Megyei Tükör, 1971. január (4. évfolyam, 215-239. szám)

1971-01-13 / 223. szám

NICOLAE CEAUȘESCU ELV­TÁRS LÁTOGATÁSA PRAHOVA MEGYEI IPARVÁLLALATOKBAN (folytatás az első oldalról) Nicolae Ceaușescu elvtárs a láto­gatás folyamán megállapítja, hogy még sok lehetőség van a termelés volumenének növelésére, a minőség javítására, s ajánlja a vállalatvezető­ségnek, az illetékes minisztériumnak, elemezze az eredeti tervelőirányzatok túlszárnyalásának összes lehetőségeit. Az ezzel kapcsolatos megbeszélés végén a vendéglátók magukévá te­szik azt az ajánlást, hogy a jelenle­gi ötéves terv lezárásakor, konven­cionális egységekben számítva, ér­jék el a mintegy 600 000 adagoló szivattyú termelését az eredetileg e­­lőirányzott 510 000 helyett. A párt fő­titkára ugyanakkor azzal a mozgó­sító felhívással fordul az üzem mun­kaközösségéhez, hogy tegyen kitartó erőfeszítéseket mind a saját vállala­ta, mind a más vállalatok felszere­léséhez szükséges gépek tervezésére és előállítására. Címpina bejáratánál nagy ívkaput állítottak fel, rajta a következő üd­vözlő szavakkal : „Köszöntjük pár­tunk és államunk szeretett vezetőit" . A nagy és lelkes embertömeg — Címpina csaknem egész lakossága — a főút két oldalán sorakozik fel." Az első találkozás a címpinai dol­gozókkal a Neptun Mechanikai Üzem­ben zajlik le Amikor a fiatal lányok virággal köszöntik a párt főtitkárát és a töb­bi vendéget,előlép Ana Telegescu, Címpina legidősebb lakosa, és az­ ün­nepi pillanattól megilletődött hangon ezeket mondja : „Üdvözöljük körünk­ben, Ceaușescu elvtárs. Nyolcvan­nyolc éves vagyok, de életemben nem ismertem még egy olyan ve­zetőt, aki annyira népszerű lett volna és akit annyira szeretnének, mint önt. Melegen üdvözlöm ! “ Ferdinand Sari­cu, az üzent igazga­tja végigvezeti a vendégeket e je­­jelentős vállalatban, amely a gépipar­ban számos aggregátnál és berende­zésnél alkalmazott sebességcsökken­tőket és felvonókhoz szükséges csör­­lőket állít elő. A pártfőtitkár elidőzik Vasile Ena­­che mester munkahelyén, elbeszélget a köréje sereglő munkásokkal a ter­melési feladatok teljesítéséről, a munka- és életkörülményekről. A vendéglátók tájékoztatják a vendé­geket, hogy évről évre következetes üzemfejlesztés folyik. Az üzem gyor­sabb ütemben fejlődhet — mutat rá a párt főtitkára, s ajánlja az illetékes minisztérium vezetőségének, a vál­lala­i vezető kollektívájának, hogy továbbra is fordítson fokozott figyel­met erre az egységre. Itt, Cimpina­n — hangsúlyozza Nicolae Ceaușescu elvtárs —, gazdag tapasztalattal, ré­gi hagyományokkal rendelkező mun­kások vannak, s ezt a potenciált ma­gasabb fokon kell hasznosítani. A cimpinai fém- és gépipar általános szükségleteiről folytatott tanácskozás közben felmerül a gondolata annak, hogy építsenek egy 35 000 tonna ka­pacitású öntödét, amelyet az összes helybeli üzemek együttműködésével valósítanának meg. Nicolae Ceaușescu elvtárs felhívja a munkaközösséget, teljesítsék már 1973-ban az 1975-re előirányzott fel­adatokat. „Az alkalmazottak egész közösségével együtt vizsgálják felül a tervet — mondja a főtitkár — és februárig terjesszenek elő olyan fej­lesztési programot, amely tegye le­hetővé, hogy 1973-ban 35 000 reduk­­tort, 1975-ben pedig 45 000—50 000 darabot gyártsanak­ . A párt- és államvezetők a Nep­­tunból átmennek a szomszédos ü­­zemegységbe, a Kőolajipari Minisz­tériumhoz­­ tartozó Villamosfelszere­­lés-javító Vállalatba, s ott ugyanaz a melegség, ugyanaz a lelkesedés fogadja őket. A vállalat vezetőségével, az üzem­ben jelenlevő Ion Nicolae kőolajipari miniszter-helyettessel elbeszélgetve, Nicolae Ceaușescu elvtárs hangsú­lyozta, hogy a vállalatnak állandó­an bővítenie kell termelését, együtt­működve az ország más hasonló egy­ségeivel és a helyi egységekkel. A vállalat termelésének számottevően kell növekednie a jelenlegi ötéves tervben, amire meg is van a lehető­ség. Ajánlja, hogy az alkalmazottak­kal egyetértésben vizsgálják felül és a vállalat tényleges lehetőségeinek megfelelően helyezzék új alapokra a tervet Cimpinan utoljára azt a Mechani­kai Üzemet tekintették meg, amely kőolajszivattyúkat, szivattyúvonóru­­dakat és a kitermelő- és fúróberende­zésekhez szükséges más alkatrészeket gyárt. A vendégek kérdéseire Florin Di­­tulescu, az egység igazgatója elmond­ta, hogy az utóbbi időben a gyárt­­mánylistát újabb termékekkel bőví­tették. Mint hangsúlyozzák, az üzem termékeit külföldön is jól ismerik. Az üzemlátogatás végén Nicolae Ceaușescu elvtárs ajánlotta, hogy minél jobban használják ki a terme­lőterületet. Nicolae Ceaușescu elvtárs ajánlot­ta Ion Rusan cimpinai polgármester­nek, a helybeli párt­ és állami szer­vek más képviselőinek, tegyenek meg mindent a megyebeli helységek további szépítése érdekében, létesít­senek újabb kereskedelmi egységeket a lakosság ellátási kérdéseinek ope­ratív megoldására. A Prahova megyei munkalátogatás következő állomása a nagy jelentő­ségű gépipari vállalatáról ismert Plopeni. Gheorghe Silaev a Plopeni-i Mec­hanikai Üzem igazgatója ismerteti a szorgos, fiatal munkaközösség átlagos életkor 24 év) munkáját (at és eredményeit. A munkások mindenütt nagy lel­kesedéssel fogadják a vendégeket. A vezető káderekkel, a gépipari miniszterrel folytatott beszélgetés so­rán Nicolae Ceaușescu elvtárs kérte, készítsék el az üzemfejlesztési prog­ramot, hogy az üzem az ötéves terv végén másfélmilliárd lej értékű ter­méket állítson elő. Păulești község lakosai meleg fo­gadtatásban részesítették a párt- és államvezetőket. — Jó szövetkezetük van ? — kérdi Nicolae Ceaușescu elvtárs. A múlt évi eredmények kielégítő­­ek, és igyekeztünk minél jobban elő­készíteni a jövő nyári termést — válaszolja a bíró. A pártfőtitkár sok sikert, jó egész­séget, boldogságot kivált a szövetke­zeti tagoknak, elbúcsúzik tőlük. ... Délre jár az idő. Ploiești-en az új északi városnegyedtől egészen a központig ezrek és ezrek köszöntik a párt- és államvezetőket. A főtéren a hagyományos kenyér­rel és sóval kínálják a párt- és ál­lamvezetőket.­­ Elhangzik az állami himnusz, majd Nicolae Ceaușescu elvtárs ellép a díszőrség előtt. A ploiești-i első mun­kalátogatás színhelye­­ a vegyipari gépgyár volt. Eugen Toma mérnök, az­ üzemt vezérigazgatója bemutatja a vendégeknek a kollektíva néhány legutóbbi megvalósítását. A kazánosztályon Nicolae Ceaușescu­­ elvtársnak bemutatják, milyen modern eljárással készülnek a hatalmas gömb és henger alakú tartályok. Ezután a különleges csapágyakat előállító osztály megtekintésére ke­rül sor. Nicolae Ceaușescu elvtárs utasítá­sokat ad, hogy még inkább szakosít­sák a vegyipari gépgyár és a külön­leges csapágyakat előállító osztály termelését. Tekintettel tapasztalataikra, java­solom — mondotta a pártfőtitkár — hogy a bukaresti Szerszámgép- és Célgépgyárral együtt szerkesszenek csapágy gyűrű-csiszológépet. — A hengereltáru- és acélellátás­­ban nehézségeink vannak — mond­ja a vállalat igazgatója. Nicolae Ceaușescu elvtárs azonnal tanácskozik Maxim Berghianu elv­társsal, az Állami Tervbizottság elnö­kével, Ioan Avram gépipari minisz­terrel a helyzet orvoslásához szüksé­ges intézkedésekről. A gépkocsisor eleven sorfal között, többe­res ünneplő tömegben tart az 1 Mai Üzem felé. A gyár kapujában termelési grafi­konon mutatják be a vendégeknek, hogy a legújabb gyártmányú fúrófe­jek felvehetik a versenyt világvi­­­zonylatban a legmodernebbekkel. — Milyen terveik vannak a tengeri kőolajfúrás terén? — kérdezi Nico­lae Ceaușescu elvtárs. — Berendezést tervezünk a konti­nentális talapzaton végzendő fúrás­hoz és világszínvonalon akarjuk meg­­valósítani — válaszolja a Kőolajipari Felszereléskutató és tervezőintézet igazgatója.­­ — Gratulálunk eddigi eredménye­ikhez és az ötéves terv feladataihoz méltó sikereket kívánok — mondja a pártfőtitkár. — Jó dolog, hogy büszkélkedhet­nek élenjáró helyükkel az olajbánya­­gépek világtermelésében, de ezt hírnevet kitűnő munkával kell öreg­­­bíteni — mondotta Nicolae Ceaușescu elvtárs a vezető káderekhez­ inté­zett szavaival. A Prahova m­egyei iparvállalatok­ban tett látogatás befejezéseként Nicolae Ceaușescu elvtárs megbeszé­lést folytatott a megyei pártbizottság titk­­árságának tagj­aival. A távozó Nicolae Ceaușescu elv­társ és a többi párt-és államvezető ismét megállt a város központjában. A pártfőtitkár köszönetet mondott a ploiești-eknek a fogadtatásért és to­vábbi sok sikert kívánt valamennyi­­üknek. Nicolae Ceaușescu elvtárs, a többi párt- és államvezető munkalátogatása Sinaia, Cimpina, Plopeni és Ploiești ipari egységeiben kidomborította az 1971-es terv és az ötéves terv célki­tűzéseinek reális jellegét, tükrözték a dolgozóknak azt az elhatározását, hogy a célkitűzéseket valóra váltják, minőségileg magasabb szintre emelik az egész munkát A riportot írták : Ion Mărgineanu N. Popescu-Bogdănești Paul Diaconescu Mircea S. Ionescu ESZTER-VÁLTOZAT (xliv) autóstoppal, gyalog európán át Augusztus 5. Vonatjegyem van Salzburgig. Feladogatja Peter a három csomagot, aztán integet, míg kicsi alakját elnyeli a távolság. Kicsusszanok Münchenből, egykedvűen zakatol a rapid az osztrák határ felé. Nem láttam Párizst, de láttam Hamburgot, nem voltam a BENELUX államokban, de alaposan ös­­­szejártam Nyugat-Németországot. Napilapot olvasgatok,­ nézegetek kifelé az ab­lakon, még csak most kezdek igazán izgulgatni, hisz jó vastagon túlléptem a nyugatnémet vízum határidejét. Szerbek vigadnak körülöttem, aztán elalszanak Befutunk Salzburgba. „Nagy nyugalommal­ nyújtom az útlevelem a határőrnek ■— Haza Romániába !• — mondom. — Romániába ? — rámpillant, aztán belecsap­ja a bélyegzőt. Átsétálok az osztrák részre, Ausztriában vagyok ! Vígan szállnak a füstkarikák a pipámból! „Felszegi Döme Dani hetedhét országban­­ . Ami a hetedhét országot illeti, azzal nincs is hiba, a he­­tedikben vagyok, ha Romániát is számolom. • Mozgalmas az élet körülöttem, nagy az idegen­­forgalom , főképp angol és francia beszédet hal­lok sokat. A hangszórók is három nyelven ismé­telnek meg mindent. Salzburg. Mit tudok róla ? A zene városa tisz­taságáról híres. Szépségéről többször olvastam, most láthatóul is. Csendes villanegyedben, virá­gos kertek közt találok rá a levelezőm lakására. — Nincs idehaza, a kongresszuson van Bécs­b­én — mondja a felesége. Káromkodnom kellene, ha lobbanékonyabb lennék. Úgy látszik, ez a kongresszus rendre elszipkázza minden támasz­pontomat. Nyolcadikáig tart, meglehet, hogy a végére betoppanok. Hirdetőoszlopok, nagy plakátok alatt kesergek, milyen kár, hogy nincs itt támaszpontom, éppen zenefesztivál van, hat-nyolc előadás ma este is, pedig csak szerda. Hangversenyek, színházak,­­népdalfesztivál, tovább kell mennem. kal Az állomáson még egyet próbálok : vasutasok­forgalmistákkal beszélek. Jönnek-mennek, telefonálnak az érdekemben. Felcsillan, hogy van egy üres vendégszoba, de nem, időközben azt is elfoglalták már, későcskén jöttem. Hat óra, to­vább kell mennem. Még egyszer benézek a vá­rosba. „Mozart szülőháza" — olvasom az emléktáblát. Akaratlanul is sorakoztatom : Beethooven, Goethe, Mozart — Bonn, Frankfurt, Salzburg. Láttam né­hány ember szülőházát, személyes tárgyait, mun­káját. Személyvonattal döcögök az osztrák hegyek között. Wels felé tartok. Osztrák falvak, osztrák házak, egy tó is előkerül, aztán eltűnik. Szikrázik az áramszedő, bámulom a sötét erdő­ket. Nedves, tiszta levegő, elég magasan járunk. Kilenckor leszállok Vöcklabruckban, hátha itt több lesz a szerencsém ? Lepakolok a forgalmi­ban, aztán a fiú megmagyarázza nagyjából az irányt. Sepsiszentgyörgy lenne ? ? Dehogy, job­ban szét van terülve : házcsoport, szünet, újra néhány utca, megint szünet. Kérdezősködöm, gya­logolok elég sokacskát. Még nekem is egy órám­ba telt, amíg ráakadtam, pedig van már némi gyakorlatom. Csengetek, mondom a magamét. A sógornőjével beszélek, ő nincs itthon. — Honnan jött maga ? — Kézdivásárhelyről. — Jöjjön be, és sarkig nyílik az ajtó. — Ugye nincs hói aludjon ? — Nincs. Konyakot, tésztafélét szed elő és ne kM­ezd hogy vacsorát is csináljon. Nem laknak éppen palotában, de ő majd behú­zódik a konyhába a gyerekekkel, én itt alkatom — mutat a kényelmes fekvőhelyre. Bólogatok, túl vagyok, én már azon, hogy könnyen elcsodál­kozzam. A hajam hippy, a szakállam is jócskán elnőtt, és este tízkor semmi előzetes értesítés és ajánlólevél nélkül betoppanok, elfásult minden­mindegy jrofával. Ki az, aki nem fél tőlem ? Meg is kérdem. — Nem szoktam halomra olvasni a krimiket , és különben is érzik a maga beszédén, hogy szé­kely. Jobb bizonyíték, mint akármilyen papír. •­­Folytatjuk) Jakabos Ödön

Next