Megyei Tükör, 1970. október (3. évfolyam, 146-162. szám)

1970-10-20 / 152. szám

lyen erőt képviselnek, hovato­vább megértik, hogy megteremt­hetik bolygónkon a szabad és egyenjogú nemzetek együttmű­ködésének világát, hogy véget vethetnek az államok közötti háborúknak, hogy biztosíthatják a tartós békét, amely lehetővé teszi az egész emberiség jólété­nek megvalósítását. Olyan komplex nemzetközi feltételek között ülésezünk ame­lyek még több okból nyugtala­nítják az összes népeket. Több mint 25 esztendővel a második világégés befejezése után a föld­­kerekség különböző részein a háborúnak tíz- és tízezer férfi és nő, öreg és fiatal esik áldo­zatául, óriási anyagi és kultu­rális javak pusztulnak el. Még vannak népek, amelyeket a kolonialista uralom igájában tartanak, amelyek kénytelenek fegyverrel a kézben harcolni azért a szent jogukért, hogy szabadon, önálló államokban él­hessenek, saját jólétük érdeké­ben használhassák fel termé­szeti kincseiket és munkájuk gyümölcsét, óhajuknak megfe­lelően döntsenek sorsuk felől. A nemzetközi életben még működnek imperialista és kolo­nialista erők, amelyek folytat­ni akarják a népek feletti ura­lom régi praktikáit, amelyek az erőszak és a diktátum politiká­ját érvényesítik, beavatkozva más államok belügyeibe, igyekez­ve rájuk kényszeríteni akara­tukat, alárendelni őket saját ér­dekeiknek. Igaz, hogy az imperialista po­litikával szemben minden kon­tinensen egyre erőteljesebben harcra kelnek a népek, hatal­mas társadalmi erők, a nemzet­közi demokratikus közvélemény erős áramlata. A nemzetközi e­­semények alakulása ékesszólóan tanúsítja, amikor a népek való­ban eltökélték, hogy megvédik szabadságukat és függetlenségü­ket, nemzetközi támogatást és szolidaritást élveznek, és nincs a világon erő, amely elragadhat­ná tőlük e becses vívmányokat. Hölgyeim és uraim ! Engedjék meg, hogy ismer­tessem országom bel- és külpo­litikájának néhány vonatkozá­sát. Romániának századokon át i­­degen uralomban volt része. Ne­gyedszázaddal ezelőtt, vagyis u­­gyanabban az időszakban lépett a szabad és önálló fejődés út­jára, amikor megalakult az E­­gyesült Nemzetek Szervezete. A román nép saját kezébe vet­te sorsát ,rátért egy új társa­dalmi rendszer, a szocialista társadalmi rendszer felépítésére és történelmileg rövid idő alatt kiemlekedő eredményeket ért el gazdasági és kulturális hala­dásában. Számos állam vezetői és más képviselői, akik ellá­togattak Romániába, sokatmondó képet alkothattak maguknak népünk eredményeiről. A 25 évbent elért, nagy si­kereink ellenére, tekintve az einduláskor fennálló elmara­dottságot, még sokat kell tennünk azért, hogy elérjük a fejlett országok színvonalát. Ro­­mánia elhatározása továbbra is minden erejét latba vetni gazda­sági potenciáljának növeléséért, a társadalmi élet sokoldalú fel­virágoztatásáért, a tudomány, az oktatás, a kultúra — egy új, ci­vilizált élet megteremtése fontos tényezőinek — fejlesztéséért, az egész nép anyagi és szellemi jó­létének növeléséért. Soha nem tévesztjük szem elől, hogy egy nép csupán úgy válhat valóban szabaddá és függetlenné, ha erő­teljes gazdasági, tudományos és kulturális alapot biztosít magá­nak Románia ugyanakkor gondot fordít arra, hogy fejlessze e­­gyüttműködését a világ minden nemzetével, társadalmi rend­szerükre való tekintet nélkül. Annak illusztrálására, hogyan valósul meg ez a politika, csu­pán azt említem meg, hogy Ro­mánia jelenleg 97 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatokat, több mint 1­m országgal pedig kereskedelmi csereviszonyban van. Természetesen Románia mint szocialista ország különleges figyelmet szentel a többi szocia­lista állammal való együttműkö­désnek és kooperálásnak , egy­szersmind gondoskodik kapcsola­tainak kiterjesztéséről számtalan területen a világ minden orszá­gával. Véleményünk szerint csakis a nemzetközi munkameg­osztásban, az anyagi és szellemi értékek világkörforgásában való aktív részvétellel biztosíthatjuk saját országunk fejlődését, s mozdíthatjuk elő egyidejűleg a béke ügyét világszerte. A román nép, amely maga is hosszú ideig szenvedett az­ i­­degen elnyomástól, rokonszenv­­vel fordul azon népek felé, ame­lyek harcolnak az imperialista uralom alóli felszabadulásért, az önálló fejlődésért, nemzeti függetlenségük és szuverenitásuk megvédéséért és szilárdításáért. Országunk a fiatal független ál­lamokkal való széles körű kap­csolatok politikáját folytatja, fejleszti, és­ elhatározása, hogy egyre inkább bővíti a kölcsö­nösen előnyös együttműködést és kooperálást ezekkel az álla­mokkal. Abból a tényből kiindulva, hogy a béke oszthatatlan, és hogy bármilyen konfliktus, ilyen vagy olyan formában befolyást gyakorol a világ összes államá­ra, Romániát mélységesen ag­gasztja a vietnami háború foly­tatódása és a közel-keleti konf­liktus állandósulása. A világ­közvélemény széles köreivel e­­gyetemben Románia úgy véli, hogy véget kell vetni a viet­nami háborúnak és az idegen intervenciónak Indokínában, meg kell kezdeni az Amerikai Egyesült Államok és szövetsé­gesei csapatainak teljes kivoná­sát Vietnamból. A vietnami né­pet és a többi indokínai népet hagyni kell, hogy minden kül­ső beavatkozás nélkül maguk oldják meg életük problémáit. Ebben a vonatkozásban úgy véljük, a Nemzeti Felszabadítási Front javaslatai ésszerű alapot nyújtanak a konfliktus politikai úton történő megoldására. Ami a Közép-Keletet illeti úgy véljük, a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozata ésszerű a­­lap e térség konfliktusának poli­tikai megoldása számára. Ez felté­telezi az izraeli csapatok vissza­vonását az elfoglalt arab terü­letekről, a többi problémák megoldását, e térség valameny­­nyi állama érdekeinek megfe­lelően, függetlenségük és terü­leti integritásuk biztosítását. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a közép-keleti tartós béke meg­honosítása érdekében feltétlenül megoldást kell találni a Palesz­tinai lakosság helyzetére, o­­lyan megoldást, amely figyelem­be veszi e lakosság nemzeti ó­­hajait és törekvéseit. A világbéke szempontjából nagy jelentősége lenne az USA- csapatok kivonásának Koreá­ból ; ily módon biztosítanák a koreai népnek azt a lehetőségét, hogy egyedül, békés úton való­sítsa meg egyesülési törekvé­sét. , Romániának, mint európai or­szágnak, létérdeke, hogy konti­nensünkön meghonosodjék, a nemzetek közötti tisztelet és bi­zalom légköre, hogy új együtt­működési és kooperálási kapcso­latok fejlődjenek ki az összes államok között. Véleményünk szerint megvannak a kedvező feltételek, ahhoz ,hogy Európa, a civilizáció bölcsője — a­­mely nagy anyagi és szellemi ér­tékekeket adott az emberiség­nek, de egyúttal az a hely is, ahonnan századunkban két vi­lágháború indult ki —, a béke és a kooperálió övezetévé vál­jék. Ez megfelel mind a kon­tinens népei, mind az egész vi­lág népei érdekeinek. Természetesen, az európai biz­tonság erősödése feltételezi a második világháború és a hi­degháborús időszak maradvá­nyainak felszámolását, a fenn­álló határok sérthetetlenségének elismerését és általában a há­ború utáni időszakban a konti­nensen bekövetkezett történelmi változások elismerését. Ebben a vonatkozásban az összes álla­moknak el kell ismerniük a Né­met Demokratikus Köztársasá­got, biztosítani kell mindkét német állam részvételét a világ­­politikai életben, beleértve az ENSZ és más nemzetközi szer­vek kereteit is. Kontinensünk függőben ma­radt kérdéseinek megoldásához különleges fontosságúnak tart­juk az összeurópai biztonsági konferencia megvalósítását. Románia nagyra becsüli ez ál­lamok — függetlenül társadalmi rendszerüktől — kétoldalú kon­taktusainak és egyezményeinek jelentőségét és széleskörűen fejleszti diplomáciai kapcsola­tait, sokoldalú kapcsolatokat é­­pít ki az összes európai orszá­gokkal. Ilyen összefüggésben a szovjet—nyugatnémet szerződés megkötése jelentős lépés a kon­tinens államközi kapcsolatainak normalizálása útján. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a nemzetközi enyhülés szempont­jából különleges jelentősége van regionális megegyezések létre­hozásának. Ezért Románia kö­vetkezetesen síkraszáll széles körű, jószomszédi, egyetértési és sokoldalú együttműködési kapcsolatok fejlesztéséért, az összes balkáni országokkal, te­kintet nélkül a társadalmi rend­szerre, hogy a világnak ez a térsége nukleáris fegyverektől mentes együttműködési és bé­keövezetté váljék. Abból a megfontolásból ki­indulva, hogy a nemzetközi szervezetek jelentős szerepet tölthetnek be a nemzetközi jog­elvek tiszteletben tartásában és az államok közötti kapcsolatok fejlesztésében, országunk aktí­van hozzájárul az Egyesült Nemzetek Szervezete és a többi nemzetközi szervezet életéhez. Ismeretes, hogy Románia és más államok k­ezdeményezésére az ENSZ több fontos határozatot fogadott el, nevezetesen hatá­rozatot a regionális akcióknak és a különböző társadalmi rend­szerű államok jó szomszédi kap­csolatainak fejlesztéséről, vala­mint határozatot a béke, a köl­csönös tisztelet és a népek kö­zötti megértés eszményeinek elő­mozdításáról az ifjúság sorai­ban. Az ENSZ-közgyűlés jelen­legi ülésszakának napirendjén is szerepelnek román javasla­tok, mint például : „A fegy­verkezési hajsza gazdasági és társadalmi következményei és negatív hatása a békére és a biztonságra", valamint „A mo­dern tudomány és technológia szerepe a nemzetek fejlődésében és az államok közötti gazdasági és műszaki-tudományos koope­­rálás erősítésének szükségessé­ge". Szervezetünk jelenlegi ülés­szakának napirendjén számos nagy fontosságú nemzetközi probléma szerepel, köztük a le­szerelés, az államok közötti e­­gyüttműkö­dés fejlesztése, a ko­­lonializmus és a gyengén fejlett­ség felszámolása, a nemzetközi jogszabályok megvédése és tiszteletben tartása, a világbiz­tonság szavatolása Reméljük, hogy ezekkel, az emberiség szempontjából létfontosságú ja­vaslatokkal kapcsolatban olyan határozatokat fogadnak el, a­­melyek kedvezően befolyásolják a nemzetközi eseményeket, tény­legesen világbéke és -enyhü­lés ügyét szolgálják majd. Elnök úr ! Hölgyeim és uraim ! Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének jubileumi ülésszaka véleményem szerint hivatott még erősebben fellendíteni a nemzetközi együttműködést és kooperációt, újabb lépéseket e­­redményezni az­ államok közötti vitás kérdések és konfliktusok rendezése útján, hozzájárulni a tartós béke megteremtéséhez. Természetesen, e kívánalmakat csakis az összes államok és né­pek összefogásával lehet megva­lósítani. Ilyen értelemben az önök figyelmébe kívánom aján­lani a román­ kormány elképze­léseit arról, hogy milyen fonto­sabb irányokba kellene összpon­tosítanunk erőfeszítéseinket az emberiség előtt álló és a hala­dást, a békét és a nemzetközi biztonságot meghatározó égető problémák megoldása érdekében. A jelenkori nemzetközi élet egyik központi célkitűzése ha­ladéktanul véget vetni a jelen­legi háborúknak és fegyveres konfliktusoknak az államok kö­zött, mert ezek súlyosan ve­szélyeztetik az emberiség béké­jét, felhagyni mindennemű­ ag­resszív cselekménnyel és más államok belügyeibe való min­dennemű beavatkozással, bizto­sítani a népek önrendelkezési jogának teljes tiszteletben tartá­sát. Ilyen vonatkozásban külön­leges fontossággal bírna, ha az összes kormányok elismernék és töretlenül alkalmaznák a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett é­­lésének elveit. Ebben a szellem­ben követelmény az, hogy az összes államok ünnepélyesen kö­telezettséget vállaljanak, lemon­danak az erőszak használatáról vagy az erőszakkal való fenye­getőzésről a vitás kérdések meg­oldásában, munkálkodnak a konfliktusok kizárólag politikai eszközökkel, békés úton, tárgya­lások útján való rendezésén. Elsődleges fontosságúnak tart­juk továbbá, hogy az összes államok kötelezzék magukat , kapcsolataikat a teljes jogegyen­lőségre, a nemzeti független­ség és szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartására, a bel­­ügyekbe való be nem avatkozás­ra és a kölcsönös előnyökre a­­lapozzák. Csakis az biztosíthat­ja az egészséges nemzetközi e­­gyüttműködést és kooperációt, csakis az óvhatja meg a nem­zetközi életet az újabb megráz­kódtatásoktól, csakis az kínálhat teljes biztonságot minden egyes államnak, ha az összes államok megvédelnezik és szigorúan tiszteletben tartják ezeket az el­veket. A nemzetközi problémák meg­oldásában szükséges, hogy tisz­teletben tartsák minden nép ér­dekeit, míg a békét és az álta­lános biztonságot érintő intéz­kedések kidolgozásában és va­lóra váltásában biztosítani kell az összes államok , nagy és kis államok egyenlő részvételét. Ter­mészetesen, mi egyetlen pilla­natra sem feledkezünk meg ar­ról, milyen rendkívüli felelős­ség hárul a nagy államokra a nemzetközi életben. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a kis és kö­zepes országokra fontos szerep hárul a mai világban, s hogy ezeknek aktívan részt kell ven­niük az emberiséget foglalkozta­tó összes problémák megoldásá­ban. Ez feltételezi, hogy ezek az országok fontosabb helyet töltsenek be az Egyesült Nem­zetek Szervezetében és a többi nemzetközi szervben Korunk­ban a béke elválaszthatatlanul összefügg a társadalmi haladás­sal, a népek életének demokra­tikus gazdasági és társadalmi fej­lődésével, olyan körülmények kialakításával, amelyek között a tömegek hallathatják szavukat nemzetük sorsának irányításá­ban. Abban a világban, amely felé elkerülhetetlenül haladunk, minden nép valóban ura lesz a maga sorsának, eldöntheti jö­vőjét, cselekedhet a többi nép­pel való békés együttműködés érdekében. Éppen ezért objek­tív követelmény, hogy vessenek véget a más államok ügyeibe való beavatkozási politikának, a reakciós, maradi társadalmi e­­rők támogatásának, mivel ezek szembehelyezkednek a népeknek azzal az óhajával, hogy akara­tuknak és létérdekeiknek meg­felelően fejlődjenek Elengedhetetlenül szükséges­nek tartjuk határozottan fellép­ni azért, hogy véglegesen meg­szűnjék a kolonializmus — ez a szégyenletes anakronizmus, a­­mely szembeszökően ellentmond a világ népei által ma egy­hangúan meghirdetett nem­zetközi etikának és elveknek. Napjainkban megengedhetetlen, hogy bármilyen formában egyik állam a másik felett uralkodjék , szilárdan fel kell lépni a neoko­­lonializmus ellen, amely leple­zett formában a népek kizsák­mányolására törekszik. Abból a fontos szerepből kiin­dulva, amelyet a nemzet tölt be a társadalom fejlődésében, figyelembe véve, hogy tucatnyi nép nemzeti fejlődésének és nemzeti egysége megvalósításá­nak a kezdeténél tart — min­den erővel támogatni kell a küzdelmet az önálló nemzeti ál­lamok megalakításáért, valamint az újonnan létesített államok függetlenségének és szuvereni­tásának megvédéséért és meg­szilárdításáért. A nemzetközi é­­let arról tanúskodik, hogy egy nép nemzeti függetlenségének bármilyen megsértése nemcsak e nép létérdekeit, haladását és fejlődését érinti súlyosan, ha­nem magának a békének és a civilizációnak az általános je­gyét is. Az események tanúsága sze­rint letűnt az uralmi és diktá­tumpolitika ideje, s a népeket nem lehet többé erőszakkal térdre kényszeríteni. Ez meg­követeli, hogy új alapokra, e­­gyenlőségre és kölcsönös tiszte­letre építsék az államok közöt­ti kapcsolatokat, megköveteli, hogy a nemzetközi kérdések megoldásában vegyék figyelem­be a népek akaratát, nemzeti érdekeit. A nemzetnek, a nem­zeti államnak még hosszú ideig jelentős szerepe lesz az emberi társadalom fejlődésében. A nem­zetközi békét és biztonságot csak a szabad és független nem­zetek közötti olyan együttmű­ködés és kooperálás szavatolhat­ja, amely biztosítja minden e­­gyes ország gazdasági és társa­dalmi haladását. A fegyverkezési hajsza óriási méreteket öltött, évente több mint 200 milliárd dollárt költe­nek katonai célokra, s ez mély­ségesen negatív kihatással van sok nép gazdasági és társadal­mi haladására, életszínvonalára. A nukleáris fegyverek súlyos veszélyt jelentenek magára az emberiség sorsára. Ilyen kö­rülmények között égető szükség­­szerűségnek tartjuk, hogy az E­­gyesült Nemzetek Szervezete, az összes államok a legnagyobb határozottsággal m­­unkálkod­jék az általános leszerelés, minde­nek előtt pedig a nukleáris le­szerelés megvalósításán. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete, az összes államok ve­zetői, az összes politikusok nagy felelősséggel tartoznak a népek­nek, az emberi civilizáció jövő­jének azért, hogy megszabadít­sák a világot a fegyverkezés ter­hétől és egy atomháború rémé­től. Határozottan nem­et kell mondanunk a fegyverkezési haj­szának, Nem-et a nukleáris fegy­vereknek ! Véleményünk szerint a genfi leszerelési bizottságnak megbí­zatást kell kapnia, hogy hatéko­nyan, reális felelősséggel tevé­kenykedjék, annak a célnak az eléréséért, amelynek érdekében megalakították. Szükségesnek tartjuk, hogy e bizottság mun­kálatain részt vegyenek az ösz­­szes érdekelt államok. Végül, itt az ideje, hogy a szavakról rá­térjenek a tettekre, a vitáról a konkrét lépésekre a leszerelés irányában. Románia véleménye szerint a leszerelési erőfeszítésekre és általában a béke ügyére néz­ve üdvös volna, ha olyan lépé­sek történnének, amelyek elve­zetnek az Egyesült Nemzetek Szervezete elveivel összeegyez­tethetetlen katonai tömbök meg­szüntetéséhez. Vajon beszélhe­tünk-e „egyesült nemzetekről", amíg a világ ellentétes katonai tömbök­re tagolódik ? Úgyszintén szükséges és fon­­tos leszerelési intézkedés a más államok területén lévő katonai támaszpontok felszámolása, az idegen csapatok visszavonása nemzeti határaik mögé. (Folytatása a 3. oldalon) NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs beszéde

Next