Megyei Tükör, 1969. december (2. évfolyam, 103-107. szám)
1969-12-06 / 103. szám
rihAa eiKxuOTA«iAi. owresttkjBT-««I TÜKOR AZ RKP KOVASZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI NEPTANÁCS LAPJA 1969. DECEMBER 6., SZOMBAT ARA 50 BAMI II. ÉVFOLYAM 103. SZÁM AZ IGAZGATÓI BIZOTTSÁGOK TEVÉKENYSÉGÉRŐL Pártunk politikája következetesen a kollektív vezetés és a személyi felelősség elvének szerez érvényt a gazdasági élet minden területén. Másfél évvel ezelőtt gazdasági életünk reális igényeinek megfelelően alakultak meg az igazgatói bizottságok — a vállalati vezetés kollektív fórumai. A vezetés formájának átalakítása . vállalatok vezetői kervnek kiszélesítését, a felelősség elmélyítését célozta. Mis- fél év alatt valamennyi vállalat igazgatói bizottságának ki kellett alakítania — az iparág sajátosságainak megfelelően — munkastílusát, tevékenységének sajátos jegyeit, melyek lehetővé teszik, hogy eleget tegyenek a rájuk háruló feladatoknak. A megyei pártbizottság gazdasági komissziója egy ilyen irányú felmérés során azt tapasztalta, hogy a Kovászna megyei vállalatok igazgatói bizottságainak nagy többségében sikerült a vállalatot érintő, alapvetően fontos kérdésekben megfelelő módon eljárniuk, sikerült a vállalat sajátosságainak megfelelő munkastílust kialakítaniuk. Másfél év alatt sikerült a vállalat gazdasági tevékenységén javítaniuk. egy egész sor hatásos technikai és szervezési intéz Tőke Ferenc, a megyei pártbizottság aktivistája (Folytatása a 4. oldalon) nevess, fiam! December. Akár hóval, akár anélkül, de megérkezett. A kereskedelmi szakemberek kalendáriumában „Ajándékozás Hónapja" néven szerepel. Ilyenkor összeülnek a felnőttek, és elhatározzák, hogy gyermekvárost építenek. Valaki jegyzőkönyvet vezet, valaki felkiált, hogy nekem nincs gyermekem, hagyjanak fiékében, valaki megjegyzi, hogy nincsen pénz, és valakik bólogatnak. Aztán az utolsó két nap előrángatunk valahonnan egy alig használt lemez-Milarlást vagy Télapót - , mindenki úgy nevezheti, ahogy akarja feltámogatjuk a tavalyról megmaradt vártainkat. Az egyik fa tövébe odaúszik egy hattyú, a másik mellett kihasasodik egy piroskalapos gomba, ezek közé beássuk a télilát, és megnyugszunk. Hadd örüljenek az apróságok. Gyerekdolog, nem vesszük komolyan. Pedig úgy mondják a gyermeklélektan szakértői, hogy a játék a gyermekkor leglényegesebb megnyilvánulása, legnagyobb örömeinek forrása, életfontosságú, elemi jog. Még azt is hozzáteszik, hogy a gyermek egyszerű életörömét a magunk számára nagy és tiszta ajándéknak érezhetjük. Vajon, mi maradhatott a múlt évi gyermekvárosból életre szóló élmény ? Azt hiszem, nem több, mint egy kirakat megtekinése után. Gondolom, bármelyik képzőlőerővel rendelkező felnőtt sok ötlettel szolgálhat. És most álmodozzunk ... A szerepjátékok feltétlen sikert aratnának. Színes, sújtásos ruhában, játékfegyverekkel őrjárat kerüli a várat, a felnőtt, jelmezes, óriásbajuszú strázsamester vezetésével, és minden rendetlenkedőt bekísér az. őrszobába. A várfalon, az ágyú mellett ott sétál az őrszem, és időnként elkiáltja a jelszót. Tízpercenként váltás. Az űrhajó nem egy nagyra sikerült puskagolyó-utánzat, hanem akkora. hogy befér két gyerek és télapó. A műszerfalon téngleg fogantyú és gomb. Ha nyomkodjuk azokat vagy huzigáljuk, különböző ,sziliíi lámpák villognak, és zug valami. Közben a kémlelő ablakon csillagok látszanak, s akár az öreg Föld. Miért ne ? Aztán kilépünk egy másik ajtón, a pár négyzetméteres homokból és fűrészporból készült holdbéli lajba, s úgy totyogunk a fehér műanyag ruhában, hogy Armstrong is megirigyelhetné. A lötyögős úr ruha nem háromszázezer dollárba kerülne, hanem háromszáz lejbe. És így lehetne a kisember rövid időre Sólyomszem. Winetou, marcona cowboy. Néha még a felnőttet is bedugják ilyen maskarába az élelmes fényképészek. Az egyik házikónál Hófehérke árul, és a hét törpe fenntartja a rendet, a mézeskalács házban a boszorkány (vagy talán kieszet ?) ugyanígy Jancsi és Juliskával. Ez egyúttal didaktikai játék is lenne. Kisebb-nagyobb gyerek megtalálná a nekivaló vékony, színes vászonból készült, a rendes öltözetre könynyen ráhúzható jelmezt. Aztán a szórakoztató korcsolyapálya, csúszda, labirintus, amiről szó esett. Ha már a gyermekas útról le kell mondani, mert költséges, éppen mindent nem adhatunk fel. A gyermekváros és zsibvásár közt különbség van, mert a gyermek számára a játék ugyanolyan fontos, mint a mi számunkra a munka. Saint-Exupery mondja A kis hercegben, a gyerek nevében: „És egyszer én is olyanná válhatok, mint a felnőttek, akiket csak a számok érdekelnek." De ott a felnőtt legalább így szól: „Kicsi fiam nevess, szeretném hallani." A KÖVESPONT KÖRÜL (1) Valamikor, a század elején nagyon ráéreztek a gondra, s meg is írták több ízben : a lőutakról, vasúttól távol eső havasalji falvak lassú elnéptelenedése várható. Törvényszerűség volt : az iparosodó világban iparra vágyott az, akinek a határban nem jutott már parcella, az erdőben nem jutott jó pénzt eresztő „nyit“. Aztán a közelben némi ipar is csak oda települt, ahol közelebb esett a világ köldökzsinórához, az úthoz, a vasúthoz. A havasalji falvak gálerei, ványolói, malmai is elindultak a városok felé hogy is bírták volna a versenyt a lábra kapó iparral — elindult nyomukban, nagyobb darab kenyérre vágyva a falu népfeleslege is. A faluhoz egyetlen dolog jött közelebb — az erdin A folyamat azóta is tart, bár koronként okai, eredői, belső, közösségben indítéka mindig új, mindig más. A falu természete már megáltozhatatlanul a városi életmód lehetőségeit kereső kitörés egészséges igény : a mindenkori belterjesség szorvegyiküi közül kijutni egy emberibb, civilizáltabb, nagyobb élet- és anyagi biztonságot kínáló, de mozgékonyabb, variáltabb életforma felé. A gazdát, ha volt belőle bőven, eltartotta a föld, de kezét, lábát, elméjét megkötözte, egész életével, szikár életmódjával áldozott e ragaszkodásnak. Akinek talpalatnyi volt, az alól kifutott az is, ha nem tudott hozzákerüteni még valami más jövedelmet. Ha pedig nem tudott, hívta a város, csalta az ipar — az utolsó lehetőség. A két lehetséges életforma közül egyik sem segítette a falu természetes igényeinek érvény-Magyari Lajos (Folytatása a 3. oldalon) bulgária nk, a csehszlovák SZK, A NÉMET NK, A LENGYEL NK, ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG, A MAGYAR NK ÉS A SZOVJETUNIÓ PÁRT- ÉS ÁLLAMVEZETŐINEK TALÁLKOZÓJA (lapunk 11. oldalán) KÉPVISELŐK TANÁCSKOZÁSA Megyénk városaiban és több községében megtartották eddig azokat a megbeszéléseket, amelyeken a Szocialista Egységfront helyi tanácsa értékeli a képviselők munkáját, a néptanácsok tevékenységét a választások óta eltelt időszakban. A képviselők beszámoltatása, az elhanyagolt feladatok számonkérése kétségtelenül serkentőleg iat a néptanácsok jövőbeni tevékenységére. Talán érdemes azt is megjegyezni, hogy míg a néptanácsi ülésszakokon sok esetben csak nagy nehézségek árán sikerül a szükséges, minimális létszámot biztosítani, addig ezeken a tanácskozásokon majdnem minden képviselő megjelent. Tehát a munka ilyenszerű kiértékelése, a tennivalók és az elvégzett munka közös megbeszélése hasznosnak bizonyult. Reméljük, az eredmények nem is váratnak sokáig magukra, és képviselőink a választókkal nemsokára sorra kerülő találkozóikon kötelezettségeik maradéktalan végrehajtásáról, a választókörzetben felmerült nehézségek orvoslásáról számolhatnak majd be." NEM KÖNNYŰ KÉPVISELŐNEK LENNI Eltérően a rendes és rendkívüli ülésszakoktól, a Sepsiszentgyörgy városi néptanács gyűlésterme kicsinek bizonyut a városi körzetek képviselőinek tanácskozása alkalmával. Talán a megbeszélés szervezői sem számítottak ilyen jelenlétre. Még azok is eljöttek, akik más alkalommal ilyen vagy olyan okokra hivatkozva nem vettek részt a néptanácsi ülésszakokon. Péter Sándor kézdivásárhelyi készruhagyári irodája (BORTNYIK GYÖRGY felvétele) (Folytatása a 2. oldalon)