Megyei Tükör, 1971. január (4. évfolyam, 215-239. szám)
1971-01-16 / 226. szám
a hagyományok köteleznek Beszélgetés Vargyas község művelődési életéről, a politikai, tudományos nevelésről A könyvek, az újságok, a hírközlés modern „csodái" a falvakat is meghódították. Természetes tehát, hogy a mai falu lakója nincs teljesen a körében élő értelmiségi felvilágosítására utalva, ha a világról, az élet dolgairól újabbat akar hallani. De rá van utalva ma is, ha összefüggéseiben, pontosan akar tudomást szerezni az őt érdeklő kérdésekről, s rá van utalva, ha öntevékeny művelődési élet virágzik a faluban. Ezt irányítani, istápolni, fejleszteni kell — tartalmilag és formailag — jó ízléssel. Egy-egy nagyobb falu mai értelmiségi gárdája kiválóan alkalmas arra, hogy a művelés, az öntevékeny műkedvelés dolgait intézze, hiszen orvostól irodalomtanárig vagy nyelvtanárig, mezőgazdasági mérnöktől sporttanárig minden szakterületnek értője, szakembere van ott, ahol általános iskola, orvosi rendelő és termelőszövetkezet működik. Vargyas talán még szerencsésebb is ennél, hiszen a falu gazdasági „térképén" néhány ipari egység is szerepel, nyilván megfelelő magas szakképesítésű káderekkel. Hogyan alakul egy ilyen helység művelődési élete ? Erről beszélgettünk SZÉCSI ANTAL iskolaigazgatóval, aki egyszemélyben Vargyas község művelődési otthonának igazgatója. — Kezdjük talán a hagyományokkal ... Erre nálunk panasz nem lehet, van amit továbbépíteni, s az is akad bőven, amibe a mi dolgunk lenne újra lelket lehelni. Kórusunk idestova 60 esztendős, s az igazság az, hogy ma kevésbé híres, mint mondjuk 30 esztendővel ezelőtt. Akkoriban messze földön ismert férfikórus énekelt itt, Kiss Károly tanító uram vezette, aki akkortájban itt a község volt. művelődési életének „motorja“ A férfikórus aztán szétszóródott, még máig sem sikerült újra összehozni. Ugyancsak Kiss Károly idejében virágzott leginkább a műkedvelő színjátszás — daljátékok, operettek bemutatásáig jutottak el. A hagyományokhoz tartozik a társas bálok akkori divata is — négyet téli estén ét tartott ez a helyi népszokás, tartalmas műsora volt, ősrégi erdővidéki népi táncokat roptak ; a cepelt, a hétlépetűt, a balogtáncot — Ma gazdagabb vagy szegényebb a művelődési-művészeti élet ? Mennyiségileg feltétlenül gazdagabb, csupán talán az a láz hiányzik belőle, ami akkorjában az egész falut átfogta, bármilyen rendezvényről lett légyen szó. Nézzük csak: ma színjátszó körünk, vegyeskarunk, bábcsoportunk, tánccsoportunk, zenekarunk működik, a vargyasiak hetente négyszer láthatnak mozielőadást, egyre sűrűbben jutnak el erre hivatásos és városi műkedvelő együttesek. Ez feltétlenül nagy mennyiségi előny a ma javára, de nincs miért elhallgatnunk, hogy csaknem minden csoportunknak megvan a maga érzékeny pontja, gyengéje. Az énekkarból, amely 3 éve vegyeskarként működik, hiányzanak a férfiénekesek, a tánccsoport egyelőre mindössze 8 párból áll, igazán nagy vállalkozása nem volt még. A színjátszóknál és bábosoknál jól megy a munka, a bemutatott darabok számán is lemérhető ez. A színjátszóknál például: 1969 — Ferenc/ László : Kakasszeliditö, Egri Viktor : Férjhez adom az anyámat, Egri : Sulykolás, Kisfaludy Károly : Csalódások, Arbuzov : Tánya, Katajev : Bolondos vasárnap, 1970 — A karikagyűrű, Karácsony Benő: A rút kiskacsa, Abonyi Lajos : A betyár kendője, Kósza Jutka, Ferenc László: Váratlan vendég. Idén a Csikóst mutatták be, Szilveszterkor vidám műsorral leptük meg a közönésget, a Köztársaság ünnepét irodalmi műsorral köszöntöttük. Színjátszóink 7—8 kiszállást szerveztek, ez idáig Felsőrákosra, Füis lére, Oklándra, Almásra, Lövétére, Városfalvára jutottak el. Természetesen vendéglátóink viszonozták a látogatást. — Milyen terveik vannak az énekkar és a tánccsoport erősítésére ? Jó lenne újjászervezni a férfikart, de ezt egyelőre — megfelelő szakivá, nyitó híján nem tehetjük, így a vegyeskart próbáljuk erősíteni, s erősítenénk is, ha a gazdasági egységeink — a bányák, az MTSZ, a szövetkezet — segítene valamit. Sajnos, a tapasztalat szerint, csak a borvíztöltödére számíthatunk • ■. A tánccsoport nagy tervvel foglalkozik, a régi társas bálok szokásának felelevenítésére gondoltunk — táncjátékká szervezve. Ehhez persze olyan avatott szakember segítségére lenne szükségünk, mint Mihálcsa Szilveszter. Ez összekovácsolná, megerősítené a csoportot, s önmagában már az is nagy nyereség lenne, hogy felélesztünk egy régi, szép hagyományt. — Anyagiak ■ Jót is, rosszat is mondhatok. Nagyszerű termünk van, 400 férőhelyes, 2 öltöző áll műkedvelőink vagy a vendégek rendelkezésére. Gondot fordítunk a terem csinosítására, természetes, hogy Vargyason a faragvány a leghozzáférhetőbb díszítőelem. A jó terem legfőbb feltétele a hivatásosak fogadásának. A szentgyörgyi színház tavaly négyszer járt itt, bemutatkozott a kolozsvári bábszínház is, a baróti műkedvelők, a szentgyörgyi művelődési ház, a Vadrózsa népi együttes, az 1-es számú líceum diákegyüttese. A díszletek, ruhák tekintetében mindig találtunk még megoldást, a népi alkotások háza, a szentgyörgyi művelődési ház sokszor kisegít a bajból. Gondunk viszont a klub, következésképpen a klubélet hiánya. Gondunk az is, hogy a faluban élő több száz bányász jobbára távolmarad az itteni művelődési élettől, de a bánya sem gondoskodik róluk e vonatkozásban. Pedig ott — legyünk profának— különböző tagdíjak címén szép pénz összegyűl. — A művelődési élet szerves része — annak kell lennie — a politikai nevelés, a tudományos ismertterjesztés. Mit tesznek ennek hatékonyságáért ? — Több síkon történik ez. Elsősorban a gazdasági egységek foglalkoznak a termeléshez, gazdasági élethez kötődő kérdések elemzésével. Alapszervezetenként vitatják meg a legfontosabb gazdasági és politikai jellegű dokumentumokat, rendelkezéseket és törvényeket. Kiegészíti ezt a vizuális agitáció: fotomontázsok, grafikonok, faliújságok. Körzetenként szervezzük a „nők óráját". A művelődési otthon, nyilván, nem érheti be e vonatkozásban csupán azzal, ami a gazdasági egységekben, a körzetekben történik. Előadássorozatot indítottunk: Helyi sajátosságok a növénytermesztésben és állattenyésztésben címmel, időnként felkeres a baráti szakemberekből alakított tudományos ismeretterjesztő brigád, ifjúsági esteken a politikai, tudományos, egészségügyi nevelésre is gondot fordítunk. — Úgy gondolom — a politikai, tudományos nevelés tartalmi javítása érdekében érdemes lenne formai változtatásra is gondolni. A folytonosság, a rendszeresség kedvéért. Ismét a klub megteremtésének szükségét említem fel. A községi könyvtárral együttműködve ez a klub kiváló állandó kerete lehetne a nevelésnek is. Ha vonzó, tartalmas klubéletet teremthetünk, odaszoktatjuk a falu fiataljait, idősebbjeit egyaránt — s valószínűleg a bányászokat is...— A passzív vagy az öntevékeny művelődés híve ? — Magam is szívesebben nézek végig egy kiváló hivatásos produkciót, de az ember teljességének megteremtése lehetetlen az önképzés, az öntevékeny művelődés nélkül. Azonkívül, hogy a műkedvelés erkölcsi haszna felbecsülhetetlen, ha jól végzik, egy egész nép szellemi kincsestárát gyarapíthatja — a helyi sajátosságok felcsillantásával. — A leglelkesebb vargyasi irányítók ? — Tóth Rebeka karvezető, László Dalma, a színjátszók rendezője, Bán Fodor Sára bábos . .. Lejegyezte : Magyari Lajos Úgy érzem, Mattis János brassói kiállításával önmagáról vall... Íme, ez vagyok — mondja, így tudok, ennyit tudok ... Mielőtt ezeket a képeket megfestette volna (javarészt 1970-es alkotások) számot vetett konvenciókkal, a vele szembeni követelményekkel, s túltette magát mindenen. És festett. Dolgozott úgy, ahogyan azt az énje diktálta. Bizonyára tisztázta magában, hogy művészete legfőbb célja ez kell legyen : vallani a szépségről. Szabad utat engedni a lélekből feltörő érzelmeknek. Hiszen ezért művészet elsősorban a művészet, és nem ezért vagy azért a mondanivalóért... Mattis Jánosnak nincsenek is amolyan „mondanivalói". Vagy, ha van is 1—2 képén, akkor az idegen tőle. Belső énje, egyénisége nem az emberi sorson, a társadalom kérdésein való vívódásra teszi alkalmassá, hanem a lelkiség, a finomságok, az alig-alig kitapintható szépségek megéreztetésére. És ezzel próbálkozott.. . Valamint azzal is számot vethetett, hogy mennyire van joga az „apai örökségből". Ha nem lenne a nagy festőművésznek, Mattis Teutsch Jánosnak a fia, vádolhatnánk epigonsággal, így viszont csak annyit mondhatunk : életre szóló útravalót kapott édesapjától.. . Ez az útravaló részben szemléletmódjában, részben bizonyos technikai ismeretek és formai elemek átvételében nyilvánul meg. S mindezeket beépítette saját énjébe. Úgy egyéniség, hogy nem akarja leplezni azt a hatalmas útravalót, a ’ mit az otthontól kapott. Azaz : nem tagadja meg önmagát. Mert így önmaga Mattis János. Így, hogy éppen olyan tiszta csillogásúak a színei, mint a Mattis Teutschéi voltak. Szereti a hideg, a meleg harmóniákat, a színbeli levegősségeket. A kisebb, enyhén szögesített felületek lebegő villóztatását, a tökéletes egyensúlyt mind a színek, mind a formák és vonalhálózatok szempontjából. A képsíkot zárt felületnek tekinti. Két alaptípusát figyelhetjük meg kompozícióinak. Az egyik, amelyiken kétoldalt függőlegesekkel, nagyobbára fákkal zárja le a síkot, a másikon gyűrűző hullámzásba foglalja a központi „témát", így hát minden képe bizonyos mértékig centrikus, a zártság, a befejezettség hatását kelti. Azok a munkái sikerültebbek, melyeken mert szellemiesíteni. S elsősorban az akt-kompozíciók ilyenek (Harmónia, Sárga akt, Balett L, Révedés). Tájképeinek csak egy részén vállalkozott a látvány átfogalmazására (Ősz, Hóharmat), s itt alkotott jelentőset. A Tél, Jegenyék és méginkább a Hegyi táj nem megy túl az élmény konkrét felidézésén, s érdekes, hogy a le nem tisztult, át nem fogalmazott témamegjelenítés ugyanolyan kiérleletlen színmegoldásokkal párosul. Felfogásukban a szénrajzok stílusának a festészetbe való áttételeinek látszanak ezek az utóbbi képek. Egyelőre azonban még tapogatózásszerűek... A kiállítás összhatásában mégis a tiszta líraiság, a szubjektivizmus hangja az uralkodó. Azt a művészt üdvözölhetjük, aki meri vállalni az intimitásokat, a hangoskodásnélküliséget. Úgy érzem, megvan Mattis Jánosban minden adottság ahhoz, hogy újra megadja a festészetnek azt a régi hivatását, amit már-már kezdünk elfelejteni. Azt, hogy gyönyörködtessen bennünket. Hogy díszévé válhasson a kép bárki lakásának. A sok-sok világmegváltó, nevelő és embert megváltoztatni akaró szándék után ráébredhetünk végre : erre, ilyenre is szükség van. Modern hangvételű, a kor szellemiségének megfelelő, a sima bútorzaté. XX. századi lakástípusok hangulatosságát, melegségét biztosító szép képekre. S hogy tévedésbe ne essünk : a művészi érték sohasem a tematikából adódik. És nem is a méretekből. Nem kell hát félnünk a szépségektől. Gazda József a művész önmagáról (Mattis János brassói kiállítása...)