szervezett harc megindul­jon, valamint szervezetnek kell létrejönnie. Azaz : megyei szinten, rendkívül komoly, a kérdés legjobb ismerőinek részvételével megszervezett tudományos ülésszakot kellene rendezni ; a tudományos üléssza­kot komoly szociográfiai (szociometriai, pszichoszo­­ciológiai stb) felméréseknek kell megelőzniük. Az ülésszakon vegyenek részt ifjúsági és kultúraktivis­­ták, falusi tanítók, tanárok, orvosok, vegyészek, írók, újságírók, kriminalisták, szülők, vegyenek részt nagyon értelmes falusi asszonyok, férfiak. Az ülésszak vizsgálja meg az idevágó statisztikai anyagot, a mi­lícia jelentéseit. Az ülésszak figyelme terjedjen ki a legfontosabb részletkérdésekre is. (Például : ho­gyan lehetne bizonyos esetekben és falvakon más italt divatba hozni, a „kevert" ellen, mely a szak­emberek szerint a legrosszabb hatású : hogyan le­hetne az ilyen zónákban a mozik műsorpolitikáját megfelelően áthangolni : milyen új, rendkívül vonzó szórakozást lehetne „kitalálni“; hogyan lehetne a virtus-eszményt, a versengési hajlamot a leghasz­nosabban ,,kanalizálni" — például a sport irányá­ban : nem lenne-e érdemes rendkívüli erővel és hozzáértéssel, kitűnő edzőkkel a bokszot, birkózást, a vívást, a súlyemelést, kalapácsvetést, gerelyve­tést, súlylökést „elterjeszteni" a Székely­földön : a részletkérdések vizsgálatában még addig a gyere­kesnek tűnő ötletig is el kellene menni, hogy mi­képpen lehetne szúrásra nem alkalmas, de rendkívül szép, kitűnő anyagból készült, teljesen gömbölyű hegyű, rugós bicskákat forgalomba hozni oly mó­don, hogy divat legyen ilyen bicskát­­használni; ho­gyan lehetne a likőr és pálinka rovására “nagyon jó minőségű és megfelelő mennyiségű sört és bort biz­tosítani a kocsmáknak; a gyors elsősegélynyújtás, illetve orvosi beavatkozás biztosítása érdekében, ho­gyan lehetne állandó telefonállomást létesíteni azok­ban a falvakban is, melyeknek nem­ lévén népta­nácsuk, nincsen telefonjuk sem , stb., stb.) 3. A tudományos ülésszak után az összes illeté­kes szervek bevonásával (KISZ, művelődésügyi bizott­­ság, az igazságszolgáltatás, a tanügy, a milícia, a kereskedelem stb. képviselői) egy megyei parancs­nokságot, bizottságot lehetne létrehozni, mely ko­moly, részletes, alapos, okos tervet dolgoz ki és hajt végre. A megyei bizottság minden egyes falu­val közvetlenül tarthatná a kapcsolatot. Tanulmá­nyozza minden egyes újabb ilyen bűnügy anyagát, és próbálja meg levonni és érvényesíteni tanulsá­gait. Propaganda-anyagot adhatna ki a megyei saj­tó segítségével. Nem elvont brosúrákat , hanem, mintegy a megyei lap mellékleteként, a gyilkos­ságok fényképanyagával illusztrált bűnügyi ripor­tokat. Dokumentumfilmet készíttethet a gyilkossá­gokról és levetíthetné a falvakban. A dokumentum­­­­filmek tudományosan bizonyítják például az alkohol szerepét a gyilkosságok elkövetésében. A tudati nevelés egyik legfontosabb pászmája a régi begyökerezettség, káros hagyományok, szoká­sok, beállítottságok, eszményképek elleni harc. Eb­ben a vonatkozásban rendkívüli fontossága lenne a bicskázás elleni küzdelemnek. Bodor Pál megyei TÜKÖR II. évfolyam 90. szám

Next