Megyei Tükör, 1970. november (3. évfolyam, 163-187. szám)

1970-11-21 / 180. szám

A román párt- és kormányküldöttség látogatása Bulgáriában (Folytatás a 2. oldalról) románok és a bolgárok barátsá­gáért, életét áldozta hazájának felszabadításáért, a nép boldog­ságáért. Meggyőződésünk, hogy Romá­nia és Bulgária összes szocialista barátsága, az országokkal való barátság hozzájárul népeink jólétéhez, a szocializmus és a bé­ke világméretű ügyéhez. Szeretném ismét kifejezni kö­­szönetünket a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak és Zsivkov elvtársnak, hogy megszervezte számunkra ezt a kellemes látogatást Vraca me­gyében és városban. Örülünk, hogy városuk gyorsan fejlődik és virágzik, ez ismételten a szocia­lizmus felsőbbrendűségét bizo­nyítja, s eleven tanúsága a kom­munista párt vezető szerepének. (Taps.) Románia Szocialista Köztár­saság párt- és kormányküldött­sége kegyelettel adózik Hriszto Botev, a nagy bolgár forra­­dalmár emlékének : virágkoszo­­rú­t helyez el a Botev-emlékmű­­nél. Hriszto Botev a bolgár nép szabadságának, a független Bul­gária megteremtésének lánglel­­kű harcosa volt, egy ideig Romániában talált menedéket és támogatást forradalmi mun­kásságához, a haladó román közvélemény meleg rokonszen­­vét élvezte, neve a román­bolgár barátság jelképe lett. A jelenlévők a koszorú el­helyezése után egy percnyi csönddel adóztak a bolgár hős emlékének.­ A román vendégek és kísé­retük a Hristo Botev térről a megyei pártbizottság székházá­ba mentek és találkoztak a he­lyi párt és állami szervek kép­viselőivel. Baráti megbeszélés következett. Nicolae Ceaușescu elvtárs behatóan érdeklődött a megye eredményeiről, a mező­gazdasági-ipari komplexumok rentabilitásának kérdéseiről, a megye mezőgazdaságának kor­szerűsítését szolgáló beruházá­sokról, a nagyüzemi állatte­nyésztés szervezésének módjá­ról. A Román Kommunista Párt főtitkára gratulált a Vraca me­gyei dolgozóknak eredményeik­hez és további sok sikert kí­vánt nekik a megyefejlesztési program teljesítéséhez. Ivan Abadzsijev, a BKP Vra­ca megyei bizottságának első titkára és Kiril Pencsev, a me­gyei néptanács első alelnöke pénteken ebédet adott Nicolae­ Ceaușescu elvtárs ve­­­zette román párt- és kormány­küldöttség tiszteletére. A rendkívül meleg, baráti légkörben lefolyt ebéden po­­hárköszöntőt mondtak Ivan A­­badzsijev , Ilie Verdeț, Todor Zsivkov és Nicolae Ceaușescu elvtársak. Délután a vendégek látoga­tást tettek a nagy vegyipari kombinátban, amely a vracai lakosok büszkesége. A kombi­nát bejáratánál az üzem mun­kásai és technikusai tapssal és éljenzéssel fogadják a vendé­geket, ütemesen éltetik a román és a bolgár nép barátságát. A vendégeket bevezetik a ta­nácsterembe, ahol Cvetan Da­­nov mérnök, e jelentős ipari komplexum igazgatója részle­tes felvilágosítással szolgál a kombinát tevékenységéről és eredményeiről. Nicolae Ceaușescu elvtárs érdeklődött a gazdasági haté­konyság egyes kérdéseiről, a termelés szervezési módjáról. Románia Szocialista Köztársa­ság párt- és kormányküldött­sége nevében Ilie Verdet elv­­társ mondott köszönetet a fo­gadtatásért és a felvilágosítá­sokért. A vendégek ezután megte­kintették a kombinátot. A munkások, technikusok és mér­nökök mindenütt meleg szere­tettel vették körül Nicolae Ceaușescu elvtársat, a többi román vendéget, kifejezték a megelégedésüket, hogy abban megtiszteltetésben részesül­tek, hogy vendégül láthatják körükben népünknek, annak a népnek a küldötteit, amelyhez a tartós barátság érzelmei fű­zik őket. Románia párt- és kormány­küldöttsége este visszatért Szófiába. Szavazattöbbség a Kínai NK ENSZ-jogainak helyreállításáért NEW YORK — Az ENSZ-köz­­gyűlés pénteken befejzte a vi­tát a Kínai Népköztársaság tör­vényes ENSZ-jogainak helyre­­állításáról és rátért a szavazás­ra. Ötvenegy szavazatot kapott 40 ellenében és 25 tartózkodás mellett a 18 állam (köztük Ro­mánia) határozati javaslata, a­­mely követeli a Kínai NK jogai­nak azonnali helyreállítását és a csangkajsekisták kirekesztését a világszervezetből. Húsz esz­tendő óta először történik meg, hogy a népi Kína törvényes ENSZ-jogainak elismerését szor­galmazó határozati javaslat el­nyeri az egyszerű szavazattöbb­séget. Ezzel tehát a közgyűlés lényegében elismerte, hogy a hatalmas Kína egy és osztha­tatlan, s azonos a világszerve­zet alapító tagjával, a Biztonsá­gi Tanács állandó tagjával A határozatnak azonban egy­szerű ügyrendi probléma miatt nem lehet érvényt szerezni. A közgyűlés ugyanis 66 szavazat­tal 52 ellenében és 7 tartózko­dás mellett elfogadta az Egye­sült Államoknak és 18 más or­szágnak azt a határozati ja­vaslatát, amely Kína törvényes ENSZ-jogainak elismerését és a csangkajsekisták kizárását két­harmados szavazattöbbséget i­­génylő „jelentős kérdésnek" mi­nősíti. Emiatt a Kínai Népköz­­társaság törvényes ENSZ-jogait továbbra sem lehet helyreállíta­ni. A Luna—17 teljesíti programját MOSZKVA — November 20- án moszkvai idő szerint 00.00 ó­­rakor ismét felvették a rádió­­összeköttetést a­­ Lunohod—1- gyel. A négyórás és 25 perces összeköttetés során műszaki-tu­dományos kísérleteket hajtottak végre. Közben a hold jár­mű 82 métert haladt előre, s jelenleg 125 méterre van a Luna—17- 161. A röntgen-spektrométerrel vegye te mzik a holdkéreg fel­sz­íni rétegét.­ Folytatják a kí­sérleteket a hold­kőzetek fizikai tulajdonságainak meghatározása céljából is. Ehhez számlálóké­szülékkel egybekapcsolt külön­leges talajtapogatót használnak. A röntgenteleszkóp segítsé­gével folytatták a tejútrendsze­rünkön kívüli röntgensugárzás mérését, ami földi eszközökkel megvalósíthatatlan. A holdjármű újabb panona­­mikus képeket közvetített a holdfelszínről. A képeken jól ki lehet venni a jármű nyomát és néhány szerkezeti részét. A tévé­kamerák közvetítet­ték továbbá a Lunohod—1 irá­nyításához szükséges képeket és adatokat is. .Egyes szekto­­­rokban a felszín lejtése 14 fok. A hold jár­mű­nek sikerült meg­kerülni egy elég nagy krátert. A rádióösszeköttetés során jelentős mennyiségű távmérési adatot vételeztek. nürnbergi mementó(VI) VISSZAPILLANTÁS egy nagy perbe A „nagy hiányzók" közül két jelentős náci vezér majd­­nem­ majdnem ott ü­ll a vádlot­tak padján. Ahogy szokás, az utolsó óra mondani utolsó perceiben sikerült elkerülniük a nyílt tárgyalást. Az egyik Robert Ley, a hírhedt SA-c­sa­patok tábornoka, a Munkások Ellenőrzését Kü­l­­öldi Végző Központi Felügyeleti Hatóság teljhatalmú ura, aki a „kény­szermunkáé­rt“ le­le It a Führer előtt, a másik pedig Hein­rich Himmler, birodalmi veze­tő, az SS­ főnöke, a „vaskezű Himmler“ , a náci rend egyik legbefolyásosabb embere. Mindketten másképp végez­ték . . Oké, doktor tíz ! Robert Ley Németország kö­zeli összeomlásának küszö­bén a bajor Alpokba hült. Persze nem ment mene­üres kézzel. Három hónapra elegen­dő élelmet vitt magával, egy kis, modern fegyvert és egy doktor Emilt Dostelmayer név­re szóló tökéletesen hamisított személyazonossági igazolványt. A szakállas doktor úrnak azon­­ban nem volt szerencséje. U­­gyanis, a bajor falvak lakói­nak segítségével a 110-es ame­rikai ejtőernyős hadosztály fel­­derítő csoportja már a béke második hetében, pontosabban május 16-án hajnalban elfogta Leyt. Egy ügyesen elrejtett fa­­há­ikában üldögélt és hevesen tiltakozott, amikor az amerikai katonák bilincset tettek a ke­zére. — Majd me­gúl­atom maguk­nak — üvöltötte. — Oké doktor úr ! Csak raj­ta ! De előbb kövessen. A doktor urat nagyon isme­rős helyre szállították, Hitler egykori főhadisz­állására, Berch­­­tesgadenbe. Ugyanis ott tele­pedett le az amerikai hadosz­tály-parancsnokság. A parancs­nok, amikor bevitték hozzá a „doktor urat“, egyetlen szót szólt­­­— Megborotválni!... Innék valami erőset, ha lehet Megborotválták, megnyitták és elővették Robert Ley fény­képét. Még egy kisgyermek is megállapította volna az azo­nosságot. De Ley makacsul ta­gadott. Ám legyen! — mondotta az amerikai tiszt és intett a kato­náknak, akik bevezették a szo­bába a nyolcvan esztendős Franz Schwarz-ot a nemzetiszo­­cialista párt egyik legrégibb tagját, a párt egykori pénztá­rosát. Ahogy belépett és ránézett az előtte ülő emberre, megle­petten felkiáltott : Hát maga is idekerült Ley doktor ? Az SA-rohamcsapatok tábor­noka megadta magát. — Nyertek !­­ Aztán hal­kabban hozzátette — lnnék va­lami erőset , ha lehet. Ugyanis Robert Ley idült al­koholista volt. Társai azt mond­ták, hogy csak a nürnbergi börtönben látták józanul. „Iga­zi ősgermán — állapította meg róla Schacht — számlálatlanul üríti a korsókat .. Október 25-én éjszaka Tehát a Munkaf­ront egykori vezetője Nürnbergb­e került és rögtön felvették a háborús fő­bűnösök névjegyzékébe. Ez természetes is, hiszen százez­rek, sőt milliók legbarbárabb kizsákmányolása és halála fű­ződik Ley nevéhez. Ő tiltotta be Németországban a szervezeteket, kobozta el szak­­va­gyonukat — később pedig ő foglalkozott a külföldi munká­sok „importjával, “ a Német­országba hurcolt milliók mun­­kába állításával, kiéhe­zt­etésé­vel. Ugyancsak ő volt az SA- rohamcsapatok, a Todt-szervezet egyik teljhatalmú vezére. Meg­számlálhatatlan bűntettet sorolt fel a vádirat Robert Ley ellen. Amikor a börtönben elolvas­ta a vádiratot, az egykori dél­ceg és nagyon hencegő Ley a szó legszorosabb értelmében összeomlott. Napokig alig be­szélt valakivel, és nagyon ke­veset evett. 1945 október 25-én pedig ... Erről az éjszakáról így beszélt a szolgálatos katona: „Ley se­hogy sem akart lefeküdni. Meg is kérdeztem, mi van magával doktorka — Tán nem ideges ? Ley azt felelte, hogy nem tud aludni. Miért ? — kérdeztem. Mindenféle az eszembe jut — válaszolta. Talán nem az el­hurcolt munkások milliói — fir­­tattam. — Hát Istenem ők is, meg a többiek, a zsidók, a sok elpusztult ember­­... Nem is ér­tem, hogy irtották ki őket ? Ezért nem tudok aludni ..." Ennyi volt a beszélgetés. Pocsék alak volt ... Az öt folytatta ellenőrző út­ját De mintha rossz e­ öérzete lett volna, visszatért Leg cellá­jához. Benézett a „c­ír kim­, “ nem látta a foglyot. — Hé, ember, hol vagy ? — kérdezte. Kinyitotta az ajtót. Végre, a vécénél, a cella sar­kában megpillantotta az össze­­görnyedt alakot. — Előbb azt liltem, hogy rosszul lett — mesélte. — Az­tán közelebb mentem. A gyen­ge világításban is rögtön meg­állapította, hogy felakasztotta magát. Igen, Robert Ley, a Munkafront birodalmi führere, sávokra tépte a takarót és a klo­­zel fölött felakasztotta magát. Amire rátaláltak, már nem élt. Érdekes, hogy fogolytársai megkönnyebbülten vették tu­domásul a hírt. ’ — Hála Istennek — mondta Göring — Pocsék alak volt ! Csak szégyent hozott volna ránk. Meg aztán túl sokat tu­dott ... így hangzott tehát Ley nek­rológja. A harmadik biroda­lom 2. számú vezére, Göring jól elparentálta : „Pocsék a­­lak volt. Csak szégyent hozott volna ránk ..." Talán Göring jobb volt ? Dános Miklós (folytatjuk) Csontra soványodott holttestek ezreit találták a bevonuló fel­szabadító csapatok a lágerekben

Next