Megyei Tükör, 1969. december (2. évfolyam, 103-107. szám)

1969-12-06 / 103. szám

rihAa eiKxuOTA«iAi. owresttkjBT-««­I TÜKOR AZ RKP KOVASZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI NEPTANÁCS LAPJA 1969. DECEMBER 6., SZOMBAT ARA 50 BAMI II. ÉVFOLYAM 103. SZÁM AZ IGAZGATÓI BIZOTTSÁGOK TEVÉKENYSÉGÉRŐL Pártunk politikája követke­zetesen a kollektív vezetés és a személyi felelősség elvének szerez érvényt a gazdasági é­­let minden területén. Másfél évvel ezelőtt gazdasági éle­tünk reális igényeinek megfe­lelően alakultak meg az igaz­gatói bizottságok — a vállala­ti vezetés kollektív fórumai. A vezetés formájának átala­kítása .­ vállalatok vezetői ke­rvnek kiszélesítését, a felelős­ség elmélyítését célozta. Mis-­ fél év alatt valamennyi válla­lat igazgatói bizottságának ki kellett alakítania — az iparág sajátosságainak megfelelően — munkastílusát, tevékenysé­gének sajátos jegyeit, melyek lehetővé teszik, hogy eleget te­gyenek a rájuk háruló felada­toknak. A megyei pártbizottság gazdasági komissziója egy i­lyen irányú felmérés során azt tapasztalta, hogy a Kovászna megyei vállalatok igazgatói bi­zottságainak nagy többségé­ben sikerült a vállalatot érin­tő, alapvetően fontos kérdé­sekben megfelelő módon eljár­niuk, sikerült a vállalat sajá­tosságainak megfelelő munka­stílust kialakítaniuk. Másfél év alatt sikerült a vállalat gazdasági tevékenységén javí­taniuk. egy egész sor hatásos technikai és szervezési intéz Tőke Ferenc, a megyei pártbizottság aktivistája (Folytatása a 4. oldalon) nevess, fiam­! December. Akár hóval, akár anélkül, de megérkezett. A kereskedelmi szakemberek kalendáriumában „Ajándékozás Hónapja" né­ven szerepel. Ilyenkor összeülnek a felnőttek, és elhatározzák, hogy gyermekvárost építe­nek. Valaki jegyzőköny­vet vezet, valaki fel­kiált, hogy nekem nincs gyermekem, hagyja­nak fiékében, valaki meg­jegyzi, hogy nincsen­ pénz, és v­alakik bólogatnak. Aztán az utolsó két nap előrángatunk valahonnan egy alig használt lemez-Milarlást vagy Télapót - , min­denki úgy nevez­heti, ahogy akarja feltámo­­gatjuk a tavalyról megmaradt vártainkat. Az egyik fa tövébe odaúszik egy hattyú, a másik mellett kihasasodik egy piroskalapos gomba, ezek közé beássuk a télilát, és megnyugszunk. Hadd örüljenek az apróságok. Gyerekdolog, nem vesszük komolyan. Pedig úgy mondják a gyermeklélektan szak­értői, hogy a játék a gyermekkor leglényege­sebb megnyilvánulása, legnagyobb örömeinek forrása, életfontosságú, elemi jog. Még azt is hozzáteszik, hogy a gyermek egyszerű élet­örömét a magunk számára nagy és tiszta aján­déknak érezhet­jük. Vajon, mi maradhatott a múlt évi gyermek­­v­árosból életre szóló élmény ? Azt hiszem, nem több, mint egy kirakat megtekinése után. Gondolom, bármelyik képző­lőerővel rendel­kező felnőtt sok ötlettel szolgálhat. És most álmodozzunk ... A szerepjátékok feltétlen si­kert aratnának. Színes, sújtásos ruhában, já­­tékfegyv­erekkel őrjárat kerüli a várat, a fel­nőtt, jelmezes, óriásbajuszú stráz­samester veze­tésével, és minden re­ndetlenkedőt bekísér az. őrszobába. A várfalon, az ágyú mellett ott sétál az őrszem, és időnként elkiáltja a jel­szót. Tíz­percenként váltás. Az űrhajó nem egy nagyra sikerült puskagolyó-utánzat, hanem akkora. h­ogy befér két gyerek és télapó. A műszerfalon téngleg fogantyú és gomb. Ha nyomkodjuk azokat vagy huzigáljuk, külön­böző ,sziliíi lámpák villognak, és zug valami. Közben a kémlelő ablakon csillagok látszanak, s akár az öreg Föld. Miért ne ? Aztán kilé­pünk egy másik ajtón, a pár négyzetméteres homokból és fűrészporból készült holdbéli lajba, s úgy totyogunk a fehér műanyag ru­hában, hogy Armstrong is megirigyelhetné. A lötyögős úr ruha nem háromszázezer dollárba kerülne, hanem háromszáz lejbe. És így lehet­ne a kisember rövid időre Sólyomszem. Wi­­netou, marcona cowboy. Néha még a felnőttet is bedugják ilyen maskarába az élelmes fény­képészek. Az egyik házikónál Hófehérke árul, és a hét törpe fenntartja a rendet, a mézes­kalács házban a boszorkány (vagy talán ki­­e­­szet­ ?) ugyanígy Jancsi és Juliskával. Ez egy­úttal didaktikai játék is lenne. Kisebb-nagyobb gyerek megtalálná a ne­kivaló v­ékony, színes vászonból készült, a rendes öltözetre köny­­nyen ráhúzható jelmezt. Aztán a szórakoztató korcsolyapálya, csúszda, labirintus, amiről szó esett. Ha már a gyermek­­as útról le kell mondani, mert költséges, éppen mindent nem adhatunk fel. A gyermekváros és zsibvásár közt különb­ség van, mert a gyermek számára a játék u­­gyanolyan fontos, mint a mi számunkra a mun­ka. Saint-Exupery mondja A kis hercegben, a gyerek nevében: „És egyszer én is olyanná válhatok, mint a felnőttek, akiket csak a szá­mok érdekelnek." De ott a felnőtt legalább így szól: „Kicsi fiam nevess, szeretném hallani." A KÖVESPONT KÖRÜL (1) Valamikor, a század elején nagyon ráéreztek a gondra, s meg is írták több ízben : a lőutakról, vasúttól távol eső havasalji falvak lassú elnép­telenedése­­ várható. Törvényszerűség volt : az iparosodó világban iparra vágyott az, akinek a határban nem jutott már parcella, az­ erdőben nem jutott jó pénzt eresztő „nyit“. Aztán a kö­zelben némi ipar is csak oda települt, ahol kö­zelebb esett a világ köldökzsinórához­, az úthoz, a vasúthoz. A­ havasalji falvak gálerei, v­ányolói, malmai is elindultak a városok felé hogy is bírták volna a versenyt a lábra kapó iparral —­­ elindult nyomukban, nagyobb darab kenyérre vágyva a falu népfeleslege is. A faluhoz egyetlen dolog jött közelebb — az erdin A folyamat azóta is tart, bár koronként okai, eredői, belső, közösségben indítéka mindig új, mindig más. A falu természete már meg­­áltozha­tatlanul a városi életmód lehetőségeit kereső ki­törés egészséges­­ igény : a mindenkori belter­jesség szorvegyik­üi közül kijutni egy emberibb, civilizáltabb, nagyobb élet- és anyagi biztonsá­got kínáló, de mozgékonyabb, variáltabb élet­forma felé. A gazdát, ha volt belőle bőven, eltartotta a föld, de kezét, lábát, elméjét megkötözte, egész életével, szikár életmódjával áldozott e ragasz­kodásnak. Akinek talpalatnyi volt, az alól kifu­tott az is, ha nem tudott hozzákerüteni még va­lami más jövedelmet. Ha pedig nem tudott, hívta a város, csalta az ipar — az utolsó lehetőség. A két­­ lehetséges életforma közül egyik sem segítette a falu természetes igényeinek érvény-Magyari Lajos (Folytatása a 3. oldalon) bulgária nk, a csehszlovák SZK, A NÉMET NK, A LENGYEL NK, ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁR­SASÁG, A MAGYAR NK ÉS A SZOVJETUNIÓ PÁRT- ÉS ÁLLAM­VEZETŐINEK TALÁLKOZÓJA (lapunk 11. oldalán) KÉPVISELŐK TANÁCSKOZÁSA Megyénk városaiban és több községében megtartották ed­dig azokat a megbeszéléseket, amelyeken a Szocialista Egy­ségfront helyi tanácsa értékeli a képviselők munkáját, a nép­tanácsok tevékenységét a választások óta eltelt időszakban. A képviselők beszámoltatása, az elhanyagolt feladatok szá­monkérése kétségtelenül serkentőleg i­at a néptanácsok jö­vőbeni tevékenységére. Talán érdemes azt is megjegyezni, hogy míg a néptanácsi ülésszakokon sok esetben csak nagy nehézségek árán sikerül a szükséges, minimális létszámot biztosítani, addig ezeken a tanácskozásokon majdnem min­den képviselő megjelent. Tehát a munka ilyenszerű kiérté­kelése, a tennivalók és az elvégzett munka közös megbe­szélése hasznosnak bizonyult. Reméljük, az eredmények nem is váratnak sokáig magukra, és képviselőink a választókkal nemsokára sorra kerülő találkozóikon kötelezettségeik ma­radéktalan végrehajtásáról, a választókörzetben felmerült nehézségek orvoslásáról számolhatnak majd be." NEM KÖNNYŰ KÉPVISELŐNEK LENNI Eltérően a rendes és rendkívüli ülésszakoktól, a Sepsi­­szentgyörgy városi néptanács gyűlésterme kicsinek bizonyu­t a városi körzetek képviselőinek tanácskozása alkalmával. Ta­lán a megbeszélés szervezői sem számítottak ilyen jelenlétre. Még azok is eljöttek, akik más alkalommal ilyen vagy olyan okokra hivatkozva nem vettek részt a néptanácsi üléssza­kokon. Péter Sándor­ ­ kéz­divásárhelyi készruhagyár­i i­rodája (BORTNYIK GYÖRGY felvétele) (Folytatása a 2. oldalon)

Next