Megyei Tükör, 1969. október (2. évfolyam, 94-97. szám)

1969-10-04 / 94. szám

VU»AG PROMTABiAÍ. GGYESOftJlíiTSK ! OTUKÖR A/ KM* KIH­ASZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJ­A 1969. OKTOBER 4., SZOMBAT ARA 50 BAMI II. ÉVFOLYAM 94. SZÁM KAPUNYITÁS EGYETEMEINKEN 2. OLDAL­­­ ELJÁRÁS FELHÍVÁS AZ ÉPÍTŐKHÖZ SZEMEI?­JÁN 2. OLDAL 5. OLDAL SZÁZTÍZ EGÉSZ ÉJJEL LOPTUNK... ESZTENDŐ 3. OLDAL KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR 8. OLDAL 11. OLDAL BORTNYIK GYÖRGY felvétele MÉG 5878 HEKTÁRON FÖLDBEN A KRUMPLI Október elejével hűvösre fordult az idő, és a borúti ég­bolt — ha csak átmenetileg is — figyelmeztet a rohamosan közeledő télre. A termelőszövetkezetek szántóin milliókat érő termény várja a dolgos kezeket. Ha idáig késlekedés is tör­tént a sok esőzés, nehéz aratás miatt, most minden erőt, minden percet fel kell használni a lemaradás behozására. Sürget a burgonyaszedés, aminek eddig felével végeztek gazdaságaink, a vetés, amivel 23 százalékban állunk, a cu­korrépaszedés, amit csak egy pár gazdaság kezdett meg. Biztonságba kell helyezni a takarmány­féléket, a cukorrépa­­magot, cikóriát, és így tovább lehetne sorolni mindazt, ami­nek az elvégzése nem tűr haladékot, igazi munkacsúcs kö­vetkezett be, aminek a megszervezésében követni kell a legjobban igyekvő MTSZ-ek példáját: Illyefalvát, Kézdivá­­sárhelyet, Kököst, Köpecet M­uksát, Martonfalvát. Mindnyá­junk közös érdeke megkívánja a szorgalmas melléállást, a lelkiismerettel diktált munkafegyelmet. A bokros tennivalók közben emlékezünk meg a termés napjáról, amit már hagyomán­yszerűen október első vasár­napján ünnepelnek meg földműveseink. Most a rendkívüli körülmények következtében munkával köszöntjük. A ter­­mé­snap tiszteletére Sep­siszentg­y­örgyön és Kézdi­vásárhelyen árusítással egybekötött terménykiállítást szervez a termelő­szövetkezetek megyei szövetsége. A gazdaságok gondoskod­nak a piac bőséges burgonya-, zöldség-, gyümölcsellátásáról, de nem fog hiányozni az ízletes házi kenyér sem Október ötödikén elismerésünket, megbecsülésünket fe­jezzük ki a szorgalmas földművesek iránt, akik mindent megtesznek a társadalomban rájuk háruló, nagyszerű felada­tok teljesítéséért OZSDOLÁN SZAPORODIK A TENNIVALÓ Korán keltek Ozsdolán is, és nem kis gondtól ráncolták homlokukat a termelőszövet­kezet vezetői. Ellenőrizték, hogy a napi munkabeosztást miképpen sikerült teljesíteni. A tizenkét traktorból három kiesett, mert az egyik gépész fertőzést kapott, és bedagadt a szeme, a másiknak valami szervi baja van, a harmadik megelőző nap nekiment egy villanypóznár­uk, és most a milícián próbálja megmagya­rázni, a karambol okát. A meg­maradt kilenc már kirajzott a határija. Négy burgonyát per­get, a többi vetés alá készíti a talajt, szállít, és még csép­lőgépet is hajtanak. De ezt az utóbbit megpróbálom csende­sen leírni, mert csendesen is mondották. Késtek Ozsdolán a sok kézi aratás miatt, s mu­tatónak még ott, búslakodik a gabonatartók szélén egy egy olyan labodás parcella, aminek még a legelszántabb kaszás sem mert nekimenni. Megosz­li­k hát a munkaerő, s ráadás­képpen a Harjúcsinálásnak vannak még megszállottai. Nem arról van szó, hogy azt el kellett volna hagyni, de túl­sok időt eltöltöttek vele. Fm­ jobban igyekeznek, hamarabb indulhatott volna a burgonya­szedés. Dehát elszökdöstek az emberek, s hiába értesítettek brigádonként 00—80 burgo­nyaszedőt ez idáig, mert átla­gosan csak 40 jelentkezett. A betakarítási terv 215 hektár, amiből október elsején esetig csak 17 százalékot teljesítet­tek. Fülöp Zoltán (f­oly­tatá­sa a 4. oldalon) OKTÓBER 6 Százhúsz esztendő óta a legtragikusabb példája c­­ím­éke e: a dátum, a XIX. századi Európa legvéresebb szín­játéka — Heine és Victor Hugo sir­a rak el azt a tizenhárom férfit, azt a tízezer férfit, s azt a gondolatot, mely vesztes volt, áldozat volt ebben a színjátékban. Ez a nap telte, hogy a szabadságra szomjas Európában példaképpé lett a szabadság e tizenhárom tábornoká­nak neve. Arad neve — a legjobbak hittek benne rendületlenül, hogy a kiömlött térből újra kisarjad a szabadság vágyott világa. Másfajta példaképek, szim­bólumok is születtek e napon, a terroréi, ami Haynau arcát viselte, de vonásaiban ott voltak a gyűlölt koro­nás fák is, s­ ott az elnyomás arctalan, személytelen egész falanxtere. Szabad népünk emlékezik Arad tragikus hőseire, koruk legjobbjai ■ a­ vértanúságuk a dunatá­ji népek emlékezetében örökre megmarad, tanít, tanulságok fo­ga­l­m­a­zásá­ra ké­n­ysz­erit. Mert felemelt fővel mehettek a vesztőhelyre, a ha­lálba ezek a százhúsz esztendő előtti férfiak : Dessewf­­fi Arisztid, L­ázár V­ilmos. Kiss Ernő. Schweidel József Nagy Sándor. Aulich l­ajos. Török Ignác. Pöltemberg Ernő. Knézich Károly. Damjanich János, l­einingen Ká­roly. Lahner György. Vécsey Károly — de Vasvári is. Petőfi is. Rulikovs­zki is. Dragos is... Magyari Lajos

Next