Megyei Tükör, 1970. szeptember (3. évfolyam, 142-145. szám)

1970-09-19 / 144. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG PLENÁRISA Hétfőn, szeptember 1-j­én tartották mert a megyei pártbizottság plenáris i­­lései a következő napirenddel: •Mentes az erdészeti szervek tevé­kenységétől az erdőalap ésszerű felhasz­nálásáért, .1/ erdőér­tési terv teljesíté­séért, a melléktermékek kitermeléséért és felhasználásáért ,• e gazdasági szek­tor tevékenységének javítását célzó in­téz­kedési terv. Intézkedési terv a Román Kom­­m­unista Párt félévszázados évfordulójá­nak megünneplésével kapcsolatosan. Tájékoztató a megyei pártbizottság bürójának tevékenységéről.­­ plenáris munkálatait KIRÁLY KÁROLY elvtárs, a megyei pártbizott­ság­­ első titkára, a megyei néptanács v­égrehajtó bizottságának elnöke vezet­te, részt vettek a megyei pártbizottság tagjai és póttagjai, a revíziós bizottság póttagjai, megel­­öltként a v­árosi és községi pártbizottságok titkárai, a váro­si és községi néptanácsok végrehajtó bizottságainak elnökei, a megyei nép­­tanács végrehajtó bizottságának tagjai, v­alamint intézményt ezd­ők, az erdésze­ti szervek v­ezetői, az INUL és CVF egy­ségek alapszervezeti titkárai. A plenáris vitájában felszólalt: Tuna­te Liv­iu, Pandelea Gheorgiu, Bardócz­ Ignác­, V­eres László, K­án Mihály, Horea Gheorghe, Kovács Ödön, Boci János, Kuri­ka András, Molnár László, Tudorán Aurél, Fekete Károly, Stanciu Ioan, Bu­ric­ I­ajos, Magos Gheorghe, Fazekas Lajos, Bularca Gheorghe, Giurgiu Nicu­­lae és Socea Remus. A részvevők mély felelősségérzettel vitatták meg a kifejlett tevékenységet, az idevonatkozó pártdokumentumok fé­nyében elemezték a pártszervezetek és az igazgatói bizottságok munká­ját, meg­vizsgálták, mit tettek az erdészeti szer­vek az erdőalappal v­aló ésszerű gazdál­kodásért, az erdősítés hatékonyságáért, az erdők kártevőinek leküzdéséért, a lakosság és az intézmények zm­artalan és folyamatos tüzifaellátásáért, a legelők gondozásáért. A plenáris munkálatainak befejezése­ként felszólalt Király Károly elvtárs. A plénum egyhangúlag elfogadta a Román Kommunista Párt megalakulásá­nak félévszázados évfordulójával kap­csolatos rendezvényekről szóló határo­zati javaslatot, v­alamint az erdészeti szervek munkájára vonatkozó intézke­dési tervet, mely elsősorban az ésszerű kitermelést, a hatékony újraerdősítést, az erdők összes kincseinek magas fokú értékesítését tartja szem előtt. Elvtársak ! A plenárisan megvitatott problémák igen nagy jelentőségűek megyénk erdő­gazdálkodásának fejlődésében. Mind az előterjesztett jelentés, mind pedig a hozzászólások kiemelték a faanyaggal való gazdálkodás és magas fokú értéke­sítés eredményeit, de ugyanakkor fel­mutattak néhány olyan negatív jelensé­get is, amelyek még mindig léteznek az erdőgazdálkodási szervek tevékenységé­ben. Az intézkedési terv, amelyet a ple­náris majd jóváhagy, olyan feladatokat tartalmaz, amelyek kétségtelenül hatha­tósan hozzájárulnak e szektor munkájá­nak a megjavításához. Tudvalevő, megyénk összterületének 50 százaléka erdővel borított. Ezzel a fontos kinccsel, amellyel bőségesen ren­delkezünk, jobban kell gazdálkodni, az erdőgazdálkodási szervek állandó te­vékenységet kell, hogy kifejtsenek az er­dőalap ésszerű kiaknázáért, az erdősítési feladatok teljesítéséért, a melléktermé­kek hasznosításáért és értékesítéséért. Elmondhatjuk, hogy a megyei erdőgaz­dálkodási felügyelőség, az erdőgondnok­­ságok, amelyek felelnek e kincsekért, nagyrészt teljesítették feladatukat. Az erdőgondnokságok munkájában ja­vulás észlelhető, amióta elválasztották e­­zeket a kitermelő egységektől, a régi f! -ektől és a Faipari Minisztériumtól, de különösen észlelhető ez a javulás az ország területi-adminisztratív újraszerve­zése után. A megyei erdőgazdálkodási felügyelőségeknek, mint gazdasági szer­vezeteknek a létrehozása, jó irány­ba befolyásolta a faanyag maga­sabb fokú értékesítését, inkább érdekelt­té tette e tevékenységi szektor dolgo­zóit. Ez konkretizálódott az erdőalap fenntartása és gondozása terén kifejtett (Folytatása a 2. oldalon) KIRÁLY KÁROLY elvtárs beszéde VIIAO PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK» KI­S TÜKÖR A/, RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA IK­1­. SZEPTEMBER 1­­., SZOMBAT ARA 50 BAMI III. ÉVFOLYAM 144. SZÁM MEGVALÓSUL A SZÁZADOS TERV (Gál védi az Olt sepsiszentgyörgyi szakaszait) Tikkasztó nyári napok melegét hiába enyhítette szelíd hűvösséggel az Olt, hiába táplálja életadó vizével a Szép­­mezőt, ez a név egyet jelent az idei má­jussal is. Az álmatlanul töltött éjszakák­kal, elöntött búza- és krumpliföldekkel, vízbe „gyökerezett" házakkal, kilakol­tatott családokkal, javaikat sirató öregek­­kel És­­egyet jelent egy akaratot feszítő érzéssel : tenni kell valamit. Fel kellett tehát készülni a nagy ütközetre, amely­ből, tudtuk, csak mi kerülhetünk ki győztesen ... Szeptemberben kezdték elfoglalni had­állásaikat a­, építők. Felszántottták a maj­dani gát helyén a földet, tizenötödikén megjelentek a nehéz,­gépek, és délután 3-tól este 7-ig egy 60—70 méteres sza­kaszon már egy métrerre emelkedett a gát magassága. Megkezdődött az Olt sepsiszentgyör­gyi szakaszán a gátépítés! A megyei Gajzágó Márton (­Folytatása az 5. oldalon) UTAK ÉS ÚTÉPÍTŐK 3. olda, IRODALOM—MŰVÉSZET 6—7. oldal DÁLNOKTÓL CEGLÉDIG 8. „Ide­ MIT ÉR AZ EMBER, HA Z ALÁ NI ? 10. oldal Az első iskolai nap BORTNYIK GYÖRGY felvétele merre rázód­nak azok az életek ! Egy tizennyolc éves bikfalvi fiatalembernek, a brassói állomáson, mind­két lábát levágta bokából a vonat. Szemem előtt történt, de nem kívánom szívbemar­káló, érzelmes hatásra hegyezni ezt az írást, így hát nem részletezem, miként lépett a fiú a mozgásban lévő vonat lépcsője mellé, a zúzott csont és hús véres látványáról sem festek naturalisztikus képet. Baleset történt, ahogy ezt az „impegát“ is rögtön megállapította, a döbbenet és rész­vét fájdalmától üvöltő tömegben tárgyilagosan megjegyezte: „Úgy kell neki, legalább most megtanulja, hogy mozgó vonatra nem száll­unk“. A hi­­­vatal hangja néha embertelenül józan. Némán zötyögnek a szerelvény utasai, hazafelé rázkódnak az életek, haza az éjszakai váltás. A férfiak mereven ülnek, fáradt arcuk ránca se moccan. A sarokban felszipog egy asszony : „Igen, mert mindig az indulás percében áll be a szerelvény" — aztán kihűl a szó is —, én is megkísérlem kikapcsolni az imént történteket. Kikapcsolni ? Kamera elé valók az arcok. Ezekről az emberekről so­kat írtak az utóbbi időben, a részvét és sajnálat hangján. Úgy látszik, gyorsabban szalad az idő, minthogy a toll utolérni tudná. Néhány esztendővel ezelőtt joggal lelkesedtünk azért, hogy duzzad az ipari munkás­ság, terebélyesednek az üzemeink, a falu embere kiszakad a félfeudális köte­lékekből, s engedve a korszerűsödő munkakörülmények hívásának, igyekszik felszívódni a munkásosztályba. Világjelenség ez, de mintha errefelé nagyobb lenne az ára. Az errefelé-­ arrafelé értem, hol a föld urai századokon át ipar nélkül hagyták a népet, s most, hogy gyárkéményt lát végre, bármily messzi is pipálni, fut a füstje után. A gyáraknak, üzemeknek persze, igen nagy szükségük van a messziről rázódó mun­kaerőre is, utazási kedvezményekkel. ^.\ ’ / k (Folytatása a 3. oldalon) \ ^ ^V* ^

Next