Megyei Tükör, 1971. január (4. évfolyam, 215-239. szám)
1971-01-14 / 224. szám
gyorstalpaló fanyalgók Alig 25 esztendő folyamán egy sor új embertípus megjelenésének és tevékenységének voltunk és vagyunk tanúi. A szabadon tevékenykedő pártagitátor, a hazafias munka szervezője, a körzeti képviselő, aztán az önkéntes könyv- és lapterjesztő — folytassam ? — szükségszenten jelentek meg társadalmi rendszerünk értelődésének különböző fokáin. fis most egy csoport, egy silány rétegecske ütötte föl a fejét. Érdekes módon pontosan azon a talajon próbál megállni, ahol vadonatúj gyáraink, vadonatúj városnegyedeink nőttél, ki gombamódra, alig 35 hónap alatt. Nem tudom, Balzac hogyan határozná meg ezt a fajtát (mert biztosan tudom, hogy bevenné .4 kispolgár fiziológiája cirmi szatirikus könyvébe), én gyorstalpaló fanyalgóknak nevezem őket Szinte egyik napról a másikra jelentek meg, hogy úton-áttéten s cttröcsköljék kesergő véleményüket . . . Hogyan akarnak ezek (így !) világszínvonalon működtetni egy keményítőgyárat — Kézdivásárhelyt ? ! — mondja. Aztán: készruhagyárat ?, csavargyárat ? de kikkel, uram, kikkel, hiszen nincs hozzá szakemberük, uram — köpdöste tovább meglátásait... Ellenérveket az élet maga állított. És nemcsak ellenérveket — pasztellszínű háztömböket, toronyházakat állított, új városrészeket, hogy legyen ahol lakjék a gyorstalpain fanyargó Ugyanis eddig az anyósánál, vagy albérletben, vagy düledez ő magánházacskájában lakott, elképzelni sem tudta 35 hónappal ezelőtt, hogyan is néz ki belülről egy gyár. Valahol a Pacsirta vagy a Lina utcában szuszogott, napi segédkönyvelések után. Most két szoba, konyha, fürdőszoba stb. helyiségekből álló lakrészben fanyalog, ha a félkész Úrnegyed nem tud szolgáltatni naponta meleg vizet. Ha sár van, ha szemetes a járda, ha aszfaltozzák a park sétányait, ha nem aszfaltozzák, hanem kövezik az utat, ha kiönt az Olt, ha rossz, egy öntözőcsatorna — ez a sápadt figura azonnal rejtélyesen mosolyog, „ugyan“-t maga körül, és tovacsörtet, talán épp tíz új vendéglő, az új postapalota, szór valamelyik új középület felé . . Nem lehet tudni, honnan bújt elő. Átpreferanszozta az elmúlt két évtizedet, csak nyálasra terjedt ki a figyelme, és most mint a fanyalgás szakembere, turkál a készben, és szétszórja meglátásait. Visszataszító alak, sikereink mellékterméke, hát tudomásul kell venni, aztán odébbállni. Vagy elállítani odébb, hogy útban ne legyen ? Ki tudja. Bár az a véleményem, hogy lekopnak, mint a rozsda a munkában lévő fémszerszám felületéről. Szegő Zoltán Utolsó versenynap. Udvarhely már előre biztosította — három győzelmével — első helyét a táblázatban. Ha veszít is a Sportiskolával szemben, jobb gólarányával élen marad. Nekünk pedig — ha igényt tartunk a második helyre — feltétlenül győznünk kell a Csíkszeredai Akarat ellen, s akkor hat ponttal, pozitív gólaránnyal valóban az éllovas mellett maradunk. Számításaink jobban beváltak, mint gondoltuk. Bár Sárkány nélkül léptünk jégre, biztosan győztük le a Csíkszeredai Akarat fiatal együttesét. No, persze a győzelemig átestünk egy kevés izgalmon. Az első harmad hatodik percében Derzsi, az Akarat legjobbja gólt üt. Nekünk pedig semmi sem sikerül. Érződik Sárkány hiánya. A második harmad hozza meg a várt egyenlítést, a Varga Dénestől kapott korongot Simon értékesíti. Nem sokra rá Kulcsár megszerzi a vezetést. Nyugodtabban vonultunk az utolsó szünetre. Aztán megkezdődik a harmadik harmad. Kézdi-fölényben zajlik. Előbb Holló talál hálóba majd kétszer Varga Dénes. 5—1 után jut szóhoz az Akarat. (Derzsi—Jakab akció az utóbbi góljával.) Rákapcsolnak a csíkiak. De a kézdivásárhelyiek is. Holló csap rá egy korongra, lekorcsolyázza a védőket, és Silló háta mögött kigyúl a góllámpa. 6—2 az eredmény, s négy perc van még a mérkőzés végéig. Négy perc. Elméletileg elegendő az egyenlítéshez, gyakorlatilag nem. Szépíteni viszont lehet. Valóban, Jakab kihasználja a helyzetet és megszerzi csapata harmadik gólját. 6—3-as kézdivásárhelyi győzelemmel ér véget a találkozó. Gyakorlatilag miénk a második he — legalábbis a visszavágókig. Következett az utolsó mérkőzés, a Székelyudvarhelyi Küküllő—Csíkszeredai Sportiskola rangadó. Sokat vártak ettől a találkozótól a csíkiak. Az előző napi 13-—1-es vereséget ezen a mérkőzésen próbálták feledtetni. Nem sikerült. A Küküllő együttese túl erősnek bizonyult, és nem ijedt meg Janovics csatasorba állásának hírétől. A 6. percben egy Tarcsik György összjáték meghozta az udvarhelyiek első gólját. (György üti.) A diákok nem adják fel a küzdelmet. Két tanáruk, Mezei és Janovics átjátsszák a Küküllő védelmét és egyenlítenek, örömmámorban tombol a lelátó. Zúg a „hajrá, Szereda !" biztatás. Még akkor is, amikor György újra vezetéshez juttatja az udvarhelyieket. A második harmad két gyors udvarhelyi góllal kezdődik. Előbb Tarcsi, majd György zörgetik meg a hálót. Elkerülhetetlen a diákcsapat veresége. A kérdés csak az : Milyen gólarányú lesz ? Váratlanul feljön a Sportiskola, Kasfás majd Janovics révén 4—3-ra szépítenek. Fordult a kocka. Egygólos vezetés, az semmi ... Valószínű, erre gondoltak az udvarhelyiek is, mert rákapcsoltak s Dézsi révén két gólra növelték előnyüket. Az utolsó harmadra kifáradtak a diákok. A Küküllő egyre jobban fölénybe került Nem üt, csak két gólt — Tarcsi és György révén — de nem kap egyet sem. Végeredményben elvitathatatlan győzelmet arat. A forduló táblázata : A táblázat élére valóban a csoport legjobb együttese került. Ami pedig a kézdivásárhelyiek eredményét illeti, túlnőtt a várakozáson. Gyengébb felkészülésük ellenére — a rossz jégviszonyok miatt — biztatóan játszottak. Mérkőzésről mérkőzésre javultak. Különösen kitűnt: Holló, Sárkány, Csorba, Varga és Kulcsár. Nagy igyekezettel küzdöttek a csapat többi tagjai is. Egyébként az együttes eredménye, játéka — a Csíkszeredai csoport nagy meglepetése. Summa summarum, ha folytatják a felkészülést, ott lehetnek a B-osztály legjobb négy csapatának turnéján, mely eldönti a jövő A-osztályos együttesének sorsát. S ez már nagy eredmény. Még akkor is, ha a B-osztályos bajnokság színvonala még nem az igazi. Inkább a küzdelem jellemzi a találkozókat. Csapatunk pedig igazán tud küzdeni. Teljes elismeréssel és dicsérettel szólhatunk, valahányszor a Csíkszeredai csoportküzdelmek első szakaszáról beszélünk Áros Károly félidő a jégkorong bajnokságban Szakács Sándor felvétele 1. Küküllő 2. Kézdivásárhely 3. Sportiskola 4. Brassói Dinamo 5. Akarat 4 4 0 0 35—11 8 4 3 0 127—18 6 4 2 0 217—24 4 4 10 3 11—22 2 4 0 0 49—24 0 parádézó halak Délután négy volt, mikor az Olt partjához értem. A parton egy zöldkalapos, vászonruhás férfi állt. Mintha fejét azon törné, hogy miként lehetne a folyót síugerálni Amikor megálltam mögötte, még csak észre sem vett Időnként tenyeréből morzsákat szórt a vízbe. Azok parányit csobbantak, aztán csend lett Tőle jobbról, balról a bokrokban két halászbot hajolt a kékes víz fölé. A zsinór valahol mélyen lógott, mert sehol sem láttam. Amikor az emberhez szóltam, megrezzent, hirtelen hátrafordult, megnézett köszönésemet ábrándítva fogadta. Éreztem, hogy terhére vagyok. Éppen ezért nem tágítottam mellőle. Én szóltam először : — Halászgat ? kérdeztem. Homlokára húzott kalapját a feje tetejére tolta, és halkan mondta: „Azt“ .Némi undorral folytatta, hogy már reggel óta itt van, és tessék. Így jár az ember, ha nincs szerencséje. Biztatni kezdett engem is, nézzem meg, „máma semmi húzásuk sincsen azoknak a lusta halaknak". És figyelmeztetni kezdett, hogy látom-e a két halászzsinórt, virradattól ott döglik a vízben. „Sehol semmi, uram, és tut a nap. Az ember mégis olyan bolond, hogy a semmiért itt nyomorog, mintha megbabonázták volna. A tegnap volt napom, az árgyalusát, akkor kellett volna, hogy ide tévedjen maga is, mutattam volna én igazi portékákat. El sem hiszi a tegnapi bravúromat : félóra alatt hat kalandot fogtam. Mire a tekintetem elfordult, már a másik rajta volt, alig bírtam a horgot kikapni. Egymás után jöttek, mintha a víz alatt valaki ostorral hajtotta volna őket a horgomra. Ez volt a rekord, uram.“ Maga mellé intett, hátizsákjára . „Ezt teliraktam halakkal. Az igaz, a tüdőmet megnyomta, amíg hazaértem, mert olyan karnyi nagyságúak voltak. De megérte, mert megvolt a vacsora akárhogy fullasztott is az Olt-menti levegő. Ilyenkor, ha üres hátizsákkal megyek haza, azt veti szememre az asszony, jól elbicegtem a mai napot. Bezzeg, még egy habarkát sem hoztam. De napozni azt tudok, így eszi a fejemet. Maga látja most, tanúm, hogy mióta etetem ezeket a rongyhalakat, bíbelődöm velük, de ők még rám sem hederítenek, hiába csalogatom őket kenyérmorzsával. Csak annyit ér, mint holt lón a patkó. No, látja, most újra megkezdték, itt vonulnak el az orrunk előtt, itt parádéznak, a pimaszok, alig két méterre toltunk. S milyen tehetetlen az ember ezekkel a kis halakkal. Csak ez bosszant. A múltkor, még fennebb, itt a parton, úgy jártam, kedves uram, hogy ráakadtam egy kitűnő halandos helyre, ott egymás után húztak, masíroztak az ártatlanok. Közben mindig figyeltem a vizet. Hát egyszer egy díszpéldány kezdett forogni a kenyérmorzsán. Úgy meglepődtem, hogy még a lélegzetemet is visszafojtottam Aztán kivártam egy kicsit, utána ismét enni vetettem neki. Ő nagy komótosan szedegette, úri módra az élelmet. Annyira szorongtam egyedül a parton, hogy már elfogyott a türelmem, bizonyisten uram, és ruhásan, cipősen bedobtam magam a díszpéldány után. Csak azt vettem észre, hogy fejem fölött a víz összeloccsant. Szerencsére senki sem látott. A másik szerencsém meg az volt hogy a víz csak nyakig ért. Mert, ha véletlen mélyebb, és szívemet a görcs kikezdi, akkor vége a kalandozásnak. Úszhatnék, ihatnám egész nap a vizet, mint ezek a bitang halak. így jut az ember, ha valamibe belebolondul, se nem lát, se nem halt. A tegnap is csak vaktából álltam meg ezen a helyen, de kezembe csúszott a szerencse. Az ember előre sohasem tudja, hogy melyik kanyar mit dob fel. Mennynél könnyebb volna, ha testemre úszókákal szerelnék, ,nyakamba egy zacskót akasztanék. Ide verbulálnám az Olt legjobb halcsemegéit Úgy válogatnék belőlük, mint szép leány szokott a legények között “ Lehajolt, majd Jüszinií hátizsákját kinyitotta • „Ide nézzen uram, akárhogy jár a szám, mégiscsak halász vagyok." Egy tétkilós halat lógatott meg a levegőben. Mutatóujját a szájára tette. Pisszegtetve suttogta nekem, egy szót se senkinek, amit láttam, mert akkor vége a jó halászó helynek. Százával lepik meg ezt a nyomorék kanyart a halászok és úgy elhordják a halat innen, mint hangyák a döntött cserebogár testét. Ezért kell hallgatni uram, az ilyen titkokkal. Régi motoros vagyok az ilyen halász, csattogásokban. Meg kell tanulni, mint az ábécét, mert fontos tudni a mesterség minden csínját hin jál.“ Szíva rait egymás utas gyújtotta, de csikket egyikből sem hagyott Addig forgatta a nyelve hegyén, egyik szája végétől a másikig, míg teljesen elfogyott. A maradékot a vízbe köpte, a parádézó halaknak Nagy B. Viktor Utitársak (BARTHA ARPAD felvétele)