Megyei Tükör, 1970. augusztus (3. évfolyam, 137-141. szám)

1970-08-01 / 137. szám

SZAPORODNAK A KALANGYÁK ÉS A KOMBÁJNOK A BÚZAFÖLDEKEN . (Folytatás az első oldalról) A barátosi középút A gabonatáblák várják a­, embert, a gépeket. Ahol valamilyen okból nem lehet bevetni az arató­ cséplőt, suhog a kasza hajladoznak a marokszedők. Máshol megkerekítették a parcellákat, nyomot vágtak, hogy a kedvező idő­pontban semmi akadálya ne legyen a kombájnozásnak. Barátoson már kora reggel ott ta­láltuk a székház előtt az agrármér­nököt, könyvelőt, a brigádost és né­hány tagot. Megelőző este futó zápor látogatta meg a határt, s kémlelték az eget, hogy hány órakor indulhatnának a mezőre. L­egtöbb gazdaságban két véglet létezik : vagy kombájn vagy kézikasza. Előfordul az is — amit a traktorosok huncutságnak tartanak —, hogyha nem igyekszik az MGV em­bere, a lábán álló tiszta gabonát is le­­csipkedik előle. Ebben a gazdaságban valahol a középúton járnak. A tagság a marokrakóvá átalakított 15 darab fogatos fűkaszára alapoz, és mindösz­­sze­­20 kézi kaszás dolgozik a teleki brigádban. Ezen kívül egy marokrakó gép és hét kombájn fogyasztja az arat­­nivalót. A teleki részlegen az ezüstös gépek sorba állítva várják az utasítást (itt a legtisztább a gabona, a homok­talajon), csak az egyiken igazgat két gépész. Ezek az utolsó simítások, de a felvilágosítások szerint a megyei gépjavítást ellenőrző bizottság sem talált komolyabb hibát a javítás, kar­bantartás körül. A traktoristák mind idevalók, s szégyen is lenne a vezető­ség, tagság előtt, ha a folytonos üzem­zavarok, időkiesés miatt kárba menne valami is a telt kalászokkal biztató termésből. összesen 765 hektár területet kell learatni, amiből 530 hektár kenyérga­bona. Normális időjárást véve alapul, 60 hektáros napi ütemmel, 13—14 munkára alkalmas nap szükséges, hogy részben lakásokba, részben raktárba kerüljön a termés. A tárolási, szárítá­si feltételeket az öt raktárban megte­remtették. A bukaresti fertőtlenítő, rovar- és rágcsálóirtó vállalat embere ott forgolódott egy házi permetező gép­pel a gabonatárolók, istállók körül. Csak azt rótták fel hibájának, hogy fél­tékenyen őrzi titkait, még az elnöknek is csak annyit engedett meg, hogy időnként beleszagoljon a „büdös por­ba“ A vállalat tekintélyét minden­esetre emeli, hogy miután megfordult a könyvelőségen, utána elhullottak a legyek. Pedig csak bemutatkozott, s egy kicsit letette a masináját. A kenyérgabona-termés jónak mutat­kozik. Becslés szerint megadja a ter­vezett 2 500 kilogrammos hektáronkénti átlagtermést. Július 29-ig 33 hektár búza került rakásodba. Ellenben a 200 hektár sörárpa szenvedett az esős, hi­deg időjárás miatt. Sok helyen élet­magra kaptak a gyomok, főleg ott, ahol a kultúrnövény megsínylette a „lábvizet“. Alacsony hozamra számí­tanak, pedig a termelőszövetkezet több mint 1 900 hektár szántójából csak 600 hektár nincs csatornázva. A Nagy­­borosnyó-kovásznai rendszerhez tarto­zó, tavalyelőtt befejezett telkesítési munka ebben az évben nem tudott megbirkózni a talajba szivárgott ren­geteg vízzel. Az aratással párhuzamosan gondot 2—_____________________/____________ kell viselni 280 hektár pillangós és 352 hektár kaszáló szénatermésére is, mert a jó minőségű takarmányalap e­­gyik alapfeltétele annak, hogy a 8,9 literes takarmányozott tehenenkénti hozam továbbra is állandósuljon. A helyes időbeosztástól, munkaszervezés­től és a tagok munkába való részvéte­létől függ tehát, hogy alaposan kihasz­nálnak minden alkalmas órát, ne hiá­nyozzon sok a 26 lejes összmunkanor­­ma-értékből. Két férfi, plusz­­ huszonkét asszony Lehet, hogy az asszonyok megsértőd­nek, mert nem ők kerültek a cím ele­jére, dehát meg lehet érteni : a Bará­­tos melletti, malomúti búzatáblában a sor Kovács Feri bácsival, a csoport­­felelőssel kezdődött, s a tábla legbelső felénél ott volt a másik férfi. Ők ket­ten vették közre a 22 marokszedő as­szonyt, talán azért, hogy csak egyik ol­dalról hallják a perlekedést. Ilyen csoportban igazán érdemes fe­lelősnek lenni. Ezt Feri bácsi is elis­meri, márcsak azért is, mert a munká­ból nem szokta magát senki kihúzni. Most is két lókasza után kötik a ké­vét, s kevés idő marad a beszélgetés­re. Alig megy el az egyik fogat, már­is nyomában a másik. A brigádos is odakerül valahonnan. Az asszonyok nem szalasztják el az alkalmat. — Én nem tudom, hogy ez a brigá­­dos miért osztott be ide két fogatost ? Hogy még szusszanni se legyen időnk ! — Becsek L­ászlóné úgy tesz, mintha nekünk mondaná, de azért­ a szeme sarkából figyeli, hogy a brigádos hal­lotta-e. Persze, hogy hallotta, el is mo­­solyodik, szokva van már az ilyen ugratásokhoz. Aztán a kollégánkat kacagják, ugyan­is felültették a kaszálógépre, s a ee­­reblyével való kapálózása szívderítő látvány volt. Egyébként ő nem is bú­zát, hanem inkább sikert aratott, mert mindenkit lefényképezett, aki útjába került. Jómagunk a barátosi köldsve­­tés fortélyát lessük el, majd egyikünk megtanítja a mellettünk álló asszonyt az otthoni fifikára... Csodálkoznak is erősen, amikor szedni kezdi a markot, s a bekötött kévét felüti a bütüjére. Mondván, hogy ez „nálunk így szokás“. Helytállnak a párttagok A látottak és hallottak alapján nyu­godtan állíthatjuk, hogy a barátosi pártszervezet vezetői mindent meg­tesznek a munkálatok mielőbbi elvég­zéséért. Beder Györgytől, a községi pártbizottság titkárától tudtuk meg, hogy pár nappal ezelőtt megalakították a nyári betakarítási irányító parancs­nokságot — 11 emberből — s minde­gyiküknek megvan a jól­­körülhatárolt feladata. A jobb irányítást, a kölcsönös tájékoztatást szolgálja a minden esti rövid megbeszélés az aznap végzettek­ről és a másnapi teendőkről. Az embe­rek szorgalmasan járnal­ a mezőre, brigádonként átlag 50 személy kapcso­lódott be a munkába. Sőt, Pákán ked­den annyian voltak, hogy jóformán még munkát sem lehetett adni min­denkinek. Persze, ezért nem fő a bri­gádosok feje, valahogy csak eligazít­ják a dolgot... Az emberek mozgósítását elősegítet­te az, hogy a júliusi alapszervezeti gyűléseken mindhárom alapszervezet­ben a nyári munkálatok elemzését tűzték napirendre. Ugyanakkor a párt­­bizottság bürótagjait is beosztották egy-egy brigád mellé, hogy támogas­sák a brigádvezetőt. Fazakas Imre, a termelőszövetkezet pántlikája nemigen tud közvetlenül bekapcsolódni a mezei munka irányításába Segédkönyveim beosztása reggeltől estig irodához kö­ti. „A mezőn is kellene lenni, más­ként nem tudhatom, mi történik ott.“ Ez tényleg így van. Viszont Fazakas elv­társnak, mint párttitkárnak még a szabad ideje terhére is kell pár órát szakítania, hogy a sürgős munkálatok idején a mezőn is megfordulhasson. A rétyiek elsők akarnak lenni Sugár Istvánnal, a Réty községi pártbizottság titkárával, az egerpataki termelőszövetkezet udvarán futunk össze. Kihasználjuk az alkalmat, s a rétyi gazdaságról érdeklődünk. A köz­ségi pártbizottság közvetlenül irányít­ja a hozzá tartozó két termelőszövetke­zet munkálatait. Dicséretükre válik, hogy már a megyei felkészítő előtt létrehozták a parancsnokságot, ellen­őrizték az aratási előkészületeket, s in­tézkedési tervet is készítettek erre az időszakra. Kedden, a próbanap dél­utánján, négy kombájn dolgozott, és több mint másfél vagon búzát csépel­tek. Szerdán még beindítottak két ara­tó­cséplőt, de ha szükséges, a rendel­kezésükre áll még egy arató-kötöző gép, s persze, a kézi erőt sem lehet lebecsülni. Az ütemterv szerint el kell érniük a napi 30—35 hektárt, kedvező esetben még többet is. A 360 hektár búza és rozs, a száz hektár árpa mel­lett még 46 hektár zab is levágásra vár. A traktoristákat és gépkiszolgá­lókat az is sarkallja, hogy a napi egy vagonon felüli teljesítményt a lehető­ségekhez mérten jutalmazni fogják. Előreláthatólag a gabona tárolásával sem lesz fennakadás. A búza minősége megengedi, hogy a kombájntól köz­vetlen az átvevő központokhoz szállít­hassák a gépesítési vállalat munka­díját. Az tény, hogy Rétyen is voltak és vannak nehézségek a begyűjtéssel. Igyekezetük azonban feljogosít arra, hogy velük együtt mi is reméljük , ebben az évben is az elsők közt lesz­­nek a megyében a nyári betakarítási munkálatok el­végzésében. Reális munkaütem Ezelőtt néhány héttel határjárásunk során vigasztalan kép fogadott minden­hol : a nedves, latyakos földdel és a gyommal való küzdelem sivársága. C­su­­pán az erőteljesen fel-feltörő búza­fejek előlegeztek némi optimizmust. Azóta sok minden megváltozott. A fordulat a kaszálókon és a takarmánynövény-táb­­lákon kezdődött. Az emberek bizalmát a gabonaföldek előre látható hozama térítette meg, ami megközelíti az előze­tes számításokat. Egerpatakon is, ahol búzából 2 200 kilogrammos termésátla­got terveztek. Különösen szép ezen a vidéken a rozs. Egy kísérleti parcellán magassága meghaladta az 1,80 métert, de máshol sem­ maradt sokkal alább. Becslések szerint ebből is jó termés lesz. Hogyan szervezték meg­ a betakarí­tást ? Itt évek óta kombájnnal vágják és csépelik a búza legnagyobb részét. Az idén 310 hektárt bíznak ezekre a nagy hatásfokú gépekre. A napi ütemterv is hozzájuk igazodik, öt kombájn áll ren­delkezésükre, valamint 60 kaszás — így naponta 35—40 hektáron végezhet­nek az aratással. A technikai ellen­őrzéskor meggyőződhettek arról, hogy minden gép megfelelő állapotban van. A gabona egy részét közvetlen az átve­vő központhoz szállítják, ezt a gazda­ság két teherautója biztosítja. Az árpa betakarítására hét, aratásra átalakított, kaszálógépet használnak , csupán a ro­zsot és a búza egy részét kell kézi e­­rővel learatniuk. A három mezei bri­gádban összesen 200 embert tudtak mozgósítani. Bíznak abban, hogy ide­jé­ben és veszteség nélkül befejezik az a­­ratást. Péter Sándor Tompa Ernő Zsehránszky István ■—— három falu Ezekben a napokban nálunk is sor került a kenyér biztosítására, akkor, amikor a déli megyékből már a kampány befejezésének híre érkezik. Megtörtént a gé­pek, a szerszámok javítása, az emberek felkészítése a különböző idényjellegű feladatok betöltésére. Vártuk azt a napot, amikor ismét felzúgnak a kombájnok és kézikasza pétidül a búzatáblákban. Többször meggyőződhettünk arról, hogy azok a ter­melőegységek, melyek jól felkészültek az aratásra és megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy a termés­ből semmi ne vesszen el, kellő időben kezdték meg a betakarítást és korán is végeztek ezzel a munká­val. A három, falut egyesítő illyefalvi MTSZ-ben is számoltak azzal, hogy a kaszások száma kevesebb­ mint tavaly volt, az idő elég bizonytalan, az 500 hek­ főpróbája 44 tár búza 10—12 nap alatt mégis le kell fogyjon a lá­báról. Július 27-én a brigádosok intézkedtek. Az öt növénytermesztő brigád 10 gabonakombájnnal, 10 marokrakóvá alakított fűkaszáló géppel és 100 kézi­kaszással indult. Az elnök és a főmérnök részvételé­vel a falu melletti búzatáblába állították a 10 arató­­cséplőt, megtartották a főpróbát. Minden gépen ott állt a kiszolgáló személyzet ,akik az egész szezonra jelentkeztek. A szakemberek, vezetőtanács-tagok a szalmát, polyvát és a kicsépelt magot vették szem­ügyre. A traktorosok meg-megálltak, megigazítottak egyet-mást és figyelték gépeiket. Miután a próbajá­­ratás megtörtént, a gépészek, zsákosok, ellenőrök, éjje­li- és nappali őrök a brigádosokkal együtt összegyűl­tek a tábla szélén, ahol felújították a munkavédelmi, tűzoltási és más szervezési tudnivalókat. Másnapra ki-k. a maga területére rendelte gépeit. Gyöngyösi István, szentkirályi brigádos reméli, hogy elsőnek végez az aratással, mert a próbacséplés alatt az ő területén már sorakoztak a lakások a kaszálógé­pek, és a kézikaszák nyomában. Zsuzsa József, a negyedik számú brigádból kissé békétlenkedett, mert nincs e­­lég gépe, s lemaradhat, viszont a kézi munkaerő mozgósításával gyorsíthatja az illemet Az illyefalvi első és harmadik számú brigádban a kilátások ked­vezőtlenebbek. A munkaerőt nem mozgósították kel­lőképpen. (A széna és here szárításánál nem volt különbség a többi brigádokhoz viszonyítva !) Mun­­teanu János és Tökhandi János brigádosok mindent el kell kövessenek a veszteségek elkerüléséért. Az elnök szavai szerint : „meglopják az időt, de sem­mi szín alatt sem teszik fel veszélynek a termést“. Németh-Kányádi Mihály 4 III. évfolyam 137. szám megyei TÜKÖR

Next