Megyei Tükör, 1969. december (2. évfolyam, 103-107. szám)
1969-12-06 / 103. szám
3 (Folytatás az első oldalról) re jutását, új forma, új keret kellett ahhoz, kínálta magát a falusi nagyüzem, a közös.. Kikfalva, Lisznyó, Magyaros. Az első kettő az erdőkoronás Kövespank tövében, a harmadik fenn, .,isten háta mögött a Rétyi Nyírre lelejtő, agyagos dombháton. Tipikusan hegyalji falvak, a Szépmező folyón túli térsége itt találkozik először a hegyekkel, a belejtő patakok megbarázdálják a határt, a Nemere huzata elegyengeti. Szerencsésnek is mondható falvak, jut a hegyből is, a medence lapályából is nekik. Szerintük egyik sem túlságosan áldásos, a síkot inkább csak vízveszélye jellemzi, mint bősége, a falvak fölé felszökő csupasz, élű, vízmosásos dombok, nem kövér legelők, hanem csak szörfüves, szél járta oldalak. Bikfalvára a hét falusi út visz Uzonon át, ennek egy poros-sáros kiágazása Lisznyóra, Magyarosnak csak földút jutott, hóban, esőben jobbára használhatatlan. A falvak arculata meglepően csinos, módos téglaházak, terebélyes középületek, gyümölcsfákkal betelepített kertek. Egyetlen zavaró szépséghiba: igen gyakran látni burjántól felvert, elhagyott portál, bedeszkázott ablakot, meg rozzant, használaton kívül került gazdasági épületet. Számuk, a falvak lakóinak tanúsága szerint egyre szaporodik, mind több ember, mind több család hagyja el a falut, ingázáson kezdik, elköltözésen végzik, ilyenkor gazdátlanul marad a ház, a porta, míg vevő akad rá. A folyamat nem új, de tart, és mit sem veszített intenzitásából. Példa : a század ele A KÖVESPONT KÖRÜL (l) jén ezer-ezerkétszáz lelket számláló Bikfalva ma feleannyi lakót mondhat magáénak, de tetemesen megcsappant a másik két falu népessége is. A szántóföldekhez, a falvakhoz közelebb jön az erdő ... Önként kínálta magát megoldásként a nagyüzem. A Lisznyó központtal működő, meglehetősen kiterjedt gazdaság ma — a könyvelés tanúsága szerint —1 millió lejes értéken felüli állóalapot mondhat magáénak. Sok is — kevés is. Sok, mert kísértenek még az újságok öles betűs címei: X, Y falu milliomosai, kevés, mert ez a négymillió három faluközösség tulajdona, de méginkább azért, mert ugyancsak a könyvelés tanúsága szerint csigalassúsággal gyarapszik, a felhalmozásra megszavazott alapok igen csekély hányada kerül végül is a gazdaság vonatkozó bankszámlájára. Az idei 400 000 helyett például eddig 79 000, ami arról árulkodik, hogy a gazdaság tiszta jövedelme évről évre éppen csak a frissiben támadt rések foltozgatására elegendő, perspektívás gazdálkodásra semmiképpen. Milliomos ugyan az MTSZ, de gyakran üres zsebét kifordítva válaszol állatorvosnak, mérnöknek, brigádosnak olyan természetes és égetően mindennapi kérdésre, hogy : „öt villanyégő kellene, két zsák cement kellene, adjatok egy kordét egyetlen lóval, hogy lejárhassam a tíz kilométer körzetben fekvő istállókat — a ti érdeketekben, mindanynyiunk érdekében". Épített, vásárolt a gazdaság - - ez tagadhatatlan — csakhogy a súlyos pénzek nem mindig oda hullottak, ahonnan gyümölcsöt is lehetett volna várni. Építettek istállókat, műhelyeket — rendjén. De az istállók mai állapota azt mutatja: a tagok nem értékelik saját, munkával szerzett pénzüket: a hídlál felszakadva, a betonvályúk, jászlak csak csonkokban ,,fordulnak elő", az ablaküvegeket vagy egy maréknyi vagy egy préselt köteg széna pótolja — éppen szükség szerint. Építettek mázsaházat — a bikfalviak tanúsága alapján — nem ért meg az sem műemlékkort, befejezése előtt összeduvadt. Vásároltak malmot, de használni nemigen használták, inkább fizetett a gazdaság 50—60 mázsa gabona vámot az őrlelésért. Sok és kevés az a négymillió, mert valóban alapja lehetne egy erős, de legalább erősödő közösség törekvéseinek, ésszerű nagyüzemi gazdálkodásának. Kevés, mert a négymillióhoz viszonyítva aránytalanul magas a másfélmilliót megközelítő hosszú lejáratú kölcsön, a közel egymilliós évi termelési kölcsön. Ez idén hozzávetőleg egymillió lej törlesztenivalót jelent, s az idei év Lisznyón, ha lehet, még gyengébben hozott, mint másfele. A gazdaság — vezetői, szakemberei szerint — gyenge. Keserű tréfa, de ott hallottuk, mindig jól fog az, hogyha van valahol egy még gyengébb. Az összehasonlításoknál legalábbis, hiszen nem kell végleg zavarba jönni... Ők Vargyast mondták. Az idén még Vargyas is „lekörözte“ Lisznyót. Pedig annak az erdővidéki falunak mindenképpen nehezebb. S nehezebb a többi ,,gyengének" is, Szárazajtának, Bibarcfalvának, Esztelneknek... Serester Péter, a gazdaság elnöke bikfalvi ember. Ingázik ő is. Három falu között. Lisznyón, Magyaroson keressük, a hegyhát mögötti istenkisértő földúton szekerezett vissza a központba. Az istállóknál találjuk meg. Az este már leereszkedett, a lapályon Szentivány, Uzon, Kökös, hátrébb Szentgyörgy tényei villognak. Átmegyünk az istállókon, mutatja az állományt. Akkor frissiben kerültek le az állatok a legelőkről. 170 tehén, több tucat borjú. A zsúfoltság nyomasztó. Egy-egy elkerített részben tíztizenkét borjút is összezártak, a tehenek sem félnek egymástól. Ez a kisebb baj. De az állomány állapota aggasztó. Kiálló csipejü, a ,,lehetőség“ legmélyebb határáig leromlott állatok, mintha a rideg pásztorkodás századokkal ezelőtti formáinak gondozásából csöppentek volna ide a lisznyó fák istállóiba. Pedig nyári táborból jöttek, a friss fűről, ami laikusnak is csak azt jelentheti, hogyha nem is felhízva, de jó kondícióban kellett volna lekerülniük. A nyári táborozás tehát nem sikerült. Az elnök és Benke Ferenc brigárdos a kis lápértékű, rágós szőr füvet okolják, a minősíthetetlen gondozást . . A gondozássá e jelző itt is áll, takarítatla nők, ragyásak az állatok, az istállóban — bár szellőzni épp elég ablakot kivertek — fojtó a bűz. Vagy elviselhetetlen a huzat. A tehenek még elbírnak, de a borjak belesatnyúlnak ebbe ... Ez a fajta reprodukció, ez a fajta kiválasztás egyetlen fajhoz vezet — az őstulokhoz (ha kibírja útközben). A vezetőség tisztában van az állomány minőségével, ők mondják : 30 százaléka használhatatlan, kicserélésre váró selejt, ha úgy engedi a közös pénzügyi helyzete, igyekeznek feljavítani. Erre — úgy látszik — az idén már nem kerülhet sor. Mi juttatta ide a lisznyói állattenyésztést ? A kérdésre nem lehet egyszerű, egyoldalú feleletet adni. Dr. Crişan, a gazdaság állatorvosa (önkéntes állattenyésztő mérnöke is) próbálja fejtegetni az okokat. Egy éve van itt, rajta igazán nem múlott. Amikor átvette az állományt, takarmányozott tehenenként mássfél liter tej csurgóst (pontosabban: csöppent) a sajtárakba naponta. Ma több, két liter felett. Az emelkedés nem nagy, de jelent valamit. De az adatok még az optimális középszerűhöz mérve is — igen lehangolóak. „Egy kecske ad annyi tejet“ — élcelődik az egyik gondozó. Igaza van. Saját munkáját dicséri, íme az állatorvos okfejtése : -ra rossz állományt cserélni, javítani kell, hiába már él kielégítő gondozás, az elsatnyult, megviselt állatokkal komoly eredményeket aligha érnek el: — az állatok gondozása — mesterség, meg kell tanulni, érteni kell, nem lehet bárkit egyik napról a másikra melléjük állítani. De aki tudja ezt, és jól csinálja, azt viszont meg kell fizetni, mert itt a jó munka — pénzt érő, pénzt hozó munka — takarmány kell, jó minőségű, nagy tápértékű, koncentrált takarmány. Nem elég, ha szálastakarmányból kihúzzák a zöldig, ennek pedig utána kell járni, meg kell szerezni. Mi az akadálya mindennek ? Az anyagi lehetőségek megteremtésén, pénzen, jó istállók építésén, kellő felszerelésén, hozzáálláson múlik. Tehát végsősoron az embereken ... Az anyagi érdekeltég ,,lázgörbéje“ ebben a szektorban lemérhető a kifejt litereken, az állatok állapotán. Lisznyón a nyári táborozás után kivétel nélkül minden fejőstehénen sikerrel lehetett volna elvégezni a közmondásos „kalappróbál“ . Ez pedig abból áll, hogy lehet-e az állat csipőcsontját fogasnak használni? Megállt volna azon még a kabát is . A több mint egyhónapos benti gondozást el kell ismerni, sokat javított az állatok kondícióján. Takarmányt kaphattak bőségesen, kigömbölyödtek valamelyest, de semmivel nem változott egyéb körülményeik mikéntje: piszkosak, az istállók gondozatlanok. Úgy látszik, a gömölyödés sem változtat a lényegen : 170 tehéntől változatlanul 370—380 litert fejnek naponta. A gazdaság vezetőségét kérdeztük : nem lehetne-e az állattenyésztés fokozatos és fokozott erősítésével átlendíteni a lisznyói közöst a holtponton. Inkább hümmögés, mint igenlés volt a válasz. Emlékeztetőnek hadd jegyezzem ide a bikfalvi brigádos szavait: Úgy húsz évvel ezelőtt Bikfalván körülbelül 350—400 fejőstehén lehetett, az emberek kedvvel gondozták az állataikat, mert pénzt hoztak. Takarmány is került nekik. Ma — a tagságot is beleszámítva — a három faluban együtt van annyi tehén. Ez pedig legalábbis — meggondolkoztató. (Folytatjuk) megyei TOKOR krónika A jobb minőségért. . . Bővített plenáris ülést tartott a Sepsiszentgyörgy városi szakszervezeti tanács. Igen lényeges kérdést tűztek napirendre: az ipari vállalatok igazgatói tanácsainak és szakszervezeti bizottságainak tevékenysége a minőségi munka megjavításáért. Mind a jelentés, mind a hozzászólások sok értékes tapasztalatot, javaslatot tartalmaztak, viszont azt is hangsúlyoznunk kell, hogy nem minden üzemben és vállalatban tettek meg mindent a termékek minőségének magasabb szintre való emeléséért. Csakis ezzel magyarázható, hogy még mindig számolnunk kell a rendelő által visszautasított árucikkekkel, és nem is kis mennyiségben. A textilgyár, a helyiipari vállalat és a bútorgyár visszautasított termékei az év eddig eltelt időszakában megközelítik a 250 000 lej értéket, s ha ehhez még hozzászámítjuk a minőség miatt történő reklamációkat, ez az összeg a 300 000 lejt is meghaladja. A szakszervezeti bizottságok sok esetben akkor sem tesznek maradéktalanul eleget hivatásuknak, amikor az emberek kéréseinek, személyes ügyeinek megoldásáról van szó. Példának felhozhatjuk a bútorgyár szakszervezeti elnökének magatartását, aki a kéréssel, kérdéssel hozzáforduló munkásokat több alkalommal is nem a legmegfelelőbb hangnemben utasítottael. És hadd jegyezzünk még ide egy dolgot : hogyan lehessen a szakszervezeti csoportok munkájáról pozitívan beszélni, amikor még azokat sem érdekli, akiknek a szakszervezeti munka irányítása lenne a kötelességük ? Úgy gondoljuk, a városi szakszervezeti tanács eddigi tevékenységéért, erőfeszítéseiért megérdemelt volna legalább annyi figyelmességet, hogy a tanácstagok és a meghívottak is eljöjjenek az elemző ülésre. Turisztikai verseny A KISZ megyei bizottságának turisztikai részlege Utazás Kovászna megyében címmel versenyt kezdeményez diákok, termelőszövetkezetben dolgozó fiatalok, munkásifjak számára. A verseny célja, hogy mind a résztvevők, mind pedig a hallgatóság megismerje megyénk legszebb vidékeit, megvalósításait, ipari, mezőgazdasági, kulturális arculatát. A versenyt négy szakaszban bonyolítják le a KISZ-bizottságok irányításával, a győztesek pedig a vetélkedő befejezésekor jutalom-kiránduláson vesznek részt. Négyszögasztal A sepsiszentgyörgyi 2-es számú líceum diákpódiuma után újabb értékes kezdeményezést üdvözölhetünk : az 1-es számú líceum Gyökerek című folyóiratának diákszerkesztősége Négyszögasztal elnevezésű vitafórumát. Első alkalommal a lap szerkesztési kérdéseiről, profiljáról, a megírásra váró témákról vitáztak a résztvevők. Azt szeretnék, hogy az ezutáni megbeszéléseikre minél több tanulót bevonjanak, minél többen mondják el véleményüket a felmerülő problémákról. Textilgyáriak vendégszereplése A sepsiszentgyörgyi textilgyár kultúrcsoportja az elmúlt hét végén Mikóújfahidán lépett színpadra. A népi táncokból, népdalokból, könnyűzenei számokból összeállított műsor nagy sikert aratott. A csoport tervében még több kiszállás szerepel a megye közeli és távolabbi helységeibe. Karácsony Benő : Válás után A baráti művelődési ház színjátszói az otthoni és a környező községekben való sikeres fellépés után Kézdivásárhelyre és Csernátonba is ellátogattak Karácsony Benő: Válás után című darabjával, amelyet Nagy Hana tanítónő rendezésében vittek színre. iskolai előadás Ma délután a sepsiszentgyörgyi 1-es számú líceum folklóregyüttese az Állami Magyar Színház termében megismétli az iskola 110. éves fennállása tiszteletére bemutatott ünnepi előadást. A műsoron magyar és román népi táncok, népdalok, szavalatok, vidám jelenetek szerepelnek. A Napsugár Erdővidéken Nemrég a Napsugár című gyermeklap négy munkatársa — Farkas János, Bálint Tibor, Lászlóffy Aladár és Páskándi Géza — látogatott el Erdővidék három falujába, Nagybaconba, Kisbaconba és Bibarcfalvára. A pionírok mindhárom helyen nagy szeretettel fogadták kedvenc lapjuk szerkesztőit, akik saját alkotásaikból olvastak fel a résztvevőknek, majd válaszoltak a gyermekek kérdéseire. TRÉFÁS KÉPEK Sepsiszentgyörgyön szerepelt a dévai esztrádszínház művészegyüttese. Ez alkalommal Tréfás képek című műsorukkal léptek színpadra. A nagyszámú közönség szívesen tapsolt a szólóénekeseknek, táncosoknak, a vidám jelenetek szereplőinek. Bögözi Sándor f1. évfolyam 103. szám