Megyei Tükör, 1969. november (2. évfolyam, 98-102. szám)

1969-11-08 / 99. szám

8 megyei TÜKÖR 3. A KRÉTA KÖRÜL 1. akiknek még mindig nem kezdődött meg az iskola BESZÉLGETÉS IZSÁK FERENCCEL, KOVÁSZNA MEGYE FŐTAN­FELÜGYELŐJÉVEL 2. most kell megoldást találni 3. levél szülőkhöz . A beiskolázás még most, az isko­lai év kezdete után eg­y hónappal is e­­gyik legnagyobb problémánk. Hogy mi­ért, azt két okozó körülménnyel ma­gyarázhatom. Az egyik az, hogy a tan­évkezdés utáni időszakban a tantestü­let és az állami szervek el voltak fog­lalva az őszi kampánnyal, a másik, az általános iskola IX osztályának a be­indítása.­­ A beiskolázatlan tanulók száma megyeszerte még most is nagy. Mit tet­tek, hogy ezen okok ellenére, mégis javulást mutasson ez a helyzet? — Szeptember 1­5-án pontosan fel­mértük a meg nem jelent tanulók szá­mát. 1600 tanuló hiányzott a 24 386-ból. Azóta a meggyőző munka, az őszi me­zőgazdasági munkák befejeződése foly­tán ez­­ a szám T­40-re csökkent. — Még ez a szám is nagyon nagy. Hogy lehetne javítani a helyzeten ? — Több probléma merül fel a tanu­lók beiskoláztatásával. Egyes szülők még a­ mai napig is szívesebben alkal­maztatják az iskolaköteles gyermekeket mezőgazdasági munkára, minthogy el­küldjük az iskolába. Ugyanakkor cigány családok gyerekeit meg sem le­­­het találni,­­mert munkára viszik ma­gukkal a szülők, sokszor az ország e­­gészen más sarkába. Ezeknek tartózko­dási helyét legtöbbször még a milícia szervei sem tudják. Ezek olyan objek­tív akadályt gördítenek a beiskolázta­tás folyamata elé, mely a községi szer­vek hatáskörén kívül esik. — Ezen ki­­n­t azonban bizonyosan léteznek olyan körülmények is, melyek megoldhatók. — El kell mondanom, hogy bar megyei tanfelügyelőség az elmúlt idő­­­szakban legfontosabb feladatának te­kintette a beiskolázást, akadtak olyan tantestületek, melyek elhanyagolták ezt a tevékenységet. Nem osztották be, csak a tanfelügyelőség konkrét közbelépésé­re, családok szerint a tanítókat, taná­rokat, nem vették legtöbb helyen igény­be a szülői bizottságok, a néptanácsi képviselők segítségét. így történt meg, hogy egyes helyeken (például Bárkány­­ban), a meggyőző munkát végző tan­ügyi kádert sértésekkel, kiutasítással illették. — Úgy tudom, a múlt évtől törvény áll a néptanácsok rendelkezésére, mel­­­lyel büntetés terhe mellett, jobb belá­tásra bírhatják a szülőket. — Igen. A 259- 1908 rendelkezés ki­mondja, hogy pénzbírságot kell kiróni azokra a szülőkre, akik nem engedik iskolába gyerekeiket. A probléma ott kezdődik­, hogy bár létezik ez a rendel­kezés, a községi néptanácsok nem min­dig járnak el ennek értelmében. Annak ellenére, hogy az iskolaigazgatók lead­ják a jegyzőkönyveket, a végrehajtás késik. — Például melyik községben ? — Gelencén (ahol jelenleg 33 beisko­lázásán fiatal van), Baróton (21 beis­­kolázatlan tanuló), Vargyason, Bodokon (23 beiskolázásán), Dobok­ón (24 beis­kolázásán), Zágonban (46 beiskolázat­­lan) — ahol a tavaly sem alkalmazták a törvényt —, Szitabodzán (26 beisko­ Lejegyezte : Kerestély Ferenc Sylvester Lajos Sebestyén Árpád lárásán), Sárkányban és környékén (44 beiskolázásán). Mi elsősorban a meggyőzés hívei vagyunk. A fenti ren­delkezés is kimondja, hogy először fel­szólítással kell a szülők figyelmét fel­hívni, de ha így sem lehet jobb belá­tásra bírni őket, akkor alkalmazni kell a törvényt, mert ez végső soron köte­lesség. — Mondotta, hogy a megye területén létrehozott IX. osztályok veszélyben vannak, éppen azért, mert a nyilván­tartott és ebbe az osztályba köteles gyermekek közül sokan nem járnak iskolába.­­ A megyében 18 ilyen osztályt lé­tesítettünk. A városokban s ott, ahol a meggyőző munka megértésre talált, meg is valósítottuk az új osztályokat. Volt olyan hely is, ahol több osztályt kellett alapítani a tervezettnél (pl. Kéz­­divásárhelyen). Legtöbb helyen azon­ban nem lehet a minimális létszámot sem biztosítani (Gelencén, Bárkányban, Bodokon, Málnáson, a zágoni román tagozaton). Ebben hibásak azok a vál­lalatvezetők is, akik az iskolaköteles gyermekeket alkalmazzák, s nemkülön­ben azok, akik nem tulajdonítanak kel­lő fontosságot a­z osztályos általános oktatás bevezetése egész országunk é­­letét, jövendőjét befolyásoló jelentősé­gének. Mert önzetlen, meggyőző mun­kával, felelősséggel, s nem utolsósor­ban a törvények alkalmazásával meg lehet — és meg is kell — szüntetniük ezt az áldatlan állapotot. Hogy mennyi­re függ a beiskolázás eredménye a tan­testülettől, a községi párt- és állami szervek munkájától, azt példával bizo­nyítanám. A tavaly a hatéves gyerme­kek beiskoláztatásakor szerzett tapasz­talatok oda vezettek, hogy az idén 1300 hatéves gyerek iratkozott be az első osz­tályba, s csupán azok maradtak ki, a­­kik fejletlenségük miatt nem bizonyul­tak még alkalmasnak az iskolai okta­tásra. Alig hiszem, hogy akadna olyan sz il­lő, aki nem szeretné, hogy gyermeké­ből talpraesett, becsületes, munkáját o­­daadással, helytállással végző ember váljék. Nyivánvaló hogy a fejlődéssel, az előrehaladással együtt jár a gyer­mekkel ,annak munkájával, magatar­tásával szemben támasztott követelmé­nyek növekedése. E követelmény men­­­nyiségileg és minőségileg is több. Töb­bet és jobban kell tudjon a tanuló azért mert csak úgy biztosíthatja ma­gának a továbbjutást. És ezt szeretne minden szü­lő. Sajnos nagyon sok szülő csak a kí­vánsággal marad Egy Ková­szna megyei község általá­nos iskolájában tanítok 3 éve. Az elmél­­kedők „törzséhez“ tartozom, ennyi ide­je figyelem és rágódom azon . miért vált iskolánkban általános jelenséggé a NEM TANULÁS ? Számtalan gondo­lat, érv felsorakozik agyamban. Egy o­­kot keresni nem lehet. Mégis egynél megállok. Keresgéljük otthon­­ a csa­ládban. Egy bizonyos. A tanulók általában nem tanulnak. Csak az osztályomban 80 százaléka a tanulóknak nem tesz e­­leget elemi kötelességének. A szülők ezt jól tudják, és mégsem próbálnak segíteni saját gyerekükön. Nemtörő­dömség ez? Túlságosan elfoglaltak len­nének ? Nincsenek tisztában azzal, hogy mit eredményez e szomorú jelenség? Ismeretes dolog az a felfogás: „Nem értem­ azt, amit a mai gyerek tanul. N­ezzeg. az én koromban ... így volt, meg úgy volt. Nem, kedves szülök. Nem ez a baj. Akkor, am­ikor fiatalon egybe kelt­etek, és gyermeknek adtatok életet, úgy gon­doltátok, hogy egész életeteket neki szentelitek. Csak nem így történt. A gyermek felnőtt, ifjúvá serdült, és észre sem vettétek Nem tudjátok, hogy mit cselekszik az iskolában, hol tartózkodik (ez már ritkább) délutánonként, mivel tölti szabad idejét, hogy egyáltalán mi játszódik le zsenge lelkében. Legtöbben egyszerűen nem vesztek tudomást ró­luk. Nem panasz ez, nem vád és nem vádirat. Tényállás ez, kedves szülők. Mit tegyetek? Vegyétek esténként azt a fáradtsá­got, hogy elveszitek kezükből a köny­vet, hiszen olvasni tudtok. Egykori, jó tanítótok megtanított rá. Ki tudjátok i­tt kérdezni a leckét. Nem értitek a matematikát ? Nem is kéri azt senki tőletek. De miért nem tanácsoljátok neki: „Menj, kisfiam, a tanár elvtárs egész biztosan megmagyarázza“. Vagy : Nem ismeritek gyermeketek napi programját ? Nem kerül sok idő­be, ha leültök melléje és megbeszé­litek. Nem fogad szót a gyerek ? Nehézsé­gek vannak és lesznek mindig. Szok­tassátok ehhez Jancsikát meg Jolánkát. Adjatok munkát nekik, olyat, amihez erőfeszítés kell. De „ne essetek a ló másik oldalára“, ne legyetek annyira anyagiasak, hogy a tanulás másodren­dűvé váljon a gyermek szemében, sem a Ti szemetekben. Sokszor mondogat­játok : „Minden: megadtam neki, és mégis...“ Hát igen, épp az a baj, hogy MINDENT megadtatok Nincs idő? Mondtam már — sajnál­játok magatoktól azt az időt, amit rá­fordíthattok. Valamivel később feküsz­­tek le. Vasárnap délutánonként vegyék­tek fel az ünneplőt, gyertek el az is­kolába — szülői értekezletre. Ott sok mindent meg lehet tárgyalni — együt­tesen, közös erővel , közben a fáradt test is megpihen. Tudjátok mindezt enélkül is ? Jó. Akkor eszerint cselekedjetek. Tanügyiektől hallom, újságokból olvasom : drákói szi­gort követelnek az állomáshelyükön nem jelentkező új ta­­nárabszolvensekkel szemben. Az érvek közismertek. A szak­­emberhiány következménye az alacsony színvonalú oktatás és végső soron, bizonyos szülői elképzelések ellenére a tanít­vány „alacsony színvonalú" társadalmi érvényesülése. Csep­pet­ sem csodálkozom tehát, ha az oklevél nélküli helyettese­ket pedagógiai munkára idomítható igazgatók, a gyermekeik sorsáért aggódó szülők fegyelmet, s ha úgy tetszik, „áldoza­tot"­ követelnek a falura helyezett és mégis nagyvárosi tan­felügyelőségeknél helyettesítésért kilincselő új abszolvensek­­től. Lehet, a törvény szigorával kell rendet teremteni ebben az ügyben is. Engem azonban egyéb is aggaszt. Statisztikai adatokkal, konkrét nevekkel szolgálhatnék, hogy az új tanárabszolvens hiába lapozgatja az Oktatásügyi Minisztérium hivatalos köz­lönyét, amikor a leendő munkahelyét választja, hiába térne vissza a szülőfalujába , nincs hely. Pedig emlékszik rá, leg­­alább féltucatnyi szakember hiányzik az áhított iskolától. Tanítói oklevéllel tanítanak az V—IX. osztályban. Persze, ennek ellenére, sokan megfelelő szakmai kompetenciával De mégis ... Valamikor, az ötvenes évek elején és derekán szükség­megoldások alakították ezt a helyzetet. Nem volt elég tanár. Hány esetet ismerek, amikor kérni kellett az alsótagozatia­­kat : vállalják valamelyik második ciklusi tantárgyat. Át­menetileg : egy-két évre. És — vallattak. S közben az alsó­­tagozati állásokat feltöltötték oklevelesekkel, s ok — fenn­reked­tek. Egyetlen megoldás lett volna, és lenne: „mezcizver", látogatás nélkül végezni a főiskolát. Több tízen ezt a meg­oldást választották. Több százan a régi oklevéllel maradtak. Persze, így kényelmesebb. Nem leányálom harminc- vagy negyvenéves fejjel éjszakákat, vakációkat, anyagiakat áldoz­ni, újra iskolásként biflázni. Azt is tudom, nemcsak szub­jektív okok miatt nem folytatták tanulmányaikat. Családi, iskolai körülmények, a főiskolai levelező tagozatok gyakori átszervezése, a szakok nem megfelelő társítása és így tovább, megannyi akadály lehetett. De a végeredmény egyértelmű : Kovászna megyében több mint háromszázan tanítanak taní­tói oklevéllel az V—IX. osztályban. Jövőben már a tizedik osztályban is. Ha valakit érdekel, ki lehet számítani az át­lagos életkorukat, s ebből arra is lehet következtetni, hogy tizenöt, húsz vagy akár huszonöt esztendő múlva is a tan­ügyben lesznek. Néhányan „menetközben“ szakképesítésük­nek megfelelő munkakörbe, tehát alsó tagozatra kerülnek. Több százan —nem. Nem lesz hely az I—IV. osztályban. Ma­radnak tehát helyettes tanárok az V—X.-ben, évenként új és új tantárgyakkal próbálkoznak, mert, ugyebár, ha szak­ember érkezik, az csak a szakját taníthatja. A helyettes azt, ami éppen marad. Ma természetrajzot, a jövő évben esetleg irodalmat, matematikát, idegen nyelvet vagy.. . minek so­roljam ? Egy bizonyos : most kellene megoldást keresnünk. Nemcsak az iskolát választó új tanárabszolvensek bosszúsá­ga miatt Inkább a tanügy, az oktatási folyamat sokat em­legetett modernizálása, a következő generációk értelme, tár­sadalmi hasznossága miatt. Hogy hogyan ? Régi és új re­ceptek szerint : levelezni, „mezeizni“, tanulni, az iskolai és társadalmi munka elosztásánál ezekre az emberekre külön­leges tekintettel lenni, a továbbképzés körül megfelelő han­gulatot teremteni. S persze, szükség esetén, a hároméves pe­dagógiai főiskolák levelező tagozatain a szakokat úgy társí­tani, hogy ez az út az ötvenes évek tanítóabszolvensei szá­mára is járható legyen.O99 II. évfolyam 99. szám

Next