Megyei Tükör, 1970. május (3. évfolyam, 124-128. szám)
1970-05-30 / 128. szám
NICOLAE CEAUȘESCU ELMARS AZ ÁRVÍZSÚJTOTTA ÖVEZETEK LAKOSSÁGÁNAK KÖRÉBEN (Folytatás az első oldalról) a párt- és államvezetők tüzetesen megtekintették a vízzel elárasztott és veszélyeztetett területeket, behatóan érdeklődtek a Duna, Szeret és Prut áradása nyomán kialakult helyzetről. a helyszínen tanulmányozták a nagyszabású árvízmegelőzési munkálatok menetét és a helyi fórumokkal együtt operatív intézkedéseket foganatosítottak a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb munkálatok megtételére, az árví sújtotta vidékek károsultjainak megsegítésére, életkörülményeik megjavítására A meglátogatott helyeken a lakosság meleg fogadtatásban részesítette a párt főtitkárát és a többi párt- és államvezetőt. A muntcípiumi székhelyeken összegyült tömeg hatalmas ovációja közepette Nicolae Ceaușescu elvtárs szólamra emelkedett. A párt főtitkárának szavait mindenütt hosszasan megtapsolták, kifejezve a lakosság háláját a nyújtott támogatásokért, a bizonyosságért, hogy a kapott utasítások szellemében cselekedve le fogják győzni a nehézségeket, felszámolják a természeti csapás következményeit. Az említett megyék lakosai, akikbe új erőt öntött a látogatás, kinyilvánították eltökélt szándékukat : hazafias felelősségérzettel dolgoznak az árvíz következményeinek felszámolásáért, és a további veszély megelőzéséért, egy emberként, eltökélten és rendületlenül leküzdik a szocialista haza e súlyos megpróbáltatását. a második Indiám (Folytatás az első oldalról) 164 centiméter, Rétynél 422 centiméter, Oroszfalunál 274 centiméter vízállást mértek. Két ponton a víz túllépte a veszélyességi határt. Ezt követően változott a vízállás, de tíz nappal később az Oltón 260, a Feketeügyön 454 és Kászon patakán 334 centiméterig kúszott az ár a jelzőállomások mérőfécein. A folyók, patakok megyeszerte kiléptek a mederből, és mezőgazdasági területeket, falvakat ostromoltak a sárga hullámok. Május 19-én az Olt, Feketeügy és a Kászon patak vízállása csökkent, de a hét végi újabb csapadék következtében május 25-én a Feketeügy Rétynél 502 centiméterre, a Kászon pataka 409 centiméterre emelkedett, tehát 122, illetve 139 centiméterrel túl az áradási szinten. A második hullám nagyobb veszedelmet okozott, és az elöntött terület kiterjedt. Az Olt vize ismét 17 centiméterrel nőtt, de alatta maradt a 15-én mért értéknek. Erdővidéken ismét nagy veszélyt idézett elő a Barát és Kormos patak áradása. Hónap elejétől 25-ig Baráton 138, Kézdivásárhelyen 163, Bodzafordulón 188, Sepsiszentgyörgyön 132, a Lakócán 293 milliméter csapadékot mértek - négyzetméterre számítva - a megfigyelőállomások. A Lakócán egy nap alatt (12-én) 118 milliméter csapadék hullott, 25-én pedig 19 centiméteres hó borította a csúcsot, s a hőmérséklet -3,7 C °-ra szállott le. A sok évi átlagcsapadék májusban 70 milliméter szokott lenni. Május 26-án 10 órakor 18 445 hektár mezőgazdasági területen állott a víz, amiből 8 275 hektár kaszáló, 829 hektár legelő, a fennmaradó terület nagy része szántó. Az áradás 51 települést érintett, 325 házból 2 509 lakost kellett kiköltöztetni. A víz elvitt négy kisebb hidat, és tizet megrongált. Az árvíz következtében 434 állat pusztult el. 2 megyei TÜKOR J, felbőszült kászon partján Az éjfélt már r 'a cütütő óra. A kocsi reflektora belehasít a kihalt utea sötétjébe. Sehol egy lélek... Milieav feltűnik .1 fengsneban Kézdi szentlélek „főtere", látni a siető embereket, a néptanács kivilágított ablakait (az árvízparancsnokság dolgozik), az előtte felsorakozó gépkocsi- és traktorsort. Riadókészültségben állnak. Betérünk a Polvan felé vezető útra. Nem sokáig roboghatunk. Az utcát átszelte már a felbőszült Kászon vize. Mintha megunta volna a falu közötti keringőz st, egyenesbe vette útját, amint kibújt a Perkő mögül, és nekivágott a kerteknek, az utcáknak. Pusztít, ahol csak lehet. — Az emberéletben kárt nem tehetett — mondja egy viharkabátba bújt idősei!) férfi —, mert idejében kiköltöztettük a lakosokat, kivéve egy öreget, aki nem akart távozni. De a pincék, a kertek veteményesei, a fű,s ne beszéljek a mezőről — ott bizony nagy károkat okozott. Közben valaki megnyugtat. hírt közöl : Kászonból telefonáltak, hogy L’6 centimétert apadt a víz. Ez úgy ahogy. megnyugtató. De az emberek mégsem távoznak a pusztító ár mellől. Szomorúan nézik a vizet, lakásában maradt öregre (két világháborút, fogságot túlélt „vitézre“) gondolnak, víz alatt álló határra . . Aztán nem bírják tovább a hallgatást. Valaki közbeszól : Ha valóban csökkent az ár, olcsóbban megússzák. De a mező, s az alsó falvak... Vajon ott mi lesz? Reggelre elönti a víz Oroszfalut. Szentkatolnát.... Elbúcsúzunk a tajtékozó ár mellett őrködő szentlélekiektől. Oroszfalu felé vesszük utunkat azzal a gondolattal, hogy bizony jó lesz még egyszer benézni a ruhásszekrénybe, az erszényekbe, hiszen segítenünk kell. (áros) A megáradt Málnás-patak hajnalra törmelékkel hordta tele medrét (Kisgyörgy Tamás felvétele) Azt hiszem, senki nem felejti el Felsőháromszéken május 24-ről 25-re virradó éjszakát. Az alattomosan támadó vizek falvakat öleltek át, kéretlen vendégként bementek az emberek házaiba, embert, állatot felriasztottak nyugalmából. A csermelyek nyaranta kiszáradt árokként húzódtak a völgyekben — folyóvá dagadva rohantak a falvak, a termékeny medence földjei felé, sok ezer hektárnyi vetésbe, dús termőbe haraptak bele. Kézdivásárhelyen, bár a város központjában nyoma sincs az áradásnak, készültségben állanak emberek és gépek, hogy szükség esetén a veszélyeztetett falvak felé induljanak. A város központjában autó autót ér, kialvatlan szemű sofőrök a volán mellett. A pártbizottság székházában szolgálatosok jegyzik és összesítik a beérkező híreket. Fura játéka a természetnek, hogy most a legnagyobb májusi dologidőben a megkapált hektárok száma helyett elárasztott hektárokat kell feljegyezni. Oroszfalu, a városhoz tartozó maroknyi település, valószínű a háború zűrzavaros napjai óta nem ért meg ilyen megbolydult éjszakát. A Kászon vize, a számba sem vett, kertek alatt békésen csörgedező patak most egy közepes folyó víztömegét zúdítja a falura. Partján — ha partnak lehet nevezni az elárasztott házak, falurészek, utak fölött diadalmaskodó víz határát — kétségbeesett emberek állnak, tanácsra, segítségre várva. Göndörhajú fiatalember rohan szembe velünk . Adjanak egy autót, traktort vagy bármit, ott vesznek az állataim a vízben. Fekete kendős asszony jajgat, az ágyát, szekrényét emelgeti már a víz, s az ura mintha megbolondult volna, egyre ott jár, ahol legnagyobb sodrású az áradat. Furcsa az emberi természet, utolsó percig, bármilyen veszéllyel dacolva ragaszkodik görcsösen, nehezen szerzett javaihoz, kölönceihez, ölelné, ütené az utolsó percben, ha lehetne még. Van valami hihetetlen, valami emberi ésszel fel nem érhető, a logika ellenére való ebben az orvtámadásban, s az emberrel, aki egy életen át csak a kiöntött mosdóvizet, a szelíd esők csillogó tócsáit látta udvarán, nehéz elhitetni előre, hogy elérheti házát, életét a szennyes, falánk víztömeg. A falu egyetlen telefonja elszigetelve, visszafordulunk Kézdire, s a készenlétben álló járművekből a faluba irányítunk néhányat. A szolgálatos falfehér a dühtől, s joggal, idejekorán figyelmeztették az embereket, hogy még az ár tetőzése előtt mentsék, ami értékes és mozdítható. Az utánfutós traktorok belegázolnak a vízbe, s a Feketeügy felé belejtő utcán ezen az éjszakán inkább folyót mondhatnánk - próbálják megközelíteni a veszélyeztetett házakat. Bár a sötét egyelőre jótékonyan eltakarja a pusztítás nyomait, Szentkatolna hídjáról sejteni lehet arányait és méreteit. A falu nagy része víz alatt. A Feketeügy medrét csak a híd helye sejteti, innen Gelencéig egyetlen tenger a vidék, a nagy havasalji falu fényei vízben tükröződnek. Valahol e szokatlan táj közepén Imecsfalva elborított házai, csűrjei állanak, a már másodszor fenyegetett falu fényei kialudtak, csak az emberi összetartás, segíteni akarás világít felette. A kovásznai út a híd után csak traktorok számára járható, motorházig merülve lubickolnak, kínlódnak az árban, traktoristák valami hetedik érzékkel keresik meg az áradat mélyén kígyózó utat, mentik, ami menthető. Kovács Mihályról, a szentkatolnai közös elnökéről évek óta sok jót hall az e vidéki ember. Nincs aki jobban gondját viselné rábízott értékeknek és emberi érdekeknek, mint ez a nyílt arcú, tagbaszakadt ember. Kinek fájhatna jobban az az irracionális pusztítás, mely ezen az éjszakán tombol, mint neki. Egy percet sem mozdul a növekvő erejű ár partjáról, emberek, állatok, javak mentését vigyázza, s irányítja, amennyire irányítani lehet ebben a koromsötét, zűrzavaros éjszakában. Az agyonerőltetett szem belefárad abba, hogy kivegye a házak kontúrjait, s odalásson, ahonnan az áradat zúgásán keresztül emberi hangok, zavart, kétségbeesett, segítséget kérő hangok hallatszanak. Az ár tetőzése előtt biztonságba kerül minden, ami elmozdítható, összezsúfolva ugyan, de szárazon vannak a közös állatai, bekerülnek lassan az elöntött portákról kimentettek, csak takarmány nincs elég, azt sem kímélte az áradás. Rétyen egy ember sem hunyta le szemét egész éjszaka. Éjfél előtt még kíváncsi ácsorgók voltak inkább a hajnali árvízkárosultak. Az embert néha a legjobb tanáccsal, legmeggyőzőbb hangon is nehéz rávenni, hogy javára cselekedjen. Éjfél előtt csak a hidat, a Felszeg néhány házát, a mélyebben fekvő kerteket fenyegette a víz, hajnalra egy tenyérnyi száraz hely kivételével, az egész falut. Ha használt volna a jó szó, a rendelkezésre álló járművekkel szárazon lehetett volna kimenteni mindazt, amit később önfeláldozó munkával, derékig, völlig vízben, csónakon vagy tutajon kellett. A rétyiek szégyenére mondom, tehetetlenek voltak ezen a sorsdöntő éjszakán. Többet tett ezért a faluért, a veszélybe került emberek életéért, az állatokért, a kovásznai út hídjáért az idegen, mint az idevalósi. Éjfél előtt még a 32-es áradatot emlegették a nézelődők, s számítgatták, meddig ért az, kinek a házát, csűrjét öntötte el, s hitték nagy erősen, hogy olyan is csak egyszer lehetett a falu történetében. Hajnalra az ama 32-es áradás „szárazai“ térdig jártak telkükön a sárga, szennyes áradatban. Próba volt ez az éjszaka, s igen sokan vizsgáztak gyengén. De sokan vizsgáztak kitűnően emberségből, tetteikből, áldozatvállalásból. A megyei pártbizottság titkára, aki rekedtre kiáltozott hanggal próbált irányítani az apokaliptikus zűrzavarban, s ha a rétyieknek - úgy tűnt - nem volt fontos a közös elöntött istállóiban rekedt állatok sorsa, maga ment elsőnek, hogy megkezdje a mentést. Az a maroknyi lipován munkás, aki az árral dacolva mentette a Feketeügy hídját, először látott emberek motyóját. Rétyen délfelé tetőzött az ár. Különösen a komollói falurész került igen nagy veszélybe. Az uzoni malomnál kanyart ír le a máskor szelíd Feketeügy. Partján út megy, házak épültek, s ide telepedett az útügy egyik aszfaltozó állomása is. Előző nap még teljében folyt a munka, az úton szekerek kocogtak, a házakban megszokott medrében ment az élet. Most víz alatt minden. Az ár tetőzése jó pár óra múlva várható, lehetne menteni még. Ám az aszfaltállomás alkalmazottai és vezetői beérték azzal, hogy fennebb cakolják a raktárban felhalmozott hatalmas mennyiségű cementet, s várják : hadd lám, eléri-e a víz. Egyetlen traktor kellene, egyetlen utánfutó - magyarázzuk - meg lehetne még menteni a cementet. ígéri is erősen a két ott ténfergő ember, hogy felriasztják a mérnököt. Van valami érthetetlen abban, hogy a megzabolázatlan, dühöngő folyó hosszán miért maradtak ott a százezreket, milliókat érő gépek, anyagok, berendezések. A kökösi csata egykori színterén ezen a reggelen csak tengeri háborút lehetne elképzelni. A vasúti híd és a műút hídja magasában még tartja a vizet a meder, de fennebb Bácstelek szinte szabad martalékának tűnik, s Kökös alsó részeit fokozatosan nyeli el a mohó víztenger. Nem sokkal lennebb egyesül a megáradt folyó az ölttel. Kaszálók, szántóföldek, gyümölcsösök állanak víz alatt, s egyre növekszik, duzzad a víztömeg, úgy tűnik, a Feketeügy valósággal visszaszorítja a kevésbé megáradt Oltót. Ezen az éjszakán a szelíden kanyargó folyó, a nyaranta kiszikkadó patakok megmutatták erejüket. A partokon emberek álltak, s ha nem is kiálthattak álljt az áradatnak, megpróbálták menteni óljából mindazt, ami érték. Ha több ember állt volna ki ,,a gátra", többet sikerült volna. M. L. egy éjszaka hiányos krónikája III. évfolyam 128. szám