Megyei Tükör, 1970. október (3. évfolyam, 146-162. szám)
1970-10-27 / 158. szám
... . GAZDASÁGI ÉLET - ---- mit nyújt a hazai bútorgyártás 1970-ben? az országos választék Augusztus 17 és szeptember 7 között bonyolították le a tengerparton az 1971-re szóló szerződéskötéseket a hazai bútorgyártó ipar és kereskedelem megbízottai A vásáron 180 termelővállalat és 125 kereskedelmi szervezet képviseltette magát A gazdag kínálat lehetővé tette, hogy a kereskedelem jnőre sokkal több összetételű árualapot kössön le, mint az előző években. A leszerződött választékok száma meghaladja az 1000-et, ameből 235 új termék is, ami a legfontosabb hogy az idén mellőzték a kötelező központi kiutalások és kvóták elévült gyakorlatát. A Faipari Minisztérium vállalatai 40 új terméket mutattak be, amelyből 33-at leszerződtek a kereskedelemmel. Legsikerültebbek: a Pelikán, Felicia, Rodica és a Catalina hálószoba-garnitúrák, a Confort, az M-515 és a Del nappali szoba, valamit a Minisütőszobahrtor A kínálat szerkezeti megjavítása főként a helyiipari vállalatoknak tudható be, amelyek 300 új terméket állítottak ki. Az idei szerződéskötések azonban egész sor hiányosságot is felfedtek, amelynek felszámolása komoly figyelmet igényel mind a termelővállalatok, mind a kereskedelmi szervek részéről. Nem sikerült kielégíteni a kereskedelem szükségleteit több választékból (Astor ebédlő, Féléve Vanda, Codlea 71 nappali szobagarnitúrák, hajlított bútor). Csökkent a kereslet egyes régóta forgalmazott termékek iránt (Mugor, Irina és Ilva hálószoba-garnitúrák, Bilea ebédlő), ugyanakkor néhány új termék magas árszintje és kifogásolható minősége tartózkodást váltott ki a kereskedelem részéről. Domokos Ernő bútorgyártás — kereskedő szemmel Az augusztus-szeptemberi mamaiai szerződéskötésen részt vettek megyénk kereskedelmi szervei is. Sepsiszentgyörgy városán kívül a megye többi részét de különösen a falvakat — a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetsége látja el áruval, így bútorral is. Papp Antaltól, a szövetség beszerzési osztályának dolgozójától érdeklődtünk afelől, hogy hogyan sikerül a megye jövő évi bútorszükségletét lefedezni. Mintegy 15 millió lej értékű bútorszerződést kötöttek. Szerepel itt hogy csak a főbb termékeket említsük: 60 garniturs hálószoba, 50 garnitúra ebédlő-, 960 garnitúra konyha-, 930 garnitúra kombinált bútor. A majdnem 15 milliós összegből 3 166 000 lej értékű bútort szerződtek a megye termelővállalataitól. Egy helybeli kereskedelmi közgazdász szerint ez igen figyelemre méltó szám. Mielőtt ennek az öszszegnek a nagyságát értékelnénk, boncolgassuk fel egy kicsit szerkezetileg. •Kovászna megyében öt gazdasági egység gyárt piacra szánt bútort; két, a helyi iparhoz tartozó vállalat, a szentgyörgyi bútorgyár és a kézdivásárhelyi Poliprod; három kisipari termelőszövetkezet: a baráti Kiszolgálás, a kovásznál Lendület és a szentgyörgyi Szolgáltatás. Az említett , 1971-re vonatkozó 3,166 milliós szerződés csak az első két egységre, a helyiipari vállalatokra vonatkozik. Abszolút értékben: ez a szám mintegy 550 ezer lejjel kisebb, mint az erre az évre vonatkozó ugyanezekkel a vállalatokkal kötött tavalyi szerződés. De nemcsak értékben kisebb, hanem sokkal kisebb választékot foglal magában. A különbség leginkább a sepsiszentgyörgyi bútorüzemnél szembeszökő: míg a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetsége a tavaly nyolc választékra 1,6 milliós szerződést kötött a bútorüzemmel, az idén (tehát 1971-re) csupán két választékot (A nd a kombinált szobabútor és az Elegant kanapé) rendelt meg és 0,979 millió lej értékben. Vajon az egyre szebb, korszerűbb termékeket gyártó bútorüzem termékei egyre kevésbé kellenek saját megyéjének? Vagy érződik a piackutatás hiánya? ... Nehéz eldönteni. Ezzel szemben a kézdivásárhelyi Poliprod jobban alkalmazkodik a megyei vásárlóközönség igényeihez, amit az is bizonyít, hogy a megyei fogyasztási szövetkezetek uniójával kötött szerződése az idén is emelkedik. De amint az a bemutatott számokból kiderült a helyiipari vállalatok esetében még viszonylag jó a helyzet (bár kevesebbet mint az idén, jövőben is körülbelül egynegyedét fogják adni a megye bútorszükségletének), különösen akkor, ha viszonyítási alapnak a kisipari termelőszövetkezeteket vesszük. A három bútort gyártó termelőszövetkezet képviselői a baróti, kovásznai és a sepsiszentgyörgyi el sem mentek a szerződéskötésekre. Még ez idáig egyetlen lej értékű bútort sem sikerült az uniónak leszerződnie velük! (A tavaly 1,715 milliós szerződést kötöttek.) Pedig ezeknek az egységeknek összesen mintegy két és félmilliós belső piacra szánt árueladási tervük van. Más megyéknek fogják árujukat eladni ? Érdemes néhány, a visszás helyzet szülte példát idézni. 1970-re a termelőszövetkezetek szövetsége 200 darab Carpati kanapét szerződött le a sepsiszentgyörgyi Szolgáltatás szövetkezettel. Jövőre mivel szövetkezeteink nem képviseltették magukat a szerződéskötéseken a szükséges kanapémennyiség nagy részét más megyékből, többek között a Csíkszeredai szövetkezettől rendelték meg. Miután hazajöttek Márnáiéról, a kisipari termelőszövetkezetek megyei szövetsége felajánlott a kereskedőknek egymilliós kanapé-szerződést, amit persze ők csak részben tudtak elfogadni. Látva a helyzet ilyen alakulását a kovásznai és baróti kisipari termelőszövetkezetek a megkötött áru közismert módszerét próbálták alkalmazni : adnak az uniónak Szeben-2, és Szeben-3 típusú berendezéseket (melyet nagyon keresnek a vevők), de csak akkor, ha kanapét is vesznek hozzá. Tehát : annyi a kanapé a megyében, hogy pótáruként próbálják elsózni, ugyanakkor a fogyasztási szövetkezetek ke 158 reskedői által leszerződött 1740 darab kanapéból — 1440-et más megyéből hozunk. Csupán a Fogarasról leszerződött 600 darab kanapé ideszállítása 40 150 lejbe kerül És ez elenyésző része a veszteségeknek. Hogy a fejetlenség teljes legyen, mivel az említett bútort gyártó szövetkezetek nem vettek részt annak idején a szerződéskötésen, a fogyasztási szövetkezetek kereskedői Vidombákról szerződték le a már említett Szeben-3 garnitúrát. Ugyanezt a bútortípust gyártja a baróti Kiszolgálás szövetkezet is. Így a baróti lakos azt a vidombáki bútort veszi majd meg amelyet legalább olyan jól gyártanak Baróton is. Vannak más a jövő évi és általános a bútorellátással kapcsolatos problémák is. Az egész megyében egyetlen egység sem elvárt konyhaberendezést, pedig nagyon nagy szükség lenne rá. Van igen szép (és drága) kombinált berendezésünk, stílbútorunk , de nagyon keveset vagy egyáltalán nem gyártunk olyan egyszerű, de fontos dolgokat mint : gyerekágy, konyhaszék, togas, fásláda stb. Persze, ezeknek az egyszerűbb dolgoknak, olcsóbb berendezéseknek a gyártása inkább a kisipari termelőszövetkezetek dolga lenne. Általában azzal szoktak védekezni, hogy nincsenek ilyen termékekre profilozva. Félreértés ne essék. Nem a szakosítás ellensége vagyok. Nem kívánok középkori típusú naturális gazdálkodást bevezetni a megyébe. De mégis lehetetlen helyzet, hogy öt bútort gyártó üzem vagy részleg mellett Dobrogeából hozzuk a fásládát ! Gazdasági egységeinknek a szakosítás mellett egy másik ugyanolyan fontos kötelességük is van : az alkalmazkodó képesség. A gyors átállás egyik termékről a másikra, a szükségletnek megfelelően. Ez az ami — úgy tűnik — különösen a megyénkbeli kisipari termelőszövetkezeteknél enyhén szólva sántít. De érvelhetnénk más síkon is. Vajon mivel veszít többet a megye, a hatalmas szállítási költségekkel, amit a más megyéből hozott egyszerűbb használati cikkekért fizet, vagy ha valamelyik szövetkezet átáll — mondjuk — fásláda-gyártásra ? Ilyen megvilágításban — úgy gondolom — nem tűnik különösebben jelentősnek az e 3 166 000 lejes szerződés. Tőke Csaba megnyugtató pezsdölés (Folytatás az első oldalról) fontosabb feltételét emelte ki: nehézség nélkül és folyamatosan (nem alkalomszerűen !) jussanak hozzá alkotóink a megfelelő nyersanyaghoz, ugyanakkor az illetékeseknek gondoskodniuk kell, hogy elhelyezzék az üzletekben megyénk népművészeinek értékes alkotásait. Ez az ígéret a legkézenfekvőbb segítséget jelenti, az anyagkiutalástól a szállításig és a sorra kerülő megrendelésekig. nem volt meglepő tehát, hogy Bandi Dezső, meghívott marosvásárhelyi, iparművésztől Bálint András bácsiig mindenki őszintén és konkrétan nyilatkozott a népművészet szerepéről, felélénkítéséről. A megyei művelődési és művészetügyi bizottság három impulzust isalkalmazott, hogy az összegyűlt faragók, hímező asszonyok gátlástalanul örülhessenek egymás munkájának és gátlástalanul érvelhessenek az álművészet ellen. A múzeum babakiállításának, a köröspataki Nagy Béla nyugalmazott tanár népi motívumokkal és bútorokkal díszített lakásának, valamint az árkosi kastélyban kiállított művészi faragványok megtekintése újból azt sugalmazta, hogy a népművészet ma sem lankad kigyöngyözni igazi értékeket. Jelképet látok, népművészetünk folytonosságába vetett bizalmat abban, hogy a 400 éve faragó Sütő családból ezen a megbeszélésen is megjelent és remek faragványokat hozott Sütő Béla Jelképet látok abban is, hogy a romokból gyönyörű kastéllyá újult árkosi agronómisházban adtak találkozót egymásnak a népművészek. Mindezek után csak nyugtatni tudom azokat, akik a háromszéki, erdővidéki alkotóknak csak a múltjáról beszélgetnek : jövője is lesz ezen a földön a népművészetnek vendég szerettem volna lenni Minden azzal kezdődött, hogy mindhárman megéheztünk. Nem kibírhatatlanul, de éppen eléggé ahhoz, hogy együnk valamit. Mi sem volt természetesebb, minthogy lógtuk magunkat, s beállítottunk a város „legelőkelőbb“ vendéglátóipari egységébe, a Fényesnek nevezett főtéri vendéglőbe. Bátorságunkat, az éjféli órában, csak növelte, hogy szombat este volt, s a záróraszerint délelőtt i1-től éjfél után 1 óráig tartanak nyitva. S lévén úgy negyed egy körül, korgó gyomrunkra hallgatva, benyitottunk. A korgó gyomrot azért hangsúlyozom, mert ha az eszünkre hallgatunk, s ehhez még a régebbi tapasztalatokat is hozzáadjuk, nem lárünk be, hanem inkább átalusszuk az éhségünket. Belül valóban minden fényes. Látszik, hogy hónapokig zárva volt, a villanyégőket máshova helyezték, s a szakácsnő sem kukucskál ki azon a régi kandikálon. Meg aztán fényesek voltak a bentlevők szemei is — az italtól. Állítom, hogy annyi részeg embert egy helyen rég nem láttunk Az idegen amolyan állomás környéki kocsmának képzelte volna bizonyára. De mi jól tudtuk, hogy ez a Fényes, amelyet egy héttel azelőtt nyitottuk meg a hosszú ideig tartó nagy átalakulás után. Étvágyunkat az is növelte, hogy új vendéglőben csakis ízletes ételeket szolgálhatnak fel az udvarias és előzékeny pincérek. A legelső baj az asztallal volt. Valahogy sikerült egyet talál mint,, ami — enyhén szólva — nagyon mocskos volt. A másik fennakadás : csak ott, az asztal mellett ülve és állingálva jöttünk rá, hogy mi tulajdonképpen nem is vagyunk láthatók. Mert a pincérfiú többször is elrohant mellettünk, de ránk sem hederített. Ebből mindjárt megállapítottuk, hogy időközben fantomokká változtunk. Az egyik pincérnőhöz azért odasétáltam, s megmagyaráztam, miről van szó. Ő azonnal meg is ígérte, hogy küld egy pincért. De hogy aztán végül is elküldte-e vagy nem, nem tudhattuk meg, mert ottlétünkig nem érkezett oda. Közben megcsodáltunk a szomszédságunkban egy részeg férfiakból álló csoportot, akik éppen akkor készültek összeverekedni. Megbámultuk a kivonuló sepsiszentgyörgyi kultúrcsoport tagjait, akiket állítólag szintén nem vettek észre, pedid elég sokan voltak. Félszemmel mindegyre a ..szeparéd ajtaját lestük, mert az egymás után nyelte el a nem tudom milyen étellel megrakott tányérokat. És ugyancsak azon az ajtón tűnt el a zenekar is, számunkra nyomtalanul, így hát még az sem adatott meg, hogy a kitűnő cigányzenekar előadásában néhány ropogós csárdást meghallgassunk Maradi tehát a lelépés. Az ajtónál aztán a pincérünkkel is szót válthattunk, de talán jobb lett volna anélkül elmenni. Mert az a pincér bizony egy icipicit — vagy talán nagyon ? — szemtelen volt. Nemcsak velünk, de azokkal az idősebb férfiakkal szemben is, akik az ajtó mellett ültek és szólni mertek az érdekünkben. Mindenesetre néhány dolgot jó lenne tisztázni Éspedig : 1. ) A zárórát legalább szombaton illenék tiszteletben tartani. 2. ) Ha jövedelmezőbb a sok részeg ember kiszolgálása, akkor a firmát is változtassák meg, mert így egyáltalán nem vendég fogadó, s főleg nem vendég csalogató. 3. ) Jó lenne a pincéreket megtanítani arra, hogy ők vannak a vendégekért és nem fordítva / Történt mindez Baróton, a Fényesnek ismert és nemrég újból megfényesített, vendéglőnek mondott helyiségben. Péter Sándor