Megyei Tükör, 1970. május (3. évfolyam, 124-128. szám)
1970-05-02 / 124. szám
konzultáció A romÁN KOMMUNISTA PÁRT GAZDASÁGI VEZETŐ SZEREPE A SZOCIALISTA ROMÁNIA GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI-POLITIKAI HALADÁSÁNAK ALAPVETŐ FELTÉTELE A pártszervezetek szerepe a szocialista mezőgazdaság irányításában és fejlesztésében A párt által a nemzetgazdaság vezetésének és tervezésének megjavítására foganatos,torz intézkedések kal jelentős helyet foglalnak el a mezőgazdasági tervezeti s vvezetési tevékenység javítását célzó intézkedések objektív követelményeknek megfelelően, ami a "e Tmzet‘ gazdaság különböző ágainak összehangolására kötelez, hogy vezetési és fejlesztési szempontból is egységesen kiegyensúlyozott gazdálkodás legyen az egész társadalom szükségletei által megkívánt arányban és ütemben. Megalakult a Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodási Minisztérium. Megyei szinten intézkedések történtek a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás egységes vezetése érdekében, kiküszöbölve ezáltal azt az ellentmondásos helyzetet, amikor a mezőgazdasági igazgatóságoknak nem volt ellenőrzési joga az állami mezőgazdasági egységek felett. A mezőgazdasági igazgatóságok irányítása alá kerültek a telkesítési munkálatok tervezését és végrehajtását intéző vállalatok, a zöldség- és gyümölcsforgalmi vállalatok, amelyek most már nemcsak az értékesítéssel, hanem a zöldség- és gyümölcstermesztéssel is foglalkoznak. Intézkedések történtek az Országos Termelőszövetkezeti Szövetség és a megyei szövetségek mentesítése érdekében bizonyos gazdasági, kereskedelmi feladatok és a könyvelési nyilvántartás pénzügyi ellenőrzése alól. Ezt a kötelezettséget a mezőgazdasági igazgatóságok, mezőgazdasági bankok vették át, megtartva a termelőszövetkezeti szövetségek hatáskörében - ami természetes is - az MTSZ-ek termelési és munkaszervezési tevékenységének irányítását és ellenőrzését, annak nyomonkövetését, hogy miképpen alkalmazzák a gazdaságokban a termelőszövetkezeti szövetség alapszabályzatát a munkaszervezésre és javadalmazásra vonatkozóan, ugyancsak a szövetséghez tartozik a munkában való érdekeltség legmegfelelőbb módszereinek tanulmányozása és alkalmazása. A Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége és a megyei szövetségek a pártapparátussal együtt dolgoznak. A Központi Bizottság, illetve a megyei pártbizottság egyik titkárának vezetése alatt állanak, aki egyúttal az illető szövetség elnöki tisztségét is betölti. Ez az intézkedés azért történt, hogy a termelőszövetkezeti szövetségek munkájába bevezesse a pártszerű, harcos munkaszellemet, ami megnyilvánul az MTSZ-ek vezetőtanácsainak nyújtott hatékony és operatív támogatásban. Tekintettel arra, hogy az MTSZ a mezőgazdaság szocialista szektorának egyik formája, amelyben a termelőeszközök - mint az egész közösség javai - csoporttulajdont képeznek, növekednie kell a tervezés, a munkaszervezés, a javadalmazás, a költségvetési terv teljesítése fölött gyakorolt ellenőrzés szerepének. Az MTSZ-ek jellegzetes termelési és munkaszervezési viszonyai között rendkívüli szerepe van a kollektív munka és kollektív vezetés elve szigorú betartásának. A vezetőtanács-gyűlések rendszeres megtartása az MTSZ- ekben az összes tanácstagok részvételével, ezek alapos felkészítése a termelési terv teljesítésével, az illető farm, brigád vagy csoport keretében folyó munkával, a termékek magas fokú értékesítésével kapcsolatban, a beruházás utáni szövetkezeti jövedelemnek, a tej, burgonya és más termények önköltségének, az egy tonna gabonára, húsra fordított munkanapok számának megvitatása, íme néhány olyan kérdés, melyet a napi operatív ügyeken kívül a vezetőtanács gyűléseken meg kell vitatni. Ha valamelyik kérdés az egész közösség mozgósítását teszi szükségessé, akkor azt a szövetkezeti tagok közgyűlésén kell megbeszélni. Minden vezetőtanácstagnak meg kell értenie, hogy - mint a szövetkezeti tagok választottjai - a tagok bizalmát élvezik, a közvagyon gondnokai, nem pedig tulajdonosai, így tehát kötelesek rendszeresen beszámolni írta : Király Károly, az RKP Kovászna megyei bizottságának első titkára, a Társadalom és Politikai Tudományok Akadémiájának levelező tagja a szövetkezet gazdasági-pénzügyi helyzetéről, s csakis a tagság jóváhagyásával dönthetnek olyan ügyekben, melyek meghaladják a vezetőtanács hatáskörét. A termelés és a munka megszervezésében jelentős szerepe van a vezetőtanács elnökének, mint a közgyűlési, illetve vezetőtanácsi határozatok szellemében lefektetett rend teljesítéséért folytatott tevékenység vezetőjének és irányítójának. A Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének 1969. január 28-i plenáris ülésén Nicolae Ceaușescu elvtárs hangsúlyozta: „Meg kell erősíteni a közgyűlés szerepét, hogy nagyobb mértékben és hatékonyabban érvényesüljön a szövetkezeti demokrácia. A szövetkezet alapvető problémáit mindenütt a közgyűlésnek kell megvitatnia, hogy az összes szövetkezeti tagok megismerjék a foganatosított intézkedéseket, és állandóan tudják, hogyan valósulnak meg ezek az intézkedések. A szövetkezeti tag csak így tudja meg, hogy minden az ő érdekében történik, s tevékenyen részt vesz a szövetkezeti vagyon növeléséért folyó egész munkában, ami egyben saját jólétét is növeli." Sajnos azonban, hogy ezt nem minden termelőszövetkezet vezetőtanácsa és elnöke érti meg. Előfordult, hogy az elnökök ennek az elvnek a mellőzésével jártak el, mintha csak a szövetkezet személyes birtokuk lett volna, vagy a rokonok és ismerősök tulajdonát képezné, s ez a forrása sok hiányosságnak és összetűzésnek egyes szövetkezetekben, s ez vezetett a vezetőtanácsok, a közgyűlések, az ellenőrző bizottságok, a viszálymegoldó bizottságok tekintélyének romlásához, bár ezeket a szerveket törvényes alapon, a termelőszövetkezetek működési szabályzatának megfelelően választották. A kollektív vezetés elvének megszegése súlyos következményekkel járt az illyefalvi, az esztelneki, szárazajtai, bardóci, bibarcfalvi termelőszövetkezetekben. A termelőszövetkezetek megyei szövetségének állandóan ellenőriznie kell, hogyan tartják tiszteletben a kollektív munka és vezetés elvét, a mezőgazdasági igazgatóságnak pedig ugyanezt kell tennie az állami mezőgazdasági vállalatok és a mezőgadasági gépesítési vállalatok, valamint más alárendelt egységek esetében. A párt agrárpolitikájának megvalósításában, a tevékenység folyamatos javításában - melyet a jövőre nézve a párt Központi Bizottsága által elfogadott két fontos program tűz ki - különös szerepük van a falusi pártszervezeteknek. A megyei, a városi és községi pártbizottságok támogatásával a mezőgazdasági termelőegységek pártbizottságainak és pártszervezeteinek magasabb szinten kell gyakorolniuk vezető szerepüket, ez lehetséges is, hiszen erős pártszervezeteink vannak, melyek az évek során gazdag tapasztalatot szereztek ebben a munkában. Oda kell hatnunk, hogy minden alapszervezet megértse a szövetkezetben elfoglalt helyét és szerepét, s magasabb terméseredményekért, a magas minőségi szinten végzett munkálatokért, a mezőgazdasági tudományok vívmányainak szélesebb körű alkalmazásáért folyó harcban az élen kell járnia, hogy megvalósítsuk a munka nagyobb hatékonyságát, magasabb termelékenységet érjünk el. De meg kell mondanunk, hogy az észlelt hiányosságok egy részének forrása éppen a pártszervek vezető szerepének elhanyagolása a termelőszövetkezeti egységekben. Egyesek tevékenységében igénytelenség észlelhető, hiányzik a kommunista kombattivitás, nem ismerik kellőképpen a termelőegységben, a farmon vagy a brigádban folyó tevékenységet, s az is előfordul, hogy nem tartják meg rendszeresen a pártszervezetek gyűléseit. Például Nagyborosnyón, Liszovóban, Zabolán, Kovásznán stb. Ritkán fordul elő, hogy felelős beosztású párttagokat - brigádosokat, elnököket, mérnököket, könyvelőket - a pártbizottság alapszervezeti büró elé idézzenek, hogy elemezzék, milyen mértékben teljesítik a pártalapszervezet és a szövetkezeti tagság által rájuk bízott feladatokat. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben kifejtett pártmunka egyes vonatkozásai A párt alapszabályzata kimondja, hogy a pártszervezeteknek jogában áll ellenőrizni a mezőgazdasági egységek (állami mezőgazdasági vállalatok, mezőgazdasági gépesítési vállalatok és MTSZ-ek) vezetőségeit. Az a munkamódszer, mellyel a párt vezető szerepét az MJSZ- ekben gyakorolhatja, bizonyos jellegzetességeket mutat, melyekre fel szeretném hívni a figyelmet. Mivel ebben az egységben a termelőeszközök egy csoport tulajdonában vannak, melynek törvényerejű rendeleteket hozó legfelső fóruma a közgyűlés, a pártbizottság nem hozhat határozatokat a termelési terv megváltoztatására vagy a termelőszövetkezeti javak használatára vonatkozóan anélkül, hogy az összes tagok beleegyezését megkapná. Következésképpen a pártszervezetnek meg kell győznie álláspontjáról a szövetkezeti tagság plenárisát. Meg kell mondanunk, hogy a pártszervezetek által hozott határozatokat a szövetkezeti tagság a legtöbb esetben magáévá teszi, s ezt éppen azért, mert a határozatok reálisak, helyesek, a termelés megszervezésében adódó hibákat orvosolják, képviselik az egész tagság érdekeit. A pártbizottságnak vagy a párt alapszervezet bárójának nem áll jogában, hogy valamely határozatot rákényszerítse* a vezetőtanácsra, vagy ennek határozatait semmisnek minősítse, de azon kell munkálkodnia, hogy az MTSZ vezetősége az alapszabályzat szellemében hozza határozatait. Abban az esetben, ha igazságtalanságot észlel, ha a szövetkezeti tagság általános érdekeivel és az alapszabályzattal ellenkező határozatokat hoznak, akkor össze kell hívni a kommunisták gyűlését, a vezetőtanácsot, meggyőző munkával kell rávilágítani a hibákra, a határozatok törvénytelen jellegére, ha pedig ezek után sem tudják jobb belátásra bírni, akkor értesíteniük kell a termelőszövetkezetek megyei szövetségét, melynek jogában áll a törvénytelen határozatot vagy intézkedést semmisnek nyilvánítani. Ugyanakkor javasolhatják a közgyűlésnek, hogy tárgyalják meg az illető kérdést a viszálymegoldó bizottságban (litigiu). Ebből következik, hogy a pártszervezeteknek, pártbizottságoknak, báróknak aktív szerepet kell betölteni. A pártbizottság vagy báró titkárának kötelezően részt kell vennie a vezetőtanács ülésein, hogy tisztában legyen azokkal a kérdésekkel, melyek a közgyűlésen megvitatásra kerülnek. A pártszervezetnek tanulmányoznia kell és meg kell vitatnia az évi beszámolókat, a termelési terveket, még mielőtt a termelőszövetkezet legfelsőbb fóruma, a közgyűlés elé kerülnek. Ki kell fejtenie álláspontját ezekkel az anyagokkal kapcsolatosan. A párttagok kell elsősorban harcoljanak a határozatok megvalósításáért, az első sorokban kell lenniük a tervfeladatok teljesítésében és túlszárnyalásában. A kommunistáknak harcolniuk kell azok ellen az elmaradott nézetek ellen, melyek még fellelhetők egyes szövetkezeti tagok magatartásában, a gyenge minőségű munka, a közvagyon felelőtlen kezelése vagy megkárosítása, a termelőszövetkezet fejlődése iránti közöny, a részrehajlás, a közvagyon károsítására irányuló elvszerűtlen magatartás ellen. A kommunistáknak minden erejüket latba vetve harcolniuk kell mindennemű harácsolási szándék ellen, bárkivel forduljon is az elő. Íme, egy pár olyan feladat, mely rendkívüli fontosságú a termelőszövetkezet jó munkamenetének biztosításában, a munkatermelékenység növekedésében, a szövetkezeti tagság életszínvonalának emelésében, a párt politikájának valóra váltásában a mezőgazdaság terén. Negyedévszázada, 1945. május 9-én a fasiszta Németország feltételek nélkül kapitulált. Negyedévszázada a demokrácia és haladás legyőzte a fasizmust. Negyedévszázada hallgattak el az ágyúk, szűntek meg a repülők bombákat zúdítani, negyedévszázada halkult el a gépfegyverek gyilkos kattogása, ekkor nyíltak meg a koncentrációs táborok kapui, és kijöttek a fényre a szögesdrótok mögül, a kínzásoktól meggyötört, de a szabadságra szomjazók tízezrei. Valahol Miskolc mellett voltam ezen a napon, katonáink között, akik Magyarország és Csehszlovákia felszabadításáért harcoltak Mindannyian vártuk Berlin elestét. Azon csodálkoztunk, hogyan tartja még magát már régóta logikátlan és abszurd módon. De vajon mi nem volt logikátlan és abszurd az egész hitlerista politikában és háborúban ? Az 1945. május 9-i hírt mint természetes tényt vettük tudomásul. Közöttem a katonák, akik a népmeséink tanulságain nevelkedtek, felkiáltottak : „Győznie kellett a jónak, az igazságnak, a fénynek ! " Azóta negyed évszázad telt el. Sok mindent elfeledtem, és sok mindent nem tudok kitörülni az emlékezetemből, és nem tudok immár soha kitörülni. Nemcsak a keserű szenvedést, de az örömöket sem. Mert míg az akkori vezetők hibájából abba a táborba léptünk, mely érdekeink ellenére való volt, a kommunisták és a nép elszántsága folytán megvalósítottuk mégis az 1944. augusztus 23-i fordulatot. Nagy erőfeszítésekre volt szükségünk, hogy felszabadítsuk az országot a hitlerista hatalom alól. Igaz, ebben a harcban a nagyon erős és hős szovjet hadsereg segítségét élveztük, hogy új barátság született köztünk a magyarországi és csehszlovák harctereken, Debrecen, Miskolc, Budapest és más városok, helységek felszabadítása közben. Mindez szükséges volt, és az eseményeknek különleges szépséget kölcsönzött. 1945. május 9. a demokráciáért és haladásért, a nemzeti függetlenség és társadalmi szabadságért vívott harc barikádján találta népünket. És ez a harc fénybetűkkel íródott történelmünkbe. Máskülönben elmondhatjuk, hogy május 9-e mindig világos napunk volt. 1877-ben, ugyanezen a napon kiáltotta ki Románia nemzeti függetlenségét, melyet a plevnai, rahovai és smirdani harcokban fegyverrel is kivívott. Mindazt, melyet ezen a napon kivívtunk, a román nép szabadságra, függetlenségre, szuverenitásra való történelmi vágyát és akaratát bizonyítja, mely abban az elszántságban és lelkesedésben nyilvánult meg leginkább, melynek tanújelét adták 1877—78-ban a darabontok és lovasok, 1944-45-ben a gyalogosok, tankosok, repülősök és légelhárítók. Ez a lelkesedés az egész nép elhatározását példázta : „Mindent a frontért, mindent a győzelemért ! ” Való életünknek kitevőjévé váltak azoknak a hősi harcoknak az emlékei, melyeket Grivicánál 1877-ben vagy Tordánál, Miskolcnál, Budapestnél 1944-45-ben vívtak a román katonák. Mások, nekik kedves emlékekhez kapcsolhatják 1945. május 9-e napját. Mi, akik Romániában élünk, a győzelem napját nemzeti valóra válásunkért, államunk egységéért, függetlenségéért és szuverenitásáért vívott évszázados harcunk eredményének, természetes következményének tartjuk. 1877 és 1945. május 9-e biztosította számunkra a lehetőséget mostani életünk ilyen alakulására : függetlenségünket, azt, hogy senki meg ne alázhasson, hogy építhessük saját gazdaságunkat. Most, mikor 1945. május 9. negyedszázados évfordulóját ünnepeljük, leghőbb vagyunk, hogy ne lehessen többé háború. Kívánjuk, hogy az emberek emberek és barátok maradjanak. Kívánjuk, hogy a világon csak tudományos vagy művészi siker alkalmával dördüljenek díszlövéssé - az ágyúk. CSAK DÍSZLÖVÉSRE HASZNÁLJANAK ÁGYÚT írta . DUMITRU ALMAS 2 megyei TÜKOR III. évfolyam 124. szám