Megyei Tükör, 1969. december (2. évfolyam, 103-107. szám)

1969-12-06 / 103. szám

Ha m­en­nyíre is küszködjék el a jóin­dulat­ú, késni ősz a természet rendjé­­v­el, előbb-utóbb beadja derekát ; az el­­ső hó és az éjszakai fagyok már sejte­tik, hogy a tél már felkészült feladatai­nak te­z­sitésére; úgy néz ki, hogy az időjárás csakhamar befagyasztja az­ é­­pü­nk s ■altiéira a ..hitelt". Tény azon­ban, hovn eddig bőkezűen hitelezett, pótolta a nyár adósságait, lehetőséget nyújtott, hogy meg­felelően készüljenek fel a tőlre. A megyei építőipari v­állalat ki is használta egyéb adottságainak mértékében a nem varó lehetőséget ; erre a legbeszédesebb bizonyíték az, a csak biztos tényekre alapozott előszá­­m­ítás, mely szerint értéktervüket év vé­géig túlteljesítik, és az átadási határ­időket is többé-kevésbé betartják. Van azonban egy egész sor olyan külső mun­kálat (utak, közművesítés), melyet még a „meghosszabbított“ ősz alatt sem si­került befejezni, melyek a hideg idő be­álltával veszélyeztethetik a sikeres év­zárást. A szemetjai lakónegyed építőtelepe még mindig elsősorban építőtelep, és külső képe alapján alig hinné el az ember, hogy lakónegyed is. Pedig már közel 550 család lakik Sepsiszentgyörgy új negyedének eddig átadott épületei­ben. Csakhogy a tömbházak sokasodásá­val egyenes arányban nő a sár is. Sár van mindenütt, az alig néhány hónapos vagy napos járdán, az úttesten és ennek következtében a lépcsőházakban, és a lakások takarítása is egyre több gondot okoz. Eddig meg valahogy csak elfogad­ta az új — egyébként korszerű — vá­rosrész lakója a vigasztalást, hogy majd lassan minden megoldódik. Nos, mutat­koznak is némi jelei a megoldás szán­dékának, hiszen a múlt évben felépült házak egy része, valamint a tav­asszal átadottak körül elkészült a járda, meg­építették a Kórház utcától a kockakö­ves utat. Csakhogy az elképzelheten­él is lassúbb ütemű a „megoldás". És e­­gyébként is az eddigi „megoldás"­­ nem megoldás. Az elkészült utat azon frissiben betemették földdel, amit az út mellett ásott, eső- és szennyv­ís-leve­­zetőárok szolgáltatott — a járdák el­iszaposításáról is azon nyomban gondos­kodtak. Az építő v­álaszát — eszik, nem eszik, ez van — el kell fogadnunk : nem v­olt elegendő munkaerő, akikkel elvégezhet­ték volna az útépítés előtt az árokásást. Most is a városi pártbizottság kezdemé­nyezésére és az ő szervezésében végez­ték el a munkát a város vállalatainak és intézményeinek alkalmazottai. Ez al­kalommal a hazafias munkát valóban jól szervezték meg — részben. Azért csak rés­zben, mert bár kitűzték v­alame­nny­i intézmény, vállalat porcióját, megfeled­keztek a határidő megállapításáról, így aztán a szerelést nem lehet megkezde­ni és befejezni, mert nem készülnek el egy időre a különböző vállalatokra kiosz­tott szakaszok (az iskolák befejezték a maguk részét, a bútorgyár viszont alig kezdett hozzá). Csak tanulságként je­gyezzük meg, hogy a jövőben az ilyen jellegű akcióknál nagyobb gonddal kell eljárniuk a szervezőknek is. Az építő­­telep ugyan kinevezett két mestert is a munkálatok technikai irányítására, csak­hogy ők nem mozgósíthatták a vállala­tok alkalmazottait. Meg aztán lévén, hogy brigádokról, nem napszámosokról van szó, megérdemeltek volna néha­­néh­a egy városi vezetőt is a mesterek mellett. De ez a része csak hogy­jam , ha sáros is, de út az út, és az elkészült járda iszap alatt is azonos önmagával. A baj az, hogy az építők már felhasználták az idén az út- és járdaépítésre kiutalt pénzösszeget. Ez pedig azt jelenti, hogy az idén ősztől, jövő tavaszig 480 új lakrész lakói caplathatnak a bokától fel­fele tendáló sárban. Miért törvénysze­rű Sepsiszentgyörgyön, hogy a lakóne­gyed belső útjai, járdái egy évvel a tömbhöz felépítése után készüljenek el. A válasz egyszerű : ha a megyei népta­­nács tervezési osztálya a pénzösszegek kiutalásakor megfelelő perspektívával gondolkodnék (különben nem is túl tág ez­ a perspektíva), azt a lyukat tömi be, ami éppen a legtágabb. Mert úgymond­­ kevés a pénz. Bizonyos, hogy nem vet fel be azt a keveset el lehetne oko­sabban, meggondoltabban is osztani. Mert a szemet­jai kvartál lakói, miután meg­felelő lakáshoz jutottak, szeretnék végre nemcsak tudni, hanem — de facto — cipőjük vonatkozásában is érez­ni, hogy a XX. században élnek. A tisztelt olvasó ne lepődjék meg, a­­mikor azt írom, hogy ez még mindig semmi. Tudniillik, a Csíki utcai lakóte­lep 144 lakrész garzonlakásnak la­kóit, meg több sár ..fogadja“ majd de­cember végén. Mert itt egyáltalán nincs olyan út, amelyet két lábon, érzékeny bőrű cipőben járó élőlények számára ké­szítettek volna Van ugyan egy testi­­leg-lelkileg ép teherkocsik számára ké­szült út, de ez­ kimondottan csak nekik való. Az történt ugyanis, hogy még e­­gész­ évben valamennyi illetékes szerv „nagyon helyesen“ sürgette az új lakó­negyed első tömbházának felépítését, mindenki megfeledkezett a belső rende­zési munkálatok tervéről. Ezt így csak október 16-án kapta kézbe az építő. Azóta itt is közmunká­znak városunk polgárai szorgalmasan és hasznosan (itt végül előbb készül el az út útja, mint a teteje), csakhogy a tél is beleszól a dologba. Tény, hogy bár beköthetik a szennyvízlevezetőt a városi rendszerbe, és elkészíthetik a város új, korszerű csatornahálózatának első szakaszát­­­­új, mai civilizációs igényeket kielégítő, nem lesz. Az építők még annyit tehet­nek, hogy újabb kavicsréteggel emelik az út szintjét, még akkor is, ha ez ké­sőbbi munkálataikat megnehezíti. Az új lakóházak vízellátásának, fűté­sének, szennyvíz levezetésének külső munkálatai többé-kevésbé azonos ütem­ben folynak a tömbházaknak az építé­sével. Helyesbítenem kell, mert csak most egyenlítődtek ki a korábbi fázis­különbségek. A szemet­jai lakónegyed­ben az a ixtradox helyzet állott elő, hogy átadták az épületet (pl. a X., XI., X//. tömbházakat), mielőtt elkészültek volna a külső kanálisok és vízvezeté­kek, vagy bekötötték volna a villanyt. Volt is a lakóknak és építőknek egy­aránt néhány kedves szava azoknak a tervezőknek a címére, akik a június 10-i határidős cm­zetek külső munkálatainak dokumentációját június közepén adják át az építőknek. Valóban indokolt min­denkinek a haragja, mérge, aki október­ben (és ebben már részük van az épí­tőknek is) költözik be egy még ki sem száradt, fületlen, kiv­ilágítatlan lukasba. Az­ építőipari vállalat fejlődésével las­sacskán érvényt kell szerezni ilyen ese­tekben a személyes felelősség ekének. Mindezek fejében előfordult (olva­sóink panaszoltak), hogy a brassói ÉREM sepsiszentgyörgyi kirendeltsége még meg is büntette, kikapcsolta a há­lózatból többször tévesen azokat, akik a lakásszerződés megkötése után nem szerződtek velük is azonnal. A megyei építőipari v­állalatnak bár­mennyire is próbálta, nem sikerült elő­deinek hibáit kiküszöbölnie : megépíte­nek egy utat, aztán sürgősen — nyilv­án okkal és jogggal — feltárik. S/.cmer/ott a IX-es tömbház mellett például a jár­da egy alig tízméteres szakaszát néhány hónap alatt ötször törték fel. Mindnyá­jan ismerjük nehézségeiket — munka­erőhiány, az tervek késése, változása, fi­nanszírozása stb., melyek miatt nem le­het szisztematikusan dolgozni, de most már lassacskán ill az ideje, hogy az il­letékes szervek segítségév­e a­ végn­­óló­ban megfelelő perspektívába illeszked­jék egész tevékenységük. Gajzágó Márton UTCA, UTCA­­SÁROS UTCA . AZ IGAZGATÓI BIZOTTSÁGOK TEVÉKENYSÉGÉRŐL (Folytatás az első oldalról) Kedést foganatosítottak a ter­melés szervezése, a pénzügyi tevékenység, a termékek jö­vedelmezősége, a nem gazda­ságos költségek kiküszöbölése terén, sikerült a vállalati ve­zetés új formáját az igények­nek megfelelő új tartalommal feltölteniük. A fentieket nem cáfolja az a tény sem, hogy vállalataink igazgatói bizottsá­gai egy egész sor kérdés meg­oldásában még nem mutatnak kellő érettséget, a korszerű ve­zetés követelményeinek még nem tudnak minden vonatko­zásban eleget tenni. .Jelen e­­setben célunk éppen az, hogy rámutassunk azokra a vezetés­ben tapasztalható hiányossá­gokra, melyekre felmérésünk során fény derült.­­ Az igazgatói bizottság munkater­vei szinte kivétel nél­kül a vállalatok legfontosabb kérdéseivel foglalkoznak. Még­is sok esetben olyan napi je­lentőségű ügyeket tárgyalnak, amelyek az igazgató vagy egy­­egy osztályvezető hatáskörébe tartoznak. A húsipari vállalat például az első évnegyedre tervezett napirendi pont he­lyett — a húsfeldolgozási és -beszerzési tervfeladatok elem­zése és az önköltségi ár csök­kentése — az irattár rendezé­sének, egy sofőr alkalmazásá­nak kérdését tárgyalta. És eh­hez hasonló módon jártak el a második évnegyedben is. A cigarettagyár igazgatói bizott­sága augusztusban a beruházá­si munkálatok, a fő- és folyó javítások, a kisgépesítési mun­kálatok elemzését vette tervbe — melyek valóban létfontossá­gúak a vállalat életében —, ezzel szemben a tisztviselők fegyelmi kérdését munkások ideiglenes alkalmazását vitat­ták meg. A Kalásznál a tele­fon­beszélgetések lebornyol­ítá­­sáról beszéltek, a helyi keres­kedelmi vállalatnál pedig az áruforgalom sokad­rendű kér­déseiről vitatkoztak, ahelyett, hogy a vállalat tevékenysége szempontjából alapvetően fon­tos problémákat oldottak vol­na meg. Érdemes megjegyez­ni, hogy sok esetben az igaz­gatói bizottság papírra fekte­tett tevékenysége és a válla­lat termelési mutatói között egyenes kapcsolat mutatható ki. A Kalász például 3 millió lejjel adós tervfeladatai telje­sítésében, a Bútorgyár terme­lése pedig 5 millió lejjel ma­radt feladatai alatt. Az igazgatói bizottságok ü­léseinek megszervezése álta­lában megfelel a követelmé­nyüknek : az elemzéseket, elő­adásokat a határozati javasla­tokkal együtt előre kiosztják a tagoknak , általában részt vesz a bizottságnak mintegy­ 7,1­ százaléka ; az ülések két-három óránál nem tarta­nak többet. Az alkalmazottak­­képviselői azonban csak szór­ványosan vesznek részt a vi­tában, valószínűleg a felme­rülő kérdésekben való tájé­kozatlanság miatt. Több eset­igen az üléseket nem készítik elő megfelelőképpen. Az épí­tési, a húsipari, a kalász vál­lalatnál, a bútorgyárnál, a sepsiszentgyörgyi állami mező­­gazdasági vállalatnál például sok esetben csak egy-két órá­val az ülés megkezdése előtt hívták meg a bizottság tag­jait, anélkül, hogy értesítettek volna a megvitatásra kerülő kérdésekről. Annak ellenére, hogy az igazgatói bizottságoknak mesz­­szemenően igénybe kellene venniük a szakemberek véle­ményét — még akkor is, ha e­­zek nem tagjai az igazgatói bizottságnak — ez csak na­gyon ritka esetekben fordult e­lő. A jövőben a különböző, alacsonyabb vezetési szintek­nek sokkal hatékonyabban kell támogatniuk az igazgatói bizottságok tevékenységét, mint eddig. — Nagyon sok esetben az igazgatói bizottságok nem kö­vetik kellő igényességgel a ha­tározatok teljesítését. A sep­siszentgyörgyi bútorgyárnál, az építészeti vállalatnál, a h­e­lyi kereskedelmi vállalatnál csak véletlenszerűen, esetle­gesen ellenőrzik saját határo­zataik megvalósítását.­­ Gyakori eset az is, hogy a vállalat adminisztratív ve­zetői, túllépve saját hatáskö­rükön, az igazgatói bizottsá­gok hatáskörébe tartozó kérdé­sekben döntenek. Az építésze­t­i vállalat igazgatója például egy egész sor olyan kérdés­ben döntött (például a munka­erő elosztása, az építőanyagok eloltása, a téli front előkészí­tése stb.), melyekben az egész igazgatói bizottságnak kellett volna döntenie, és amelyekbe beleszólása lett volna az épí­tőtelepek vezetőinek is. A he­lyi kereskedelmi vállalat szűk körű adminisztratív vezetősége szintén egy egész sor olyan kérdésben hozott határozatot, melyek az igazgatói bizottság hatáskörébe tartoznak, például: az árualap biztosítása, a kasz­­szaterv teljesítése, a szállító­­eszközök felhasználása stb. Hasonló példákat idézhetnénk a kalász, a húsipari vállalat esetében. — Az alkalmazottak közgyű­lését a legfőbb vállalat eseté­ben — például a kézdivásár­helyi faipari vállalatnál, a sep­siszentgyörgyi cigarettagyárná­l, a köpeci bányavállalatnál, az állami mezőgazdasági vállala­­toknál, az Olt textilgyárnál megfelelőképpen készítették e­­lő, és ezek eredményesek is voltak. Az alkalmazottak ér­tékes, hasznosítható javaslato­kat tettek a munkahelyek megszervezésére, a termelőka­pacitások növelésére, a mun­kafeltételek javítására, a fe­gyelem megerősítésére. Ezzel szemben nagyon sok esetben, például az Olt textilgyár, a bodzafordulói faipari vállalat, a sepsiszentgyörgyi állami me­zőgazdassági vállalat esetéb­en — formálisak a részlegeken, műhelyekben rendezett köz­gyűlések, holott éppen itt is­mertetik a vállalatok vala­mennyi alkalmazotta előtt a konkrét feladatokat.­­ A minisztériumok, ipari központok csak igen ritkán adták meg a szükséges támo­gatást azoknak a vállalatok­nak, amelyek hatáskörükbe tartoznak. A küldöttek ugyan formálisan részt vettek a terv­­feladatok megvitatásában, de reális támogatást nem nyúj­tottak. Például a Könnyűipari Minisztérium küldötte, bár megígérte, mégsem járt köz­be, hogy a textilgyár csecea­l­­katrészekhez jusson, semmit sem tett ennek érdekében.­­ A kombinátok megalaku­lása óta egy egész sor olyan üzemrészlegben, amelyek az­előtt különálló vállalatok vol­tak az igazgatói bizottságok tevékenysége megszűnt. Úgy gondoljuk, hogy az új szerve­zeti tomnák kialakulásáig to­vább kell működnie a faipari vállalatok igazgatói bizottság­­­nak, továbbra is dönteniük kell egy egész sor kérdésben, pél­­dául a nem megnevezett író­­fajták, a beruházások, főjaví­tások, kisgépesítés, a tervfel­adatok megváltozásának, a ter­melési és szállítási terv kér­déseiben. A két új megyei vál­lalat — a textilipari kombi­nát és az élelmiszeripari válla­lat — az új szervezési for­mának megfelelően hozza lét­re azt a vezérigazgatósági taná­csot, melynek tagjai az igaz­gatók, a gyárak és üzemrész­­legek vezetői és az alkalma­zottak képviselői. Az új hely­zetnek megfelelően módosítani kell a gyárak és üzemrészle­gek igazgatói bizottságának működési szabályzatán, és új szabályzatot kell kidolgozni a vezérigazgatói tanácsok szá­mára. Ipari vállalataink átszerve­zése, a nagyobb vállalatok lét­rehozása és ezek hatáskörének kiszélesítése megfelelő alkalom arra, hogy vállalataink igaz­gatói bizottságai kiküszöböl­jék a fentebb tárgyalt hiányos­ságaikat. megyei TÜKÖR a brassói magellátó központ a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek, a mezőgazdasági ál­lami vállalatok és minden zöld­ségtermesztő számára spenót­­(Matador, Wiresley), saláta- (má­jusi, Böttner, bánáti) és retek­magot szállít, korlátlan meny­­nyiségben. * A megrendelők forduljanak a vállalat sepsiszentgyörgyi kiren­deltségéhez (Vasút utca 8). II. évfolyam 103. szám

Next