Megyei Tükör, 1970. június (3. évfolyam, 129-132. szám)

1970-06-06 / 129. szám

. Ismét átadásra készülődnek a kézdi­­vásárhelyi ipari negyedben. A tervek szerint e­ hónap végén helyezik üzembe a keményítőgyárat. Néhány héttel a­, átadás előtt a hangulat egy csöppet sem bizakodó. Azt mondja ugyan min­denki, hogy az átadásra idejében sor kerül, de hangjukból hiányzik a meg­győződés, érzik, hogy a válasszal csak a további érdeklődést akarják elkerül­ni. A munkálatok értékben még úgy ahogy megfelelnek az ütemtervnek, sőt az építési-szerelési munkálatok vonat­kozásában talán túl is teljesítették a tervet. Fizikailag azonban az üzem egy cseppet sem kelti a néhány hét múlva átadásra kerülő termelőegységek be­nyomását. Jelentős gépi berendezések szerelése még hátravan, teljesen hiá­nyoznak az automatizálási felszerelé­sek, még elég nagy mennyiségű építési munkálat is hátravan. Az átadást kü­lönben már eleve megkérdőjelezi a víz alá kerülő vastalanító állomás szerelé­si munkálatainak megkésése, valamint az a tény, hogy a fermentáló tartályok több­letesítése legaláb­big két hetet vesz igénybe. Függetlenül attól, hogy az átadásra sor kerül-e a hónap végén, tény, hogy már eddig is kitolódott az átadási határidő mert a munkálatok tervezésekor nem vették figyelembe, hogy július­ elsejéig már a technikai próbáknak is be kellene fejeződniük. A keményítőgyár építése eddig sem volt­­ rendhagyó. Ugyanúgy, mint a leg­több esetben, az építők itt is megkés­ik a munkálatokkal, nem biztosították idejében a munkát a szerelők számá­ra, a szereléssel párhuzamosan tovább kellett dolgozzanak hogy pótolják ad­digi lemaradásaikat. És ezen még az sem segített, hogy a többi munkálat­­tól is elvonták embereiket, s hónapok óta már ide összpontosították. A legna­gyobb baj nem is ott van, hogy még sok gépet kell felszerelni, hanem abban, hogy az építő-szerelő vállalat munká­sai, alkalmazottai feladatuk végzése helyett gyakran elbeszélgetik az időt. Ottjártunkkor például láttuk, hogy míg egy-két ember lyukat­­ vésett a falba, öten-haton körülállva nézték a műve­letet. Pedig tennivaló éppen elég akad­na, ha egyéb nem, akkor a felesleges építőanyagok elszállítása. Úgy látszik, hogy ezeket a munkálatokat átadás u­tán akarják elvégezni, holott a termé­szetes az lett volna, hogy a szerelési munkák beindulása után az építők bron­ti munkája a minimálisra csökkenjen. Érthetetlen, hogy az új fizetési rend­szer bevezetése után hogyan találnak lehetőséget sokan az alkalmazottak kö­zül, hogy beszélgetéssel töltsék a mun­­kaidőt. Nyilván, csak arról lehet szó, hogy nem alkalmazzák megfelelők­éppen a fizetési rendszert. Eddig még nem került sor a globális akkordbérezés be­­vezetésére, pedig ez az­ anyagi érde­keltség növelésének leghatékonyabb módja. Természetesen a gyár átadásának, a munkálatok késlekedésének okát a párt­munkában is keresnünk kell. Úgy vél­jük, hogy sem az­ építtetők, sem az é­pítők pártalapszervezete, az alapszer­vezet bürója nem tett meg mindent a munka zökkenőmentes biztosításáért. Nyáguly elvtárs, az építtető vállalat munkatelepi megbízottja, a párt­alap­szervezet titkára sokat vállalt, problé­mákat oldott meg, de ezeket elsősor­ban — legalábbis így éreztük ki sza­vaiból — nem mint alapszervezeti tit­kár, hanem mint adminisztratív alkal­mazott végezte. Gyűlésen valóban fog­lalkoztak a beruházás kérdésével, vi­szont a két alapszervezet — az építők és építtetők — között nincs meg az a szoros kapcsolat, aminek lennie kelle­ne. Jakab elvtárs, a keményítőgyár igazgatója vett részt alapszervezeti gyű­lésen az építőknél, de "ezt másoknak is meg kellett volna tenniük. Sőt, attól sem kellett volna­­visszariadniuk, hogy az építtetők és építők kommunistáival közösen tartsanak alapszervezeti gyű­lést, és ne csupán az igazgató­­, párttíz­kár, főmérnök és még néhányan mond­ják el véleményüket az építők munká­járól. Most már a gyárnak egyre több az alkalmazottja, akik kétségtelenül szívükön viselik az üzem sorsát. Talán még most sem ártana ilyen közös meg­beszélést tartani. Nyáguly elvtárs mon­dotta, hogy párttitkári minőségben vaj­mi keveset tartja a kapcsolatot az épí­­tők párttitkárával. Pedig innen kellett volna elindulni, a két titkárnak közö­sen kellett volna mozgatni a dolgokat, s akkor valószínűleg, a munkálatok mi­nőségi és mennyiségi mutatói is mások lennének. Azt is el kell ismernünk, hogy egyelőre a gyár alapszervezetének nincsen olyan beleszólása az építés és szerelés menetébe, mint az építők alap­­szervezetének. Ennek ellenére, egyes kérdések megoldásában sokkal határo­zottabban kellene fellépniük, annál­­ is inkább, mert a beruházási munkálatok időbeni elvégzéséért egyaránt felelős építő és építtető. Nem kívánjuk elvitat­ni az itt dolgozó kommunisták é­rde­­meit, hisz nekik is szerepük van ab­ban, hogy az építéssel és szereléssel legalább ennyire állnak. Az indulást a­­zonban megkérdőjelezi a munkálatok jelenlegi állása. Az építőknek megfe­szített munkát kell végezniük, a mun­kaidőt és a rendelkezésre álló emberi, gépi erőt maximálisan ki kell használ­ni, ha nem akarják újból kitolni az át­adási határidőt. Az emberekkel való foglalkozás, a munkaidő kihasználá­sa, a munkaüzem és a minőségi munka biz­tosításáért sokat, nagyon sokat tehet­nek a kommunisták. Nem elégséges a­­­zonban csupán gyűléseken foglalkoz­ni a legsürgősebb tennivalókkal, hanem végre is kell hajtani, és nyomon kell követni megvalósításukat Bode László, a megyei pártbizottság aktivistája mondotta, hogy a párttitkárnak van te­kintélye az emberek előtt, habár nem mindig bizonyul a legerélyesebbnek. Beosztásánál fogva állandóan a mun­­­kások között van, de ezt, a mindenna­pi érintkezést nem mindig hasznosítja. Több energiával kellene irányítani a partimunkát — és ez vonatkozik az é é­­píttetők párttitkárára is —, hogy a kommunisták jelenléte minden munka­helyen érezhetővé váljék. Csakis így érhetik el, hogy a kitűzött átadási ha­táridőt tiszteletben tudják tartani, hogy az átadás ne csak ünnepélyes aktus, ne csak ünnepi látványosság, hanem a termelés valódi kezdete legyen. Gajzágó Márton Péter Sándor : ELKÉSZÜL-E HATÁRIDŐRE A KEMÉNYÍTŐGYÁR? AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS FEJLESZTÉSÉT ÖSZTÖNZŐ HATÁROZAT (Folytatás az első oldalról) tartás és a magángazdák is hagyomány­­szerűen ragaszkodnak az állattenyész­téshez. A szarvasmarha-tenyésztés mel­lett a juhtenyésztésnek is régi gyöke­rei vannak nálunk. Országos hírnévnek örvendett mindig a Kovászna és Zabo­la környéki juhtartás, de nagyüzemi vi­szonyok közt is rohamosan fejlődik ez az ágazat például Erdővidéken, a bor­dóci gazdasághoz tartozó falvakban. Ab­rakhiány miatt inkább a háztáji ter­melés színvonalára szorult vissza a sertés- és baromfitenyésztés, de a kö­zeljövőben tág fejlesztési lehetőségeket biztosítanak a keveréktakarmányt gyár­tó­ üzemek, az abrak­takarmány-ellát­ás és szétosztás vás formáinak gyakorlatba léptetése. Az erőteljes állattenyésztő szektor a belterjes, korszerű mezőgazdaság egyik legsajátságosabb ismérve — hangsú­lyozta Nicolae C­eauşescu elvtárs a már­cius 17—19 i plenáris ülésen. A leg­fontosabb célkitűzés tehát ennek az ü­­zemágnak a fejlesztése, ösztönzése min­den szempontból. Különös jelentősége van az ilyen irányú intézkedésnek most, amikor súlyos természeti csapás érte a mezőgazdaságot, és ennek kere­tében az állattenyésztést mind a lét­szám, mind a szálláshelyek, berendezé­sek, takarmányalap tekintetében. Csak megyénkben 8 275 hektár kaszálót, 829 hektár legelőt árasztottak el, iszapol­­tak le a folyók és patakok, de 366 hek­tár pillangós takarmánytermesztő terü­let is áldozatul esett a fékevesztett e­­lempusztításnak. A víz alól lassan sza­­baduló területen csak rossz minőségű, etetésre részben használhatatlan s el­öregedett elsőszálas­ takarmány­termés­re számíthatunk. Az árvíz és a hideg, kedvezőtlen idő következtében szám­szerű veszteség is érte az állatállo­mányt, mert több mint 400 juh, szarvas­marha, sertés pusztult e­l május hó­napban. Figyelembe véve a csak alig érintett közvetlen és közvetett károkat, melyek­nek az utóhatása még ezután bontako­zik ki, nem tévesztve szem elől, hogy a lakosság igénye, a kereslet állandóan nő az állati termékek iránt, nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempont­ból is. örömmel üdvözölhetjük az RKP Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és a­­Minisztertanácsnak az állattenyésztés fejlesztését ösztönző intézkedéseit. A Határozat ismerteti, hogy 1960-al szemben 1969-ig a globális termelés 32 százalékkal nőtt, viszont ugyanebben a szakaszban a fogyasztás is emelkedett minden téren. Húsból 38, húskonzerv­ből 94 százalékkal, tejből 3,2-szer, to­jásból 2,6-szor fogyasztott többet múlt évben az ország lakossága, mint egy évtizeddel ezelőtt. A közellátáshoz ala­posan hozzájárultak megyénk termelő­egységei is, mert 310.980 hektoliter te­héntejet, 2128 tonna marhahúst, 506 tonna sertés-, és 335 tonna juhhúst ad­tak át a kereskedelemnek. A Határozat szerint június elsejétől a szarvasmarha-hús felvásárlási ára élősúlyban 1,7, illetve 1,4 lejjel emelke­dik. A sertéshúsért kilogrammonként 1, illetve 1,5 lejjel kap többet a szövet­kezet, a szövetkezeti tag vagy magán­gazda A juhtejet 0,5, a tehéntejet 0,1 — 0,45 lejjel — évszaktól függően — ér­tékesíthetik előnyösebben ezután a ter­melők A létszámemelés hús- és tej­termelés szempontjából egyaránt jelen­tős, hogy az előhasú üszők borjazásáért fajtától függően 300—500 lej jutalmat kap a tulajdonos Elősegíti a termelést, enyhíti az abrakhiányt és érdekeltté teszi, a termelőt a kukoricavásárlási le­hetőség a leszerződött tej után. Az adó­­kedvezmény és mentség elősegíti a nö­­vendékállat-szerződést, az építőanyag­­ellátást, az állattenyésztést és takar­mányozást szolgáló gépek berendezését, felszerelését. Országos viszonylatban a felvásárlási árak emelésével, a földművesek 850 000 000 lejjel jutnak több jövedelem­hez. Ha Kovászna megye termelőszövet­kezeteinek költségvetési tervét újra fe­lülvizsgáljuk, az alábbi eredményt kap­juk : tehéntejért 2 600 000, a juh­tej­ért 500 000, szarvasmarhahúsért 438 000, sertéshúsért 380 000 lejjel kapnak több pénzt, mint ahogy eredetileg tervezték. Újabb 200 000 lej bevételt jelent majd az első borjakért járó pénzösszeg, s így összesítve 4,1 millió lejjel emelkedik a bevitel. Átlagosan 82 000 lejjel folyik be több pénz a termelőszövetkezetek kasszájába. Az anyagi előnyök biztosítása mellett természetesen sor kerül a többi tenyész­tési, takarmányozási, szervezési intéz­kedések széles körű alkalmazására is, a­mit a távlati fejlesztési programok elő­irányoznak. A közvetlen ellenőrzés, tá­mogatás, irányítás nyomán, a tömegek lelkes hozzájárulását figyelembe véve megvannak az adottságok, hogy állat­tenyésztésünket minden szempontból valóban korszerű színvonalra emeljük, és a lakosságot bőségesen ellássuk ál­lati termékekkel. MEGELÉGEDÉSSEL FOGADTÁK Június elsején tették közzé a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és Románia Szocialista Köztársaság Minisztertaná­csának Határozatát az állatok és állati termékek felvásárlási árának javításá­ról, valamint az állattenyésztés fejlesz­tését ösztönző más intézkedésekről. E rendkívül fontos határozat 830 millió lej többletjövedelmet irányoz elő dol­gozó parasztságunknak. E többletjövede­lem a felvásárlási árak emeléséből, kü­lönböző jutalmak nyújtásából, adócsök­­kentésből és adómentesítésekből szár­mazik majd. Kovászna megye mező­­gazdasági termelőszövetkezeteinek tag­jai nagy megelégedéssel fogadták és nagy érdeklődéssel tanulmányozták ezt a fontos dokumentumot, amelyből ki­tűnik, hogy a párt és az állam megkü­lönböztetett figyelmet fordít az állatte­nyésztésre, szem előtt tartva ennek fon­tos szerepét mezőgazdaságunk belterjes és hatékony fejlesztésében, valamint a lakosság ellátásának további javításá­ban. A megyei mezőgazdasági igazgató­ságnál végzett hozzávetőleges számítás alapján az év hátralevő részében Ko­­vászna megye MTSZ-einek jövedelme több mint négymillió lejjel fog növe­kedni az új felvásárlási árak következ­téb­­en. A Határozat ösztönző ereje kézen­fekvő. Most már a termelőkön a sor, hogy megvalósítsák az egész állatte­nyésztési tevékenység magasabb színvo­nalra való emelését, az állattenyésztési üzemágban végzett munka megjavítá­sát é­s mindazokat a feladatokat, ame­lyek egyenes következményeiként több hús, több tejtermék, több tojás kerül a dolgozók asztalára. (csata) MINDKÉT FÉL ÉRDEKE Az RKP KB Végrehajtó­ Bizottságá­nak és Románia Szocialista Köztársa­ság Minisztertanácsának Határozata az állatok és az állati termékek felvásár­lási árának javításáról, valamint az ál­lattenyésztés fejlesztésé­t célzó egyéb intézkedések mezőgazdasági egységein­ket, a termelőket arra ösztönzi, tegye­nek meg mindent az állattenyésztési részleg tevékenységének megjavítása érdekében. Az a tény, hogy emelik a termelőktől átvett termékek felvásárlá­si árát, hatványozott mértékben ösztö­nöz minden gazdaságot, szövetkezeti tagot , mezőgazdasági üzemág fejlesz­tésére. E nagy jelentőségű dokumentum kü­lönös fontosságot tulajdonít az átvett állati termékek minőségének. A határo­zat ugyanis mindké­t fél érdekét szem előtt tartja. Mind a termelőkét, akik jobb minőségű termék esetén biztosít­ják a nagyobb bevételt, mind a ságét, amelynek ellátása ezáltal jobb lesz. Rendkívül kedvező a termelők száámá­ra a határozatnak az az előirányzata, amelynek megfelelően jutalmat kapnak az MTSZ-ek, a tagok, valamint az e­­gyéni termelők minden először borja­zott üszőért. E jutalom 300 -300 lejt tesz ki ,a minőségtől és a fajtól füg­gően. Ez a többletjövedelem, valamint más engedmények és ösztönző intézke­­dések lehetővé teszik, hogy növekedjék a mezőgazdasági egységek, a szövetke­zeti tagok és az egyéni termelők érde­keltsége. Kocsis András, a polyári MTSZ állattenyésztési mérnöke . a székelyudvarhelyi pedagógiai líceum igazgatósága az érdeklődök tudomására hozza, hogy az 1970—1971-es iskolai évre szóló felvételi vizsgákat a rom­an­es magyar nyelvű tanítóképző tago­zatának első évfolyamára június 22 i kezdettel tart­ják meg a következő tantárgyakból : — román nyelv és irodalom (írásbeli és szóbeli); — számtan (írásbeli és szóbeli); — Romania történelme (szóbeli) ; — Magyar nyelv és irodalom (írásbeli és szóbeli). A jelentkezők számára kizáró jellegű az orvosi vizsga és a ze­nei halláspróba. Részletes felvilágosít­­áeum titkársága nyújt. (Cím : Székely­ud­varhely, Sarbadság tér 21. Telefon : 367.) megyei TÜKÖRHI. évfolyam 129. szám

Next