Megyei Tükör, 1969. december (2. évfolyam, 103-107. szám)

1969-12-06 / 103. szám

A PARTSZERVEZETEK ÉV) BESZÁMOLÓ KÖZGYŰLÉSEI KI A FELELŐS? A Réty községi pártbizottság évi tevékenysé­géről előterjesztett jelentésből i Eger patakon „a nyári tábor idején nem minden alkalommal vé­gezték el a szükséges ellenőrzéseket, s ennek több esetben káros hatásai voltak. Ezzel magya­rázható. hogy a nyáron 14 borjú elpusztult“. Azt hiszem, ezek után jogosan tettük fel a kérdést a községi pártafctíva-ülésen Berde Gábor elvtárs­nak. az egerpataki mezőgazdasági termelőszövet­kezet elnökének : kit terhel a felelősség a 14 bor­jú elhullásáért, ki a felelős azért, hogy olyan egyszerűen napirendre tértek a gazdaságot, a szövetkezeti tagságot ért anyagi kár fölött ? A válasz nagyon meglepő : senkit sem hibáztatnak az esetért, még a termelőszövetkezetek megyei szövetségének kiküldötte is azt állapította meg, hogy ebben az esetben senkit sem lehet felelős­ségre vonni. Sem a brigádost, sem az állatgondo­zókat. És persze, a hanyagságból, a nemtörő­dömségből származó veszteség miatt általában a tagság szokta húzni a kurtát. .. Lehet, nem ezzel kellett volna kezdenem, de mind a maksai, mind pedig a rétyi pártbizott­sági gyűlés meggyőzött arról, hogy sok esetben megelégszünk a hibák, hiányosságok egyszerű felsorolásával, anélkül azonban, hogy behatol­nánk a dolgok mélyéig, a nehézségek tényleges okáig, s azokat igyekeznénk minél hamarabb orvosolni. És erre, valljuk be őszintén, nem vál­lalkozhat egyedül a községi párttitkár, sem ide­je, sem lehetősége erre. Iía a pártbizottság tag­jai. a felelős beosztású dolgozók nem támogatják a titkárt odaadással, lelki ismerettel a hibák ere­dőinek kitapintásában, a munka is csak akadoz­va mehet. Való igaz, mind a maksai, mind a rétyi párt- bizottságot sokat dicáérték eredményes tevékeny­ségéért. Meg is érdemelték a dicséretet. Erről egyébként a beszámolók is meggyőztek, s hogy g pártbizottsági tagok nagy része szívügyének te­kinti a község problémáinak megoldását, mutatja az a parázs vita, amely mindkét aktívaülésen órákig elluízódott. Majdnem mindönkinek volt mondanivalója, észrevétele, javaslata, s ami még nagyon tetszett: az az őszinte bátorság, amely- lyel egymás szemébe mondták a tévedéseket, mu­lasztásokat. Különösen sok bírálat érte a két néptanácselnököt. S ezen nem is csodálkozha­tunk, hisz az ö munkájuk annyira szerteágazó, hogyha nem szervezik meg a legnagyobb pon­tossággal a rendelkezésükre álló időt, nem is tudnak mindenhová eljutni. Azt bátran elmond­hatom. hogy mind Dálnoki József rétyi, mind pedig Bajkó József maksai néptanácselnök na­gyon sokat tettek a község ügyeinek rendezésé­ért, s hogy a néptariácsok tevékenysége mégsem érte el mindert esetben a kívánt színvonalat, azt elsősorban egyes képviselőknek a közösségi munkával szembeni közömbössége, képviselői te­endőinek elhanyagolása okozta. Természetesen, a kérdést itt is feltehetjük: ki a felelős azért, hogy nem mindenik képviselő dolgozott teljes odaadással ? A válasz kétségtele­nül a végrehajtó bizottság tagjait terheli, hiszen nekik lett volna feladatuk á képviselők mozgó­sítása — s ha szükséges, felelősségre vonása — a község előtt álló feladatok valóra váltására. Központi problémaként vetődött fel M.iksan és Hétyen is a pártalapszervezetek szervezeti e- letének megerősítése, a párttagfelvétel kérdésé. Ebből a szempontból sokan elmarasztaltak a dal­noki termelőszövetkezet pártalapszorvezctet, U- gyanis tagjai között többen vannak, akik feg>ol- mezetlenségükkel nemhogy hátráltatják, hanem egyenesen gátolják a párthatározatok, a termelő­szövetkezetek előtt álló feladatok teljesítését. s különösen vonatkozik ez Benkő Barabas es Polgár Gergely fogatosokra, akik amellett, hog> nem dolgoznak rendszeresen, még kiskirályos- kodnak is a faluban. Benkő például még meg is fenyegeti azt, aki felelősségre meri őt vonni. Tor mészetesen. a községi pártbizottságnak azonnal közbe kell lépnie, s ugyanakkor támogatnia kell a termelőszövetkezet elnökét, hogy ne maradjon egyedül a határozatok teljesítésében. De a kol­lektív munka elvének érvényre juttatása ezt többen is hangsúlyozták — nemcsak a dálnoki, hanem a maksai termelőszövetkezet vezetésében is kötelező szükségszerűség. A párttagok sorai­nak bővítésével kapcsolatosan elhangzott bírála­tok, észrevételek sok esetben valóban helytálló­ak. Előfordul, hogy ezt a feladatot kampánysze­rűen végzik, csak a mennyiség szem előtt tartu­sával. Ezért lehetnek párttagok olyan dolgozók is, akik sem erkölcsileg. sem politikai felké­szültség szempontjából nem felelnek meg i párt­tagság követelményeinek. Persze, ezért hibásak azok u büró- és pártbizottsági tagok, akiknek kötelességük az emberekkel való foglalkozás, a legjobb munkások, termelőszövetkezeti tagok, ér­telmiségiek felkészítése a pártba való felvétel­re. S e kötelezettség formális végrehajtása ve­zet végeredményben egyes pártalapszervezetek munkájában megnyilvánuló következetlenséghez, egyenetlenséghez. Ügy véljük, a pártmunka to­vábbi javítása, a belső pártélet megerősítése ér­dekében feltétlenül szükséges azoknak a felelős­ségre vonása, akik különböző okokra hivatkozva elhanyagolják a pártalapszervezetek megerősíté­sében rájuk háruló kötelezettségeket. Nemhiába hangsúlyozzuk hogy a párttevékenység alapját az alapszervezel -kben folyó munka képezi. TU van lehetőség arra. hogy minden párttagot meg­mozgassanak. mozgósítsanak a munka jobb elvég­zésére, s ha kiengedjük kezünkből az alapszer­vezetek irányítását, elhanyagoljuk a velük való mindennapi foglalkozást, akkor azon sem kell csodálkoznunk, hogy községi szinten nem érjük e] a kívánt eredményeket. A jó munka megköveteli, hogy a pártaktíva minden tagja, ha nem is ugyanolyan mérték­ben, mint mások, de tehetségének, lehetőségeinek megfelelően kapcsolódjék bele a társadalmi, gazdasági kérdések megoldásába. Sajnos, a ta­pasztalat azt mutatja, hogy sokan vannak, akik szeretik kihúzni magukat a közösségi munka a- lól, még a pártbizottság gyűléseire is rendszer­telenül járnak el. Gondolom, mindenki számára világos, hogy sem Sugár István, sem Oláh Badi Béla, a réty?, illetve a maksai pártbizottságok tit­kárai egyedül nem oldhatják meg a községi párt­szervekre és -szervezetekre háruló feladatokat. Péter Sándor „ej, ráérünk arra még!“ Maksán, ha kissé későre Is, de majdnem tel­jes létszámmal kezdték a képviselők tanácskozá­sát. A 39 községi képviselő közül mintegy har­mincán jelentek meg, s ez a szám főleg akkor mond sokat, ha összehasonlítjuk az előző gyűlé­seken való jelenléttel. A jelentés szerint a nép­tanácsi ülésszakokon általában a képviselők 60— 65 százaléka szokott részt venni, a baj viszont az, hogy legtöbbször ugyanazok hiányoznak, akik azelőtt sem voltak jelen. A megbeszélésen sok olyan problémát elemez­tek, amelyeknek megoldása egyrészt a néptanács végrehajtó bizottsága, másrészt pedig a képvise­lők hanyagsága miatt tolódott el egyik napról a másikra. S hiába voltak határozatok, papíron le­szögezett kötelezettségek, nem oldották meg őket, Ennek az alátámasztására hadd álljon itt egy igen-igen sokatmondó példa : annak idején ha­tározatba iktatták a közutak és köz kutak rend­betételét. Ha az útjavításnak itt-ott látszik is az eredménye, a kutak kitakarításával senki sem foglalkozott. De folytathatnék az elintézetlen ügyek sorát a néptanács tulajdonában lévő épületek karban­tartásával is. Egyik-másik mellett a közlekedés nemhogy a bennelakás — egyenesen veszé­lyessé vált. Ezt leginkább az a tanuló tudná megmondani, akinek a pléh- és üveg da rabok kai teletűzdelt tetőről a fejére sodort a szél egy ü- voget. Eresztevényben a néptanács tulajdonát képező ház — több család is lakik benne — a falu • szégyene. S általában jellemző ezekre az épületekre, hogy nem javítják, senki egy szeget be nem ütne bennük, (önkéntelenül is felötlik a sokat idézett Petőfi verssor, Pató. Pál úr híres mondása : „Ej, ráérünk arra még !’j Jogosan kifogásolták az eresztevényick, hogy az üzlet körüli kerítés ügye már másfél éve hú­zódik, s a kultúrotthon tetejét is már vég meg­csinálták volna, ha idejében kivágják a lécet, A dalnoki képviselők főleg az utak járhatat- lansága miatt panaszkodtak. (Az tény, hogy té­lire a jégpálya ügye Dalnokon megoldódik, de mi lesz majd tavasszal ?) Kétségtelenül, mindez nem azt jelenti, hogy a községi néptanács, a képviselők nem végezlek jó munkát. Sok szép eredményt megvalósították, bizonyíték erre a közel 200 000 lej értékben vég­zett hazafias munka. Több útszakaszt rendbe tet­tek. hidakat építettek és javítottak, zöldövezetet létesítettek. A besenyőiek pedig — és szép pél­da ez az összefogásra, a közös munka eredmé­nyességére — az új kultúrotthon felépítésénél szorgoskodtak. Megemlíthetjük Dégi Sándort, Páll Jenőt, Donéit Sándort, Tana Imrét. Bartha Rozá­liát. Faza kas Józsefet, Egyed Ilonát. Zöldé Má­riát, Veress Dénest, Szász Miklóst. Már Imrét, akik személyesen, is sokat munkálkodtak u köz­ség szépítéséért, s ugyanakkor körzetük dolgo­zóit is mozgósították a kötelezettségek teljesíti- sére. Boróti Péter KÉPVISELŐK TANÁCSKOZÁSA (Folytatás az első oldal'ól) Ezen a tanácskozáson újból, részletesen beszéltek a vá­ros területén elvégzett hazafias munkákról. Az valóban igaz, hogv a város dolgozói még soha nem végeztek ilyen nagy értékben hazafias munkát, mint az idén. Ezt egyrészt meg­követelték a körülmények, a lakásépítkezések, útépítések tá­mogatásának a szükségessége, másrészt pedig a képviselők, a vállalat- és intézményvezetők is kötői esség üknek tartották embereik mozgósítását egy-egy munkálat elvégzésére. Mind­ezek ellenére sem sikerült a kitűzött feladatokat megvalósí­tani, s ez elsősorban egyes képviselők hanyagságának tulaj­donítható. Vannak körzeteink, amelyekben a dolgozok dere- kas munkát végeztek. Járdát, utat építettek, árkot a t ik, zöldövezetet létesítettek. Máshol viszont megelégedtek a tor- vezgetésekikcl, a feladatok papírra rögzítésével, s így meg a- zokat a munkálatokat sem végeztek cl. amelyeket ov elei -n az illető körzet számára előirányoztak. Pedig építeni, szé­píteni való minden utcában bőven akad 11, n< ni is l>- szélve arról, hogy az épí főtelepeken is elkelne a segítő koz. Nyilván, a képviselői munka feltételezi az emberekkel való foglalkozást, a körzetben felmerülő társadalmi jellegű kérdések megoldását. Sajnos, erről keveset beszélt a jelen­tés. Pedig ezen a téren is sok megoldott és megoldásra váró problémát fel lehetett volna vetni. Való igaz, hogy a n p- tanács mellett működő bírói bizottságok tagjai — Mirese Margit. Bács Ernő, Kosa Ferenc, Takó Albert és mások — sokat tettek az emberek közötti helyes viszony megerősíté­séért. helyreál Irtásáért, de ezt a kérdést minden képviselő szívügyének kell hogy tekintse, s ott, ahol erre szükség van, tekintélyével, jó tanáccsal, és ha kell. szigorral is segítenie kell. Jogosan jegyezte meg több hozzászóló is, hogy bizony sok esetben szem elől tévesztették a nevelés kérdését, nem­csak az ifjak, hanem a felnőtt emberek körében is. Ez az egyik oka, hogy mindmáig a városban körülbelül 60 iskola- köteles gyermek nem jár iskolába, főleg 1—II. osztályosok. Persze, nem könnyű képviselőnek Lenni, szerteágazó, igen-igen sokrétű ez a munka, s bármilyen lelkiismeretes is valaki, pem tud mindent tökéletesen megoldani. De azzal sem érthetünk egyet, aki a választások óta eltelt időszak­ban vajmi keveset tett a körzet nehézségeinek megoldá­sáért. FEHÉR FRIDA — Kézdivásárhely : Nem is olyan régen igen épü­letes párbeszédnek voltam szem- és fültanúja az 1-es szá­mú kereskedelmi egységben. Fiatal, barna képű asszonyra kerüli a sor. Három darab ke­nyeret kért. kapott is három kemény kenyeret. Nem nyúlt hozzá, csak tisztelettel kérte a kiszolgálónöt: lenne olyan jó, bár egyet adjon frisset. — Mit válogatsz, csattant fel u hölgy, Otthon megeszed a dögöt is, és a kenyérben válogatsz ? — A beszélgetés hasonló hangnem­ben folytatódott ; egyetlen fér­fi kelt a falusi asszony védel­mére . . Megtudtam : a kiszolgálónő neve Megyaszai Klára, a kliensé Majlát Andrásné sz. Gergely Gizella zaboiai lakos. Mindez 1969. november 15-én történt. .“ Levélírónk felháborodása jo­gos, és dicséretre méltó hozzá­állása ; összegyűjtötte az ér­dekeltek személyi adatait, pon­tos hely- és időmegjelöléssel küldte be helyzetleírását. A kereskedelmi vállalatok veze­tői állandóan arra hivatkoznak, hogy alig lehet megfelelő, és egyáltalán, szakképzett eláru­sítót találni kesztyűs kézzel kell tehát bánni velük. Véle­ményünk : legalább ilyen fon­tos szempont a munkafegye­lem fenntartása az ellátás és a jó minőségű, emberséges ki­szolgálás biztosítása. IYLAAK ANDOK — Kovászul« : Az ün által beküldött fény­képek nyonidateehn ika i 1 ag nem a legmegfelelőbbek la­punknak (kísérje figyelemmel a megjelent képeket). Temati­kailag jók. bár önállóan nem tudjuk közölni, csak abban az esetben, ha az iskolával kap­csolatos anyag is jön. FAZEKAS ISTVÁN — Sepsiszentgyörgy : „Noha kereskedő a mestersé­gem, én is, mint általában minden ember, szeretem a szé­pet, sőt valósággal a tudomá­nyok és művészetek rabja va­gyok — vallja levelében. A beküldött grafikát lapunk ha­sábjain nem tudjuk közölni —, a technikai próbálkozások miatt elhanyagolta a rajzi kö­vetelményeket. Arányaiban el­nagyolt, felületes, kompozício- nálisan sem megfelelő. Kérjük, küldjön több (aláírt) munkát, hogy lehessen válogatni belő­lük. B. A. — Ozsdola : így kezdi levelét i „Ozsdo- lán kigyűltak a villanyok, de sajnos, nem a termelőszövet­kezet, hanem a néptanácselnök udvarán“. Amennyiben a sze­relés díját a gazdaság már ki­fizette, úgy gondoljuk, hogy a község vezetősége sokat te­het annak érdekében, hogy ilyenszerü párhuzamokat ne vonjanak az emberek. SENKE ZSUZSANNA — Kovászna : Az öregek, betegek segítése a vezetötanács egyik fontos feladata. A helyi lehetőségeket figyelembe véve. ez elöl senki nem zárkózhat el Amennyil>en fennállna szíveskedjen a me­gyei termelőszövetkezeti szö­vetséghez fordulni a panasz- szal. A jogosultaknak meg kell kapniuk a közgyűlés által megszavazott segélyt, és az em­berséges bánásmódot minden­képpen elvárhatja. 2 megyei TŰKOR II. évfolyam 103. szóm

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék