Megyei Tükör, 1970. november (3. évfolyam, 163-187. szám)
1970-11-22 / 181. szám
1853. XI. 16-án születétt Bukarestben SÁNDOR JÓZSEF (megh. Kolozsvárt 1945-ben). Apja emigrációban élt (1849. után), Bukarestben. Sándor József itt orvostudományi szakon hallgató, majd Erdélybe jön, az F.MKE egyik megalapítója. Nagyra becsülte a román irodalmat, Eminescu legelső magyar fordítója. 1798 XI. 17-én halt meg Kolozsvári BATTHÁNY IGNÁC (sz. 1741-ben) aki 18 000 kötetes könyvtárával megalapítja a gyulafehérvári Batthány-könyvtárat (Batthianeum). Ugyanitt csillagvizsgálót is létesít. 1739. XI. 17-én született TELEKI SÁMUEL (meghalt 1882-ben), erdélyi kancellár. Ő állította fel hatalmas költséggel az 50 000 keidtnél is bővebb marosvásárhelyi Teleki-könyvtárat (Teleki-léka), amelynek az anyagát 1753-tól gyűjti. Kiadta a könyvtár katalógusát is. KAPTÁR 1909. XI. 17-én halt meg GRIGORE TOCILESCU történész és író (sz. 1850-ben). 1957. XI. 17-én halt meg GEORGE MURIN író (sz. 1868-ban). 1056. XI. 20-án halt meg Marosvásárhelyen Bolyai Farkas (sz. 1775- ben Bolyán), kiváló matematikus, Bolyai János apja. A matematika mellett foglalkozott drámaírással, zeneelmélettel, új sütő- és főzőkemencét talált fel. 1923 XI. 21-én halt meg NANKÓ VILMOS (sz. Patajdon 1854-ben), kémikus. Főleg az ásványvizek elemzésével foglalkozott. Sokat tett a vegytan népszerűsítéséért. 1877. XI. 22-én született Érmindszenten ADY ENDRE, a XX. század magyar költészetének forradalmi megújítója, a legnagyobb magyar költők egyike. Verseiben a polgári demokratikus forradalmat sürgeti. 1819. XI. 22-én halt meg BÁRÓTI SZABÓ DÁVID (sz. Buraton 1739- ben), költő, műfordító, a görögrómai verselés egyik meghonosítója a magyar irodalomban. Egyik szerkesztője volt az első magyar irodalmi folyóiratnak, a Magyar Museumnak. — A gazdasági fejlődés ütemének állandó gyorsulása maga után vonja a vállalatvezetési elvek fejlődését, korszerűsödését, és ilyen változásokkal lehet számolni ? __ A gazdasági életben, elsősorban a termelés műszaki vonatkozásai, a tudományos-műszaki forradalom körülményei között, olyan alapvető változásokon mennek keresztül, melyek alapjaiban változtatják meg, a társadalomnak az ipari fejlődésre alapozott civilizációját. A gazdasági növekedés jelentős változásokat von maga után, például a termelés fokozott koncentrációját, és ezzel párhuzamosan, az egyre hangsúlyozottabb szakosodást, a szellemi munka részarányának növekedését, egyre nagyobb számú szakember foglalkoztatását, az információk feldolgozásának gépesítését és automatizálását, a szakemberek átképzésének szükségességét. Ez szükségszerűen maga után vonja a vezetés tartalmi és formai, módszerbeli megváltozását. Több neves szakember szerint a hagyományos vállalatvezetésnek, amely lényegében a vállalat belső és külső ügyeinek empirikus ismereten alapul, tudományossá kell válnia. Feladata hogy egyik neves szakember véleményét parafrazáljam kidolgozni a jövő fogadására a leghatékonyabb utakat és módozatokat. Amint a fenti meghatározásból is kitűnik, a korszerű vállalatvezetés feladatai közöl előtérbe kerül az előrelátás, a jövő ismerete. — A vállalat-vezetésben a tudományosság igénye nem újkeletű, csaknem egyidős az ipari társadalommal... — Valóban a vezetés tudományának csírái a múlt század közepén, a nagyobb arányú ipari fejlődés kezdetén alakulnak ki, és ez természetes, hiszen ennek a tudományágnak a műszaki feltételei mellett, ebben az időben alapozzák meg a korszerű közgazdaságtant, a szociológiát és pszichológiát, és ebben az időben jelentkezik objektív szükségességként először a munkafolyamat célszerű megszervezése (természetesen el kell tekintenünk a manufaktúrák szervezésétől, mert ezek nélkülözik a gépi munkát). A vállalatvezetésben három korszakot különböztetünk meg : Az empirikus vezetést (egészen Taylorig), a tudományos vezetés kezdeteit (egészen a második világháborút megelőző időszakig tart), és a tudományos vezetés korszakát. Az empirikus vezetés a vezető intuíciójára alapoz; a vezető személye egybeesik a tulajdonossal legtöbb esetben. Ez a korszak a múlt század közepén ér véget, a vállalatok méreteinek növekedése, és a részvénytársaság elterjedése maga után vonja a tulajdonosi és vezetői minőségek elkülönítését, vállalatok vezetői, szakemberek, mérnökök, jogászok, közgazdászok lettek. A tudományos vezetés kezdeti időszakát Taylor és Fayol nevei fémjelzi. Taylor szerint a vezetés célja a maximális prosperitás biztosítása, mind a tulajdonos, mind a beosztottak számára. Szerinte ezt a célt az emberi munkának valóságos tudománnyá való fejlesztésén és tökéletesítésén, a dolgozók tudományos kiválogatásával, nevelésével és tökéletesítésével, az igazgató és a beosztottak közötti együttműködéssel lehet elérni. Fayol szerint a vállalatok alapfunkciói adminisztratív, pénzügyi, könyvelői, műszaki, kereskedelmi és biztonsági jellegűek. Ugyancsak ő a vállalatvezető legfontosabb feladatait az előrelátásban, szervezésben, ú rendelkezések kibocsátásában, az irányításban és ellenőrzésben látja ez tehát nagy vonalakban megfelel a vezetés-elmélet mai álláspontjának. Eltérés a különböző szakemberek között, csak a fenti feladatok fontossági sorrendjének meghatározásában és a végrehajtás módját illetően van. __ Volt időszak, amikor nem figyeltünk fel kellőképpen a tudományos vállalatvezetés nyugati formáira is... — Valóban volt egy ilyen időszak. Jól ismert tény, hogy lényegi különbségek vannak a marxista felfogás és a nyugati közgazdászok állásfoglalása között, ami az egész termelés és ezen belül a vezetés és munkaszervezés céljait illeti. Taylornál a maximális prosperitás a tulajdonos számára a legmagasabb profitot, a dolgozó számára pedig „a személy a legmagasabb termelékenységének kifejlesztését“ jelenti, tehát a kizsákmányolás maximálissá való fokozását. Nyilvánvaló, hogy a szocialista termelés célja lényegében különbözik a kapitalizmusétól, de ez nem jelenti azt, hogy el kell vetni a nyugati közgazdászok minden ténymegállapítását és elemzését. A szocialista társadalom is árutermelő, tehát figyelembe kell venni és alkalmazkodni kell ennek objektív törvényeihez, a szocialista forradalom körülményei között. A mi vállalatainknak célja a társadalmi munka legmagasabb szintű hasznosítása, hatékonyságának állandó növelése, az egész társadalmunk szükségleteinek mind teljesebb kielégítése. Ennek a rég tisztázott elvnek vállalatvezetőink fokozottabb mértékben kell érvényt szerezzenek. — Kovászna megyében is sokat vitatott kérdés, hogy ipari vállalataink vezetőségei nem tesznek eleget egyenlő mértékben a vállalatvezetés feladatainak ? — Bizonyos objektív és szubjektív tényezők határozzák meg, hogy több vállalat vezetősége szinte kizárólagosan, csak a napi tervfeladatok teljesítésével foglalkozik, csak az irányítás, a rendelkezések kiadása és az ellenőrzés funkcióinak tesz eleget, sőt olyan vállalatunk is van, amely még ezeket a feladatokat sem teljesíti kielégítően. A leggyakoribb azonban az előrelátás, a fejlesztés kérdéseinek elhanyagolása. Sokan azzal érvelnek, hogy nem áll módjukban eleget tenni ennek. Mondanom sem kell, hogy hamis ez az álláspont, hiszen minden vállalatnál léteznek azok az osztályok — műszaki, beruházási osztályok —, melyeknek feladata kimondottan csak az előrelátás. Ebbe a kategóriába besorolhatnám szinte valamennyi vállalatunkat; még a legjobbaknál is nagy hiányosságok vannak ezen a téren. A helyi ipari vállalatoknál, az építészeti vállalatnál azonban sokkal rosszabb a helyzet. Nemcsak, hogy az előrelátás feladatának nem tesznek eleget, de a legtöbbnél elavult szervezési, irányítási és ellenőrzési módszerekkel dolgoznak. — Utalt a titkár elvtárs bizonyos objektív okokra. Konkrétan mire célzott ? __ Az egész gazdaságvezetésben megnyilvánuló túlzott központosításra és az ebből következő bürokratikus feladat és funkció-átfedésre, felesleges közbeeső láncszemekre. A fentiek miatt a központi vezetés a termelőerők fejlődésével eltávolodott a termeléstől, így még legmegfelelőbb utasítások megcsonkítva, a elferdülve érkezhettek a végrehajtóhoz, és fordítva, a felfelé haladó információk is elkoptak, amíg a határozatot hozó szerv, vagy személy elé kerültek. Pártunk vezetősége, azonban még mielőtt ellentétté fejedtek volna ezek a tendenciák, felismerte a gazdasági szervezés átalakításának szükségességét, és a vezetés és szervezés tökéletesítésére vonatkozó irányelveknek megfelelően, új szervezési struktúrát nyert az ipar, melynek értelmében a minisztériumok átadtak egész sor határozathozatali funkciót a fővállalatoknak és kombinátoknak. Pillanatnyilag azonban legalábbis a megyék vállalatai, még nem tanultak meg élni az új lehetőségekkel, nem tanulták meg érvényre juttatni saját megalapozott érdekeiket. Ez a helyzet az új gazdasági törvények alkalmazásában. Alig van olyan vállalat a megyében, amely az új szerződési törvény előírásainak megfelelően leszerződte volna a jövő évre az egész árumennyiséget és lefedte volna nyersanyag-szükségletét. Példának említhetem az élelmiszeripari vállalatot vagy akár a textilipari kombinátot. Sajnálatos, hogy hasonló a helyzet a beruházási törvény alkalmazásával is. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a fenti bírálat, csak bizonyos keretek között érvényes, vállalataink ebben az évben egész sor kiemelkedő eredményt értek el, hogy egyebet ne említsek, csak azt, hogy az ötéves tervet több mint két hónappal határidő előtt teljesítettek bírálat élét mégsem tompítanám, mr ez lényegében a vállalataink jövőbeli tevékenységéért való aggódást fejezi ki, és célja az, hogy jobban készüljenek fel, nemcsak a tervmutatók teljesítésére, hanem gazdaságpolitikánk új elveinek alkalmazására. Lejegyezte : Gajzágó Márton tudományos vállalatvezetés Interjú DRUNEK ZOLTÁN mérnökkel, a megyei pártbizottság titkárával j DALI SÁNDOR ROVATA | Érdekes módon nyilatkozik a Német Orvosok Lapjában a házasságtörésről egy nagy tekintélyű nyugatnémet jezsuita szerzetes. Dr. Jacob David atya ugyan valósi a férfiak hóna alá nyúl, amikor kijelenti: „Nem minden félrelépés igazi házasságtörés. A házasságtörés akkor történik meg, amikor az egyik házastárs szívében elidegenedik a másik házastárstól. Ez nem minden félrelépésnél fordul elő. Intelligens és okos asszonyok, akik határozott egyéniségek, nagyon jól meg tudják ítélni, hogy vajon személyes viszonyról vagy csupán a férfi fegyelmezetlenségéről van szó“. Vajon hány hívő férfi sóhajt fel megkönnyebbülten, amikor elolvassa Dávid atya nagyvonalú kinyilatkozását ? Nekem is mint férfiembernek tapsolnom kellene, s már csapnám is össze nagyhirtelen a tenyerem, ha nem tudnék több olyan esetről, amikor a férfi addig-addig lépegetett félre, mígnem elfelejtette a családjához visszavezető utat. Valamelyik nap Zágon felé menet látom, hogy egy férfi koszorút visz. Érdeklődöm, hogy ki halt meg. Mondják, hogy egy fiatal leányka, aki gyerekkora óta nyomorék, az az ember, aki a koszorút viszi, az apja. Az apja, de már több mint két esztendeje elhagyta feleségét, négy gyerekét és összeállt egy másik nővel. Persze, mindez nem ment olyan simán, hanem a mifelénk eléggé megszokott módon. Gyakori családi cirkuszokkal, verekedésekkel, perekkel. Még ugyan a mai napig sincsenek elválva, de ez kevésbé zavarja a férfit boldog vadházasságában. Esküszöm, nem vagyok katolikusabb Dávid atyánál, s mondom, csapnám is össze a tenyerem, hogy tapsoljak, ha nem ismernék annyi dugába jutott családi életet. Nem házas, hanem családi életet. Mert a baj az, hogy a házastársak szépszerivel vagy a törvényszéken elosszák a maguk dolgát, hogy kié legyen a stelázsi s kié a függönyráma, de arra már keveset adnak, hogy az egykori szerelemből született gyerekek további életére mennyire végzetes lehet a családi élet széthullása. Nincs nekem semmi oszlanivalóm dr. Jacob David atyával. Mondja mindenki a maga igazát, de, amikor a házasságtörésről publikált nyilatkozatát elolvastam, önkéntelenül is az a zágoni ember jutott eszembe, aki beteges kislánya temetésére nem otthonról, hanem más faluból vitte a koszorút. NEM TAPSOLHATOK _________1 r sumb znm vasárnapi kiadás 2. oldal