Megyei Tükör, 1970. november (3. évfolyam, 163-187. szám)
1970-11-22 / 181. szám
Magyar hermany népköltészetéről vajmi keveset tudunk. Il íi Samu Háromszék! magyar népköltészet kötetébe mindn öt darab került be: négy ballada és egy sorozó-ének. Pedig Hl, a hegyek közé beszorult nép, együtt ébredt a Iai hasadással, s a korai harmatos kivel vágva hol vidám lira gyújtott, hol bánatát, fájdalmát foglalta nótába. De nemcsak az ajkakra a hegyeken fellobbanó esti tűz, a fonó, a fesz/c/ö, a lakodalom, a szivet szorongató, nyugtalanító delem- S keserű fájdalmat jelentett az elmúlás. Tán a régibb siratót is itt hallottam. S hányszor hoztak gyászt a tahermányi bátor szivü, virtuskodó legények is. Az említi négy ballada közül kettő gyilkosság nyomán napot foglal „hosszú" énekbe. Az egyiket 1023-ban kialakult kezdték a énekelni, amikor öt legényt gyilkosság miatt hosszabbig vizsgálati fogságban tartottak, a másikat pedig akkor, A, ,i ló Mózes ügyes legényt megölték". De azt is mondják, hogy Hermányban életvidám, a humort, jókedvet mindenben megtaláló emberek élnek. Gyakran látni huncutul pislogó, az élet derűjét magukban hordozó, csúfolódó, élcelődő hermányiakat. Az anekdotáknak, meséknek, énekeknek igazi hazája itt van. A Magyarhermányon őrzött Szegvári Mariska a klasszikus balladáink közé tartozik ugyan, de azon ritka alkotások közül valók, mely változataiban szinte mindenütt megtalálhatók. Ilyeneket és hasonlókat nagy számban találhatunk még mindig. Kár lenne elkallódniuk. Hasznos volna, ha ezen — életmódjában, szokásaiban, erkölcsében sajátos — község népköltészetét mihamarabb összegyűjtenék és közkinccsé lennénk. Albert Ernő SZILVÁIM HAJUISKA (A halálra táncoltatott leány) .Jó estét, jó estét Szegváriné asszony : Itthon van-e a lánya, Szegvári Mariska ? Itthon van, itthon van, bent van a szobába, kaik már, nyugszik már puha fejem ágyba.Mennyen be, költse fel, eressze a bálba, [kszárú cipőjét húzza a lábába, ikszárú cipőjét húzza a lábába, ✓ Burka gyűrűjét húzza az ujjára. Cigányok, cigányok nem szabad megállni, létől reggelig muszáj muzsikálni, itétől reggelig muszáj muzsikálni țégvári Mariskát muszáj mulattatni, picikém egy kis nyugovóra ... ipőmből hadd öntsem ki a vért. — Ne menny ki, Mariska, mert meghűlöd magad, Iakszárú cipőcskéd a lábadra dagad. Verje meg az isten azt az édesanyát, Ki estétől reggelig ereszti a lányát, Ki estétől reggelig ereszti a bálba, reggel nyolc órakor halva viszik haza. Jó estét, jó estét Szegváriné asszony : — Itthon van a lánya Szegvári Mariska ? Itthon van, itthon van, bent van a szobába. Alszik már, nyugszik már, márvány koporsóba. Harangoznak, harangoznak, de nem a misére, Szegvári Mariskát viszik temetőbe. Hat legény kiséri, kint a sírba teszi, az apja, az anyja jajszóval kiséri. (Magyarhernány, Zsigmond Ida, 28 éves gyűjtötte Zsigmond Mária , 1958) A ERMANYI KO ■M>^rhermányt övező hegyek csakúgy, mint ajra átsiető Barót patakának fejénél Kakukk-hegy, vulkanikus eredetű ko»t Jțallnak. Az évmilliókkal ezelőtt lezajló t nkanikus kitörések egyik heves központi éppen a mai Kakukk-hegy helyén emelik. Egykori zárt kráterének mélyedését a ,an a vizek munkája azóta szétrombolta L r a Dél-Hargitához tartozó hegyvidéknek főzetes kőzete az andezit. Mégpedig vörös színű változata, amelynek alapanyag kisebb-nagyobb kristályok csillognak. u»uk a tompán fénylő fehér földpát, ,, fén kvarc, az apró, fekete amfibol és a vörlicse^ arany ló fényével feltűnő, hat- SZ nikí<?,l‘l'kristí’llyok jellegzetesek. lifr!1 macskaaranynak nevezték népiese I uu m.° Iuljók, hogy nem mind arany, ami • k, azért csak kutattak utána itt is, ° tt ilyen „aranybányászatnak" eredményeletre 3n/yr ®_a Magyarhermánytól északkelo Benedek Elek borvizes barlang ürege • • uk0r 9ísz ° kban gazdag lávából y'hintett ^ ka'. könnyen faragható andezit ka? Cls/kn'l|Itline,a vermányi kő az „ipari Uo/tak«Hymun'i111 ^ppen a tonnányiak foglalk J ElS kil.ysuval is A tázak, keritésekbenez faragott köveken kívül Erdővidék legbecsesebb műemlékeit is hermányi vörös andezitből faragott ajtó- és ablakkeretek díszítik. A köpeci templom gótikus bejárói még a XV. században készültek. Jórészt az 1600- as évek második felében faragták a vargyasi és olaszteleki kastélyok fogsoros-címeres ablak- és ajtókereteit, virághímes pilléreit és olasz,koszorús címeres köveit. A hermányi kőfaragók akkoriban a hadjáratokban is jeleskedtek, hiszen 1I. Rákóczy György, egyik 1655-ben kiadott bardác-széki hermányfalvi Peter oklevelében, György és mások mellett, Keőfaragó János lovas gyalogrendbelit is a lófők közé emelte, hadi érdemeire való tekintettel. a bodvaji hámor A bodvaji vashámor (voltaképpen ún. őskohó), más viszonylatban is ritka orszáés értékes ipari műemlékünk. Az ipari műemlék fogalma az ipar- és technikatörténet fejlődését követően, csupán a közelmúltban alakult ki, amikor a meghaladott technikai szintet képviselő ipari építmények, berendezések túlnyomó része a fejlődés természetes velejárójaként már eltűnt, megsemmisült. Ezért számít ritkaságnak ez a másfél évszázados építmény. Felfele keskenyedő épülettömb_ jének — jellegéből fakadó — súlyosságát enyhíti a bejárati boltíves nyílás. Falainak egyhangúságát a lépcsőzetesen keskenyedő fal szakaszossága mérsékeli, így ahogy magában áll, szép is. Az erő, a munka, a törekvés emlékműve. Kónya Ádám Hermányi Dienes József nagyenyedi demokrátis (részletek) Gallus és a francia kibékülése Volt Nagyenyeden 1718. tájban egy Fazakas M. Gábor nevű tanácsbéli, nem gonosz, hanem tudatlan ember. Midőn egy városi tréfás, de értelmes ember concivisitöl azt kérőé : — Jó uram, mi jó hírrel bővölködik figyelmed ? — mondta a jádzs ember, ki deákul is értett : Nem tudok most egyebet, édes Fazakas Gábor uram, hanem azt, hogy a gallus a franciával megbékélett. Melyre szól a szegény Fazakas: — Hála legyen az Istennek s ezzel elváltak egymástól örömmel, egyik a maga tréfájának, a másik a békesség nevének örülvén. Holdvilág vacsorára Bizonyos dobolyi fiútól hallottam, hogy az ő hazájában volt egy igen részeges ember, ki éjfélkor, midőn házához érkezett, szidalmazni kezdte feleségét, nagy káromkodással mondván : — Adj ennem, ilyenattal Mit főztél? Az asszony felülvén az ágyban, meglátja, hogy a holdvilág az asztal közepére süt. Mond azért férjének : — Ilát az Isten süllyesztett volna el, nem tudod-é, hogy a kenyér az asztalijában vagyon, s nem látod-é, hogy a sós té az asztalon ? Fogta a felette részeg moslék ember magát, s asztalhoz ült , jó darab kenyeret vágott és bódult fővel mind addig mártogatta a holdvilágot, mig elfogyott a kenyér, s akkor lefeküdt felesége mellé szép csendesen s jóllakva. U.J AV. IJ V-.'v AflK 4-y, oldal