Megyei Tükör, 1969. december (2. évfolyam, 103-107. szám)
1969-12-06 / 103. szám
, néha öntudatlan az ember Késő délután érkezik haza a futballért rajongó férj. Előkapja az újságot : — Hatkor meccs van ! Szalad, bekapcsolja a tévét. Persze, még csak fél hat, de már alig győzi kivárni a kezdést. Szépen, mindent odakészít magának : hamutartót, gyufát, egy pohár vizet. Megigazítja a széket, hogy majd a legjobb helyről lásson. A képernyőn megjelenik a konferáló hölgy. Rágyújt egy cigarettára. Berepül az első gól. Recseg a szék. Szenvedélyes nézőnk úgy viselkedik, mintha ő is a pályán lenne. Minden gólnak van valami áldozata. Először csak a tárgyak cserélnek helyet. A pohár oldalára fordul, a hamutartó elszalad, ráncokba gyúródik a szőnyeg. Az asszony még tesz-vesz a konyhában. Dühbe gurul, de tehetetlen. Ilyenkor nem lehet férjével beszélni. — Kapufa ! Passzolj... Lőjj már ! Na, most... Ezt kihagyni ! — úgy közvetít, mintha Szepesi lenne. A pohár levágódik a parkettre. Ez már hamisíthatatlan gól. A feleség bejön és olvasni kezd. A férj lehalkítja a tévét, de ő továbbra is csak kiabál. Utolsókat pattan a labda, még egy beadás, és végetértek az izgalmak. Vagy talán csak most kezdődnek ? Sokba kerül minden meccs egy ilyen szenvedélyes néző lakásában. Égető Ágnes VII. osztályos 103 észrevétlenül — Milyen rég volt, milyen jó volt, mennyit játszottunk ! De jó volna most is iskolába járni, játszani — sóhajtanak az öregek, édesanyák, édesapák... Sokszor mesélnek nagymamák az unokáknak játékokról, melyek már rég feledésbe merültek, melyeket talán csak ők tudtak. Húsainak értük, mint mindenért, amit elveszít az ember. Ők is egyszer felnőttekké váltak, ez igaz, de elvesztettek-e mindent abból a jóból, ami „csak játék“ volt ? Nem kellene elárulnom a titkot, de mégis elmondom : az öregek és a fiatal édesanyák, édesapák is játszanak. Ők lehet, hogy nem veszik észre magukat, de én észrevettem. Aki nem hiszi, figyelje csak meg. Persze, ők mindent komolyan csinálnak, anynyira komolyan, hogy mi felnőttek szeretnénk lenni, mert az ő játékukból sok minden szebb és kellemesebb a tanulásnál. Észrevétlenül játszanak, nekünk meg időre van kimérve minden. Lopjuk el az egymás titkát. Mi segítünk nekik, ha ők is megértenek minket. István Márta VII. osztályos szamárcédula Ahogy a tanár kiteszi lábát az osztályból, a gombfocizók megszállják a katedrát. Beállítják a játékookat, felszerelik a kapukat, és nincs olyan szolgálatos, aki kiriogathatná őket, de még a szurkolókat sem lehet elcsalni azasztal körül. Mindenkinek megvan a tábora, a gólokat is hol örömrivalgás, hol rosszindulatú füttyögés követi. Csak egy dologban értenek egyet, ha egy jó cselt még jobb tréfa követ. B.F. nagyon szellemes fiú, máskülönben ő az osztály bohóca. Veszi a ceruzáját, egy kartonpapírra ráírja, hogy „ez a szamár eladó“. Odaoson K.T. háta mögé, és feltűzi a kabátjára. K.T. mit sem sejtve küzd a győzelemért. Nem veszi észre, hogy az osztály nevet és ujjong. Egy idő után értetlenül forgolódik, és zavartan visszanevet. Csak nagy későre jön rá, hogy gúnyt űztek belőle. Letépi a cédulát. Összegyűrik és diadalmasan begyúrja B.F. nyakába. Kapui Ágota Vili. osztályos PÁSKÁNDI GÉZA vers szemere szomorú szamaráról Szatmáron élt Szemere meg a szürke szamara. Nem eteti Szemere, szomorú a szamara. A szamara szomorú, üti-veri Szemere. Kehesedik szamara, s Szemere nem szomorú. Mit is bánja Szemere, hogy szomorú a szamara. Am szomorúit Szemere, megdöglött a szamara. Későn lettél szomorú, bizony későn. Szemere ! Ha Szemere szamara nem lett volna szomorú, vidám volna Szemere, ma is élne szamara. megyei TÜKÖR tarka repülők A pionírhász köreinek órarendje előtt állok. Hova is menjek ? — talán a repülőmodellezőkhöz. Ez lehet a legnagyobb kör, hiszen a hét minden napján szerepel az órarendben. Sok kószálás után meg is találom őket. Egykori tanárom, Szász Imre tanár elvtárs és tizenöt csodálkozó figyel a belépőre „Mit keres itt egy kislány ?" Repülők, alkatrészek, festékek, enyvek, csavarhúzók, szerszámok, fadarabok sokasága . . Így van ez ott, ahol jól megy a munka. Szívesen fogadnak, és mindent aprólékosan megmagyaráznak. Megtudom, hogy a kezdők még csak egyszerű papír modelleket készítenek, a haladók már bonyolultabb, versenyre kész gépeket is barkácsolnak. Úgy látszik, nagyon szeretik ezt a szórakozást. Száznyolcvan fiú jár rendszeresen erre a körre. Hogy mi a célja ? — jobban megáll kezükben a szerszám, ha bármikor szükség van rá, sok mindent megismernek, amivel később, törvények, képletek formájában találkoznak a fizika órákon ; gyakorlatba fogják a fantáziájukat, és ki tudja, hátha valamelyikük még pilóta lesz. Közelebbi eredmények ? Év végén nyilvános versenyt szerveznek, és részt vesznek “Bukarestben a Kis technikusok alkotásainak országos kiállításán. Úgy látszik a tanár elvtárs is nagyon szereti ezt a „szakot". „Már évekkel ezelőtt „otthagyta az iskolát" a pionírházért. Igen, mint megtudtuk, gyermekkora óta kedvenc szórakozása volt a modellek készítése ... És azzal akkor egyedül játszott, most sok gyermeknek szerez örömet. A szentgyörgyi pionirházban még sok kör működik. Oldalainkon sorra bemutatjuk mindeniket. M. Z. II. évfolyam 103. szám * * , s * nincs menekvés Nagyapó is szeretne néha pihenni, de unokái nem hagyják. Egyre csak azt hajtogatják : Nagyapó, mesélj ! Nagyapó, gyere macsizni ! Némilyen szép alma van a fán : gyere, nagyapó, verd le ! És nagyapó nem tud ellenállni unokái kérésének, akik mindig csak vele szeretnének lenni. Mesél, mesél... egy pillanatra elszunnyad. Sértődötten zavarják föl. Bújócskát játszanak, és mint mindig, nagyapó a hunyó... Macsizni kell , tréfásan biztatják az öreg lovacskát. Újabb játékokat találnak ki, melyekben megint csak ő lesz a hunyó, a macsi, a mesélő, s ha kell, ismét csak ő veri le az almát. . De ki tehetné meg mindezt helyette ? Kovács Mária VII. osztályos nem szégyen A múltkor egy osztálytársnőm kinevetett azért, hogy mi még játszunk. Szerintem nem volt igaza, még a felnőttek is játszanak. Az édesanya mindent megtesz, hogy a gyermeke ne sírjon, kedves legyen. Míg kicsi, zörgő és riyivogó játékokkal nevetteti meg, közben elfelejt sok más szórakozást A gyermek már egyéves, együtt kacagnak, labdázás közben. A kislány megkapta az első babát , ruha is kell neki. Ahogy nő a kislány, nő a babák száma, a „varrónőre" is több gond szakad. Polyásbabát kapott a kislány azt is kell ringatni, polyálni. A játék sohasem szűnik meg. Pálljános Éva VII. osztályos I ► esti mese A konyhában félhomály van, meg nem gyújtottak lámpát. A tűz szikrái pattogva ugranak szét. Kedves, háromlábú székén ül nagyanyó, és mesét mond a tágra nyitott szemű apróságoknak, három unokájának. „Volt egyszer, hol nem volt ,hetedhét országon is túl, volt egyszer egy ravasz róka és egy hoszszú nyakú gólya. Jó barátok voltak. Egyszer a róka meghívta a gólyát lakomára, de a ravasz róka ( a nagymama is olyan sunyin néz, mint biztos akkor a róka) mind lapos edényekbe rakta az ételt, és a szegény gólya nem tudott enni. A kis unokák laposra húzogatják a szájukat, a róka is így csúfolkodhatott a gólyával. Később a gólya hívta meg a rókát, hogy megvendégelje ő is. Mind hosszú, vékony nyakú edényekbe tette az ételt, így a róka sem tudott enni. Az unokák csücsörítik a szájukat, hogy ők vajon tudnának-e enni azokból az edényekből. Így járta meg a róka, így fizette meg a csalafintaságot.“ Az unokáknak tetszett a mese. Mind nógattak nagyanyát, hogy még mondjon egyet. De hiába Hosszú az esztendő, és minden egyes napjára kell egy új, még nem hallott történet. A gyermekek alvásra térnek, álmukban ismét ott lesz a ravasz róka és a hosszú nyakú gólya. A reggelinél pedig kipróbálják, hogy melyiknek lett volna igaza. Mánya Zita VII. osztályos