Megyei Tükör, 1969. december (2. évfolyam, 103-107. szám)
1969-12-06 / 103. szám
„ „ej, ráérünk arra még!“ Maksán, ha kissé későre is, de majdnem teljes létszámmal kezdték a képviselők tanácskozását. A 39 községi képviselő közül mintegy harmincan jelentek meg, s ez a szám főleg akkor mond sokat, ha összehasonlítjuk az előző gyűléseken való jelenléttel. A jelentés szerint a néptanácsi ülésszakokon általában a képviselők 60- 65 százaléka szokott részt venni, a baj viszont az, hogy legtöbbször ugyanazok hiányoznak, akik azelőtt sem voltak jelen. A megbeszélésen sok olyan problémát elemeztek, amelyeknek megoldása egyrészt a néptanács végrehajtó bizottsága, másrészt pedig a képviselők hanyagsága miatt tolódott el egyik napról a másikra. S hiába voltak határozatok, papíron leszögezett kötelezettségek, nem oldották meg őket. Ennek az alátámasztására hadd álljon itt egy igen-igen sokatmondó példa : annak idején határozatba iktatták a közutak és közkutak rendbetételét. Ha az útjavításnak itt-ott látszik is az eredménye, a kutak kitakarításával senki sem foglalkozott. De folytathatnék az elintézetlen ügyek sorát a néptanács tulajdonában lévő épületek karbantartásával is. Egyik-másik mellett a közlekedés nemhogy a benne lakás — egyenesen veszélyessé vált. Ezt leginkább az a tanuló tudná megmondani, akinek a pléh- és üvegdarabokkal teletűzdelt tetőről a fejére sodort a szél egy üveget. Eresztevényben a néptanács tulajdonát képező ház — több család is lakik benne — a falu szégyene. S általában jellemző ezekre az épületekre, hogy nem javítják, senki egy szeget be nem ütne bennük,önkéntelenül is felötlik a sokat idézett Petőfi verssor, Pató. Pál úr híres mondása : „Ej, ráérünk arra még !’ Jogosan kifogásolták az eresztevényiek, hogy az üzlet körüli kerítés ügye már másfél éve húzódik, s a kultúrotthon tetejét is már rég megcsinálták volna, ha idejében kivágják a lécet. A dalnoki képviselők főleg az utak járhatatlansága miatt panaszkodtak. (Az tény, hogy télire a jégpálya ügye Dalnokon megoldódik, de mi lesz majd tavasszal ? Kétségtelenül, mindez nem azt jelenti, hogy a községi néptanács, a képviselők nem végeztek jó munkát. Sok szép eredményt megvalósítottak, bizonyíték erre a közel 200 000 lej értékben végzett hazafias munka. Több útszakaszt rendbe tettek, hidakat építettek és javítottak, zöldövezetet létesítettek. A besenyőiek pedig — és szép példa ez az összefogásra, a közös munka eredményességére — az új kultúrotthon felépítésénél szorgoskodtak. Megemlíthetjük Dégi Sándort, Páll Jenőt, Doneti Sándort, Tana Imrét, Bartha Rozáliát, Fazakas Józsefet, Egyed Ilonát, Zölde Máriát, Veress Dénest, Szász Miklóst, Már Imrét, akik személyesen, is sokat munkálkodtak a község szépítéséért, s ugyanakkor körzetük dolgozóit is mozgósították a kötelezettségek teljesítésére. Baróti Péter A PÁRTSZERVEZETEK ÉV BESZÁMOLÓ KÖZGYŰLÉSEI KI A FELELŐS? A Réty községi pártbizottság évi tevékenységéről előterjesztett jelentésből Egerpatakon „a nyári tábor idején nem minden alkalommal végezték el a szükséges ellenőrzéseket, s ennek több esetben káros hatásai voltak. Ezzel magyarázható, hogy a nyáron 14 borjú elpusztult. Azt hiszem, ezek után jogosan tettük fel a kérdést a községi pártarchíva-ülésen Berde Gábor elvtársnak, az egerpataki mezőgazdasági termelőszövetkezet elnökének : kit terhel a felelősség a 14 borjú elhullásáért, ki a felelős azért, hogy olyan egyszerűen napirendre tértek a gazdaságot, a szövetkezeti tagságot ért anyagi kár fölött ? A válasz nagyon meglepő : senkit sem hibáztatnak az esetért, még a termelőszövetkezetek megyei szövetségének kiküldötte is azt állapította meg, hogy ebben az esetben senkit sem lehet felelősségre vonni. Sem a brigádost, sem az állatgondozókat. És persze, a hanyagságból, a nemtörődömségből származó veszteség miatt általában a tagság szokta húzni a kurtát. .. Lehet, nem ezzel kellett volna kezdenem, de mind a maksai, mind pedig a rétyi pártbizottsági gyűlés meggyőzött arról, hogy sok esetben megelégszünk a hibák, hiányosságok egyszerű felsorolásával, anélkül azonban, hogy behatolnánk a dolgok mélyéig, a nehézségek tényleges okáig, s azokat igyekeznénk minél hamarabb orvosolni. És erre, valljuk be őszintén, nem vállalkozhat egyedül a községi párttitkár, sem ideje, sem lehetősége erre. Ita a pártbizottság tagjai, a felelős beosztású dolgozók nem támogatják a titkárt odaadással, lelkiismerettel a hibák eredőinek kitapintásában, a munka is csak akadozva mehet. Való igaz, mind a maksai, mind a rétyi pártbizottságot sokat dicsérték eredményes tevékenységéért. Meg is érdemelték a dicséretet. Erről egyébként a beszámolók is meggyőztek, s hogy a pártbizottsági tagok nagy része szívügyének tekinti a község problémáinak megoldását, mutatja az a parázs vita, amely mindkét aktívaülésen órákig ellúlzódott. Majdnem mindenkinek volt mondanivalója, észrevétele, javaslata, s ami még nagyon tetszett: az az őszinte bátorság, amelylyel egymás szemébe mondták a tévedéseket, mulasztásokat. Különösen sok bírálat érte a két néptanácselnököt. S ezen nem is csodálkozhatunk, hisz az ő munkájuk annyira szerteágazó, hogyha nem szervezik meg a legnagyobb pontossággal a rendelkezésükre álló időt, nem is tudnak mindenhová eljutni. Azt bátran elmondhatom, hogy mind Dálnoki József rétyi, mind pedig Bajkó József maksai néptanácselnök nagyon sokat tettek a község ügyeinek rendezéséért, s hogy a néptanácsok tevékenysége mégsem érte el mindezt esetben a kívánt színvonalat, azt elsősorban egyes képviselőknek a közösségi munkával szembeni közömbössége, képviselői teendőinek elhanyagolása okozta. Természetesen, a kérdést itt is feltehetjük: ki a felelős azért, hogy nem mindenik képviselő dolgozott teljes odaadással ? A válasz kétségtelenül a végrehajtó bizottság tagjait terheli, hiszen nekik lett volna feladatuk a képviselők mozgósítása — s ha szükséges, felelősségre vonása — a község előtt álló feladatok valóra váltására. Központi problémaként vetődött fel Miksan és Hétyen is a pártalapszervezetek szervezeti életének megerősítése, a párttagfelvétel kérdése. Ebből a szempontból sokan elmarasztaltak a dalnoki termelőszövetkezet pártalapszervezetei. Ugyanis tagjai között többen vannak, akik fegyelmezetlenségükkel nemhogy hátráltatják, hanem egyenesen gátolják a párthatározatok, a termelőszövetkezetek előtt álló feladatok teljesítését, s különösen vonatkozik ez Benkő Barabás és Polgár Gergely fogatosokra, akik amellett, hogy nem dolgoznak rendszeresen, még kiskirályoskodnak is a faluban. Benkő például még meg is fenyegeti azt, aki felelősségre meri őt vonni. Természetesen, a községi pártbizottságnak azonnal közbe kell lépnie, s ugyanakkor támogatnia kell a termelőszövetkezet elnökét, hogy ne maradjon egyedül a határozatok teljesítésében. De a kollektív munka elvének érvényre juttatása ezt többen is hangsúlyozták — nemcsak a dálnoki, hanem a maksai termelőszövetkezet vezetésében is kötelező szükségszerűség. A párttagok sorainak bővítésével kapcsolatosan elhangzott bírálatok, észrevételek sok esetben valóban helytállóak. Előfordul, hogy ezt a feladatot kampányszerűen végzik, csak a mennyiség szem előtt tartásával. Ezért lehetnek párttagok olyan dolgozók is, akik sem erkölcsileg, sem politikai felkészültség szempontjából nem felelnek meg a párttagság követelményeinek. Persze, ezért hibásak azok a büró- és pártbizottsági tagok, akiknek kötelességük az emberekkel való foglalkozás, a legjobb munkások, termelőszövetkezeti tagok, értelmiségiek felkészítése a pártba való felvételre. S e kötelezettség formális végrehajtása vezet végeredményben egyes pártalapszervezetek munkájában megnyilvánuló következetlenséghez, egyenetlenséghez. Úgy véljük, a pártmunka további javítása, a belső pártélet megerősítése érdekében feltétlenül szükséges azoknak a felelősségre vonása, akik különböző okokra hivatkozva elhanyagolják a pártalapszervezetek megerősítésében rájuk háruló kötelezettségeket. Nemhiába hangsúlyozzuk hogy a párttevékenység alapját az alapszervezetekben folyó munka képezi. Ta van lehetőség arra, hogy minden párttagot megmozgassanak, mozgósítsanak a munka jobb elvégzésére, s ha kiengedjük kezünkből az alapszervezetek irányítását, elhanyagoljuk a velük való mindennapi foglalkozást, akkor azon sem kell csodálkoznunk, hogy községi szinten nem érjük el a kívánt eredményeket. A jó munka megköveteli, hogy a pártaktíva minden tagja, ha nem is ugyanolyan mértékben, mint mások, de tehetségének, lehetőségeinek megfelelően kapcsolódjék bele a társadalmi, gazdasági kérdések megoldásába. Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy sokan vannak, akik szeretik kihúzni magukat a közösségi munka alól, még a pártbizottság gyűléseire is rendszertelenül járnak el. Gondolom, mindenki számára világos, hogy sem Sugár István, sem Oláh Bach Béla, a rétyi, illetve a maksai pártbizottságok titkárai egyedül nem oldhatják meg a községi pártszervekre és -szervezetekre háruló feladatokat. Péter Sándor KÉPVISELŐK TANÁCSKOZÁSA (Folytatás az első oldalról) Ezen a tanácskozáson újból, részletesen beszéltek a város területén elvégzett hazafias munkákról. Az valóban igaz, hogy a város dolgozói még soha nem végeztek ilyen nagy értékben hazafias munkát, mint az idén. Ezt egyrészt megkövetelték a körülmények, a lakásépítkezések, útépítések támogatásának a szükségessége, másrészt pedig a képviselők, a vállalat- és intézményvezetők is kötelességüknek tartották embereik mozgósítását egy-egy munkálat elvégzésére. Mindezek ellenére sem sikerült a kitűzött feladatokat megvalósítani, s ez elsősorban egyes képviselők hanyagságának tulajdonítható. Vannak körzeteink, amelyekben a dolgozók derekas munkát végeztek. Járdát, utat építettek, árkot atik, zöldövezetet létesítettek. Máshol viszont megelégedtek a tervezgetésekkel, a feladatok papírra rögzítésével, s így még azokat a munkálatokat sem végezték el, amelyeket év elején az illető körzet számára előirányoztak. Pedig építeni, szépíteni való minden utcában bőven akad 11, nem is beeszélve arról, hogy az építőtelepeken is elkelne a segítő kéz. Nyilván, a képviselői munka feltételezi az emberekkel való foglalkozást, a körzetben felmerülő társadalmi jellegű kérdések megoldását. Sajnos, erről keveset beszélt a jelentés. Pedig ezen a téren is sok megoldott és megoldásra váró problémát fel lehetett volna vetni. Való igaz, hogy a nőtanács mellett működő bírói bizottságok tagjai — Mirese Margit, Bács Ernő, Kósa Ferenc, Takó Albert és mások — sokat tettek az emberek közötti helyes viszony megerősítéséért, helyreállításáért, de ezt a kérdést minden képviselő szívügyének kell hogy tekintse, s ott, ahol erre szükség van, tekintélyével, jó tanáccsal, és ha kell, szigorral is segítenie kell. Jogosan jegyezte meg több hozzászóló is, hogy bizony sok esetben szem elől tévesztették a nevelés kérdését, nemcsak az ifjak, hanem a felnőtt emberek körében is. Ez az egyik oka, hogy mindmáig a városban körülbelül 60 iskolaköteles gyermek nem jár iskolába, főleg I—II. osztályosok. Persze, nem könnyű képviselőnek lenni, szerteágazó, igen-igen sokrétű ez a munka, s bármilyen lelkiismeretes is valaki, nem tud mindent tökéletesen megoldani. De azzal sem érthetünk egyet, aki a választások óta eltelt időszakban vajmi keveset tett a körzet nehézségeinek megoldásáért. FEHÉR FRIDA — Kézdivásárhely : Nem is olyan régen igen épületes párbeszédnek voltam szem- és fültanúja az 1-es számú kereskedelmi egységben. Fiatal, barna képű asszonyra került a sor. Három darab kenyeret kért, kapott is három kemény kenyeret. Nem nyúlt hozzá, csak tisztelettel kérte a kiszolgálónőt: lenne olyan jó, bár egyet adjon frisset. — Mit válogatsz, csattant fel a hölgy. Otthon megeszed a dögöt is, és a kenyérben válogatsz ? — A beszélgetés hasonló hangnemben folytatódott , egyetlen férfi kelt a falusi asszony védelmére . . Megtudtam : a kiszolgálónő neve Megyaszai Klára, a kliensé Majlát Andrásné sz. Gergely Gizella zabolai lakos. Mindez 1969. november 15-én történt. .“ Levélírónk felháborodása jogos, és dicséretre méltó hozzáállása ; összegyűjtötte az érdekeltek személyi adatait, pontos hely- és időmegjelöléssel küldte be helyzetleírását. A kereskedelmi vállalatok vezetői állandóan arra hivatkoznak, hogy alig lehet megfelelő, és egyáltalán, szakképzett elárusítót találni kesztyűs kézzel kell tehát bánni velük. Véleményünk : legalább ilyen fontos szempont a munkafegyelem fenntartása az ellátás és a jó minőségű, emberséges kiszolgálás biztosítása. SYLAAK ANDOK — Kovászul« : Az ön által beküldött fényképek nyomdatechnikailag nem a legmegfelelőbbek lapunknak (kísérje figyelemmel a megjelent képeket). Tematikailag jók, bár önállóan nem tudjuk közölni, csak abban az esetben, ha az iskolával kapcsolatos anyag is jön. FAZEKAS ISTVÁN — Sepsiszentgyörgy : „Noha kereskedő a mesterségem, én is, mint általában minden ember, szeretem a szépet, sőt valósággal a tudományok és művészetek rabja vagyok — vallja levelében. A beküldött grafikát lapunk hasábjain nem tudjuk közölni —, a technikai próbálkozások miatt elhanyagolta a rajzi követelményeket. Arányaiban elnagyolt, felületes, kompozícionálisan sem megfelelő. Kérjük, küldjön több (aláírt) munkát, hogy lehessen válogatni belőlük. B. A. — Ozsdola : így kezdi levelét „Ozsdolán kigyúltak a villanyok, de sajnos, nem a termelőszövetkezet, hanem a néptanácselnök udvarán“. Amennyiben a szerelés díját a gazdaság már kifizette, úgy gondoljuk, hogy a község vezetősége sokat tehet annak érdekében, hogy ilyenszerű párhuzamokat ne vonjanak az emberek. LENKE ZSUZSANNA — Kovászna : Az öregek, betegek segítése a vezetőtanács egyik fontos feladata. A helyi lehetőségeket figyelembe véve, ez elöl senki nem zárkózhat el Amennyiben fennállna szíveskedjen a megyei termelőszövetkezeti szövetséghez fordulni a panaszszal. A jogosultaknak meg kell kapniuk a közgyűlés által megszavazott segélyt, és az emberséges bánásmódot mindenképpen elvárhatja. megyei TÜKOR II. évfolyam 103. szám