Megyei Tükör, 1969. november (2. évfolyam, 98-102. szám)
1969-11-08 / 99. szám
8 megyei TÜKÖR 3. A KRÉTA KÖRÜL 1. akiknek még mindig nem kezdődött meg az iskola BESZÉLGETÉS IZSÁK FERENCCEL, KOVÁSZNA MEGYE FŐTANFELÜGYELŐJÉVEL 2. most kell megoldást találni 3. levél szülőkhöz . A beiskolázás még most, az iskolai év kezdete után egy hónappal is egyik legnagyobb problémánk. Hogy miért, azt két okozó körülménnyel magyarázhatom. Az egyik az, hogy a tanévkezdés utáni időszakban a tantestület és az állami szervek el voltak foglalva az őszi kampánnyal, a másik, az általános iskola IX osztályának a beindítása. A beiskolázatlan tanulók száma megyeszerte még most is nagy. Mit tettek, hogy ezen okok ellenére, mégis javulást mutasson ez a helyzet? — Szeptember 15-án pontosan felmértük a meg nem jelent tanulók számát. 1600 tanuló hiányzott a 24 386-ból. Azóta a meggyőző munka, az őszi mezőgazdasági munkák befejeződése folytán ez a szám T40-re csökkent. — Még ez a szám is nagyon nagy. Hogy lehetne javítani a helyzeten ? — Több probléma merül fel a tanulók beiskoláztatásával. Egyes szülők még a mai napig is szívesebben alkalmaztatják az iskolaköteles gyermekeket mezőgazdasági munkára, minthogy elküldjük az iskolába. Ugyanakkor cigány családok gyerekeit meg sem lehet találni,mert munkára viszik magukkal a szülők, sokszor az ország egészen más sarkába. Ezeknek tartózkodási helyét legtöbbször még a milícia szervei sem tudják. Ezek olyan objektív akadályt gördítenek a beiskoláztatás folyamata elé, mely a községi szervek hatáskörén kívül esik. — Ezen kint azonban bizonyosan léteznek olyan körülmények is, melyek megoldhatók. — El kell mondanom, hogy bar megyei tanfelügyelőség az elmúlt időszakban legfontosabb feladatának tekintette a beiskolázást, akadtak olyan tantestületek, melyek elhanyagolták ezt a tevékenységet. Nem osztották be, csak a tanfelügyelőség konkrét közbelépésére, családok szerint a tanítókat, tanárokat, nem vették legtöbb helyen igénybe a szülői bizottságok, a néptanácsi képviselők segítségét. így történt meg, hogy egyes helyeken (például Bárkányban), a meggyőző munkát végző tanügyi kádert sértésekkel, kiutasítással illették. — Úgy tudom, a múlt évtől törvény áll a néptanácsok rendelkezésére, mellyel büntetés terhe mellett, jobb belátásra bírhatják a szülőket. — Igen. A 259- 1908 rendelkezés kimondja, hogy pénzbírságot kell kiróni azokra a szülőkre, akik nem engedik iskolába gyerekeiket. A probléma ott kezdődik, hogy bár létezik ez a rendelkezés, a községi néptanácsok nem mindig járnak el ennek értelmében. Annak ellenére, hogy az iskolaigazgatók leadják a jegyzőkönyveket, a végrehajtás késik. — Például melyik községben ? — Gelencén (ahol jelenleg 33 beiskolázásán fiatal van), Baróton (21 beiskolázatlan tanuló), Vargyason, Bodokon (23 beiskolázásán), Dobokón (24 beiskolázásán), Zágonban (46 beiskolázatlan) — ahol a tavaly sem alkalmazták a törvényt —, Szitabodzán (26 beisko Lejegyezte : Kerestély Ferenc Sylvester Lajos Sebestyén Árpád lárásán), Sárkányban és környékén (44 beiskolázásán). Mi elsősorban a meggyőzés hívei vagyunk. A fenti rendelkezés is kimondja, hogy először felszólítással kell a szülők figyelmét felhívni, de ha így sem lehet jobb belátásra bírni őket, akkor alkalmazni kell a törvényt, mert ez végső soron kötelesség. — Mondotta, hogy a megye területén létrehozott IX. osztályok veszélyben vannak, éppen azért, mert a nyilvántartott és ebbe az osztályba köteles gyermekek közül sokan nem járnak iskolába. A megyében 18 ilyen osztályt létesítettünk. A városokban s ott, ahol a meggyőző munka megértésre talált, meg is valósítottuk az új osztályokat. Volt olyan hely is, ahol több osztályt kellett alapítani a tervezettnél (pl. Kézdivásárhelyen). Legtöbb helyen azonban nem lehet a minimális létszámot sem biztosítani (Gelencén, Bárkányban, Bodokon, Málnáson, a zágoni román tagozaton). Ebben hibásak azok a vállalatvezetők is, akik az iskolaköteles gyermekeket alkalmazzák, s nemkülönben azok, akik nem tulajdonítanak kellő fontosságot az osztályos általános oktatás bevezetése egész országunk életét, jövendőjét befolyásoló jelentőségének. Mert önzetlen, meggyőző munkával, felelősséggel, s nem utolsósorban a törvények alkalmazásával meg lehet — és meg is kell — szüntetniük ezt az áldatlan állapotot. Hogy mennyire függ a beiskolázás eredménye a tantestülettől, a községi párt- és állami szervek munkájától, azt példával bizonyítanám. A tavaly a hatéves gyermekek beiskoláztatásakor szerzett tapasztalatok oda vezettek, hogy az idén 1300 hatéves gyerek iratkozott be az első osztályba, s csupán azok maradtak ki, akik fejletlenségük miatt nem bizonyultak még alkalmasnak az iskolai oktatásra. Alig hiszem, hogy akadna olyan sz illő, aki nem szeretné, hogy gyermekéből talpraesett, becsületes, munkáját odaadással, helytállással végző ember váljék. Nyivánvaló hogy a fejlődéssel, az előrehaladással együtt jár a gyermekkel ,annak munkájával, magatartásával szemben támasztott követelmények növekedése. E követelmény mennyiségileg és minőségileg is több. Többet és jobban kell tudjon a tanuló azért mert csak úgy biztosíthatja magának a továbbjutást. És ezt szeretne minden szülő. Sajnos nagyon sok szülő csak a kívánsággal marad Egy Kovászna megyei község általános iskolájában tanítok 3 éve. Az elmélkedők „törzséhez“ tartozom, ennyi ideje figyelem és rágódom azon . miért vált iskolánkban általános jelenséggé a NEM TANULÁS ? Számtalan gondolat, érv felsorakozik agyamban. Egy okot keresni nem lehet. Mégis egynél megállok. Keresgéljük otthon a családban. Egy bizonyos. A tanulók általában nem tanulnak. Csak az osztályomban 80 százaléka a tanulóknak nem tesz eleget elemi kötelességének. A szülők ezt jól tudják, és mégsem próbálnak segíteni saját gyerekükön. Nemtörődömség ez? Túlságosan elfoglaltak lennének ? Nincsenek tisztában azzal, hogy mit eredményez e szomorú jelenség? Ismeretes dolog az a felfogás: „Nem értem azt, amit a mai gyerek tanul. Nezzeg. az én koromban ... így volt, meg úgy volt. Nem, kedves szülök. Nem ez a baj. Akkor, amikor fiatalon egybe keltetek, és gyermeknek adtatok életet, úgy gondoltátok, hogy egész életeteket neki szentelitek. Csak nem így történt. A gyermek felnőtt, ifjúvá serdült, és észre sem vettétek Nem tudjátok, hogy mit cselekszik az iskolában, hol tartózkodik (ez már ritkább) délutánonként, mivel tölti szabad idejét, hogy egyáltalán mi játszódik le zsenge lelkében. Legtöbben egyszerűen nem vesztek tudomást róluk. Nem panasz ez, nem vád és nem vádirat. Tényállás ez, kedves szülők. Mit tegyetek? Vegyétek esténként azt a fáradtságot, hogy elveszitek kezükből a könyvet, hiszen olvasni tudtok. Egykori, jó tanítótok megtanított rá. Ki tudjátok itt kérdezni a leckét. Nem értitek a matematikát ? Nem is kéri azt senki tőletek. De miért nem tanácsoljátok neki: „Menj, kisfiam, a tanár elvtárs egész biztosan megmagyarázza“. Vagy : Nem ismeritek gyermeketek napi programját ? Nem kerül sok időbe, ha leültök melléje és megbeszélitek. Nem fogad szót a gyerek ? Nehézségek vannak és lesznek mindig. Szoktassátok ehhez Jancsikát meg Jolánkát. Adjatok munkát nekik, olyat, amihez erőfeszítés kell. De „ne essetek a ló másik oldalára“, ne legyetek annyira anyagiasak, hogy a tanulás másodrendűvé váljon a gyermek szemében, sem a Ti szemetekben. Sokszor mondogatjátok : „Minden: megadtam neki, és mégis...“ Hát igen, épp az a baj, hogy MINDENT megadtatok Nincs idő? Mondtam már — sajnáljátok magatoktól azt az időt, amit ráfordíthattok. Valamivel később feküsztek le. Vasárnap délutánonként vegyéktek fel az ünneplőt, gyertek el az iskolába — szülői értekezletre. Ott sok mindent meg lehet tárgyalni — együttesen, közös erővel , közben a fáradt test is megpihen. Tudjátok mindezt enélkül is ? Jó. Akkor eszerint cselekedjetek. Tanügyiektől hallom, újságokból olvasom : drákói szigort követelnek az állomáshelyükön nem jelentkező új tanárabszolvensekkel szemben. Az érvek közismertek. A szakemberhiány következménye az alacsony színvonalú oktatás és végső soron, bizonyos szülői elképzelések ellenére a tanítvány „alacsony színvonalú" társadalmi érvényesülése. Cseppet sem csodálkozom tehát, ha az oklevél nélküli helyetteseket pedagógiai munkára idomítható igazgatók, a gyermekeik sorsáért aggódó szülők fegyelmet, s ha úgy tetszik, „áldozatot" követelnek a falura helyezett és mégis nagyvárosi tanfelügyelőségeknél helyettesítésért kilincselő új abszolvensektől. Lehet, a törvény szigorával kell rendet teremteni ebben az ügyben is. Engem azonban egyéb is aggaszt. Statisztikai adatokkal, konkrét nevekkel szolgálhatnék, hogy az új tanárabszolvens hiába lapozgatja az Oktatásügyi Minisztérium hivatalos közlönyét, amikor a leendő munkahelyét választja, hiába térne vissza a szülőfalujába , nincs hely. Pedig emlékszik rá, legalább féltucatnyi szakember hiányzik az áhított iskolától. Tanítói oklevéllel tanítanak az V—IX. osztályban. Persze, ennek ellenére, sokan megfelelő szakmai kompetenciával De mégis ... Valamikor, az ötvenes évek elején és derekán szükségmegoldások alakították ezt a helyzetet. Nem volt elég tanár. Hány esetet ismerek, amikor kérni kellett az alsótagozatiakat : vállalják valamelyik második ciklusi tantárgyat. Átmenetileg : egy-két évre. És — vallattak. S közben az alsótagozati állásokat feltöltötték oklevelesekkel, s ok — fennrekedtek. Egyetlen megoldás lett volna, és lenne: „mezcizver", látogatás nélkül végezni a főiskolát. Több tízen ezt a megoldást választották. Több százan a régi oklevéllel maradtak. Persze, így kényelmesebb. Nem leányálom harminc- vagy negyvenéves fejjel éjszakákat, vakációkat, anyagiakat áldozni, újra iskolásként biflázni. Azt is tudom, nemcsak szubjektív okok miatt nem folytatták tanulmányaikat. Családi, iskolai körülmények, a főiskolai levelező tagozatok gyakori átszervezése, a szakok nem megfelelő társítása és így tovább, megannyi akadály lehetett. De a végeredmény egyértelmű : Kovászna megyében több mint háromszázan tanítanak tanítói oklevéllel az V—IX. osztályban. Jövőben már a tizedik osztályban is. Ha valakit érdekel, ki lehet számítani az átlagos életkorukat, s ebből arra is lehet következtetni, hogy tizenöt, húsz vagy akár huszonöt esztendő múlva is a tanügyben lesznek. Néhányan „menetközben“ szakképesítésüknek megfelelő munkakörbe, tehát alsó tagozatra kerülnek. Több százan —nem. Nem lesz hely az I—IV. osztályban. Maradnak tehát helyettes tanárok az V—X.-ben, évenként új és új tantárgyakkal próbálkoznak, mert, ugyebár, ha szakember érkezik, az csak a szakját taníthatja. A helyettes azt, ami éppen marad. Ma természetrajzot, a jövő évben esetleg irodalmat, matematikát, idegen nyelvet vagy.. . minek soroljam ? Egy bizonyos : most kellene megoldást keresnünk. Nemcsak az iskolát választó új tanárabszolvensek bosszúsága miatt Inkább a tanügy, az oktatási folyamat sokat emlegetett modernizálása, a következő generációk értelme, társadalmi hasznossága miatt. Hogy hogyan ? Régi és új receptek szerint : levelezni, „mezeizni“, tanulni, az iskolai és társadalmi munka elosztásánál ezekre az emberekre különleges tekintettel lenni, a továbbképzés körül megfelelő hangulatot teremteni. S persze, szükség esetén, a hároméves pedagógiai főiskolák levelező tagozatain a szakokat úgy társítani, hogy ez az út az ötvenes évek tanítóabszolvensei számára is járható legyen.O99 II. évfolyam 99. szám