Megyei Tükör, 1971. február (4. évfolyam, 240-263. szám)

1971-02-23 / 258. szám

(Folytatás a 2. oldalról) szerte a világon, a békét és a barátságot az összes népek között. Ezután hosszú perceken át lelkesen él­tetik a Román Kommunista Pártot és főtitkárát, hazánkat, Románia Szocialista Köztársaságot. A kongresszus részvevői határtalan lelkesedéssel és fiatalos len­dülettel újra és újra kifejezik egész ifjú­ságunk töretlen ragaszkodását pártunk marxista-leninista politikájához, amely­nek célja, hogy Romániát a civilizáció és a haladás csúcsaira emelje. A KISZ KB büféja Nicolae Miltiade Boborodea mérnök, a pitesti-i petrokémiai kombinát KISZ-bi­­zottságának titkára, Ion Comănescu, a KISZ Vajdahunyad municípiumi bizott­ságának első titkára, Mariian Dan, Flo­ren Diaconescu esztergályos, a bukaresti BEFEJEZŐDÖTT A KISZ IX. KONGRESSZUSA Electromagnetica vállalat KISZ-bizottsá­­gának titkára, Radu Enach­e, a bukaresti Politechnikai Intézet diákja, Fejes Gyula, az Ifjúsági Turisztikai Iroda elnöke, Eugen Florescu, a Scînteia Tineretului főszerkesztője, Dumitru Gheorghișan, a KISZ Bukarest municípiumi bizottságá­nak első titkára, Ion Ghergu vegyipari gépkezelő, a Tr. Mugurele-i vegyi kom­binát KISZ-bizottságának titkára, Silvia Die, Nicolae Siegfried Lipschner, a KISZ Krassó-Szörény megyei bizottságának el­ső titkára, Eugeniu Costică Lovin mér­nök, a brassói tehergépkocsi-üzem KISZ- bizottságának titkár­helyettese, Nicolae Marcescu, a KISZ KB aktivistája, Gica Mihai szövőnő, a pucioasa­­ă Bucegi gyár KISZ-bizottságának titkára, Lucia Mi­­hiíu­Iescu tervezőmérnök, a bukaresti E­nergetikai Tanulmányi és Tervezőintézet KISZ-bizottságának titkára, Ioana Nae fonónő, a bukaresti Filatura Română de Bumbac KISZ-bizottságának titkára, Vasile Nicoleioiu, Ioan A. Popescu, Gheor­­ghe Stoica, Aurel Ioan Stoica, Traian Ștefănescu, az RDESZ Tanácsának elnö­ke, Valeria Tacite, a căzănești-i (Ialomița megye) állami mezőgazdasági vállalat ál­lategészségügyi technikusa, Török­ Ferenc, a KISZ Szatmár megyei bizottságának titkára, Coriolan Voinea, a KISZ Pra­hova megyei bizottságának első titkára, Iosif Walter. * A KISZ KB első titkárává megválasz­tották Dan Marțian elvtársat,, titkárokká pedig a következő elvtársakat : Silvia Ilie, Vasilc Nicolcioiu, loan A. Popescu, Glieor­­ghe Stoica, Aurel loan Stoica, Traian Ștefănescu, Iosif Walter. A KISZ KB bürójának póttagjai Elena Zoe Ceaușescu, a București E­­gyetem diákja, Doina Ruxandra Ciofu tanuló, a bukaresti Gheorghe Lázár Lí­ceum KISZ-bizottságának titkára, Cseke Gábor, az Ifjúmunkás főszerkesztője, Dobrița F.ne mezőgazdasági technikus, az Ilfov megyei Girbovi községbeli KISZ-bi­­zottság titkára, Celus Neagoe mezőgazda­­sági gépész, a balsi mezőgazdasággépesí­tési vállalat KISZ-bizottságának titkára, Agneta Dori Neurohr varrónő, a temes­vári 1 Iunie vállalat KISZ-bizottságának titkára, Petru Popescu író, az írószövet­ség KISZ-alapszervezeti bürójának tagja, Constantin Cantacuzino Șerban színmű­vész, a bukaresti Ion Creangă színház KISZ-alapszervezetének titkára. A se­psiszentgyörgyi színház so­­ronkövetkező bemutatója : Shakes­peare Hamletje. — Mit jelent egy színésznek Ham­letet eljátszani? — teszem fel a kér­dést a címszereplő Ferenczy Cson­gornak — Hamlet minden idők legnagyobb színészálma. A szerepek szerepe : próbatétel ! Szinte minden jelentő­sebb színészünk játszotta. — Elhall­gat, és hosszan néz egy bizonyos pontra. — Tulajdonképpen az ember elsősorban önmagának bizonyít. Min­dig önmagának bizonyít. — Szűkítsük a kört. A bizonyítá­son kívül mit jelent neked, aránylag fiatalon, eljátszani ?­­ — Meglepetést. Soha, még távlati terveimben sem volt benne, pedig szeretek álmodozni. Hogy foglalkoztam vele, az természetes. Az én pályámon nem is lehet kikerülni. Az ember állandóan vonzókörébe kerül. Én pél­dául a színiakadémián, harmadéven, szavaltam egy részt Hamlet egyik monológjából, kilencest kaptam. „Szavald a beszédet, kérlek, amint én estem e­lőtted , lebegve a nyelven . Ferenczy Csongorral a szerepek szerepéről kora. Wittenbergben tanul, a tudo­mányok egyik akkori sasfészkében. Dávid Ferenc és Luther, a másik két nagy légvártervező, a kortársa. Ezek­­után számomra elképzelhetetlen, hogy ez a ragyogó elme : cselekvésképte­len, tunya vagy tehetetlen ember. Hamlet nem a Nagy Tétovázó ! En­nek az értelmezésnek a szöveg is el­lenáll. Minden előadásban általánban, az udvar megjelenésekor Hamlet ül­ve vagy állva, háttal a nézőtérnek, szomorkodik ! Maga a megtestesült melankólia. „(), Isten, Isten ! mily unott, üres, / Nyomasztó nékem e világi üzlet". Viszont egyúttal árgus szemekkel figyeli a királyt. Szerepet játszik. Szerepjátszásra kényszerül az intellektus! Már önmagában ez­ is tragédia. Szerepet játszik, mert gya­nakszik. És a szellem szavai igazol­ják gyanúját. Innen vezethető le tu­lajdonképpen Hamlet belső tragédiá­ja, aminek megelevenítése szerintem a lehető legizgalmasabb feladat, amit egy színész számára el tudok kép­zelni. Hamlet felméri helyzetét és rájön: ahhoz, hogy harcolhasson, le kell szállnia ellenfele színvonalára. (A nagy­­­ zellernek mindenkori tragé­diája!) Hiszen, ha nem száll le, el­veszett. Hogy így az egész pesszi­mista ? Lehet. (Mély meggyőződésem egyébként, hogy visszaélünk ezzel a több tiszteletet érdemlő fogalom­mal.) Szuggerálja, hogy az intellek­tus, ha meg akarja őrizni önmagát a hatalom árnyékában — hamar ellent­mondásokba keveredik ! Fel kell ad­nia függetlenségét, ami ilyen fokon már a szabadság jelképe. Hamlet a humanizmus csődje. Mint katonát te­­mettetik el őt, az Ész, az Értelem, a Logikus gondolkodás megtestesítő­jét. Számunkra Hamlet intő példa. Ezért akarom elsősorban eljátszani. Bogdán László mert, ha oly teli szájjal mondod, mint sok színész, akár a város dobo­sa kiáltaná ki verseimet". " Örök­él­vényű tanácsként azóta is igyek­szem betartani. (E sorok írója emlé­kezik még, nem is olyan régen, úgy szavalta Ferenczy Farkas Árpád Özönvíz­ét és Czegő Zoltán Husáng a fenyő­jét, hogy a nézők hátán fut­­kározott a hideg!) Temesváron egy­szer szereposztva is volt — emléke­zik — Rosencrantz szerepét adták nekem. Akkoriban ismertem meg Tom Stoppard drámáját is, aki bizonyos mértékig újszerűen írta át a Hamle­tet. Shakespearenél az udvarfik fel­adat nélkül „lötyögnek". Vegetálnak. Értelmetlen az életük. Aztán megbíz­zák őket: figyeljék Hamletet. És éle­tük egyetlen célja, hogy ezt a nem is annyira nemes feladatot, minél tö­kéletesebben teljesítsék. Életük ér­telme a besúgás. Hamlet a hajón ki­cseréli a leveleket. Tom Stoppard szerint Rosencrantz igenis tudja, hogy Hamlet maga helyett őt küldi a ha­lálba — de nem tesz semmit. Azért nem, mert tudja, ha felfedezi a csa­lást, Hamlet fogja elveszejteni, és az élete is értelmetlenné válik. Inkább vállalja a kockázatot, még akkor is, ha kikerülhetetlen a halál ! Kitart feladata mellett. A Feladat föléje nő. Terrorizálja. Sajnos, két hónap után abbamaradt Temesváron az egész. — Azóta közelebb került hozzád a dán királyfi ? Legalább annyira, mint akkor Rosencrantz ? — Shakespeare-ről általában azt mondják, aktuális. Modernebb a mo­derneknél. Elavulhatatlan ! Egyszó­val : kortársunk. Miért ? Ha így te­szem fel a kérdést én, Csongor Sepsiszentgyörgyön, Ferenczy az úr 1971. esztendejében, hamar rájövök, hogy mindez azért van, mert olyan általános igazgságokat vet fel, ame­lyek minden korban időszerűek. Mi­lyen egyszerű, mint egy közhely, és mégis milyen kevés íróról mondható el. Mert az idő objektív ítélőbíró. — Hamlet humanista gondolkodó. Legalább száz évvel saját kora előtt jár! Kora forrongó kor, a hitújulás Kapcsolatokat vagy sorompókat Magam is a kelletténél jobban indulatossá válok,valahányszor jó A nemes ügy iránti érdektelenséget, közönyt tapasztalok, vagy efféléről hallok. Ennyiben tehát feltétlenül egyetértek a sepsiszentgyörgyi 1-es számú líceum folklóregyüttese vezetőtanárainak a kézdivásárhelyi Líceum címére küldött „köszönetével“ (Megyei Tükör, 250. sz.). Ismétlem, a közömbösség elleni kifakadást teljesen jogosnak tartom. Annál kevésbé azt a kategorikus fogadkozást, amellyel a kézdivásárhelyi líceummal való baráti kapcsolatokról lemondanak. Még kevésbé az idéző­­jeles , „nagynevű“ iskolatárs megnevezést. Utóbbit indokolatlanul használt­nak és sértőnek érzem, az előbbit pedig teljesen feleslegesnek. Különösen nyomtatott szövegben. Ha még csak úgy, első felháborodásunkban kiszalad a szánkon, még hagyján. Helyette szeretném ajánlani a kapcsolatok további kiépítését, s ugyan­akkor a valóban zavaró epizódok elleni határozott fellépést mindkét rész­ről. Ahogy ez rendjén való. Mert jómagam például képtelen volnék ezt a visszhang kategorikus megbélyegzést a kézdivásárhelyi líceum nevelő- és diákközös­ségére — így alkalmazni. Elsősorban is azért, mert egy alkalommal, amo­lyan botcsinálta szakfelügyelőként, két napot töltöttem el ebben az isko­lában. És ezalatt láttam, amit láttam ... Másodszor pedig ... Most pedig valljuk be, néha nem tudunk egyet s mást, ami pedig ebben az esetben nem éppen mellékes. Hogy például a kézdivásárhelyi líceum diákjai, az első alkalomtól kezdve, a legnagyobb egyetértésben táboroznak, immár három éve Ika­ váránál a sepsiszentgyör­gyi l-es sz. líceum diákjaival. Hogy sepsiszentgyörgyi diákok sem sajnálnak hetven kilométert végigkarikázni, hogy könyvet, lemezt cseréljenek vásár­helyi diáktársaikkal. Hogy a vásárhelyi túravezető diákok fényképalbum­mal ajándékozták meg szentgyörgyi I-es sz. líceumban tanuló kollégáikat. S így még tovább is sorolhatnánk, hiszen az iméntiek csak azok, amikről hirtelenjében magam is tudok. Száz szónak is egy a vége: a kérdéses írásban elhangzott indula­tos vagdalkozás bizony senkinek sem használt. Még az 1-es sz. líceumnak sem. Sem mostani tanárainak, sem pedig diákjainak. Remélni szeretném, hogy nem is értenek egyet teljes mértékben a benne elhangzottakkal, így utólag, talán még az együttes vezetőtanárai sem. Legalábbis ez a vélemé­nye egy egykori mikós­ diáknak. Kónya Ádám­ Mit lesz a héten ? Lőrincz István, a megyei községgazdálkodási vállalat igazgatója — Sok olyan folyó ügyünk van, amely megoldása közvetlenül befolyásolja a lakosság életkörülményeinek alakulását Most jövök például a Május 1 utcából, ahol a vízvezeték-csöveket fektetik le. A feltúrt föld sárrá vált, veszélyezteti a közlekedést. Sürgősen intézkednünk kell, hogy földkotrók szabadítsák meg az utat, mert, ha nem a 4/a autóbusz kiesik a forgalomból , ezt a városrészt nem lehet kerülő úton megközelíteni. Kértük a megyei építő-szerelő vállalatot, ide összpontosítsa az erőket, hogy a szűk utca rövid időn belül felszabadul­jon . . . — Itt van aláírás végett a Kovászna vízvezeték háló­zatával és vízellátásával kapcsolatos beruházási grafi­kon. Aprólékosan meg kell néznem, hiszen a technikai igazgatóság által átküldött dokumentum 21 millió lejről szól, s a munkálatok pontos beosztásához kapcsolódik. Meg kell vizsgálnunk általában a beruházási terveket, s az eddig észlelt hibák alapján módosítanunk kell tervezővel még ezen a héten. Így például a város víz­a ellátásával kapcsolatosan a tervező nem látta előre a kutak vezérlését. Szükséges utólag egy olyan ellenőrző berendezés felszerelése, amely pontosan mutatja a mint­egy 6 kilométer távolságon elhelyezett 12 víztároló vízállományát , amelynek ellenőrzése különben csak gyalogosan lenne lehetséges. Egyre húzódik a kézdivá­sárhelyi vízhálózat átadása. Helyszínen kell megvizs­gálnunk — az építés közben létrejött hibákat, mert a teljes kapacitás átadására csak akkor kerülhet sor — bármennyire sürgős ez —, ha az építő a fennálló hibá­kat kijavítja. — Állnak a szemetes kocsik, hibánkon kívül. A la­kosság indokoltan panaszkodik . . Ezen a héten kerül sor egy búvárnyomópumpa-javítóműhely létesítésével kapcsolatos formaságok elintézésére. Az esetleges módo­sítások időbeni eszközlése érdekében ugyancsak erre a hétre esik a beruházásunkban szereplő gépi berendezé­sek — autóbuszok, vízpumpák stb. — leszerződésének a kérdése. Ezenkívül napirenden v­an a lakosság kéré­seinek a megvizsgálása és elintézése. Ezeknek helyszíni kivizsgálása. S mindez csak egy része a héten sorra­­kerülő munkának, s mert vállalatunk feladatköre ter­mészetszerűleg kapcsolódik a lakosság közérdekű kér­déseihez, naponta újabb és újabb, előre nem látható, de ugyanakkor sürgős intézkedést igénylő probléma adó­dik. Lehetőségeinkhez képest igyekszünk mindent meg­oldani. Hajas Margit t

Next