Megyei Tükör, 1970. február (3. évfolyam, 112-115. szám)
1970-02-21 / 114. szám
A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT GAZDASÁGI VEZETŐ SZEREPE A SZOCIALISTA ROMÁNIA GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMIPOLITIKAI HALADÁSÁNAK ALAPVETŐ FELTÉTELE Írta : KIRÁLY KÁROLY, az RKP Kovászna megyei bizottságának első titkára Szocialista Románia történelmének jelenlegi szakaszában a szocialista építés fölfelé ívelő útján új és egyre nagyobb felelősség hárul a Román Kommunista Pártra - társadalmunk vezető erejére - a hatalmas politikai-gazdasági és társadalmi kulturális feladatok teljesítésében. Ma a párt vezető szerepe egyre erőteljesebben érvényesül az állami, gazdasági és tudományos életben, a szocialista építés minden területén. A párt vezető szerepe — egész történelmi fejlődésünk eredménye Visszatekintve a párt harcára, világosan kitűnik, hogy a párt vezető ereje, jelenlegi szerepe a román társadalom objektív fejlődésében, az osztályellenség ellen a dolgozóknak a kizsákmányolás és elnyomás alóli felszabadításáért, Románia előrehaladásáért és felvirágzásáért folytatott heves csaták történetében gyökerezik. 1. A szocialista forradalom és a szocialista építés általános törvényei A tapasztalat igazolja, hogy a kapitalizmusból a szocializmusra való áttérésben általános törvények érvényesülnek, melyek kifejezik, hogy a szocialista forradalom (Folytatása a 2. oldalon) 1945 február: A NÉP ÁTVESZI A HATALMAT Tnséges, emberevő tél volt, nagy próbák évszaka. A nép odaadott mindent „a frontnak, a győzelemért“, az emberek szájuktól vonták el a falatot , adták az utolsó tiszta inget is. A fronton kegyetlen harcok folytak a fasizmus ellen, a béke és az emberség győzelméért. De ugyanakkor, 1944 novemberétől 1945 február haváig a belső reakció saját hatalmának visszaállítását készítettet. Annak ellenére, hogy vállalta az ország demokratizálásáért folytatott akció támogatását, Radescu generális kormánya titokban a burzsoázia és a nagybirtokos osztály, a dinasztia fiatalokat vételéért munkálkodott. S mikor a nép számon kérte az egykori szép ígéreteket — az államapparátus demokratizálását, a reakciós prefektusok leváltását—, Aldea generális a szokásos parancsot adta ki: „Elfojtani!“ Persze, a generális úr időnként bőbeszédűbb volt, elméleti magyarázatot is adott, így : „Értesítsék a hatóságokat, s állítsák hadbíróság elé az összes rendbontókat." Vagy máskor kategórikusabban : ,,Ne legyetek gyávák ... szükség esetén használjatok fegyvert*. Mindez azalatt történik, míg a hadsereg vérét adja a hitlerizmus legyőzéséért ,a szabadság eszméjéért, míg a nép — a munkásosztállyal s annak kommunista pártjával az élen — egy új rend megvalósítását akarta, a társadalmi igazság érvényesítéséért harcolt. Ehhez mérten ez a kormány s a kormány ilyen Dumitru Almás Folytatása a 2 oldalom A VIK AG PROLETARI AZ EGYESÜLETEK II.TÜKOR AZ RKP KOVASZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NEPTANÁCS LAPJA 1970. FEBRUAR 21., SZOMBAT ARA 50 BAMI III. ÉVFOLYAM 114. SZÁM Kinek nem húzták kölyökkorában szemébe a sapkáját ? A nagy hancúrozások és kergetőzések vették kezdetüket ezzel , de csak egy ideig. Mert ahogy cseperedik az ember, s egyre inkább arra kezdi használni szemét, amire való kilátásra, mind allergiásabb lesz, ha a kilátást is el akarják takarni előle. Már az az ember, aki nem csak nézni, de látni is akar. Az én ismerősöm ilyen. S még olyan, hogy az isten jót adott annak, ki átgázolni akar keserves évtizedek tanulásával és munkájával gyúrt-kalapált világszemléletén, közösségi munkáról, a szociális ember méltóságáról vallott nézetein. A „nehezen kezelhető“ emberekajtajából való, mert kis szarkafészkéből messzi egek aljáig lát, s minduntalan elkotytyantja magát, ha körülötte valami nem stimmel. Szenvedélyes szerelmese szakmájának, ontja a ritmust és minőséget frissítő kezdeményezést, s számon kéri másoktól is. ízlést és tudást terjesztő értelmiségi lévén, ,,belekotnyeleskedik" mindenbe, mi közügy, néptanácsánál már tépik bajukat a sűrű reklamációét javast.dz/fhat.ig miatt, mellyel elárasztja őket. forog a világ Pocsolyákat akar felitatni a körülötte élők lába alól, s országosan számon tartott tudományos munkát végez. Emelt fővel, szemtől szembe mond ellenvéleményt bármely rendű és rangú felettesének, ha erősnek érzi igazát. Egyszóval — egyenes, minden idegszálában és porcikájában közösségi ember. A napokban új főnököt kapott. Régi keletű ismeretségüket sosem fűtötte szimpátia. Az új felettes machiavelisztikus érzéke veszélyt szimatolt a szellemiekben és temperamentumban fölébe tornyosuló kollégában, s minden konfliktust megelőzendő, megpróbálta jó keményen marokba fogni. Mindjárt az első napokban irodájába hivatta : „Nézd, kérlek . . . Sokat töprengtem, hogy szóljak-e neked a dologról. Barátilag árulom el, kettőnk közt maradjon. Bent a megyénél azt mondták, nézzek a körmöd alá, mert túl sokat ugrálsz, így mondták. Azt is mondták még, hogyha valami probléma van, csak szóljak nekik, mert pontra tesznek. Tudod, én nem vagyok az az ember, de a kötelesség, az kötelesség. Nna, fel a fejjel, remélem, megértjük majd egymást Mondanom sem kell, „bent a megyénél“ mukk sem hangzott el a fentiekből. Ugyanis „bent a megyénél“ régóta nem munkamódszer sem a megfélemlítés, sem a „pontra tevés“. Ellenkezőleg: fegyverben állnak ellene. „Bent a megyénél“ és szerte az országban tudva tudják ugyanis, hogy a társadalom szekerét csak ilyen mélyről fakadóan közösségi emberek fogják elélírre vinni, s nem a gyöngeségüket alantas eszközökkel takargató mellény zseb-politikusok, kik mások idegrendszerén próbálnak karriert köszörülni ki maguknak. Húzza csak ki szeméből a kalapját, uram ! Lám, hogy forog a világ kereke. SOK SIKKIM. BÚTORGYÁR! 5. oldal IRODALOM — MŰVELŐDÉS 6—7. oldal TUDOMÁNY - TECHNIKA 8 oldal négy sarok között 10. oldal ELEGE AZ ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓ ? Ez már így van régtől fogva. Amikor begyűlt a termés, a gabona a raktárba, a burgonya a prizmába, a cukorrépa a gyárba, előtérbe kerül a szakmai továbbképzés. Odakint hallgatnak a havas szántók, domboldalak, bent a falvakban az emberek. Sajnos, néha az előadó is, mert nincs akinek beszéljen. Pedig annyi újság van, a világ mezőgazdaságában, amivel a szakembernek, a gyakorlati gazdának mind lépést kell tartania, mert ha nem, lemarad a termésátlagaival együtt. A legmagasabb fejlettségi fokon álló országokban a lakosság 5—10 százaléka biztosítja az élelmiszerellátást. A dán lapálysertést addig szelektálták, amíg a test hossza az átlagos 88 centiméterről 90centiméterre nőtt, s egy gazdaság 50 fekete-tarka tehene átlagosan évente 300 liter tejet adott 441 százalékos zsírtartalommal. Egy angol mintagazdaságban 5—6 000 kilogramm árpa és 5 000 kilogramm búzatermést takarítottak be hektáronként. Üzbegisztánban az Éhség sztyeppén, öntözéssel 10 000—12 000 kilogramm lucernát termeltek hektáronként. Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban 18—20 hektár föld jut minden mezőgazdasági dolgozóra, s egy földműves 12 ember számára termel élelmet. Ha a föld lakossága az 1960-as 30 milliárdról 1970-ig 3,6 milliárdra sza- Tompa Ernő (Folytatása a 4. oldalon) (BORTNYIK GYÖRGY felvétele)