Megyei Tükör, 1970. május (3. évfolyam, 124-128. szám)

1970-05-02 / 124. szám

konzultáció A romÁN KOMMUNISTA PÁRT GAZDASÁGI VEZETŐ SZEREPE A SZOCIALISTA ROMÁNIA GAZDASÁGI ÉS­ TÁR­­SADALMI-POLITIKAI HALADÁSÁNAK ALAPVETŐ FELTÉTELE A pártszervezetek szerepe a szocialista mezőgazdaság irányításában és fejlesztésében A párt által a nemzetgazdaság vezetésének és terve­zésének megjaví­tására foga­natos,torz intézkedések kal jelentős helyet foglalnak el a mezőgazdasági tervezeti s vvezetési tevékenység javítását célzó intézkedése­k objektív követelményeknek megfelelően, ami a "e­ Tmzet‘ gazdaság különböző ágainak összehangolására kötelez, hogy vezetési és fejlesztési szempontból is egységes­en kiegyensúlyozott gazdálkodás legyen az egész társadalom szükségletei által megkívánt arányban és ütemben. Meg­­alakult a Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodási Miniszté­rium. Megyei szinten intézkedések történtek a mező­gazdaság és erdőgazdálkodás egységes vezetése érde­kében, kiküszöbölve ezáltal azt az ellentmondásos hely­zetet, amikor a mezőgazdasági igazgatóságoknak nem volt ellenőrzési joga az állami mezőgazdasági egységek felett. A mezőgazdasági igazgatóságok irányítása alá kerültek a telkesítési munkálatok tervezését és végre­hajtását intéző vállalatok, a zöldség- és gyümölcsforgal­mi vállalatok, amelyek most már nemcsak az értékesítés­sel, hanem a zöldség- és gyümölcstermesztéssel is fog­lalkoznak. Intézkedések történtek az Országos Termelőszövetkeze­ti Szövetség és a megyei szövetségek mentesítése érde­kében bizonyos gazdasági, kereskedelmi feladatok és a könyvelési nyilvántartás pénzügyi ellenőrzése alól. Ezt a kötelezettséget a mezőgazdasági igazgatóságok, mezőgazdasági bankok vették át, megtartva a termelő­­­szövetkezeti szövetségek hatáskörében - ami természetes is - az MTSZ-ek termelési és munkaszervezési tevékeny­ségének irányítását és ellenőrzését, annak nyomonkö­­vetését, hogy miképpen alkalmazzák a gazdaságokban a termelőszövetkezeti szövetség alapszabályzatát a mun­kaszervezésre és javadalmazásra vonatkozóan, ugyancsak a szövetséghez tartozik a munkában való érdekeltség legmegfelelőbb módszereinek tanulmányozása és alkal­mazása. A Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége és a me­gyei szövetségek a pártapparátussal együtt dolgoznak. A Központi Bizottság, illetve a megyei pártbizottság egyik titkárának vezetése alatt állanak, aki egyúttal az illető szövetség elnöki tisztségét is betölti. Ez az intézkedés azért történt, hogy a termelőszövetkezeti szövetségek munkájába bevezesse a pártszerű, harcos munkaszelle­met, ami megnyilvánul az MTSZ-ek vezetőtanácsainak nyújtott hatékony és operatív támogatásban. Tekintettel arra, hogy az MTSZ a mezőgazdaság szo­cialista szektorának egyik formája, amelyben a termelő­­eszközök - mint az egész közösség javai - csoporttulaj­dont képeznek, növekednie kell a tervezés, a munkaszer­vezés, a javadalmazás, a költségvetési terv teljesítése fölött gyakorolt ellenőrzés szerepének. Az MTSZ-ek jellegzetes termelési és munkaszervezési viszonyai között rendkívüli szerepe van a kollektív mun­ka és kollektív vezetés elve szigorú betartásának. A ve­­zetőtanács-gyűlések rendszeres megtartása az MTSZ- ekben az összes tanácstagok részvételével, ezek alapos felkészítése a termelési terv teljesítésével, az illető farm, brigád vagy csoport keretében folyó munkával, a termé­kek magas fokú értékesítésével kapcsolatban, a beruhá­zás utáni szövetkezeti jövedelemnek, a tej, burgonya és más termények önköltségének, az egy tonna gabonára, húsra fordított munkanapok számának megvitatása, íme néhány olyan kérdés, melyet a napi operatív ügyeken kívül a vezetőtanács gyűléseken meg kell vitatni. Ha va­lamelyik kérdés az egész közösség mozgósítását teszi szükségessé, akkor azt a szövetkezeti tagok közgyűlé­sén kell megbeszélni. Minden vezetőtanácstagnak meg kell értenie, hogy - mint a szövetkezeti tagok választottjai - a tagok bi­zalmát élvezik, a közvagyon gondnokai, nem pedig tu­lajdonosai, így tehát kötelesek rendszeresen beszámolni írta : Király Károly, az RKP Kovászna megyei bizottságának első titkára, a Társadalom és Politikai Tudományok Akadémiájának levelező tagja a szövetkezet gazdasági-pénzügyi helyzetéről, s csakis a tagság jóváhagyásával dönthetnek olyan ügyekben, melyek meghaladják a vezetőtanács hatáskörét. A ter­melés és a munka megszervezésében jelentős szerepe van a vezetőtanács elnökének, mint a közgyűlési, illetve vezetőtanácsi határozatok szellemében lefektetett rend teljesítéséért folytatott tevékenység vezetőjének és irá­nyítójának. A Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szö­vetségének 1969. január 28-i plenáris ülésén Nicolae Ceaușescu elvtárs hangsúlyozta: „Meg kell erősíteni a közgyűlés szerepét, hogy nagyobb mértékben és haté­­konyabban érvényesüljön a szövetkezeti demokrácia. A szövetkezet alapvető problémáit mindenütt a közgyűlés­nek kell megvitatnia, hogy az összes szövetkezeti tagok megismerjék a foganatosított intézkedéseket, és állan­dóan tudják, hogyan valósulnak meg ezek az intézkedé­sek. A szövetkezeti tag csak így tudja meg, hogy minden az ő érdekében történik, s tevékenyen részt vesz a szö­vetkezeti vagyon növeléséért folyó egész munkában, ami egyben saját jólétét is növeli." Sajnos azonban, hogy ezt nem minden termelőszövet­kezet vezetőtanácsa és elnöke érti meg. Előfordult, hogy az elnökök ennek az elvnek a mellőzésével jártak el, mintha csak a szövetkezet személyes birtokuk lett volna, vagy a rokonok és ismerősök tulajdonát képezné, s ez a forrása sok hiányosságnak és összetűzésnek egyes szövetkezetekben, s ez vezetett a vezetőtanácsok, a közgyűlések, az ellenőrző bizottságok, a viszály­megoldó bizottságok tekintélyének romlásához, bár ezeket a szerveket törvényes alapon, a termelőszövet­kezetek működési szabályzatának megfelelően választot­ták. A kollektív vezetés elvének megszegése súlyos kö­vetkezményekkel járt az illyefalvi, az esztelneki, szárazaj­­tai, bardóci, bibarcfalvi termelőszövetkezetekben. A ter­melőszövetkezetek megyei szövetségének állandóan ellen­őriznie kell, hogyan tartják tiszteletben a kollektív mun­ka és vezetés elvét, a mezőgazdasági igazgatóságnak pedig ugyanezt kell tennie az állami mezőgazdasági vállalatok és a mezőgadasági gépesítési vállalatok, va­lamint más alárendelt egységek esetében. A párt agrárpolitikájának megvalósításában, a tevé­kenység folyamatos javításában - melyet a jövőre néz­ve a párt Központi Bizottsága által elfogadott két fon­tos program tűz ki - különös szerepük van a falusi párt­­szervezeteknek. A megyei, a városi és községi pártbizott­ságok támogatásával a mezőgazdasági termelőegységek pártbizottságainak és pártszervezeteinek magasabb szin­ten kell gyakorolniuk vezető szerepüket, ez lehetséges is, hiszen erős pártszervezeteink vannak,­ melyek az évek során gazdag tapasztalatot szereztek ebben a munká­ban. Oda kell hatnunk, hogy minden alapszervezet meg­értse a szövetkezetben elfoglalt helyét és szerepét, s magasabb terméseredményekért, a magas minőségi szin­­­ten végzett munkálatokért, a mezőgazdasági tudomá­nyok vívmányainak szélesebb körű alkalmazásáért folyó harcban az élen kell járnia, hogy megvalósítsuk a munka nagyobb hatékonyságát, magasabb termelékenységet ér­jünk el. De meg kell mondanunk, hogy az észlelt hiányosságok egy részének forrása éppen a pártszervek vezető szere­pének elhanyagolása a termelőszövetkezeti egységekben. Egyesek tevékenységében igénytelenség észlelhető, hiány­zik a kommunista kombattivitás, nem ismerik kellőkép­pen a termelőegységben, a farmon vagy a brigádban folyó tevékenységet, s az is előfordul, hogy nem tartják meg rendszeresen a pártszervezetek gyűléseit. Például Nagyborosnyón, Liszovóban, Zabolán, Kovásznán stb. Rit­kán fordul elő, hogy felelős beosztású párttagokat - bri­­gádosokat, elnököket, mérnököket, könyvelőket - a párt­­bizottság alapszervezeti büró elé idézzenek, hogy ele­mezzék, milyen mértékben teljesítik a pártalapszervezet és a szövetkezeti tagság által rájuk bízott feladatokat. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben kifejtett pártmunka egyes vonatkozásai A párt alapszabályzata kimondja, hogy a pártszerve­zeteknek jogában áll ellenőrizni a mezőgazdasági egy­ségek (állami mezőgazdasági vállalatok, mezőgazdasági gépesítési vállalatok és MTSZ-ek) vezetőségeit. Az a munkamódszer, mellyel a párt vezető szerepét az MJSZ- ekben gyakorolhatja, bizonyos jellegzetességeket mutat, melyekre fel szeretném hívni a figyelmet. Mivel ebben az egységben a termelőeszközök egy csoport tulajdonában vannak, melynek törvényerejű rendeleteket hozó legfelső fóruma a közgyűlés, a pártbizottság nem hozhat határo­zatokat a termelési terv megváltoztatására vagy a ter­melőszövetkezeti javak használatára vonatkozóan anélkül, hogy az összes tagok beleegyezését megkapná. Követ­kezésképpen a pártszervezetnek meg kell győznie állás­pontjáról a szövetkezeti tagság plenárisát. Meg kell mondanunk, hogy a pártszervezetek által hozott határo­zatokat a szövetkezeti tagság a legtöbb esetben ma­gáévá teszi, s ezt éppen azért, mert a határozatok reá­lisak, helyesek, a termelés megszervezésében adódó hi­bákat orvosolják, képviselik az egész tagság érdekeit. A pártbizottságnak vagy a párt alapszervezet báró­jának nem áll jogában, hogy valamely határozatot rá­kényszerítse* a vezetőtanácsra, vagy ennek határozatait semmisnek minősítse, de azon kell munkálkodnia, hogy az MTSZ vezetősége az alapszabályzat szellemében hoz­za határozatait. Abban az esetben, ha igazságtalansá­got észlel, ha a szövetkezeti tagság általános érdekeivel és az alapszabályzattal ellenkező határozatokat hoznak, akkor össze kell hívni a kommunisták gyűlését, a veze­tőtanácsot, meggyőző munkával kell rávilágítani a hi­bákra, a határozatok törvénytelen jellegére, ha pedig e­­zek után sem tudják jobb belátásra bírni, akkor értesí­teniük kell a termelőszövetkezetek megyei szövetségét, melynek jogában áll a törvénytelen határozatot vagy intézkedést semmisnek nyilvánítani. Ugyanakkor javasol­hatják a közgyűlésnek, hogy tárgyalják meg az illető kérdést a viszálymegoldó bizottságban (litigiu). Ebből következik, hogy a pártszervezeteknek, pártbi­zottságoknak, báróknak aktív szerepet kell betölteni. A pártbizottság vagy báró titkárának kötelezően részt kell vennie a vezetőtanács ülésein, hogy tisztában legyen a­­zokkal a kérdésekkel, melyek a közgyűlésen megvitatásra kerülnek. A pártszervezetnek tanulmányoznia kell és meg kell vitatnia az évi beszámolókat, a termelési terveket, még mielőtt a termelőszövetkezet legfelsőbb fóruma, a köz­gyűlés elé kerülnek. Ki kell fejtenie álláspontját ezekkel az anyagokkal kapcsolatosan. A párttagok kell elsősor­ban harcoljanak a határozatok megvalósításáért, az első sorokban kell lenniük a tervfeladatok teljesítésében és túlszárnyalásában. A kommunistáknak harcolniuk kell azok ellen az elma­radott nézetek ellen, melyek még fellelhetők egyes szö­vetkezeti tagok magatartásában, a gyenge minőségű munka, a közvagyon felelőtlen kezelése vagy megkárosí­tása, a termelőszövetkezet fejlődése iránti közöny, a részrehajlás, a közvagyon károsítására irányuló elvsze­­rűtlen magatartás ellen. A kommunistáknak minden ere­jüket latba vetve harcolniuk kell mindennemű harácso­­lási szándék ellen, bárkivel forduljon is az elő. Íme, egy pár olyan feladat, mely rendkívüli fontossá­gú a termelőszövetkezet jó munkamenetének biztosí­tásában, a munkatermelékenység növekedésében, a szö­vetkezeti tagság életszínvonalának emelésében, a párt politikájának valóra váltásában a mezőgazdaság terén. Negyedévszázada, 1945. május 9-én a fasiszta Németország feltételek nélkül ka­pitulált. Negyedévszázada a demokrácia és haladás legyőzte a fasizmust. Negyed­évszázada hallgattak el az ágyúk, szűntek meg a repülők bombákat zúdítani, ne­gyedévszázada halkult el­­ a gépfegyverek gyilkos kattogása, ekkor nyíltak meg a koncentrációs táborok kapui, és kijöttek a fényre a szöges­drótok mögül, a kínzások­tól meggyötört, de a szabadságra szomja­zók tízezrei. Valahol Miskolc mellett voltam ezen a napon, katonáink között, akik Magyar­­ország és Csehszlovákia felszabadításáért harcoltak Mindannyian vártuk Berlin eles­­tét. Azon csodálkoztunk, hogyan tartja még magát már régóta logikátlan és abszurd módon. De vajon mi nem volt logikátlan és abszurd az egész hitlerista politikában és háborúban ? Az 1945. május 9-i hírt mint természetes tényt vettük tudomásul. Közöttem a kato­nák, akik a népmeséink tanulságain ne­velkedtek, felkiáltottak : „Győznie kellett a jónak, az igazságnak, a fénynek ! " Azóta negyed évszázad telt el. Sok min­dent elfeledtem, és sok mindent nem tu­dok kitörülni az emlékezetemből, és nem tudok immár soha kitörülni. Nemcsak a keserű szenvedést, de az örömöket sem. Mert míg az akkori vezetők hibájából ab­ba a táborba léptünk, mely érdekeink el­lenére való volt, a kommunisták és a nép elszántsága folytán megvalósítottuk mégis az 1944. augusztus 23-i fordulatot. Nagy erőfeszítésekre volt szükségünk, hogy fel­szabadítsuk az országot a hitlerista hata­lom alól. Igaz, ebben a harcban a nagyon erős és hős szovjet hadsereg segítségét élveztük, hogy új barátság született köz­tünk a magyarországi és csehszlovák harc­tereken, Debrecen, Miskolc, Budapest és más városok, helységek felszabadítása köz­ben. Mindez szükséges volt, és az esemé­nyeknek különleges szépséget kölcsönzött. 1945. május 9. a demokráciáért és ha­ladásért, a nemzeti függetlenség és társa­dalmi szabadságért vívott harc barikádján találta népünket. És ez a harc fény­betűkkel íródott történelmünkbe. Máskü­lönben elmondhatjuk, hogy május 9-e mindig világos­­ napunk volt. 1877-ben, ugyanezen a napon kiáltotta ki Románia nemzeti függetlenségét, melyet a plevnai, rahovai és smirdani harcokban fegyverrel is kivívott. Mindazt, melyet ezen a napon kivívtunk, a román nép szabadságra, füg­getlenségre, szuverenitásra való történelmi vágyát és akaratát bizonyítja, mely abban az elszántságban és lelkesedésben nyilvá­nult meg leginkább, melynek tanújelét ad­ták 1877—78-ban a darabontok és lovasok, 1944-45-ben a gyalogosok, tankosok, re­pülősök és légelhárítók. Ez a lelkesedés az egész nép elhatározását példázta : „Min­dent a frontért, mindent a győzelemért ! ” Való életünknek kitevőjévé váltak azok­nak a hősi harcoknak az emlékei, melye­ket Grivicánál 1877-ben vagy Tordánál, Miskolcnál, Budapestnél 1944-45-ben vív­tak a román katonák. Mások, nekik ked­ves emlékekhez kapcsolhatják 1945. május 9-e napját. Mi, akik Romániában élünk, a győzelem napját nemzeti valóra válá­sunkért, államunk egységéért, függetlensé­géért és szuverenitásáért vívott évszázados harcunk eredményének, természetes követ­­kezményének tartjuk. 1877 és 1945. május 9-e biztosította számunkra a lehetőséget mostani életünk ilyen alakulására : függetlenségünket, azt, hogy senki meg ne alázhasson, hogy épít­hessük saját gazdaságunkat. Most, mikor 1945. május 9. negyedszáza­­dos évfordulóját ünnepeljük, leghőbb va­gyunk, hogy ne lehessen többé háború. Kívánjuk, hogy az emberek emberek és barátok maradjanak. Kívánjuk, hogy a vi­­lágon csak tudományos vagy művészi si­­ker alkalmával dördüljenek­­ dísz­lövéssé - az ágyúk. CSAK DÍSZLÖVÉSRE HASZNÁLJANAK ÁGYÚT írta . DUMITRU ALMAS 2 megyei TÜKOR III. évfolyam 124. szám

Next