Megyei Tükör, 1970. április (3. évfolyam, 120-123. szám)

1970-04-04 / 120. szám

konzult«^« A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT GAZDASÁGI VEZETŐ SZEREPE A SZOCIALISTA ROMÁNIA GAZDASÁGI ÉS TÁR­­SADALMI-POLITIKAI HALADÁSÁNAK ALAPVETŐ FELTÉTELE A Román Kommunista Párt szerepe Románia részvételében a világgazdasági forgalomban Nemzetközi tevékenységéb­en pártunk abból az elv­ből indul ki, hogy ma­­ inkább mint valaha — min­den lt­t. az egész világ biztonságának és békéjének biztosítása szorosan összefügg az összes államok ak­­tív részvételével a nemzetközi kérdések megoldásá­ban — akár nagy, akár kis országról legyen szó. Egyetlen ország sem maradhat távol az általános Iő­­kéért vívott harctól, minthogy a bel- és külpolitika dialektikusan összefügg. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalmi rend saséi­ felépítésében elért sikereink értékesen hozzá­járultak a szocializmus és a béke, a népek közötti együttműködés és barátság ügyéhez. Abból a követelményből kiindulva, hogy a belső fejlődés — különösen a jelenkori műszaki-tudomá­nyos forradalom körülményei között — elválasztha­tatlan a szocialista országokkal, a KGST-beli társa­inkkal, s a más államokkal való szoros együttműkö­désünktől, tekintet nélkül az illető országok tár­­s­dalmi rendszerére Románia tevékenyen részt vesz az anyagi javak nemzetközi cseréjében, a külön­böző formájú együttműködés erősítésében, s egy­re hatékonyabban hozzájárul a nemzetközi munka­­megosztáshoz. A szocialista Románia jelentős mértékben kiter­jesztette világkereskedelmi körét: öt világrész több mint száz országával tart fenn gazdasági kapcsolato­kat, részt vesz több mint 70 gazdasági és műszaki­­tudományos nemzetközi szervezet tevékenységében. A külkereskedelem és a gazdasági kooperáció erő­sítése országunkra nézve objektív szükségszerűség, s minden ország gazdasági és társadalmi fejlődésének fő problematikáját képezi. Az iparosítás megköveteli jelentős mennyiségű nyersanyag, gép és berendezés behozatalát — párhuzamosan az árukivitel növelé­sével. Külkereskedelmünk dinamikájára jellemző, hogy míg 1960-ban a kivitel, illetve behozatal összértéke 8 139,3 millió lejt tett ki, 1969-ben 20 066,0 millió lej volt külkereskedelmünk összértéke. Szocialista iparunk korszerű struktúrájának meg­felelően, a Román Kommunista Párt gazdaságpoli­tikája biztosítja az ipar fő ágainak oly mérvű fej­lesztését, hogy az ipari termékek kivitelének össze­tétele mindinkább javuljon. Az utóbbi években erő­sen növekedett a gépgyártóipar — különösen a kő­olajipari berendezések, tehergépkocsik, traktorok, vegyipari felszerelések — részarányára külfölddel lebonyolított gazdasági cserénkben. A jelenlegi ötéves terv során lényegesen korszerű­­södik külkereskedelmünk felépítése. Növekedett a gépgyártóipar termékeinek — különösen a szerszám­gépek, elektrotechnikai felszerelések és műszerek, fi­nommechanikai berendezések, vegyipari termékek, könnyűipari és élelmiszeripari termékek — rész­aránya. Irtó : Király Károly, az RKP Kovászna megyei bizottságának első titkára, a Társadalom és Politikai Tudományok Akadémiájának levelező tagja Külkereskedelmünk évről évre tovább fejlődik, hozzájárulva a termelés, illetve a fogyasztás követel­ményeinek mind jobb kielégítéséhez. «M­ind nagyobb mennyiségű árut értékesítünk a külföldi piacokon. Ebben az évben 11,5 százalékkal növekedett külke­reskedelmünk, aminek 17,1 százalékát a kivitel, 62 százalékát pedig a behozatal teszi ki, évi pozitív e­­gyenlegünk körülbelül 320 millió valuta­ lej. A jelenkori társadalomban a gazdasági kooperá­ció az országok közötti gazdasági kapcsolatok fejlett formáját képviseli, s mint ilyen, a béke tényezője, a népek közötti megértés, a különböző társadalmi rendszerű államok és népek közötti jó viszony meg­határozó eleme. Ennek megfelelően­ Románia kiterjesztette gazda­sági és műszaki-tudományos kooperációját egész sor szocialista és nem szocialista országgal.E célból kor­mányközi vegyesbizottságok alakultak miniszterta­nács-alelnöki, és miniszteri szinten. Ezek rendszeresen elemzik a szerződések teljesítésében felmerülő kér­déseket és felkutatják a kölcsönösen előnyös együtt­működés és kooperáció kiszélesítésé­ek lehetőségeit. Csak az utóbbi időben román központi intézmények és vállalatok számos gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési, illetve kooperációs megállapo­dást, szerződést és más megegyezéseket kötöttek más országokkal. Az Uzinexport külkereskedelmi vállalat 1970—71-re szóló szállítási szerződést kötött az NDK-val, mely­nek értelmében 466 tonna fémszerkezetet, 278,2 ton­na fémipari gépet és más felszereléseket szállítunk. Jugoszláviával többek között a mozdonyépítés te­rén kooperál Románia Szocialista Köztársaság : 5100 kilov­attos villamos mozdonyokat, cserealkatrészeket és szerelvényeket szállítunk, míg Jugoszláviából 3400 kilowattos villamos mozdonyokat kapunk. Románia és a Szovjetunió között műszaki-tudományos kooperációs megállapodás jött létre: Németország S7, K val­a, gyógynövények értékesítése terén koope­rálunk. Rom­ánia és Ghana préseltlemez-gyárat é­­pít közösen. 1970 februárjában Bukarestben lezajlott a román-tunéziai gazdasági és műszaki-tudományos kooperációs miniszteri vegyesbizottság III ülésszaka. A bizottság az 1968-as kooperációs­­ megál­lapod­ás a­­l­apján jött létre. A Román Kommunista Párt a nemzetközi együtt­működés alapvető elvei szerint fejleszti ki gazdasági kooperációját az összes országokkal, nevezetesen : a nemzeti szuverenitás és függetlenség tiszteletben ha­tása ; a belügyekbe való be nem avatkozás , a teljes jogegyenlőség , a kölcsönös előnyök elve alapján­ Ilyen értelemben számos javaslatot tettünk a szo­cialista országokkal való kooperálás fejlesztésére, é­­lénk tevékenységet fejtünk ki az összes országokkal való gazdasági kooperációnk fejlesztése érdekében, tekintet nélkül azok társadalmi rendszerére. Tekintettel a külkereskedelmi csere növekvő je­lentőségére a nemzetgazdaság fejlődésére nézve­­­ Az Országos Konferencia dokumentumai egész sor intéz­kedést irányoznak elő a külkereskedelem megszerve­zésének és vezetésének javítására, neveztesen : a kül­kereskedelmi tevékenység nagy részének átruházása a minisztériumok, ipari központok és egyes vállala­tok hatáskörébe, közvetlenebb, mozgékonyabb kap­csolatok létesítése a gazdasági egységek és a külföldi ügyfelek között. Mindezek által növekszik a Külke­reskedelmi Minisztérium felelőssége Románia gazda­­­­sági cseréjének és kapcsolatainak egységes irányítá­sában. A 622/1969 számú dekrétum értelmében, a Külke­reskedelmi Minisztérium felelős a külkereskedelmi terv és a valuta­terv teljesítéséért, a kormányköte­­lezettségekből fakadó külkereskedelmi műveletek el­végzéséért, s irányítja a vállalatok összes külkeres­kedelmi műveleteit. A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága 1969. december 10—13-i plenáris ülésén Nicolae Ceaușescu elvtárs hangsúlyozta : „Úgy véljük, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium felelőssége megnö­vekszik, minthogy feladatkörébe esik a kivitelre szánt áruk termelésének megszervezésére irányuló égisz irányítási és vezetési tevékenység biztosítása, a piac­kutatás, áruink értékesítése legmegfelelőbb útjainak felkutatása határainkon túl**. Csakis a külkereskedelmi tevékenység problémái­nak szakszerű megoldása révén biztosítható a román termékek versenyképessége a külföldi piacon. A kül­kereskedelem a nemzetgazdaság fontos ága. Miközben fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a többi államokkal, pártunk és kormányunk figyelem­be veszi azt a tényt, hogy külkereskedelmünk konk­rét jellege, valamint a közvetlen és sokoldalú kon­taktusok által országunk egyre inkább kölcsönt megismerés, a népek közötti bizalom növekedése, az államok közötti békés együttélés tényezőjévé válik. (Folytatjuk) Főbb termékeink kivitele 1960—1968 között I M/E 1960 1965 1968 villamos motorok db 24 965 40 882 74 235 kőolajipari felsze­rel­ések millió lej 88,1 237,t­ 294,6 traktorok db 4 426 3 405 9 384 mezőgazdasági gé­pek millió lej 73.1 117.­9 258 golyósétra­págy­ak ezer db 276.7 4 099 6 673 a valóságból kiindulva... Sokszor szó esett már — lapunk ha­sábjain is — a falusi pártoktatás meg­szervezéséről, eredményességéről. E ta­nulási forma szükségességét, hasznos­ságát senki nem vitatja, viszont arról már érdemes szólni, ahogyan egyes helységekben beindították és irányítot­ták a különböző köröket, amilyen mód­szereket kezdeményeztek és alkalmaz­nak a tagok mozgósítására. Az tény, hogy ebben az évben sokkal jobb kö­rülmények között kerülhetett sor a fa­lusi politikai oktatás megszervezésére, az irányítás, a megyei pártkabinet ál­landó segítsége sokat lendített ezen a tevékenységen. Most, a zárószemináriu­mok után, messzemenő következtetése­ket nehéz lenne levonni, ezt megtesszük majd akkor, amikor falun és városon intézményeknél és vállalatoknál egy­aránt befejeződik a politikai tanév. Vi­szont menetközben, felmerült egynéhány olyan probléma, amelyeket fel kell vet­­nünk éppen a jövő évi pártoktatás minél jobb megszervezése érdekében. EGERPATAKON nem volt Szeren­csém. Hét órára hívták össze a tago­­kat de amikor megérkeztem, még mindössze Dimény Ferenc propagandis­ta volt a gyűlésteremben. Illetőleg a kapunál találkoztunk, bizonyára az em­bereit várta. Nemsokára Maksai Árpád, termelőszövetkezet párta­lapszervezeti tár 1 IS előkerült A meghívókkal jött, egészen az utolsó percig próbálta ti­ ózni az embereket, hogy jöjjenek a szemináriumra. Mégis, a 42 párttag hallgatóból alig 11-en gyűltek össze egy kerek óra leforgása alatt. Nyilván nem lehetett megtartani a vitát. — Higgye el, mi mindent megpró­báltunk,­hogy a mozgósítás minél jobb legyen — mondja a propagandista. Fel­osztottuk több csoportra a hallgatókat — a párttitkár szét is tereget vagy hat meghívót ezekből pipázza, hogy kik vannak jelen —, de Úgy látszik, hiá­ba. Egyébként mi tudtuk, hogy ma nem sikerülhet, az emberek névnapoznak, s a propagandista-felkészítőn egymás kö­zött el is mondogattuk, de hát szólni nem mertünk. A múltkor is egy elő­adást elhalasztottam, valamilyen gős személyes ügyem akadt, meg sor­is kaptam érte a magamét. — A létszámmal van a legnagyobb baj — veszi át a szót a titkár. Mi an­nak idején összeállítottunk egy név­sort, 22 személlyel ,akikről biztosan tud­tuk, hogy rendesen eljárnak. De aztán azt mondták, hogy ennyi nem elég, s a nyilvántartó alapján felírták az összes párttagokat. De egész esztendőben úgyis csak az a 20—25 ember járt, aki­ket előbb mi felírtunk. Sok olyan van, aki egyszer sem jött errefele, de a ne­vük szerepel a listán. A mi hibánk, hogy nem hívtunk meg pártonkívülie­­ket. Arra a kérdésre, hogy milyen jelenlé­tet szoktak a megyének jelenteni egy­­egy pártoktatási lecke után, a propa­gandista és a párttitkár is ,csak moso­lyogtak ... A BITAI propagandistával véletlenül futottam össze. Nála csak 17 hallgató van, aznap 14-en voltak jelen, s álta­lában ennyien szoktak lenni. Egyébként már Egerpatakon mondták, hogy Bitán és különösen Szacsván min­dig jól szokott menni a pártoktatás. Valaki megjegyezte, hogy talán azért, mert nincs annyi televízió .. — Maguknál hogy ment az idén a pártoktatás ? —­■ kérdezem Dimény Já­nostól, a NAGYBACONI pártbizottság titkárhelyettesétől. — Hát menegetett — mondja moso­lyogva. Átlagban véve. a látogatás 80— 85 százalékra tehető, a termelőszövet­kezetben viszont sovány szokott lenni a jelenlét. Még ha Szárazajtán és Kisba­conban el is megy, de­­ Nagybaconban még a 60 százalékot is alig haladja meg. — Ha Öntől függne, hogyan szervez­né meg a falusi pártoktatást ? —Az lenne a legjobb, ha az idősze­rű párt- és kormányhatározatokat alap­­szervezeti gyűlésen vagy utána ismer­tetnék, tárgyalnék meg. Ez feltételezné azt is, hogy minden alapszervezetnek lenne külön propagandistája. Mi már­két alkalommal próbálkoztunk ezzel a módszerrel, mindkét alkalommal jól sikerült. Az ilyen eljárással, nyilván, a szervezési buktatókat is ki lehetne ke­rülni. Viszont az sem lenne elvetendő, hogy minden hónapban egy délutánt szánjunk a pártmunkának, tartsuk meg akkor az alapszervezeti gyűlést, a politikai kört, a politikai ismertetőt. Az öregek is in­kább eljönnének így. Mi BODOKON Tamási Gábor, a közső­pártbizottság titkára szintén a je­lenlétre panaszkodik. (Erről annyit én is elárulhatok, hogy pár hírnappal ez­előtt Bod ok ép a politikai oktató meg­nyitóján nekem kellett volna részt vennem. Az első lecke elmaradt, mert a 165 tagból mindössze ötön jelentek meg : a párttitkár, a helyettese, a pro­pagandista, az iskolaigazgató és a ter­melőszövetkezet elnöke. Persze, az óra sem volt a legmegfelelőbb, ugyanis me­gyei utasításra kora délutánra tették, abban az órában az emberek a ház kö­rüli munkájukat végezték.­ Két kört szerveztek, de teljes létszámmal egyet­len leckét sem tudtak megtartani A­­­mikor a termelőszövetkezetben beve­zetett új normázási rendszerről volt szó, akkor voltak a legtöbben. De a 80 szá­zalékot akkor sem érték el ... — A témák sokszor annyira elvontak, hogy a propagandista jóformán maga sem tudja, mit kell róla mondani. S ha anyagot nem kap hozzá — ami e­­gyébként elég nehéz dolog —, s a fel­készítőre sem tudott elmenni a me­gyéhez, akkor valóban felkészületlenül áll a hallgatók elé. Nem tudom, más­hol hogy voltak vele, de Baróton, a ter­melőszövetkezetben soha nem tudtunk megfelelő létszámot biztosítani. Azt is megtudom Körtvélyfáy Csabá­tól, a BARÓT városi pártbizottság in­struktorától, hogy olyanok is kerültek fel a névsorba, akikről a propagálni­is­ták már az elején tudták, hogy nem fognak eljárni, mégis felírták őket. Úgy gondolom, a fentiekhez nem szükséges kommentárt fűzni. A kép, a­­mit ezek után kialakíthatunk magunk­nak a falusi pártoktatásról, nem éppen rózsás. Viszont figyelmeztet arra, hogy a jövőben sokkal körültekintőbben, sok­kal nagyobb igényességgel kell hozzá­kezdenünk — idejében — a pártokta­tási tanév megszervezéséhez. Péter Sándor 2 megyei TÜKOR ill. évfolyam 120. szám

Next