Megyei Tükör, 1969. november (2. évfolyam, 98-102. szám)

1969-11-08 / 99. szám

Bardóc a megye legnagyobb egyesí­tett gazdasága. Több mint 1 100 család 5 418 hektár mezőgazdasági vall magáénak, amiből 2 263 területet hektár szántó, 1 140 hektár legelő, 1 930 hektár kaszáló és 85 hektár gyümölcsös. A közös vagyont számottevő állatlétszám gyarapítja. Közel 1 600 szarvasmarha, 700 sertés népesíti be az istállókat, és övék a megye termelőszövetkezeti juh­­létszámának 10 százaléka, 7 400 darab. Egy ilyen nagy kiterjedésű gazdaság igazgatása, ellenőrzése, összefogása nem egyszerű feladat, már csak azért sem, mert négy falut foglal magába : Bardóc, Olasztelek, Száldobos, Füle. Az érdekek egybehangolására széles látókörű, pár­tatlan, a szervezéshez, gazdálkodáshoz jó­ értő vezetőségre van szükség és fe­gyelmezett termelőszövetkezeti tagok­ra, akik a nagyüzemi gazdálkodásban rejlő előnyöket belátva, megértik, hogy „ki ki magának“ elvvel lehetetlen ered­ményeket elérni. Így lenne jó, de az a tény, hogy az utóbbi évek során Ben­dóé sok gondot okoz a megyei irányító szerveknek, arra enged következtetni, hogy mind a mindenkori vezetőtanács, mint a tagság részéről baj van a mun­kamódszerrel, a közös tulajdonnal és a munkával szembeni viszonnyal. Ilyen nagy méretek mellett a hibák is ki­­hangsúlyozottabbak, s különböző bizott­ságok arra keresik a választ, hogy ter­mészeti adottságainál fogva rossz a gazdaság, vagy csak rosszul vezetik. Folyó év elején vaskos iratcsomót hagy­tak maguk után a kiküldöttek, s most ősszel ismét egymást váltogatják a gazdaság udvarán az autók. A felsőbb szervek utasítása Október végén vagyunk. A hirtelen kerekedő őszi szél száműzött falevele­ket, csípős, hideg esőcseppeket kerget, és a székház ablaka előtt csupasz dió­fa birkózik az elmúlással. A Füle fe­­­^eletti hegytetőkön már megül a daru, de­­ az irodában még a kukorica és cukor­répa betakarításáról esik szó. Az első benyomás, a gazdaság központja után ítélve, nem kiábrándító. Új csűrkapu, színajtók, istállóajtók, új kerítés, a székház takarosán kifestve. Csak az egyik lóistálló ajtaja van sarkából kidobva, nem tudni milyen célból, s még mennyi ideig, a szín alatt pedig egy döglött ló lábai meredeznek. csürkapun hirdetés ! Fogatosok ! Hol­t nap nincsen erdőbe menés. A felsőbb szervek utasítása. A hirdetés kifüg­­gesztése nyilván tisztázza magát. Tőle mehetnének, de neki is vannak felsőbb szervei, akik nem nézik jó szemmel, ilyenkor betakarítás idején, ha elkódo­­rognak a fogatok. A szín alatti ló fo­gait mutogatva vigyorog, őt mindez nem érdekli, ő megtette a magáét. Más­különben Száldoboson március 17-én 94 nagyszekérből 60-at, 82 eketaligából 48- at, 47 forfiából 17-et kiselejteztek, mert a közös gazdaság megalapításakor gyenge állapotban voltak, s így mint­­egy 80 ezer lej névleges értéktől men­­tesült a leltár. Átdübörögtek a gépek­­­­ a lovakon, taligákon, s a bardóci szán­tó­vető most nem a szürke sörényébe kapaszkodik, hanem az U—650-es és 651-es traktorok kormány­kerekébe. Mégis eszembe jut a valahol látott ke­cses paripa-szobor, amelyiknek a ta­lapzatára azt írták : A leghűségesebb­­ bajtársnak — a lónak. És eléggé kor­szerűtlenül, de sajnáltam a valamilyen szervi bajban kimúlt, estére megnyú­zott „bajtársat“. A bardóci faluvégen juhsereg tallóz a zöldségesben. Kiderül, hogy a ká­posztavágás után otthagyott, értékte­len leveleken kívül betakarítatlan mu­­rok- és petrezselyemparcella is van ott, aminek nem használ az ilyen kiszedés előtti kezelés. — Valaki engedélyezte — védekezik a zöldségtermesztő brigádos. — Én nem akarok az irányító szer­vek ellen szólni — óvatoskodik a mezei brigádos, de a termelőszövetkezeti szö­vetség technikusa tud róla. Az illető jó szándékú utasítása a ta­gok háztáji kerthelyiségére vonatkozott, ahol még jócskán volt juhok által érté­kesíthető hulladék, amit éppen aznap kellett szántani. A juhász előnyösnek találta a félreértést, besurrant a ter­melőszövetkezeti zöldséges kertbe. El­végre­ az is kert. Ő így értette — hi­vatkozott a felsőbb szervekre — s en­­­nyi elég volt mindenkinek. Na, ha min­den utasítás ennyire nyakatekerten ér­kezik a végrehajtóhoz — s ez még po­fonegyszerű eset — akkor forgolódhat­nak a politikai és szakmai tanácsadók. „Itt a franc örökké t­esz meg" Ezt az épületes nyilatkozatot Tőkos Dávid MTSZ-elnök tette, Farkas Sán­dor községi pártbizottsági titkár kér­désére, aki az iránt érdeklődött, hogy miért cigarettázik annyit. És még azt is hozzátette, hogy ez év februárja óta — amióta megválasztották — 12 kilót fogyott. A megyei néptanács kiküldötte, aki éppen készült megünnepelni kéthóna­pos ott tartózkodását, a következőkben fogalmazta meg a véleményét. Egyet­len egy a baj. Ki mit foghat, azt vi­szi el, s az emberek — beleértve a vezetőt­a­nácsot is — se nem látnak, se nem­ hallanak. Egy fogatos a pokróc­ban 22 kilogramm csöves kukoricát e­­melt el, amit a szomszédnál helyezett letétbe. A cukorrépát gondosan zsák­ba rakva csórják el. (Meg is illeti ez a megkülönböztetett bánásmód, mert nagy becsben tartott ipari növény. Fél­szekérre való répa hevert bűnjelként a gazdaság udvarán, abból amit a szál­dobosiak a kertek végén becipeltek a csűrökbe.) Én mostanában az egyik mi­­licistával a közvagyon őrzésére szako­sítottam magamat, hát késő estig fi­gyeltük, ki viszi el a mezőről az egyik ilyen ideiglenesen eldugott zsákot. Köz­ben harangoztak estére, s hát ahogy el­hallgat a békés nyugalomra intő ha­rangszó, a cinteremből is suvadnak ki két tarisznya törökbúzával. Hát ha így állnak a dolgok, nézzük meg az írásos feljegyzéseket. Mennyit vettek észre az ilyen jellegű kihágások­ból az illetékesek. Az 1969. február 13-án tartott zárszámadó közgyűlés ellenőrző bizottsági beszámolójából: Mezei lopáson senkit meg nem fogtak — jelenti ki a befejező mondat. Más jellegű, még 1968- ban elkövetett mulasztásokról bősége­sen tudósítanak. Az olaszteleki Orot­­ván­y dűlőben 75 lakás rab tönkrement. Fülében 1ü ezer lej kárt vallottak a ké­sei lenbetakarítás miatt. Sok burgonya a földben maradt felületes begyűjtés és a késlekedő szállítás miatt elkerülhe­tetlen fagykárok következtében. A bi­zottság 170 ezer lejre becsülte a kárt. (Ez körülbelül 0,5 lej munkanaponként.) A tagság a szénagyűjtés alkalmával a száraz, jó szénát hazavitte, a nedveseb­bet a közösbe. Emiatt egy füles csűrben a lucerna jó része megpenészedett. Köz­ben megemlítik hogy olyanok is ka­száltak szénát, akik egyáltalán nem dolgoztak a gazdaságban. Summa sum­márum, az állatok egy részét szeké­ren vagy autón kellett kivinni a lege­lőre. Nem a távolság, hanem a gyen­geség miatt. Szóbeli tájékoztatások: Úszott a gyap­júból, a deszkából, a lenből (az utób­bi most van kivizsgálás alatt). Bizo­nyos tűzifatételeket háromszor vágtak ki, s mindannyiszor eltűntek, amíg végre megkapták az igénylők. 1962-ig Olaszteleken nem loptak, de most már felküzdötte magát az első helyre. 1964- ben öt hektár kukoricát úgy megdézs­máltak, hogy a más faluból érkező ka­­lákás brigád szeme kikerekedett. De hát verba volant scripta man­ent. Me­zei lopáson senkit meg nem fogtak, mondja a jegyzőkönyv. A jelek szerint csak akkor, ha kívülálló illetékes sze­mélyek nyúltak a dologba. Maguk elmennek, de mi maradunk A gazdaságok kebelében kesztyűs kéz­zel intézik az ilyen kényes kérdéseket, nehogy harag legyen belőle. A sokat hangoztatott mentség : maguk elmen­nek, de mi maradunk, s továbbra is egy közösségben kell éljünk. Az egyik faluban szólás-mondás járja : Ráfújta, mint Gircsi cigányra a szél a paplant. Az egyszeri cigány a nagyvásáron el­csente a szóban forgó takarót, s vállára véve iszkolt biztos helyre. Amikor a csendőr kérdőre vonta, azzal védeke­zett, hogy a szél fújta a hátára, s ha már így történt, ő le nem dobja. Ilyen ártatlanul fúj a szél a közösség vagyo­nából, hol ennek, hol annak a hátá­ra valamit. Ma nagyon nyilvánvaló az ügy, csak akkor lépnek közbe. Raktár­­bővítés alkalmával történt egy más vi­déki gazdaságban. Az ideiglenes desz­kafalon átbújva valaki ellopott egy zsák zabot s utána kiugrott a résen. Az első ember, aki a puha talajban megpillantotta a hatalmas lábnyomot, felkiáltott : ez nem lehet más, csak a nagypatájú Kelemen Tényleg ő volt. Sok faluban ilyenformán elanekdotáz­­nak a tény felett s nem is tekintik fő­benjáró bűnnek a közvagyon dézsmá­lását. Ennek igazolására évekkel ezelőtt egy éles eszű mezőőr a jelenlétemben tette fel a kérdést déli pihenő idején három tagnak : maga lopott-e a kö­zösből ? Válaszolt is mindenik nagyon őszintén, a maga vérmérséklete sze­rint. A kedélyes, vidám : amennyit bírtam. A csendes, alattomos : néha, néha. A komoly, megbízható: hát al­kalomadtán. És ha mindez megy a ma­ga útján, akadály nélkül, akkor elmér­gesedik, és a gazdaság létét veszélyez­tető katasztrofális méretekre nőheti ki magát. Aki elejét kellene vegye, az rit­kán lép porondra. A mezőőrök, a bí­ráskodási bizottságok (ott van az ide­vonatkozó törvény II. fejezetének II. részében a 16. szakasz), ellenőrző bi­zottság, vezetőtanács. Valamilyen mó­don a feltárt ügy egy ideig háborog, hullámzik, majd lassan gyűrűzve agyon­­hallgatásra ítéltetik. Esküdt uraimék és a dajkaságra szorult utódok Ezen a téren még mindig tanulhat­nánk régvolt faluvezetőktől. Lapozzuk fel az elsárgult Jegyzőkönyv lapjait egy kis falucska életéből. 1856. május 15 . Ide való özvegy V. Józsefné panaszolónak ugyanidevaló lakos B. Mári bépanaszolt ellen ... egy pántlika ellopása ügyében... legjobb tudat és lelkiösméret szerint követke­zendő végeztetett... B. Mári bepana­szolt köteles az ellopott pántlikát vis­­­sza adni, és elkövetett tényéért 24 órai fogház áristommal megbüntettetni ítél­tetett. 1852. március K­­i I. András Hosszú bérc nevű tilalmas erdőből hét szál bornát hozott ál úton, mely tényéért az elöljáróság elítélte 2 pengő forintokig, (egy jó arató búzaaratási napi bére 25 krajcár volt), melyet kézpénzül be is fizete. 1852. május 10 . Megbüntettetett B. Károly jegyző úr... 3 forintokig egy kendereskerti terhe cserefáért, amelyet a lábáról vágott, tűzre.. Vagyis a köztulajdon (birtokossági erdőkről van szó) dézsmálása nem nagyüzemtől kitermelt, sajátos vonás. Ennek régi, nem éppen haladó hagyo­mányai vannak. Csak a hajdani bíró, esküdtek és hűtősök nem hunytak sze­met, hanem odacsördítettek egy pánt­likáért, de oda a jegyző urnák is a jogtalan tűzifáért. S továbbra is egy faluban éltek vele. Akkor miért vál­tak el a vezet­­ő tanácsok, hogy a me­gyei kiküldöttek, a szakemberek intéz­zék ezt az önkormányzati jellegű funk­ciót ? Ha egyszer oda mertek állni a falu élére. Az is nagyot tévedne, aki ezek u­­tán arra a következtetésre lyukadna ki, hogy a jobb sorsra érdemes bardó­ci gazdaságot széthordták élelmes tagjai. 1969-re közel 16 millió lej össz­jövedelem betervezésére volt lehetősé­ge, amiből több mint 6 millió lej pénz­bevétel kellett volna hogy legyen. Nem sikerült megvalósítani, de ehhez csak kisebb mértékben járultak hozzá a fel­sorolt kihágások. (Folytatjuk) Tompa Ernő KORMOS­MENTI LATIFUNDIUM Felkészülés: Kétnapos felkészítőt tartott a megyei művelődés- és művészetügyi bizottság a városi és községi kultúrigazgatók, könyvtárosok részvételével. Első nap elemezték a kultúrotthonok nyári tevékeny­ségét, majd megtekintették Tömöry Péter, A pipacsok halála című színművét. A bemutató után közösen vitatták meg a darabot. Második nap a községi és városi művelődési élet irányítói, szervezői útmutatást kaptak a téli tevékeny­ség előkészítéséről. KISZ-választások. Az osztály-alapszervezeti válasz­tások után az iskolai KISZ-bizottságok is megtartot­ták az évi beszámoló gyűléseket. Elemezték a múlt évi tevékenységet, s kitűzték azokat a feladatokat, amelyeket ebben az iskolai évben kell megvalósíta­niuk. Reméljük, azok a szép tervek, amelyekkel ön­kéntes kézfelemeléssel mindenki egyetértett, nem maradnak csak a papíron, hanem a valóságban, a diákéletben éreztetik majd hatásukat. Kultúr­dopping. Igazán nem panaszkodhatnak a kultúrára éhes és szomjas sepsiszentgyörgyiek. Az utóbbi hetekben és napokban annyi előadás színhe­lye volt a színházterem, hogy még fejben tartani is sok. Hát kezdhetnek mindjárt a líceum ünnepségei­vel, ezután következett Varga Vilmos a Maszek bal­ladával, újra fellépett a marosvásárhelyi ének- és táncegyüttes, felkeresett a marosvásárhelyi színház román és magyar tagozata, egy bukaresti esztrád­­együttes, a nagyváradi színház magyar tagozata, és lehetne folytatni a sort azokkal, akik már jó előre bejelentették látogatásukat. Hagyományápolás. A baráti művelődési ház szín­játszó csoportja hagyományaihoz híven, új bemuta­tóval lépett a közönség elé. Ez alkalommal Kará­csony Benő Válás című háromfelvonásos drámáját vitték szik­re. Eddig hét helységben szerepeltek, min­denütt nagy sikerrel. A szereplők megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsük őket : Zakariás Attila, Bogdán Mária, Bede Antal, Szeles Imre, Deák Vil­ma, Kertész Gyula, Kertész Mária, Erzse Ilona, Da­­kó Gyöngyi. Egyébként a baráti művelődési háznak egy másik kezdeményezése is dicséretre méltó: a legjobb mű­kedvelőket­, a színjátszókat és a kamarakórus tag­jait egy bukaresti kirándulással ajándékozták meg. Verseny a javából. A megyei pionírtanács kelle­mes vasárnap délelőttöt szerzett azoknak, akik sze­retnek gyönyörködni a gyermekek ügyességében. Ó­­vodások, kis- és nagypionírok részvételével bicikli­­tricikli- és rollerversenyt rendeztek. A versenyláz, a biztatás természetesen innen sem hiányzott. A ve­télkedő megrendezéséért dicséret illeti a pionírtanács vezetőségét! Könnyűzene. Útnak indult a Saturn könnyűzene­­együttes. Egyelőre még csak a megye távolabbi hely­ségeit járja, reméljük azonban, hogy nemsokára Sepsiszentgyörgyre is ..eljut“. A zenekar tagjainak és az énekeseknek eltökélt szándéka, hogy itthon is meghódítják a közönséget. Bögözi Sándor 3 megyei TÜKÖR II. évfolyam 99. szám

Next