Megyei Tükör, 1970. május (3. évfolyam, 124-128. szám)

1970-05-23 / 127. szám

MÉGIS KENNEDY ? Hírügynökségek jelentései alapján, lapunk­­ múlt heti számában idéztünk Edward Kennedy szenátor egyik legutóbbi rádiónyilatkozatából, mely szerint akkor se indulna az 1972-es elnök­­­választási harcban, ha erre pártja felkérné. Az „utolsó“ Kennedy bejelentésének egyik érdekes­­­­sége, hogy ezt a szövetségi nagyesküdtszékne­k a Mary Jo Kopech­ne balesettel kapcsolatos fel­mentő állásfoglalása után tette. Másik érdekes­sége viszont az, hogy mióta az idézett rádiónyi­­latkozat elhangzott, az Amerikai Egyesült Álla­mokban dem­okratapár­t - szerte biztosra veszik, hogy 1972-b ben Edwardot indítják Nixon ellené­ben .... ! TAKTIKA . . . Megfigyelők szerint semmi ellentmondás nincs az ifjú szenátor nyilatkozata és a demokrata ve­zérkar 1972-es célkitűzései között, sőt természe­tes, hogy Edward Kennedy most és a következő évben is hasonló kijelentéseket tesz majd. Több oka van ennek. Az egyik, hogy Nixon és a republikánus párt aránylag bizakodva tekinthet a legközelebbi el­nökválasztás elé, ha a helyzeti előnyt élvező el­nökkel szemben a demokratáik kevéssé ismert, vagy éppen jelegtelen politikust indítanak. Kis­singer, Nixon tanácsadója állítólag egy magán­beszélgetés sorein nemrég ki is jelentette, hogy „Richard Nixon újraválasztását csak Edward Kennedy fellépése akadályozhatja meg­. Ha te­hát Edward Kennedy ,már most, több mint két évvel a választás előtt csatasorba állna, időt en­gedne a republikánusoknak a felkészülésre, eset­leg arra is, hogy Nixonnál rokonszenvesebb je­löltet keressenek s népszerűsítsenek. A demok­­­­rata párt e meggondolását Robert Kennedy „ké­sei ringbe lépése“ is igazolni látszik. Emlékszünk i/“*v még rá, hogy a demokraták 1968-as választási kampány során, hosszú időn keresztül szinte egyedül futtatták McCarthyt, miközben Robert, becséhez hasonlóan nyilatkozott, s csak 1968 márciusában, a több mint másfél éves előcsatá­­rozások utolsó percében dobta be a kesztyűt. ... ÉS BIZTONSÁG A másik ok, amiért Edward Kennedy manap­ság annyira hangoztatja távolmaradását az 1972- es választástól, nyilván biztonsági célzatú. Sen­ki előtt sem kétséges, hogy akik a bátyait nem látták szívesen a Fehér Házban, vagy útban a Fehér Ház felé, őt is mindenképpen likvidálnák. A Robert ellen elkövetett merénylet épp olyan homályos hátterű, mint a Kennedy elnök halá­lát okozó dallasi gaztett. Az amerikai közvéle­mény ma már dajkamesének tartja — mindkét esetben — a magányos gyilkos elméletet, és haj­lamos elhinni a józanul és logikusan következte­tek feltevését, hogy ti. „mindkét nagy politikai párt konzervatív szárnya a szélsőséges anarchis­ta- fasiszta képződményekkel szövetkezve szer­vezett összeesküvést a Kennedy-fivérek ellen“. A Newsweek egyik kommentátora szerint „Ed­­­­ward Kennedynek, még ha az utolsó lehetséges időpontig háttérben marad is, számolnia kell azzal, hogy testi épségére, életére tértnek", s ezt ugyanazok teszik, akik John és Robert „nyilvá­nos kivégzését megszervezték“. A KOMPUTER DETEKTÍV Érdemes itt megemlíteni, hogy Richard Strague egy washingtoni komputer szakember, szá­mítógépekbe táplált minden eddigi adatot John­­ Kennedy elnök meggyilkolásával kapcsolatban. A komputer 32 oldalas vizsgálati eredménye a Warren bizottság jelentéséhez képest meglepő eredményre vezetett. Eszerint az összeesküvők hatszor lőttek, melyből az elnök írt­ négy lövés találta el. A fennmaradó két lövésből egy célt tévesztett, egy pedig Conally texasi kormányzót sebesítette meg. A komputer kalkulációja szerint a lövéseket két irányból adták, s mindkét pon­ton 4,6 „szervező" (eredeti szóhasználat szerint „koordinátor") ügyelt a gyilkosok biztonságára. Az amerikai lapok egyöntetű megállapítása sze­rint a komputer vizsgálati eredménye kísérte­tiesen hasonlít Manchester és a többiek bizonyí­tékokkal alátámasztott gyanújára, miszerint Kennedy elnök összeesküvés áldozata lett. EGY KEZDŐ POLITIKUS BOTRÁNYA Mindezek figyelembe vételével érthető hát, ha Edward többször, és hangsúlyosan igyekszik elhatárolni magát a jelöltségtől. De a demokrata párt öröme is érthető a legfelsőbb esküdtszék döntése után, mely — a konzervatív republiká­nus körök nyomása ellenére — ártatlannak mondta ki a fiatal szenátort a Kopechnc „ügy­­ben". Nincs immár morális akadálya 1972-ben indítani az egyetlen esélyest, az egyetlen nevet Nixon ellenében. Persze szinte bizonyosra vehető ,hogy Edward Kennedynek is lesz egy McCarthyra. Legtöbben McGovernra és Ribicoffra tippelnek. 1971 azzal telik majd, hogy Edward Kennedy támogatásáról biztosítja elővédjeit. Ténylegesen 1972 tavasza előtt aligha vállalja a nyílt harc kockázatát. Ami a Kopechne ügyet illeti, az igazság az, hogy ma már Amerika szerte nem veszik komo­­lyan, hogy a szerencsétlen lány balesete keresz­tülhúzhatta volna Edward Kennedy politikai karrierét. A Washington Post például emlékez­tet arra, hogy az ötvenes évek elején, egy akkor kezdő politikus nehezen kimagyarázható pénzügyi botrányba keveredett. Olyanba, ami fölött sokáig csemegéztek a laptudósítók. S lám, ez a kezdő­politikus alig néhány év múlva az USA alelnö­ki, 1968 óta pedig elnöke lett — Nixonról van ugyanis szó. MI VÁLTOZNA, HA . . . Mint annyiszor, amikor a Kennedy névvel az USA politikai életének palettáján találkozunk, most is felmerül a kérdés : okozna-e lényeges változást az USA politikájában egy újabb el­nök, a kétségtelenül rokonszenves törekvésű po­litikai családból ? Az U.S.News and World Re­port szerint sok, az emberiség számára hasznos és bölcs változásra számíthatna az ország népe és a világ. A lap szerint Edward Kennedy foly­tatni látszik­­ bizonyos politikai hagyományokat. Olyanokat, melyek tekintetbe veszik az erővi­szonyokat, reálisan mérlegelnek és próbálnak új, a megszokottól eltérő következtetésekre jutni. Po­litikai táját csak ilyen hagyományokkal szerez­hetett Kennedy szenátor. Ellenezte például a ra­kéta­elhárító rakétarendszer kiépítését. Félre­vezetőnek és embertelennek mondta a nixoni „vietnamizálási" programot, és ha az­­ idézett lap cikkírójának hinni lehet, nagy szerepe volt ab­ban, hogy a szenátus visszautasította Nixon két konzervatív jelöltjének a Legfelsőbb Bíróságba óhajtott kinevezését. A lapok figyelmeztetnek arra, hogy Edward Kennedy különösen keményen bírálja a kor­mányt a legújabb délkelet-ázsiai események kap­csán. A kambodzsai behatolást például egyene­sen őrültségnek nevezte, majd kijelentette : Ni­xon áldozatául esett egy illúziónak (amely már eltávolított hivatalából egy elnököt) a délkelet­ázsiai győzelem illúziójának. Látjuk tehát, hogy miként a lelkiismeretes sportolók az 1972-es olimpiászra, ugyanúgy az amerikai politikusok is a választási meccsre ide­jében elkezdték az előkészületeket. Ideje is, hisz ez év novemberében az Államok politikai aréná­jában már „edzőmérkőzéseket" tartanak. A sze­nátus egy részét választják újra. Többek között Edward Kennedynek is meg kell mérkőznie sze­­ná­tori tisztjéért, republikánus ellenfelével szem­ben. Az U.S.News and World Report szerint söté­­tebb sokan kiváncsiak Edward Kennedy novem­­b­eri mérkőzésének eredményére. Főként a Fe­hér Ház mai urai közül... Völgyesi András A nemzetközi közvélemény megkülönböztetett figye­lemmel kísérte dr. Kenneth David Kaundának, Zambia köztársaság elnökének hazánkban tett látogatását. A világlapok egy része felhívja a figyelmet arra, hogy Zambia elnökének romániai látogatásával s az e láto­gatás kapcsán lefolyt hivatalos tárgyalásokkal egyidő­­ben Cornelia Manescu külügyminiszter körutat tett az afrikai kontinensen, melynek során többek között Ni­gériába és mindkét Kongóba ellátogatott. A Bukarestben, Nicolae Ceaușescu és dr. Ka­un­du, valamint Manescu külügyminiszter és vendéglátói kö­zött folyt megbeszélésekből számos nyugati lap azt a következtetést vonja le, hogy „a szocialista Románia rokonszenves gazdasági és politikai partner Afriká­ban“. Az Economist felhívja a figyelmet arra, hogy a román ipari termékek és a román szakemberek se­gítsége ma már hozzátartozik a fejlődő fekete­ konti­nens képéhez. Moszkvában hivatalosan közölték, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter ismét fogadta Egon Bahr nyu­gatnémet államtitkárt, és megbeszélést folytatott vele. Gromiko és Bahr kétórás eszmecseréje azokat a kér­déseket érintette, melyek a korábbi tárgyalási szaka­szokban nyitva maradtak. Moszkvai nyugatnémet források szerint, Bahr ál­lamtitkár a találkozót követően kedvezően nyilatko­zott az eszmecsere légköréről. Hangsúlyozta, hogy az, benyomása szerint, egyáltalán nem volt „éles". Ezzel tulajdonképpen azoknak a nyugatnémet újságíróknak válaszolt, akik a bonyolódó nemzetközi helyzetre hi­vatkozva, valamiféle „kiéleződést" jósoltak a szovjet— nyugatnémet párbeszéd terén. Belgrádi jelentés szerint, Mitja Ribicsics jugoszláv kormányelnök a belgrádi televízió Időszerű beszélgeté­sek című műsora számára adott nyilatkozatában meg­ismételte, hogy Alekszej Koszigin szovjet miniszterel­nök meghívására az idén hivatalos látogatást tesz a Szo­v­j­et­un­i­óba­n. „A Szovjetunióval jók a kapcsolataink — mondot­ta a jugoszláv kormányfő — és a tervbe vett szemé­lyes találkozótól további, mindkét fél számára hasz­nos eredményeket várunk". Ribicsics kijelentette, hasonló várakozással tekint a Magyar Népköztársaság miniszterelnökének, Fock Je­nőnek júniusi belgrádi útja elé. Az albán—jugoszláv viszonyról szólva Mitja Ribi­csics kijelentette többek között, hogy­­ „A javulás jelei mutatkoznak, és a jugoszláv kormány kész el­fogadni és előterjeszteni minden olyan javaslatot, mely további eredményekre vezet". UPI-jelentés arról számol be, hogy a nyugatnémet szociáldemokraták Saarbrückeni kongresszusán az a veszély fenyegetett, hogy a Saar folyó hirtelen áradá­sa miatt a munkálatokat félbe kell szakítani és vala­hol egyebütt folytatni. A világsajtó élénken kommentálja Willy Brandtnak, a párt elnökének beszámolóját, különösen azokat, me­lyek az „új keleti­ politika" jegyében hangzottak el. A kancellár többek­ között kijelentette, hogy „Német­ország Szövetségi Köztársaságnak nincsenek területi követelései, sem a hetvenes években, sem azon túl". Beszédében foglalkozott Bonn úri. német­ politikájával is, s ezzel kapcsolatban kijelentette : „Az NDK fele­lős vezetőivel egyetértünk abban, hogy német terület­ről soha többé nem szabad háborúnak kiindulnia... de német földről támogatni kell az európai békés ren­dezést, meg kell szüntetni a konfrontációt, fejleszteni az együttműködést, úgy, hogy Európa a béke, a ma­gas életszínvonal, a technikai csúcsteljesítmények kontinensévé válhassék". Az SPD-nek a hetvenes évekre tervezett program­jaként az adózás, a művelődési és a társadalompoliti­kai élet reformját említette. Az ehhez szükséges a­­nyagi eszközöket az „állami kiadások átcsoportosításá­val kell előteremteni" — mondotta. (Figyelő) A békeszerető lakosság világszerte tovább tiltakozik az amerikaiak kambodzsai intervenciója ellen. Felvételeinkben New York-i diákok (baloldalt), Majna Frankfurt (középen) és Tokió (jobboldalt) lakóinak tüntető felvonulása 11 megyei TÜKÖR Hl. évfolyam 127. szám

Next