Megyei Tükör, 1969. október (2. évfolyam, 94-97. szám)

1969-10-04 / 94. szám

3 EGÉSZ ÉJJEL LOPTUNK... .1 polgárőrség apparátusának fölépí­­tése, funkcióinak körülhatárolása —­e­­ljes­ sor megfontolt intézkedés logikus eredménye Nincs is ezzel Imni elméleti­­leg, és ha akad nagyritkán a hetente, ismétlődik, felkészítők újból és újból ki­mérik az örök jogait és kötelességeit. Azon az éjszakán, mikor Orbán La­jos őrnaggyal, a városi milícia parancs­nokával, Mátyás Antal kapitánnyal s még egy újságíró kollégámmal nyakunk­ba vettük a várost, hogy az őrködök é­­bersüljét megfigyelhessük a gyakorlat­ban is —, mondom, azon az éjszakán minden szolgálatos föl is tudta monda­ni elméletben a kötelességeit. Föl­mondták, mint a leckét, de azon kí­vül .. Kalandra indultunk. Az olvasó ne ért­sen rosszul — valóban azzal a céllal in­dultunk éjszakai ultunkra, hogy lemér­jük, a rossz szándékú éjszakai látogató mennyit kockáztat, ha ezt-azt el akar emelni. KI A SZELIDEBB ? Enyhe szénaillatot hozott Árkos felöl a szél, esti tizet mutatott a toronyóra. Pár perc alatt meleg lakásaikba húzód­tak a textilgyár második váltásánál munkásai is a hűvös estéből. Egy-egy kutya ha felugatott, el is szégyellte ma­gát hamar. A Csíki utcai borlerakat felé köze­ledtünk, nem is óvatosan, hanem egy terepjáróval. A kapuban senki meg nem állít. Nosza, vérszemet kapunk, és hú­zódunk hátra, a belső udvarba. A hatal­mas tér tele ládahalmokkal, hordók­kal. Hátrafelé menet egy percig láttuk, amint az 52 éves Péter József er a me­leg kis szobában beszélget másik két férfival. Jellemző, hogy ő nem látott meg minket, pedig öten mentünk el az ajtaja előtt. Nyugodtan végigjárjuk az OCI , az ÍRVA lerakatát, nem zavart. Egy magánszorgalmú kutya fölvonul a túlsó udvarban, valami hajdani felelős­ségtudatból, de aztán elcsuklik ő is : — minek s kinek ugasson ? Azt­ vihettünk volna el, amit akartunk, de megeléged­tünk egy láda ecettel meg ugyanannyi bor vízzel. ..Csomagolás­ előtt a kollé­gámmal benéztünk az őrhöz. — Jóestét. Bukarestből jöttünk, a központból, szeretném­ szétnézni — így mi. Péter József­öt pillogtál, valószínű­leg a melegtől meg a sűrű cigaretta­füsttől piros szemekkel... Aztán folyik a beszélgetés, ami nagyon egyoldalú, mert mi kiküldöt­ti minőségünket ve­szélyben nem látva, csak kérdeztünk. Válaszolgat Bagoly Gyula is, a lerakat helyettes főnöke. Kikérdeztük ml­­őrt mindenről, csak éppen a házassági le­velét nem kértük, de azt hiszem, első szóra utána ment volna És senki egy árva szóval nem kérdezte meg, hogy tulajdonképpen miért is jöttünk, van e valami papírunk. — Tovább már egy­szerű : megjelenik Orbán őrnagy és Mátyás kapitány, akadozik a szó, a mentség, készül a ténymegállapítás : az őr nem teljesíti kötelességét. 1 -4, aj­tón kívül hatalmas kutya néz ránk bá­natosan. Legalább oly szelíd, mint az éjjeliőr, egyikük sem kérdez semmit. Még egyszer végignézünk a Péter Jó­zsef őrizetére bízott udvarokon, a lá­dák ezrein, és elgondolkozunk: legalább a zsúfoltabb helyekre tehetnének■ egy egy villanykörtéi, így a sötétben még kitöri lábát az éjjeli látogató. Egye­bet úgysem reszkíroz. — Mi is meglép­tettük a zsákmányt. KARRIERT CSINÁLUNK A kalanddal járó izgalmat lehűti a következtetés: itt a csillagokon kívül senki nem őrzi Péter József körzetében a százezres értékeket, melyek javarészt nyitott helyen vannak. — Lássuk, az út- és hídépítő vállalatnál mit tudunk keresni! —■ Előre mi megyünk, a kol­légával. Bálint László úr a kapuban fo­gad. Tizenegy óra. Fekete esőkabát raj­tunk, képünk csupa szigor, kezelünk, sietünk — magabiztosak vagyunk. — A minisztériumból jöttünk, szét akarunk nézni Önöknél, hogyan is áll­nak... Ki is a főnök maguknál ? Ja, na jó. — És mindezt felvállunk fölött, csak úgy hátradobtuk az ébernek, és mentünk egyenesen hátra az udvarba. Az őr azt sem kérdi — mi az, hogy azt sem ? ! — egyáltalán semmit sem kér­dez, csak jövöget mögöttünk. Lagymata­gon bólogat, miközben mi mindent meg­tapogatunk az udvarban, kifogásolunk, javasolunk, és csak azért nem nevetünk minisztériumi funkciónkon, mert érez­zük a helyzet valós komolyságát : tu­lajdonképpen mit keres itt ez az em­ber egyenruhában ? Azt is mondhatnák neki, hogy a bélyeggyűjtők központi da­lárdája küldött — akkor is szó nélkül engedne. — És amíg mi „ellenőrzünk", két társunk nyugodtan felkutatja a hi­vatali helyiségeket, elemelik a számoló­gépet. Ötnyi aktacsomó áll rendelkezé­sünkre, szabadon, kutathattak a fizeté­si kimutatások, adatok között. — Bálint László egy éve öt, ezer lejt kap ezért az államtól havonta, és cserében annyit nem tesz meg, hogy éjjel 11 órakor igazolványt kérjen két idegentől. Maga tudja, hogy ezek az emberek kik ? — kérdi az őrnagy. — Hát, azt mondták, hogy... a minisztériumból... És ezzel megnyugodott. Az általa őr­zött udvarhoz tartozik a szomszédos benzinlerakat, de azt lelakatolt kapu választja el tőle. A kérdésre, hogy hogyan érzi, ha kulcsa sincs a lakathoz, így vá­laszol : hát kívülről. FŐ A BIZALOM ! Az építkezési vállalat Csíki utcai é­­pületében mintha már vártak volna bennünket. Or a környéken sincs, elem­­lámpázunk, beszálltuk és matatunk az ablakok alatt. Az egyik nyitva van, nem is — , ablaküvege sincs, szabad a járás. Csak éppen létrát nem tettek ki a kedvünkön, használati utasítással. A sofőr bemászik, jár-kel odabenn, villa­nyokat gyújt, kutat — , otthonosan é­­rezheti magát benn vagy húsz percig, senki nem zavarja. Azt ad ki, amit a­­kar. S hogy innen se menjünk el üres kézzel, magunkkal viszünk egy irat csomót. Czippel László főkönyvelő ké­sőbbi bevallása szerint nagyon fontos iratokat tartalmazott. (Mi sem a jelen­léti naplót akartuk kiválasztani.) És ál­kulcsot sem vittünk, elöl volt, amit kaptunk, íme, a bizalom ! EGY LÁDA BOR Folytatjuk tovább ezt a furcsa játé­kot, és lassan meggyőződünk, hogy a k­örök egy csoportja — szerencsére kis csoportja — lehető legfelü­tetesebben látja el feladatát. Már nem is jelent számunkra meglepetést, hogy miniszté­riumi főtiszt­viselőknek kijáró figyel­mességgel kalauzol a zöldség- és gyü­mölcselosztó központ területén András Lajos 45 éves ör. S bár hetente, sőt naponta hívják fel a figyelmét neki is, társainak is, hogy mi a tennivaló, ha idegen hatol be —nemhogy hivatalos jo­gosítványainkat, de még személyazonos­sági igazolványunkat, sem kéri. (Kollé­gám régen lejárt vasúti bérletet készít elő erre az eshetőségre, de erre sem ke­rül sor egész éjszaka.) András Lajost nem menti az sem, hogy ezen az éj­jelen túlságosan nagy körzet jutott ne­ki, kollégája betegsége miatt. — Jövő­get ő is mellettünk, kikérdezzük et is, jött-e áru, s ha nem, mikor jön stb. És társaink ez alatt nyugodtan kiürít­hetnék az udvart. De megelégednek mutatóban egy láda borral. Aztán itt is záró jelenet : megjelennek a rendőrök, felelősségre vonják, mialatt minket, is­meretleneket magunkra hagy az udvar mélyében, hogy nyugodtan szerelhessük le a traktorok alkatrészeit... KIÉRT BOG A MANET ? A helyi kereskedelmi vállalat Olt ut­cai udvara zárt kapuval fogad éjjel 12 órakor. Kocsival hajthat be, aki ra­kodni akar. Vagy 150 láda étolaj áll az udvaron, bennebb ládákban száraz­­tészta és a többi. Szinte hihetetlen, hogy itt sem állít meg senki. Már dühösen keressük a b őrt, benézek egy nyitott kocsiba, hátha alszik, keressük az iro­dák körül — egyszerűen nincs. Az iro­dák bármelyik ajtaja percek alatt meg­nyílna a „szakmabeli“ előtt ... Aztán felbőg az udvaron hagyott Manet mo­torkerékpár, a kollégám kínozza, hát­ha erre előkerül valaki. Na nem ! Elszomorító, hogy beavatkozásunk itt is sikerrel járt. Súlyos tapasztalattal és két láda étolajjal távozunk. AZ ÉJJELIŐR FÖLHÁBORODIK A kályhagyárnál már otthonosan moz­gunk. Valahogy úgy érzem magam, mint az egymillió fontos banki, tulajdonosa. Minden m­inyílik előttem mert én a központból lőttem . A kályhagyárnál két csoportra ősziünk ki ki oda megy ahová akar­­ meg nem állít senki. De nem — itt végre, elakadunk a kollegá­val. Az éjjeliőr békésen alszik a meleg irodában elöl kocsikkal szállíthatnánk az értékes csempét, senki nem igazol. Bent azonban amint az egyik műhely lépcsőjén kapaszkodunk fölfelé, utá­nunk lépik Fetics János égető munkás a munkapad mellől — és megtörténik a csoda ezen az éjszakán : miután egyet­len hivatásos őr sem érdeklődött kilé­tünk iránt. Fetics János leigazol. Kikér­dez. Aztán megyünk tovább, míg meg­találjuk az őrt, aki alig tud magához térni álmából. De aztán életmagra kap, és fölháborodik : nem lehet minden éj­jel virrasztani! Hevesen igazolja magát, ahelyett, hogy bennünket igazolt volna. Körülötte dolgozik az éjjeli váltás, szerelők, égetők, gépészek végzik a munkát — Giizer Sándor éjjeliőr nem bírja az őrködést. Az út­ túlsó oldalán Csomós József kapus fogad, elég szívesen, nem kétel­kedik bennünk, pedig ezért fizetik. Be­járjuk az irodákat, a technikaiban a szekrény nyitva, kezünk ügyében min­den. Pár lépéssel arrébb a helyiipari válla­lat asztalosrészlegéhez érünk. Itt sem kell halkabban beszélnünk, senki sem figyel ránk. És míg a vállalat elnöke, meg a műhelyfőnök békésen alszik, mi nyugodtan lehozhatjuk a 100 lei értékű bútordarabot az emeletről. De hozhat­tunk volna egész garnitúrát is... Az ör pedig ü­l itt is a meleg szobában. Ő MEGÉREZTE .. . Éjjel fél háromkor megyünk be a ke­nyérgyár kapuján a kollégámmal. A kapusház üres, nyugodtan bemehetünk a csarnokba. Ott tárgyal egy ismeretlen férfival az ör. — Jó estét, jó estét, a főnököt keres­sük, a központból jöttünk, tésztát­ kell vinnünk ellenőrzésre. A kapus ránk mo­solyog, és enged dolgunkra. És — nagy megelégedésünkre — ugyanaz ismétlő­dik meg itt is, mint a kályhagyárnál: a kapus nem igazol,­­nem ez az öröm!) viszont az egyik munkás. Németh Fá­bián lepallja kezéről a lisztet, és meg­kérdi, kik vagyunk, mit akarunk. Tudo­másunkra hozza, hogy bizonyos megha­talmazások nélkül nem bocsáthat a ren­delkezésünkre anyagot. " A saját mun­kája mellen ,,túln­ormázik", végzi a ka­pus feladatát is... A későbbiek során Imre Sándor, a kapus diadalmasan mondja : megéreztem, hogy ellenőrök. Előre kérdezték, hol a főnök, és én ak­kor tudtam, hogy kontrolok — így ma­gyarázza a helyzetet a kapitánynak. — És ha magától megkérdik, hogy koz voltak ellenőrzésen, mit mond ? Imre Sándor újból megérezte, hogy — itt nincs mit menteni. 3 OCO CIGARETTA — Őrnagy elvtárs, itt már nem fog menni — mondom, és vonakodom átej­­téssel próbálkozni a cigarettagyárnál is. De aztán belemegyünk. Nyitjuk a kaput, az ör. Molnár Mi­hály szundít, de felriad. Magatartásunk a régi, paprikásak vagyunk és önérze­tesek, ráadásul leszidjuk az őrt, hogy mer aludni a szolgálatban, hátha vala­mi idegenek hatolnak be ? Maga ezt hogy képzeli ?! Ejnye, ejnye — így fedd­­jü­k. — Na, mi a minisztériumból va­gyunk, ellenőrzésen ... Áll riadtan a fiatalember, és egy árva szóval sem pró­bál igazolni. Talán örül, hogy ennyivel megúszta. — A belső feljárónál idősebb őr fogad, vigyázz ha vágja magát, és sza­lutálva üdvözöl, miközben fogalma sin■ ,­ hogy kik vagyunk. Vele már szó­ba sem állunk. (Pár perc múlva Orbán őrnagy kérdésére, hogy kik jöttek be, habozás nélkül rávágja : ellenőrök.) Háromezer cigarettát hozunk ki nagy csomagban a hónunk alatt. Az öreg en­gedi. Bízom a kapusban — mondotta később. (No, abban bízhatott.) Mond­juk a kapusnak, ellenőrzésre visszük (fél négy az óra). Molnár Mihály izzad, remeg a lába, mentegetőzik, hogy erre külön papír kell. Csak éppen bocsána­tot nem kér tőlünk, hogy ellenvetései is vannak. Negyedórás félszeg szabad hozás után idegen igazolványt nyúj­tunk neki. Ráismer a kapitányra, ijed­tében kibékül . . Ne folytassuk. * — Ennek az éjszakának a tapaszta­latai az örök felelőtlenségét, képzetlen­ségét, lagymatag voltát bizonyít­ják — mondja Orbán Lajos őrnagy. Az éjszakai Őrjárat preventív jellegű volt, ki sem használtunk minden lehe­tőséget arra, hogy messzemenően pró­bára tegyük az örök éberségét (volt i­lyen ?­ Viszont bizonyíték arra hogy ■szigorú ellenőrzés híján hová famíh­at a felelőtlenség . Érdekes megemlíteni a folytatást : a számológép eltűnését egy nappal később vették észre, akkor sem jelentették, a tetteseknek­ kellett visszavinniük. Az OCI. jelentette más­nap a hiányt, az ILF észre sem vette. Az asztalos műhelynél alig lehetett rá­vezetni az illetékeseket a hiányra. Le kell vonnunk a tanulságokat. Sem az örök felettesei, sem az illetékes vál­lalati vezetők nem veszik szigorúan az örök ellenőrzését. Sok esetben meg nem felelő emberekre bízzák a közvagyont. Sürgősen fel kell számolni ezt az álla­potot, mielőtt pénzben kellene mérnünk a hanyagság következményeit. Czegé Zoltán megyei TÜKÖR Sz. Aba — Kézdivásárhely . Levelét nem tudjuk közre adni, hiszen semmi olyan konkrétumot nem tartalmaz, ami indokolná ezt, s az írás maga nem több egy morfon­­dírozásnál az ellenőrök és az „ellenőrzöttek“ viszonyáról, er­kölcsi felelősségéről. Néhány újságcikkel vitatkozik, azon­ban tétele bizonyítására — „az ellenőrző, tehát, erkölcseiben felette kell álljon az ellenőr­zöttnek“ — nem hoz fel sem­milyen bizonyító anyagot. Ami pedig egyesek erkölcsi felsőbbrendűségét illeti má­sokkal szemben — hivatali vo­nalon biztosan —, úgy véljük, hogy ilyen tételeket felállíta­ni azt jelentheti, hogy a szo­cialista erkölcs nem mindany­nyiunkra egyformán érvényes. Hm .. Egyezzünk ki abban, hogy az ellenőrök és ellenőr­zöttek felelőssége — mindany­nyian egyik vagy másik vagy egyszerre mindkét kategóriába tartozunk — egyforma, egyen­lő. Vass Dénes — Sepsiszentgyörgy : „Negyedik éve dolgoznak az IGO munkásai a házamnál. Mindjárt két éve a szükséges 10 000 lejt is kifizettem a mun­kálatokért. Jelenleg annyira jutottak, hogy mindössze egy órai munkára lenne szükség, a mosdótartót kellene felszerel­niük és a csöveket összeköt­niük a fürdőszobában. Annak idején az volt a kifogás, hogy nincs mosdótartó, de három év alatt csak került valahon­nan. Hiába reklamáltam szó­ban és írásban, semmi ered­mény. Vajon mit lehetne ilyen esetben tenni ?“ Úgy látszik, az IGO felcsa­pott türelemgyárnak. De azért a kérdést mi is feltesszük : mi a véleménye minderről az IGO vezetőségének ? V. R. - Sepsiszentgyörgy : Azt javasoljuk, hogy minél hamarabb keresse fel munka­helye KISZ-titkárát, vagy pe­dig menjen el a városi KISZ bizottsághoz, ott pontos felvi­lágosítást tudnak adni ügyével kapcsolatosan. Egyébként ön annak a vállalatnak az alap­szervezetéhez tartozik, ahol dolgozik, és így természetesen a tagdíjat is ott kell fizetnie. ■■'re* ti iedvci |H| S—« ca* *tmi * ■ •14**26, rövid. ■ A vuti­a­l crickrattcnl. i frlcftre.il crd ^M crt U*.»cl II. évfv­, 1­94. szám

Next