Megyei Tükör, 1970. szeptember (3. évfolyam, 142-145. szám)

1970-09-05 / 142. szám

VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK ! )Ü TÜKOR AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA 11­70. SZEPTEMBER 5., SZOMBAT ARA 50 BAM­ III. ÉVFOLYAM 142. SZÁM UNIMMUM­ A JÖVŐ ÉVI MUNKÁLATOK ELŐKÉSZÍTÉSE Ahogy az idő őszre fordult, úgy sza­porodnak az építők gondjai. Még hátra van az új épületek átadásának zöme, közben a jövő évi munkálatokat is elő kell készíteni, gondoskodni kell a mun­kálatok folyamatosságáról a téli idő­szakra. Ha a nyár a legalkalmasabb az­ építkezések számára, akkor az ősz­ je­lenti a legtöbb gondot,­ ebben az előké­szítő időszakban dől el a következő évi munkálatok sorsa. Amint vetsz, úgy a­­ratsz - tartja a közmondás, és az épí­tőiparra ez­ talán fokozottabban vonat­kozik, mint más iparágakra. A munká­latok előkészítése nemcsak egyszerű feltétele a jól végzett munkának, ha­nem a feladatok teljesítésének döntő tényezője. A megyei építészeti vállalat számára eddig éppen a felkészülés, az új felada­tok teljesítésének előkészítése okozta a legnagyobb gondot. Sőt, eddig nem is igen beszéltünk arról, hogy felkészül­hettek a következő évi feladatok teljesí­tésére, legalábbis nem abban a mér­tékben, ahogy ezt maguk a feladatok megkívánták. A dokumentációk késése miatt nem köthették meg idejében szerződéseiket a megrendelőkkel, ennek következtében nem rendelhették meg a szükséges anyagokat és felszereléseket, nem tervezhették meg reálisan saját munkájukat. A dokumentác­ió késését említettük, mint az­ építővállalat mun­kájában szükségképpen szervezetlenség­hez vezető okot, de távol áll tőlünk, hogy a tervezőintézetet okoljuk a beru­házási munkálatokban fellelhető hiá­nyosságok miatt. A tervező is már eleve megkésve kapta a megrendelése­ket, a megrendelő pedig legtöbb eset­ c.. .. (Folytatása az 5. oldalon) használjuk ki jobban a fogatok és cséplőgépek teljesítőképességét Senki nem állíthatja, hogy a megye len­­­ne/s szüv­etkezeteiben nem halad a mun­ka. /liszen egy nap aluli 433 hektárról hordták­ szérvbe a búzakévéket, kicsé­peltek 1142 tonna búzát, 189 tonna ár­pát, és elvégeztek 348 hektár vetőszán­­tást. A búzahordás kiteszi a kovásznái gazdaság egész búzavetésterületét, a cse­peli mennyiség szinte megegyezik Cser­­náton eddigi összcsépsési eredményével és a szántás Nyújtód teljes vetőszántási lenével. Azonban nem helyes fenntar­tás nélkü­l örvendezni a nagy számoknak, mert ha közelebbről nézzük a dolgokat, akkor kiderül, hogy Kovászna még 173 hektár búza- és árpacsépléssel adós, Csernálonnak­ még 980 hektárt kell szán­tania, és Nyújtód, becslés szerint, 250 tonna gabonát még ezután csépel. Itt pedig számba vesszük a megye összesu­­raló-cséplőit, valamint cséplőgépeit, ak­kor napi teljesítményképpen mind­egyikre állag 2700 kilogramm jut, ami egyharmad, vagy jóakarattal fél kihasználást jelent. Beláthat­­juk, hogy ez ige­c­sok komótos ütem, és a vezetőtanácso­i, termelőszög elkezdi pártbizottságok alaposabban be kell a­­v­atkozzanak a munkaszervezésbe, moz­gósításba, mert nyakunkon a burgonya­szedés, répaszedés, h­eremagbetakarítás és az őszi v­etés. A felsorolás korántsem Tompa Ernő (Folytatása a 4. oldalon) Csernáton. Omlik a kenyérnek való a C-12-es arató- cséplőgépből ­ az ő hitükkel ... .A magas kornak egyik jellemzője, hogy a sokat megélt ember szereti magát hátravetni a fonolt székben, és a hallgatók arc­mozdulásait figyelve, bontogatja ki félszázados emlékeit, mint átalvetőből a madárlátta kenyeret a gazda. Aztán kacsint is néha hozzá: „Látjátok?! S mégis itt vagyok..." s­ mivel ismerem régóta dr. Debreczy Sándor egyetemi tanárt, nem készí­­tettem magam föl az­ ámulatra. Tudtam, hogy láb­amnál ingva ráz meg, mint elsőéves koromban, mikor kimozdult egyensúlyomat igazgatta helyre... Negyvenöt éves érettségi találkozóra jött haza Sepsiszentgyörgyre. Vár­­junk csak : akkor, 1925-ben volt négyéves a Kommunisták Romániai Pártja, akkor volt 16 éves az apám, s a 20 éves József Attilára akkor már figyeltek a proletárok . . . Nem volt szelíd hozzájuk ez a négy és fél évtized, huszonheten érettsé­giztek, abból huszonegyen szereztek egyetemi oklevelet, és a jobbára eminens tanulókból álló csoportot igen-igen szétszórta a fasizmus, a háború Európája. De annyira nem szórhatta szét őket, hogy a tizenkilenc d­öből tizenhármat ne vonzott volna haza a szülőföld, az Alma Mater szeretete. A hűvös szobában nem a magas kor nagy élményeit mondotta el az idős tanúr, a hajdani maturandus ; sorba vette az egykori kollegákat, ki hová vető­dött — és néhány perc múlva már tanítványairól, azok eredményeiről beszélt. Magyaráz, bírál és dicsér olyan eréllyel, energiával, mely egyedül képes arra, hogy elfeledtesse velem 63 évét. E­z a megtorló, új vállalkozásokra, kísérletekre sarkalló energia magya­rázza, hogy nem magas életkoruk, hanem tartalmas életük késztet tiszteletre bennünket. — Annyi hasonló példa jelentkezik naponta, hogy nem marad más, mint legjobbnak bizonyult útjaikon járni — az E5 hitükkel, országépitő cég ai*'“"- t ,u­jLo­lka^ BESZÉLGETÉS EGY PÁRTTITKÁRRAL 2. „id,i MI ÚJSÁG KÉZDIVÁSÁRHELY ÚJ LAKÓNEGYEDÉBEN? 3. „,d,il NÉPBALLADÁK fi_7. oldal A TUPAMAROS KÖZELEBBRŐL 11. oldal (BORTNYIK GYÖRGY felvétele) Fotoriporter : — Miért olyan barázdás az arca, bácsi ? A legidősebb teleki állatgondozó : — Árván nőttem fel, fiam !

Next