Megyei Tükör, 1970. február (3. évfolyam, 112-115. szám)

1970-02-07 / 112. szám

A VIRÁG PROSIETARIAI EGYESÜÍ­­ZETEK 1­0 . TÜKOR AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA 1970. FEBRUÁR 7., SZOMBAT ARA 50 BANI ÉVFOLYAM 112. SZÁM GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG ÉS TUDOMÁNYOSSÁG • Interjú DRUNEK ZOLTÁN mérnökkel, a megyei pártbizottság titkárával — Hogyan értékeli Kovászos megye ipari vállalatainak tevékenységét? Egy hónappal évzárás után már köz­ismertek azok a jó, több esetben kiváló eredmények, melyeket a megye ipari vállalatai a múlt évben értek el. Egé­szében tehát pozitívan értékelhetjük te­vékenységüket. Számtalan esetben — a vállalatok tervfeldolgozó gyűlésein, legutóbb pedig a megyei pártbizottság plenárisán és a néptanácsi ülésszakon — elemeztük vállalataink tevékenységé­nek azokat a vonatkozásait, amelyek bizonyos értelemben csökkentik az e­­­őbb említett, jó és kiváló eredmények értékét. Felesleges lenne most újra ki­térni valamennyi vállalat valamennyi problémájára , de hadd hívjam fel a figyelmet néhány olyan hiányosságra, melyek a megye csaknem minden ipari vállalatára jellemzőek.­­ A beszerzésben két vonatkozásban is rendkívül súlyos hiányosságok me­rültek fel, amelyek már az első lépés­nél akadályokat gördítettek a vállalatok gazdasági, termelési tevékenységének útjába. Egyrészt, szinte valamennyi vál­lalat indokolatlanul szükségletein felü­li nyersanyagkészletet halmozott fel. (A helyiipari vállalatok 9 millió lej ér­tékben, az építőipari vállalat több mint 3 millió lej értékben, a kézdivásárhe­­lyi faipari egység több mint 2 millió lej értékben stb.). Másrészt, a miniszté­riumok több esetben — elsősorban a tervfeladatok emelésekor — nem bizto­sították a megfelelő anyagellátást. Ez történt például a köpeci bányavállalat, a faipari egységek esetében. — Ipari vállalatainknak sok, nagyon sok adóssága van a termelőkapacitások (Folytatása az 5. oldalon) MIT HOZ FEL VÉDELMÉRE? Amikor a december 20-i­ számban közzétettük a panaszleveleket, nem az a szándék vezérelt, hogy — egy olva­sónk szavaival élve — „pletykarovatot" indítsunk. Fel akartuk rázni a vezető­i tanácsokat, hogy a termelés nagy gond­­­­­ai mellett, szívvel foglalkozzanak a­­ termelőszövetkezeti tagok kéréseinek, sérelmeinek megoldásával, mert csak így érzi az ember, hogy tényle­gesen olyan közösséghez tartozik, amely szilárd támasz a háta mögött. Kiegyen­súlyozottabban, lelkesebben tudja ki­venni részét a feladatokból, jobban fog a keze, és van látszatja a munkának, ha érzi : nem csak akkor veszik em­berszámba, amikor a brigádos vagy csoportfelelős beszól a kapun. . hogy ..Na. .János, holnap gyere szekérrakni“, hanem akkor is, ha ő szorul a közösség­re A levelek kapcsán szóbeli tiltakozás, neheztelés is elhangzott, amikor az il­letékesekkel találkoztunk, s válaszaik­ban sem fukarkodtak a szerkesztőség­nek adott jó tanácsokkal, ami az ügyek kivizsgálását illeti. Nyilvánvaló, hogy alaposabban utána kellett volna néz­zünk az ilyenszerű panaszoknak, de a lényeg nem ez. Töltse be mindenki úgy a hivatalát, hogy ne kerüljön sor o­­lyan keserű hangú levél megírására, mint a kurtapataki. És mi történt? Nem túlságosan udvarias hangú, pár so­ros átiratban ..lerázattattunk“ a polgári vezetők nyakáról a következőképpen : „Ha lehetséges, más alkalommal az ilyen panaszokat szíveskedjenek előbb kivizsgálni, majd csak azután igyekez­zenek valakinek a tevékenységét kom­promittálni a sajtó hasábjain“. Utóirat: ...Jelen pillanatban szabadságon vagyok, de bármikor állok rendelkezésükre“. Mint egy sértett Jókai-hős, aki párba­jozni akar. És most higgyük el, hogy özv. Bögö­­zi Lajosné akart Kurtapatak új földes­ura lenni, s a maga tíz évével be akart (Folytatása a 4. oldalon) (BORTNYIK GYÖRGY felvétele) halál egy kupa búzáért Nyeregben a magyar huszár ismét, aki „nem lop, csak szerez". Helye­sebben, csak a huncut mondás kapott lábra, s poroszkál nagyon a szalma­­kazlak, silógödrök, terménylerakatok körül. Ősz időn fogy gyanút, s állíts meg egy mezőről hazafelé igyekvő, nagy kosár­ú asszonyt : „Maga törökbúzát lop, néni". Sértődötten kapja fel a fejét : „A magamét hozom, kérem". S így két esztendőn át lába búzának, pityókának, sárjúmerekly­ének, szürkülettáji ét kés kosárban, sűrc­ban, de még szekérderékban is suvadnak be a kertek alatt. A föld népe nem lop, „csak szerez". Mi tagadás, a kollektív termelésre való átállás átformálta a faluközössé­geket, módosított az emberek közti viszonyon. A „ki áll be későbben ?” barátokat és jó szomszédokat ugrasztott össze, a „ki kerül nagyobb polcra ?“ úgyszintén. Ma pedig egyre inkább újfajta átminősítés válik uralkodóvá a téesz-tagok közti viszonyban : a cinkosság. Lassacskán ott tartunk, hogy a mezőről Csáki szalmájával hazatérők már csak a gazdaság vezetőinek szeme elől kerülnek a kertek alatt, a brigádtárs —„ma te viszel, holnap én” — félre­fordítja a fejét, s szemet huny. Az ilyen lepicskálónak valóban úgy tűnik, hogy a magáét viszi. Az esztendei javadalmazások közti időbeli távolságot mindennapi munka tölti ki, s este azzal egyenesíti ki derekát az ember, hogy ezt a két tököt hazaviszem a disznóknak, nem ouvad össze attól még a gaz­daság. Nem, csak — sok kicsi sokra megy — megsínyli. Év végi zárszámadáskor a bombár s a zseb. S kezd utánaszámítgatni: a sógor kétszer annyit „szerzett“ évközben, s mégis annyi az osztaléka, mint nekem. A cinkosság ellenségeske­désbe csap át. Aratás idején történt egyik községünkben. A masinát egyik helyről a má­sikra készültek áthúzatni. Egy „élelmes" asszony rájött, hogy a rostában szem maradhatott, úgyis elhull útközben, miért ne mentené meg magának. Besetten­kedett a rosta alá, beakasztani a vedret, melyben összegyűl az út végére majd a kenyérmag. Aki távolról, szeme sarkából nézte, nem szólott, legyen az övé, úgyis kárba megy. A mit sem sejtő traktorista rákapcsolt, s az­ asszonyon át­ment a kerék. „Micsoda buta halál egy kupa búzáért” — zúgott a falu. Egy vékáért már nem lett volna az ! Bizonyára, az új mezőgazdaság-fejlesztésre vonatkozó határozatok okos gyakorlati alkalmazása sokat radíroz majd az eluralkodó cinkosság-mentalitáson. De addig is — a lopás csak lopás marad. A. , Kitől tanuljátok, emberek ? A­ka rk ^ ^Y* J IPARI VÁLLALATAINK TÚLTELJESÍTETTÉK JANUÁRI TERVÜKET 3 607 000 lej az eladott és bevételezett áruter­melési terv terén 5 782 tonna szén 4 000 m2 gyapot szövöttáru 336 000 darab tégla 107 m3 bükk-fűrészáru 576 000 lej export-kötelezettségek túlteljesítése (Folytatása a 2. oldalon i

Next