Megyei Tükör, 1970. június (3. évfolyam, 129-132. szám)

1970-06-06 / 129. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! #TÜKOR AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NEPTANÁCS LAPJA 1970. JÚNIUS 6., SZOMBAT ARA 50 BAMI III. ÉVFOLYAM 129. SZÁM AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS FEJLESZ­TÉSÉT ÖSZTÖNZŐ HATÁROZAT A mezőgazdasági termelés keretében az állattenyésztési ágban lehet legrövi­debb időn belül bevezetni az új szer­vezési eljárásokat, a korszerű technoló­giát. Nagy lehetőség nyílik a munkater­melékenység emelésére, az önköltség csökkentésére és a gazdasági hatékony­ság biztosítására. Fontos szerepe van az állattenyésztésnek abból a szempont­ból is, hogy a növénytermesztés termé­keinek kedvezőbb értékesítését szolgál­ja. Minél több terményt alakítunk át ilyenformán állati eredetű termékké, annál magasabb mezőgazdasági egysé­geink termelő munkájának gazdasági hatékonysága. Megyénk mezőgazdasági termelésé­ben jelentős helyet foglal el az állat­­tenyésztés, úgy az állami, szövetkezeti, mint­ magángazdálkodás vonalán. Az állami mezőgazdasági vállalatokban több mint hét és fél ezer, a termelő­szövetkezetekben 37.000 szarvasmarha van. Ezenkívül fejlett a háztáji állat (Folytatása a 4. oldalon) SÜRGET AZ IDŐ június eleji mezőgazdasági gondok Hiába hivatkoznánk arra, hogy az előző évek megegyező időszakában jóval előbb­re állottunk a munkákkal. A rendkívüli időjárás rendkívüli helyzetet teremtett gaz­dálkodásunkban, ennek megfelelően új­szerű szervezésre, komolyabb hozzáállásra van szükség. Na, és nyilván, valamivel több hozzáértésre, szorgalomra, mint ahogy azt a sok évi átlag megkívánta tőlünk. Az időjárás javulásáról - legalább pár napra - nem beszélhetünk. Továbbra is lopkodni kell a munkára alkalmas órákat. Június elsején megyeszerte esett. Baráton 8,5, Sepsiszentgyörgyön 16,1 mm csapadék Tompa Ernő (Folytatása az 5. oldalon) SZAVAK A TETTEKRŐL A v­izekkel viaskodik még a Duna­­mente, reménnyel és bizakodással figye­li az ország a gigászi harcot a vén fo­lyam példátlan erejének megfékezésé­re. Tervszerű, elkeseredett, de higgadt háború ez minden talpalatnyi föld, minden ház, minden gyár megvédés­ért .A veszélyeztetett értékek szinte fel­becsül­hetetlenül nagyok, nem lehetnek a vad vizek martalékaivá. A partok és a folyam harcában tízezrek álltak a partok védelmére, hogy ki ne nyújt­hassa pusztító karjait a víz a vetések felé, az otthonok felé. A Duna­ mentén kikötőket, falvakat és városokat, hatal­mas vízierőművet, gyárakat, termékeny földek tízezer hektára­it védik a védők, az ország odafigyel, és minden eszköz­zel segít, mert az egész ország dolga most minden veszélyeztetett érték dol­ga. Az ország érzi. Nem szabad enged­ni, hogy eddigi veszteségeink újakkal tetéződjenek. Az ember felébredt a bé­nító megrendülésből és győzni fog. TÜKÖR (Folytatása a 2. oldalon) Kff-' ,. T,,. V* iy': A színes kréták mesevilágot álmodnak a város aszfaltjára Bortnyik György tervodese MEGYÉNK IPARI VÁLLALATAI az árvizek ellenére is sikerrel teljesítették öt havi tervü­ket : az össztermelés mutatója 102,4 százalékban, az árutermelési tervet 100,7­ százalékban teljesítették, öt hónap alatt 10 1116 tonna lignittel, 502 köbméter fenyő­fűrész áruval, 00 000 négyzetméter gy­apotszövött áru­val, 40 tonna hússal, 3 tonna hentesáruval és 71 ton­na sajtféleséggel termeltek többet előirányzataiknál. A munka termelékenysége vállalatainkban 542 lejjel növekedett a tervezettel szemben. A megye vállalatai exportfeladataikat 2 046 000 lejjel túlteljesítették. Május végéig a központosított alapból történő évi beruházások 35,9 százalékát, az építkezések - szerelések 40,8 százalékát valósították meg. úgy tűnik - a vadvizek medrükbe visszatérnek mondom nagyon keserű és megrendítő tapasztalatok bizonytalanságával, hisz most is csurog ablakomra az eső, dobol a pléhpárkányon, s aggaszt nagyon, hogy virrasztanak-e mind a harangozók a messzi vizek mentén. Nagyon magánérdekes bizony az én aggódásom, minthogy szomorúságom­ból és gyászomból sem épülnek újjá a falvak, városok, de még a holtak sem kapnak életmagra , — úgy, hogy Poszediónnak, a vizek urának lassú megnyugvásakor dolgunk a lapát nyelével, no meg az önmagunkkal való kíméletlen szembenézéssel függ össze. Gyütt, iszappal rakott méltóságunkhoz illő a rom­eltakarítók és újjáépítők országszerte hősies munkája, s az önvizsgálat is. Hisz örök em­beri jelszavaink is vizsgáztak az elmúlt hetekben, bizonyság esett arra, hogy a „helytállás“ csak helyben maradás azokban a percekben, mikor davad fejünkre a tető, s ha pánikkal tör életünkre az ár, pánikkal vagy anélkül, de mentenünk kell magunk. Helytállani ott kell, ahol van hol, a gátakon, elemeken való felü­lkerekedésben s a társadalmi szolidaritás ha­talmas frontjain. És szomorúan kell visszapillantanunk, miként meredeztek ki itt-ott az árból káros közösségi beidegződöttségeink satnya romjai: a közömbösség az állatgondozóból, ki nem volt hajlandó állatait a vízből menteni, míg „a mérnök úrtól Parancs nem érkezik a pusztí­thatatlan bürokrácia a raktárosból, ki csak leltári szám bejegyzésre és aláírásra volt hajlandó zsákot és szerszámot kiadni, míg zúzták szét városát a vizek ; — az ár visszahúz­ódtával ők is ránk maradtak, dolgunk van velük, dolgunk van magunkkal. Dolgunk van eljövendő gyáraink tervezésével, hogy csak az ősi tapasztalatok s korszerű számításaink találkozási pontjain építkez­zünk, hol nem veszélyeztetik javainkat többé az elemek, dolgunk van, gátakat kell magasítanunk, medreket szabályoznunk, s elkészítenünk min­denütt a víz- és tűzvédelmi térképeket. Legsürgősebb azonban a romok eltakarítása, az újjáépítés odakint s a lélekben idebent. Az elmúlt hetek fáradhatatlan hősiessége kezesség arra, hogy az országot önzetlen népek lakják,­­az ország helyreáll. S meg is kell mindannyiunknak értenünk : nem CSAK a vízöntötte vidékeket, de általuk az EGÉSZ ORSZÁGOT sújtotta a katasztrófa, s a víz áldozatokat kér azok­tól is, kiknek cipője talpát nem mosta. A szocialista társadalom belső struktúrájából. (Folytatása a 3. oldalon)

Next