Megyei Tükör, 1970. május (3. évfolyam, 124-128. szám)
1970-05-23 / 127. szám
Jó pill- napja már hogy lezajlott, de mégis úgy vélem, a részvevők számára sokáig emlékezetes marad a Kovászna megyei építővállalat pártbizottságának legutóbbi plenáris ülése. Nemcsak azért, mert kissé hosszúra sikerült, hanem az elhangzott vélemények és ellenvélemények miatt is. Talán enyhének is fogják találni a heves kifejezést, amivel ezt a gyűlést röviden jellemezhetném, s mellette nyugodtan megkockáztathatom a viharos jelzőt is. S a cikk késői megírásának is egyik oka ez, hiszem, hogy lehiggadtak a kedélyek, megnyugodtak a legnyughatatlanabbak is, feloldódott az a stressz-állapot, amely a résztvevők egyik-másikát kétségtelenül jellemezte : az illetékesek leszűrték a legmegfelelőbb következtetéseket, mások pedig várják, hadd lám, ez a gyűlés volt-e az a csodaszer, amely megszünteti az építővállalatnál fellelhető és felleltározható hibákat és hiányosságokat, s amelynek hatására minden jobban megy majd ennél a vállalatnál, kezdve a legmagasabb szintű vezetésétől egészen a legjelentéktelenebbnek tűnő munkákig... Az egyéves vállalat eredményeiről sokat írtunk már e lap hasábjain. Beszámoltunk az elért munkasikerekről, megvalósított és túlszárnyalt tervmutatókról, a kereseti lehetőségekről, az új fizetési rendszer hatékonyságáról. Szóltunk a nehézségekről, a buktatókról, a megnövekedett kötelezettségekről. Sokszor megdicsérték és legalább ugyanannyiszor el is marasztalták az építőket. De az értékelések valahányszor arról győztek meg, hogy ezek az emberek valóban értik a mesterségüket, s bár illen a munkájukban fel is bukkannak hibák, hiányosságok, mindent megtesznek, hogy feladataiknak maradéktalanul eleget tegyenek. Végeredményben erről győzött meg az említett pártbizottsági ülés is. A múlt évben és ez év elején elért eredmények nem mindennapiak, méltán lehetnek büszkék rájuk a vállalat dolgozói. Viszont ez a gyűlés arról is meggyőzött, hogy valami félrebillent az utóbbi időben ennél a vállalatnál. Az egymás szemébe vágott bíráló szavak, amelyek sokszor talán túl kemények is voltak, azt mutatták, hogy sok helyen csikorog ez a gépezet, sok helyen olajozásra szorul, a legsürgősebben, mert ellenkező esetben még elviselhetetlenebbé válik ez az állapot. A legsúlyosabb nehézség, amelytől végeredményben az összes többi tényezők függnek, a nagy fokú fegyelmezetlenség. Ritkán hallani annyit a fegyelem szükségességéről, a fegyelmezetlenség káráról, mint ezen a gyűlésen. S bár a jelenség különböző oldalait domborították ki a hozzászólók, a lényegben majdnem mindannyian megjegyezték : fiatal munkások a fegyelmezetlenek ők késnek, ők nem használják ki a munkaidőt. ők rendetlenkednek, nem tartják rendben a munkahelyüket, nem tisztelik az idősebbeket, szakmai szempontból gyengén felkészültek stb. Sorolhatnám tovább az elmarasztaló szavakat, de talán felesleges. Helyette álljon itt az, amit Csősz János technikus, az 1-es számú építőtelep párttitkára mondott erre vonatkozólag : „Hogy KIS munka vane a munkatelepen, vagy nincs, nem is lehet tudni. Maga a KISZ-titkár sem tudja, hogy hány KISZ-tag van. A fegyelmezetlenség főleg a fiatalok körében mutatkozik, az itt dolgozók mintegy fele 23-24 éven aluli. Az érdekesség kedvéért, a dolgok jobb megvilágítása végett hadd idézzük Kozák Kálmánék, a KISZ megyei bizottsága első titkárának szavait is . ..A bírálat jogos, valóban az építővállalatnál folyó nevelő munka nem kielégítő. De hogyan is legyen az, amikor a KISZ-titkár még el sem jött erre a gyűlésre, pedig többen is hívták ? Egyébként ennek a vállalatnak a vezetősége javasolta őt ebbe a tisztségbe, mint a legmegfelelőbb embert. Az is igaz, hogy azt sem tudják, hány KISZ- tag van, ki honnan jött, mi a szándéka. Vajon mit tett a vállalat pártbizottsága, hogy kimozdítsa erről a holtvágányról az ifjúsági szervezet tevékenységét ? A válasz önmagától adódik: semmit. A pártalapszervezet titkára még akkor sem ment el a fiatalok gyűlésére, amikor meghívták. S a fiatal munkásokkal való ilyenszerű foglalkozás jellemzi az egész vállalatot, innen erednek aztán azok a fegyelmezetlenségek, amelyek nagy kárt okoznak az egész munkaközösségnek. Sokan felvetették a helyes anyaggazdálkodás kérdéseit. Nyilván, jogosan. Mert amíg minden építőanyagot nem tárolnak megfelelőképpen, a gépeket nem tartják karban az előírásoknak megfelelően, eredményes munkáról nem beszélhetünk. Addig, amíg ezrek, tízezrek úsznak el teljesen indokolatlan munkálatok elvégzése, céltalan kocsifutások, idejében meg nem javított gépek miatt, s amíg ezeket a tízezreket nem fizettetik vissza a felelősökkel, nem lehetnek normális munkakörülmények. És ezek mellé nyugodtan felsorakoztathatjuk a hiányzásokat is, amelyek a munkaidő kihasználásának százalékarányát 93,27 százalékra nyomták le. Az igazolatlan hiányzások a kézenvásárhelyi munkatelepen érték el a legnagyobb számot, meghaladták a hatezret, s az egész vállalatnál feljegyzett igazolatlan hiányzásoknak közel felét teszik ki. Ezek után feltehető a kérdés : hogyan foglalkoztak a vállalat pártalapszervezetei, hogyan foglalkozott a vállalat vezetősége az emberekkel, a hiányzókkal, milyen intézkedéseket foganosítottak, hogy emberileg is megnyerjék az alkalmazottakat, abból az elvből kiindulva, hogy nem egyszerűen csak fizetéses alkalmazottakra van szükségük, hanem a vállalatért, a vállalat hírnevéért kiálló emberekre ? Ha ezt sikerült volna elérniük, akkor most nem kellene beszélni az önköltség túllépéséről, az anyagpazarlásról, a rossz minőségű munkáról. És meg kellett volna tanítani ezeket az alkalmazottakat — elsősorban a fiatalokat a szakma tiszteletére, szeretetére, a munka megbecsülésére, mert ez az érzés hiányzik még egyik-másikból. ..Ha nincs szeretet azzal az iparral szemben, amit végez valaki, akkor nem is lesz belőle soha József mondotta, a vállalat egyik idős munkása aki egész csoportjával a legjobb munkaerők közé tatozik Sajnos, nem lehetezt elmondani minden csoport felelősről Tény az, ha a felelősök a vezetésükre bízott embereket valóban megfelelőképpen irányítanák. Szóba állnának velük, másképpen festene a helyzet. S talán itt hibázott a vállalatipari bizottság, hogy nem vonta be őket szőkébb aktívájába, nem velük próbálkozott elindulni a felmerülő nevelési kérdések megoldásában. Ahogyan az egyik hozzászóló is hangsúlyozta |a munkát végezni csak szívvel lehet ha ez nincs meg valakiben, ne is várjunk tőle jó eredményeket. Itt pedig valakinél hiányzik ez a hozzáállás, ki kell benne alakítani, támogatni, segíteni kell. Ennek is a kezdete, mint egyik kónfe mindennek, nehéz, de el kell már egyszer kezdeni : a vállalatvezetőség: a pártbizottság ne várjon külső impulzusra, hanem ő maga legyen a kezdeményező Tanúsítsanak több megértést a munkatársakkal szemben, de ha szükséges, keményen büntessenek is. Csakis erős kézzel, de ugyanakkor megfontoltan lehet eljutni oda, hogy ne űzzenek gúnyt a tudományos munkaszervezésből, hogy kiküszöböljék azt az összevisszaságot, amely a vállalatot jellemzi (Szász Jenő igazgató szavai). Meggyőződésem, hogy a gyűlésen elfogadott intézkedési terv, maga a plenáris ülés, ha nem is azonnal lemehetően, de éreztetni fogja hatását az építők munkájában. . Erről a későbbiek során, külön be fogunk számolni. Péter Sándor A GYŰLÉS MÉG NEM CSODASZER A kézdivásárhelyi keményítőgyár nagyteljesítményű, modern gépsora hamarosan megkezdi működését Bortnyik György felvétele hosszú haj — hosszú kés<VI"> „ölni fantasztikus dolog“ Susane Atkins először Abigail Folger hálószobájába rohant. Ráfogta kését, és megparancsolta, hogy a nappaliba menjen. Aztán Sharon Tale-t és Jay Sebringet vitte Texhez. Sebring csak annyit kérdezett : Mit jelentsen ez ? Aztán rá akart ugrani Texre. A hippi lőtt, és Jay Sebring halálos sebbel csuklott össze. A két lány és Tex ekkor összekötözték a másik három áldozat kezét, majd megkérdezték, hol a pénzük. Sharon Tate pénztárcájából 73 dollár került elő. Abigail Folger kérdezte meg először: Mit akartok velünk ? Meg kell halnotok — hangzott a válasz. „Tex kiadta a parancsot, hogy Fyykowskit szúrjam le — vallja Susane Atkins. A férfi azonban kiszabadította kezét a hurokból, s belekapaszkodott a hajamba. Abban a pillanatban úgy éreztem, az életemért küzdök én is. Sehogy nem tudtam szabadulni Frykowskitól. Ekkor Tex a segítségemre sietett, s vagy háromszor fejbe verte a pisztollyal. Frykowski kiszabadult, és az ajtó felé rohant. Közben Patricia Kernwinkel késével elérte combját és megsebesítette. Frykowski kirohant az ajtón és ordított. Tex utána eredt. Mi csak a pisztolylövéseket hallottuk, mert mialatt Tex kint volt, Abigail Folger is kiszabadult a kötelek hurkából, és kifele menekült. Kernwinkel az uszoda mellett érte utol. Ádáz küzdelem kezdődött. A fiatal lány már mindkettőnket ellökött magától, menekülni akart tovább, mikor Tex odaérkezett, és egyetlen szúrással a földre terítette. Abigail Folger szájából kibuggyant a vér s az utolsó szavak ! Megadom magam. Mint a gép, olyan szaporán szúrtuk bele mi is a késeinket a testébe, majd visszamentünk a nappaliba, ahol Sharon Tate és a közben magához térő Jay Sebring próbálta kiszabadítani kezét a kötelekből.“ Itt azonban kimaradt valami Susane Atkins vallomásából, melyet részletekig menően megír egyik „szerelmes levelében“. A két lány és a fiú a még életben maradt áldozataik szeme előtt förtelmes sex-orgiát vittek végbe. Testüket vörösre mázolták az áldozatok vérével, és a szőnyegen hempergőzve, „szórakoztatták“ egymást a legkülönbfélébb perverzitásokkal. Miközben az „előadással“ voltak elfoglalva, Jay Sebring halálfélelemtől megnőtt utolsó erejével próbálta nyakáról lefejteni a kötelet. Közben a hippi gyilkosok is befejezték játékukat a szőnyegen, és felváltva szúrták hosszú késeiket Jay Serbring testébe. Csupán Sharon Tate, a kilencedik hónapban levő terhes asszony maradt még életben. Tex megengedte neki, hogy leüljön. Sharon Tate, mikor a látottak után kissé helyrejött, csak annyit kért a hippiktől, hogy addig hagyják életben, míg megszüli gyerekét. „Tudtam, hogy rögtön kitör belőle a hisztéria. Csak annyit feleltem : Kedves asszonyom, nem tudlak sajnálni. Közben Tex ordította : öld meg ! Pat ordította : öld meg ! Megfogtam a karját, de visszaborzadtam. Nem tudom megtenni, fordultam Texhez. Tedd meg te. Tex ekkor szíven szúrta, majd legalább hatvanszor szúrtuk bele felváltva a kést" — hangzik Susane Atkins vallomása. De egészen másként ír a Romy Howardhoz küldött levélben a gyilkosság ezen mozzanatáról. „Tox kiáltotta : Öld meg ! Pat is kiáltotta : öld meg ! Megfogtam Sharon Tale karját, és a hasába szúrtam a kést. Majd addig szúrtam, vágtam, míg el nem jutottam az orgazmusig Tudod, ölni fantasztikus dolog é y érzed magad, mintha a levegőbe emelkednél és ott lebegnél Én akárhányszor valakit eltettem láb alól, mindig ezt éreztem.“ A hippik sietve hagyták el a házat. Susane Atkins, ugyancsak Tex parancsára visszafutott a nappaliba és az áldozat vérével felírta az ajtóra : Pig (disznó). A megfigyelőnek kint hagyott Linda Kasabian nem volt sehol. A kocsiban akadtak rá. Ült a hátsó ülésen és reszketett. Tex megfenyítette, hogy ezért még ő is lakói hat. Az autóban átöltöztek, majd az országút mellett két hét múlva indul új sorozatunk : • aranycsinálók. TUDÓSOK, SZÉLHÁMOSOK Legendák, és realitások az „aranycsinálás“, az alkímia történelméből egy olyan házban, ahol a tulajdonosok nem voltak otthon, megmosakodtak, és az autóról is lemosták a vérfoltokat. Mikor megérkeztek a család székhelyére, jelentették Mansonnak a történteket. Utána marihuánát szívtak, és nyugodtan lefeküdtek. Másnap az egész család végignézte a televízióban a gyilkosságról szóló riportokat. Manson megdicsérte őket, és hozzáfűzte: „Legalább megtanítjuk a négereket, hogyan kell velük elbánni“. Másnap, ennek a tébolyodott koponyából leszállani elméletnek igazolásaképp, a Manson-banda meggyilkolta a Labianca házaspárt. Tömöry Péter (Folytatjuk) 10 megyei TÜKÖR III. évfolyam 127. szám