Megyei Tükör, 1970. február (3. évfolyam, 112-115. szám)

1970-02-21 / 114. szám

A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT GAZDASÁGI VEZETŐ SZEREPE A SZOCIALISTA ROMÁNIA GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI­­POLITIKAI HALADÁSÁNAK ALAPVETŐ FELTÉTELE Írta : KIRÁLY KÁROLY, az RKP Kovászna megyei bizottságának első titkára Szocialista Románia történelmének je­lenlegi szakaszában a szocialista építés fölfelé ívelő útján új és egyre nagyobb fe­lelősség hárul a Román Kommunista Pártra - társadalmunk vezető erejére - a hatalmas politikai-gazdasági és társa­dalmi kulturális feladatok teljesítésében. Ma a párt vezető szerepe egyre erőtelje­sebben érvényesül az állami, gazdasági és tudományos életben, a szocialista építés minden területén. A párt vezető szerepe — egész történelmi fejlődésünk eredménye Visszatekintve a párt harcára, világo­san kitűnik, hogy a párt vezető ereje, je­lenlegi szerepe a román társadalom ob­jektív fejlődésében, az osztályellenség el­len a dolgozóknak a kizsákmányolás és el­nyomás alóli felszabadításáért, Románia előrehaladásáért és felvirágzásáért folyta­tott heves csaták történetében gyökerezik. 1. A szocialista forradalom és a szocialista építés általános törvényei A tapasztalat igazolja, hogy a kapita­lizmusból a szocializmusra való áttérésben általános törvények érvényesülnek, melyek kifejezik, hogy a szocialista forradalom (Folytatása a 2. oldalon) 1945 február: A NÉP ÁTVESZI A HATALMAT Tnséges, emberevő tél volt, nagy pró­bák évszaka. A nép odaadott mindent „a frontnak, a győzelemért“­, az embe­rek szájuktól vonták el a falatot , ad­ták az utolsó tiszta inget is. A fronton kegyetlen harcok folytak a fasizmus el­len, a béke és az emberség győzelmé­ért. De ugyanakkor, 1944 novemberétől 194­5­ február haváig a belső reakció sa­ját hatalmának visszaállítását készítet­te­t. Annak ellenére, hogy vállalta az orsz­ág demokratizálásáért folytatott ak­ció támogatását, Radescu generális kor­mánya titokban a burzsoázia és a nagy­birtokos osztály, a dinasztia fiatalokat vételéért munkálkodott. S mikor a nép számon kérte az egykori szép ígérete­ket — az államapparátus demokratizálá­sát, a reakciós prefektusok leváltását—, Aldea generális a szokásos parancsot ad­ta ki: „Elfojtani!“ Persze, a generális úr időnként bőbeszédűbb volt, elméleti magyarázatot is adott, így : „Értesítsék a hatóságokat, s állítsák hadbíróság elé az összes rendbontókat." Vagy máskor kategórikusabban : ,,Ne legyetek gyá­vák ... szükség esetén használjatok fegyvert*. Mindez azalatt történik, míg a hadse­reg vérét adja a hitlerizmus legyőzé­séért ,a szabadság eszméjéért, míg a nép — a munkásosztállyal s annak kommu­nista pártjával az élen — egy új rend megvalósítását akarta, a társadalmi i­­gazság érvényesítéséért harcolt. Ehhez mérten ez a kormány s a kormány ilyen Dumitru Almás­ ­Folytatása a 2 oldalom A VIK AG PROLETARI AZ EGYES­ÜL­­ETEK I­I.TÜKOR AZ RKP KOVASZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NEPTANÁCS LAPJA 1970. FEBRUAR 21., SZOMBAT ARA 50 BAMI III. ÉVFOLYAM 114. SZÁM Kinek nem húzták kölyökkorában szemébe a sap­káját ? A nagy hancúrozások és kergetőzések vették kezdetüket ezzel , de csak egy ideig. Mert ahogy cseperedik az ember, s egyre inkább arra kezdi hasz­nálni szemét, amire való k­i­látásra, mind allergiá­­sabb lesz, ha a kilátást is el akarják takarni előle. Már az az ember, aki nem csak nézni, de látni is a­­kar. Az én ismerősöm ilyen. S még olyan, hogy az isten jót adott annak, ki átgázolni akar keserves év­tizedek tanulásával és munkájával gyúrt-kalapált világszemléletén, közösségi munkáról, a szociális em­ber méltóságáról vallott nézetein. A „nehezen kezel­hető“ emberek­­ajtajából való, mert kis szarkafész­kéből messzi egek aljáig lát, s minduntalan elkoty­­tyantja magát, ha körülötte valami nem stimmel. Szenvedélyes szerelmese szakmájának, ontja a ritmust és minőséget frissítő kezdeményezést, s számon kéri másoktól is. ízlést és tudást terjesztő értelmiségi lé­vén, ,,belekotnyeleskedik" mindenbe, mi közügy, néptanácsánál már tépik bajukat a sűrű reklamáció­ét javast.d­­z/fhat.ig miatt, mellyel elárasztja őket. forog a világ Pocsolyákat akar felitatni a körülötte élők lába alól, s országosan számon tartott tudományos munkát vé­gez. Emelt fővel, szemtől szembe mond ellenvéle­ményt bármely rendű és rangú felettesének, ha erős­nek érzi igazát. Egyszóval — egyenes, minden ideg­szálában és porcikájában közösségi ember. A napokban új főnököt kapott. Régi keletű isme­retségüket sosem fűtötte szimpátia. Az új felettes machiavelisztikus érzéke veszélyt szimatolt a szelle­miekben és temperamentumban fölébe tornyosuló kollégában, s minden konfliktust megelőzendő, meg­próbálta jó keményen marokba fogni. Mindjárt az első napokban irodájába hivatta : „Nézd, kérlek . . . Sokat töprengtem, hogy szóljak-e neked a dologról. Barátilag árulom el, kettőnk közt maradjon. Bent a megyénél azt mondták, nézzek a körmöd alá, mert túl sokat ugrálsz, így mondták. Azt is mondták még, hogyha valami probléma van, csak szóljak ne­kik, mert pontra tesznek. Tudod, én nem vagyok az az ember, de a kötelesség, az kötelesség. Nna, fel a fejjel, remélem, megértjük majd egymást Mondanom sem kell, „bent a megyénél“ mukk sem hangzott el a fentiekből. Ugyanis „bent a me­gyénél“ régóta nem munkamódszer sem a megfélem­lítés, sem a „pontra tevés“. Ellenkezőleg: fegyver­ben állnak ellene. „Bent a megyénél“ és szerte az or­szágban tudva tudják ugyanis, hogy a társadalom szekerét csak ilyen mélyről fakadóan közösségi embe­rek fogják elélírre vinni, s nem a gyöngeségü­ket a­­lantas eszközökkel takargató mellény zseb-politiku­sok, kik mások idegrendszerén próbálnak karriert köszörülni ki maguknak. Húzza csak ki szeméből a kalapját, uram ! Lám, hogy forog a világ kereke. SOK SIKKIM. BÚTORGYÁR! 5. oldal IRODALOM — MŰVELŐDÉS 6—7. oldal TUDOMÁNY - TECHNIKA 8 oldal négy sarok között 10. oldal ELEG­E AZ ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓ ? Ez már így van régtől fogva. Amikor begyűlt a termés, a gabona a raktárba, a burgonya a prizmába, a cukorrépa a gyárba, előtérbe kerül a szakmai továbbképzés. Odakint hallgatnak a ha­vas szántók, domboldalak, bent a fal­vakban az emberek. Sajnos, néha az e­­lőadó is, mert nincs akinek beszéljen. Pedig annyi újság van, a világ me­zőgazdaságában, amivel a szakember­nek, a gyakorlati gazdának mind lé­pést kell tartania, mert ha nem, lema­rad a termésátlagaival együtt. A legma­gasabb fejlettségi fokon álló országok­ban a lakosság 5—10 százaléka biztosít­ja az élelmiszerellátást. A dán lapály­­sertést addig szelektálták, amíg a test hossza az átlagos 88 centiméterről 90­centiméterre nőtt, s egy gazdaság 50 fekete-tarka tehene átlagosan évente­­ 300 liter tejet adott 441 százalékos zsír­­tartalommal. Egy angol mintagazdaság­ban 5—6 000 kilogramm árpa és 5 000 kilogramm búzatermést takarítottak be hektáronként. Üzbegisztánban az Éhség sztyeppén, öntözéssel 10 000—12 000 ki­logramm lucernát termeltek hektáron­ként. Az Észt Szovjet Szocialista Köz­társaságban 18—20 hektár föld jut min­den mezőgazdasági dolgozóra, s egy föld­műves 12 ember számára termel élel­met. Ha a föld lakossága az 1960-as 3­0 milliárdról 1970-ig 3,6 milliárdra sza- Tompa Ernő (Folytatása a 4. oldalon) (BORTNYIK GYÖRGY felvétele)

Next